Debreceni Szemle, 1932 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1932 / 1. szám - VEGYESEK
Vegyesek 35 fennmaradt pompás görög szobrokhoz. De nála nem úgy, mint amazoknál, a csonkból következtetünk arra, hogy milyen lehetett az egész, hanem arra igyekszünk magyarázatot adni, hogy milyen lett volna ez a „kettétört élet“, ha tovább faraghatta volna rajta az élet a maga pompás plasztikáját. Ha elbeszéléseit a maguk egészében figyeljük, látunk egy csomó, igen kevés jelentőségű, irányt kereső munkát, de látunk sok mélyen járó s formailag is kialakult darabot is. Kísérleti munkáknak tekinthető novellái alapján aligha juthat a kritikus teljes eredményre s aligha tudja megállapítani, hogy milyen törekvésű is tulajdonképpen Sipos Domokos. Néhol naturalizmusra hajlik, de ez csak kezdetleges formáig jut el nála. Az igazi szépséget apróbb hangulati jelenetek hozzák meg. Máskor egy egész elbeszélésen keresztül belső érzéseket tapogat. Elemezni próbálja a gyermekszívet , de ekkor mintha az jutna eszébe, hogy nem szabad ilyen szép illúziókban hagyni az olvasót és azonnal odavág valami rátat. Ez a formai keverék azonban nemhogy művészi hatást nem tud elérni, hanem éppenséggel keresettnek látszik. A szenvedés, a nyomor, a kín iránt mindvégig megmarad az érzéke. Mint egyik régi levelében írta : „Rajongok minden szépért, minden jóért. De miért van az, hogy mikor a legszebb palotát nézem, az állványról lezuhant húscafatait látom.“ De jelentős munkáiban persze higgadt művészettel párosult ez a lelki tartalom. Kisebb jelentőségű novellái között igen sokban ismétlődésszerűen bizonyos sablonszerű formai elemet fedezhetünk fel (pl. Karácsony estén), ami sok novellájában kísért, sőt néhány értékesebb munkájában is megtalálható. Ez különös körülmények között halállal végződő jelenet. Egy-két darabjában az újszerűség erejénél fogva még bizonyos hatást ér el ezzel, de azután a sokszoros ismétlődés következtében stílusbeli értékét elveszti. Ezek a kezdő darabok (amelyek ugyan nem mindig első darabok) gyakran tanúskodnak lírai erőről, de legkevésbbé ütnek meg igazi elbeszélő hangot. Értékesebb munkáiban, amelyek épp oly nagy számban vannak első könyvében (Istenem, hol vagy ? !),1 mint poszthumus kötetében (Vajúdó idők),2 ugyanaz Sipos Domokos igazi értéke, aminek az előbb még alig volt nyoma : az igazi epikus hang. 10—20 oldalra sűrített novelláiban mintha egy nagyszerű regényíró gyökerei csavarodnának biztos kialakulás felé. Majdnem minden jelentős novellája hatalmas sűrítéssel épül fel, mindegyikén érezhető, hogy nyugodtabb években talán nagyobb kompozíció kialakítására késztették volna írójukat. Poszthumus kötetében pl. „A diadal“ c. darab élményanyagában Sipos Domokos saját életének leghatalmasabb fordulópontját dolgozza fel : azt, amikor íróvá lesz. Ki ne érezné ebben a nagyszerű, koncentrált beállításban egy pompás regényíró talentumát ? „A csoda“, a „Két zsoldos“, „A székely tölgy és a spanyol gránátalmavirág meséje“ c. novellák olyan tiszta, nagyobb arányú szerkesztésre termett tehetségről tanúskodnak, amely nagyszabású és talán egészen különös értékű regény megírására tette volt képessé Sipost. Első kötete 1922- ben jelent meg, ebben az időben pedig •— talán az egyetlen Makkai Sándor elbeszéléseit leszámítva —• igazi nyugodt hangot az egész erdélyi elbeszélő irodalomban hiába keresünk. Ha Sipos Domokos mesetémáit vizsgáljuk, valóban igen sokszor találunk példát az emberi szenvedés festésére. Különös szeretettel rajzolta a nyomort, a kínt. Szentimrei Jenő talált egy feljegyzést az író hagyatékában, amely szerint ezt tartotta ő az ember legnagyobb problémájának. Ez a tárgya talán egyik legszebb elbeszélésének, „A csodá“-nak, ez ihlette az „Édes jó Istenem, hol vagy ? !“ írására, ez táplálja a „Templomrabló“ egész meséjét, de megtalálható kialakulatlan gyengébb darabjaiban is („Háború“, „Rettenetes angyal“ stb.). Vannak történeti tárgyú novellái is. Ilyen „A székely tölgy és a spanyol gránátalmavirág meséje“, egy szelídhangú szerelmi történet Bethlen Gábor korából. Történeti tárgyú a „Vajúdó idők küszöbén“ c. darabja is, amely az első magyarországi parasztlázadást dolgozza fel ; először regényt akart írni belőle. Apró momentumhatásokra beállított elbeszélései között nem egy van, amely a forradalom korából táplálkozik. Ilyen egyik legszebb elbeszélése, a „Hazafelé“. Még több témakört is lehetne említeni ebből a kicsiny, de értékes írói hagyatékból. Néha a komor hang mellé egy kis hu- ti Elbeszélések. Kolozsvár, 1922. 2 Elbeszélések. U. o. 1928 és Bpest, 1930.