Debreczeni Ujság, 1930. május (34. évfolyam, 209-220. szám)
1930-05-17 / 209. szám
9 ték és így állott , akkor, amikor Hágában a tárgyalásokat megkezdték. A pénzügyi kötelezettségek mérlege Kifogás hangzott el, hogy Magyarország a maga részéről nem tudta érvényesíteni a 13,5 millió fizetéssel zsemben azokat a nagy ellenköveteléseket, amelyek a zsebében voltak. A békeszerződés 161. és következő szakaszai Magyarországgal szemben a reparációt, úgy szabályozzák, hogy Magyarország tartozik reparációval azokért a károkért, amelyeket a külföldiek, magánosok vagyonában okozott. F. követelés szerint Ausztria, Magyarország, Bulgária együttvéve ,legalább hatmilliárd aranyfrankot kellett volttá, hogy megfizessenek,tat, ooaoo 23 423-42 34234 23423 Miért kellett emondani ez oláh mesje 2 .fiás kártérítéséről? Magyaroszág 1923—24-ben tudvalevőleg nemzetközi kölcsöntvett fel és az egyik feltétel az volt, hogy Magyarország mentesíttessék azoktól a szeparációs zálogoktól, amelyeket a békeszerződés elpir. Kimondatott akkor, hogy ehhez szükséges az összes szomszédos, államok hozzájárulása, tehát Romániáé is. Románi feltétele a volt, hogy Magyarország mondjon le arról a kértérítési igényről, amelyet a román hadsereg megszállása következtében kívánt érvényesíteni."(Zaj a szélsőbalololdalon.) Bethlen István gróf: Miért mondtunk leerről? Azért, mert le kellett mondani és ha nem mondunk le, Magyarország tovább fetrengett volna az infláció mocsarában. (Taps a jobboldalon és a középen- zaj a baloldalon.) Bethlen István gróf: Ha a jogunkat azért fenntartottuk és a magam részéről alkalomadtán, amikor a tárgyalásokon ez szóbakerült, nyomatékosan utaltam ezekre a károkra és ezéppen egyik ok volt a sok többi között, hogy további reparációkkal nem terheltettünk. A nyugdíjkérdés Bethlen. Néhány szót kívánok még szólani a tisztviselők nyugdíjkérdéséről. Annak idején ezt az öszszeget körülbelül 600 millióra becsültük. De ebben a kérdésben legyünk tisztában azzal, hogy jogi alapon- a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban nem vehetjük ezt föl. A békeszerződés egyik szakasza azt mondja, hogy Magyarország nem tartozik azokat a nyugdíjasokat fizetni, akik az utódállamokban laknak. Ez mentesíti Magyarországot a fizetési kötelezettség alól, de nem ró kötelezettséget az utódállamokra. Cetliben számtalanszor felvetettük ezt a kérdést, de sohasem tudtuk érvényesíteni kívánságunkat- mert a trianoni szerződés ebben a kérdésben nem intézkedik. DEBRECENI ÚJSÁG Miért nem lehetett felvetni a békerevízió kérdését Bethlen István gróf: Hangoztatták még azt is, miért nem állítottuk fel a területi rekompenzációk kérdését és miért nem vetettük fel a trianoni szerződés revíziójának kérdését a tárgyalásokon? — Abban a kérdésben, hogy a trianoni szerződés revízióját óhajtjuk, mindnyájan egyetértünk. (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen), de a revízió kérdésének felvetése politikai opportunitás és célszerűség kérdése és én azt hiszem, hogy mindent lehetett Hágában tárgyalni, csak épen ezt nem- Elképzelhető, hogy ha Hágában a revízió kérdését felvetettük volna, ezzel az egész konferenciát szétugrasztottuk volna. Azt is felhozták, hogy miért nem szakítottuk meg a tárgyalásokat a különleges követelések felvetésénél. (Zaj a baloldalon.) Közbekiáltások az ellenzékről. Nos, mi lett volna? -1 -■ Bethlen István gróf: Én a magam részéről egyenesen örülök, hogy ezt a kérdést előhozták. Ha megbukott volna a hágai konferencia- Magyarország úgy állott volna a világ előtt, mint amely a békeszerződésből folyó és velünk szemben álló jogos követeléseket nem akarja honorálni. Magyarország lett volna tehát a hibás azért, hogy Középeurópában és Európában normális gazdasági helyzet nem fejlődhetett. Ha nem ülünk le tárgyalni, vagy ha megszakítjuk a tárgyalásokat- más konzekvenciái is lettek volna. A követeléseket különböző fórumok döntik el, így a reparációs bizottság, a vegyes döntőbíróság, a különböző komissiók. Hogy a követelésekben ez ideig döntés nem történt a mi hátrányunkra, csak annak tulajdonítható, hogy a magyar kormány éveken keresztül húzta és halasztotta a dolgokat, nehogy kedvezőtlen határozatokat hozzanak. Ha ezt megtettük volna, nyomban öszszeül a reparációs bizottság- megállapítja a megszálló hadsereg költségeit, más költségeket, a vegyes döntőbíróság is összeül, az egyéb komissiók is és határozatokat, hoznak. Eltekintve attól a nagy politikumtól, ami ebben rejlik, pénzügyileg is tönkre tettek volna rövidesen bennünket és olyan összegeket hajtottak volna be, amelyeket nem fizethettünk volna meg. Nem az optánsok érdekében fiztünk — így állót tehát elő, az, hogy 13,3 milliót kell fizetni. Nem az az ok tehát, hogy a 250. szakasz alapján megindított perek érdekében fizetünk- hanem amit elmondtam, a különleges követelések likvidálása. Amikor Korányi Frigyes báró Párisban volt, nem 13,5 milliót említettek, hanem arról volt szó, hogy Magyarországot egy 37 éves fizetési terv alapján sokkal nagyobb összeggel terheljék. A miniszterelnök visszautasítja a személye ellen intézett támadás©ket Bethlen István gróf: Az én harmincéves közpályám nyitott könyv. Nem hiszem, hogy egyetlen képviselőtársam is mondhatja reám, hogy valaha is összeférhetetlen voltam. Semmiféle olyan intézetnek, vagy vállalatnak soha tagja nem voltam, amely az összeférhetetlenségi szempontból a vádnak még csak árnyékával is illethető. Mindig széjjel tudtam választani a magánérdeket a közérdektől. Vannak, voltak és mindig lesznek azonban a magyar közéletben fémfiak, akik a maguk kvalitásának hiányát azzal akarják pótolni, hogy mások becsületében gázolnak. (Percekig tartó viharos tapssal fogadták a Ház jobboldalán és középen a miniszterelnök kijelentését.) Bethlen: Ez annak a talmi demokráciának egy fattyúhajtása, amely a maga részéről azt hiszi, hogy a demokrácia nem az alsó néprétegek felemelésében, hanem a jobb helyzetben lévők lealacsonyításából áll. (Nagy zaj tör ki az ellenzéki oldalon, míg a jobboldalon és a középen tapssal fogadják a miniszterelnök szavait.) — Kire értette, kiről van szó? — kiáltják a baloldalon. Bethlen István gróf: Én azt hiszem, aki Györki képviselő úr fejtegetéseinél jelen volt, az nekem jogcímet ad arra, hogy ilyenformán nyilatkozzam. A kormány napirendre tűzi a hadi kölcsön valorizációt A valorizáció kérdésére tért át ezután a miniszterelnök. Elismerem, hogy a hadikölcsön valorizáció igen fontoskérdés és a magyar kormány részéről akkor, amikor a lehetőségek megvannak, el sem utasítható. Két körülményt megold alig a legnagybentő mértékűbb is figyelembe kell venni. Az egyik az, hogy ezzel a kérdéssel összekapcsolódik a külföldi tartozások kérdése, amit soha ettől elválasztani nem lehet, a másik pedig a büdzsé helyzete. Én erre a két körülményre való figyelemmel nem indítványozhatok valami további lépést, de kijelentem, hogy a magyar kormány e szempontok honorálása mellett igenis a hadikölcsönök valorizációja kérdésével foglalkozni fog. Nem tágítunk ideáljainktól Bethlen István gróf: Ausztria be A helyzet teljes megvilágítása végett felolvasom azt a szöveget, amelyet most Prágában megállapítottunk: „Egyetértés van közöttünk abban a tekintetben, hogy minden egyházi ügyet a fent hivatkozott jegyzőkönyvön kívül állónak tekintünk és egyházi ügyek tekintetében mindegyik szerződő fél fenntartja a maga álláspontját.“Azt fogom kérni a tisztelt Háztól, hogy határozza el, hogy ezt a szöveget a törvényjavaslat szövegének kiegészítéseképen fogadja el. A másik kérdése az volt, hogy a 250. szakaszból engedünk-e? Mi az egész vonalon fenntartottuk eredeti jogi álláspontunkat. A magyar állam, ha azt fogja látni, hogy a döntőbíróság olyan határozatot hozott, amely az ő felfogásával sem egyezik meg,gy egész feleknek az állami segítséget fogja kölcsönözni. Mi a döntőbíróság kérdésében teljes jogállásunkat fenntartottuk. Azt kérdezte végü Rassay, hogy alkalmasnak érzi-e a kormány magát arra, hogy az ügyeket tovább vezesse és jövő politikájának tengelyévé a revíziót tegye? — Sohasem mondtam azt, hogy most már minden rendben van. Ma is hangoztatom, hogy a magyar külpalehelyezkedett a saint-germaini békébe. Könnyen tehette. Galicia lengyel volt, Csehszlovákia cseh volt, az egész ország konglomerátum volt Ausztria nem követeli a revíziót, de nekünk darabokra hasították az országunkat. Belenyugodhatunk-e mi helyzetünkbe? Nem vagyunk kötelesek a kisebbségi kérdést ébrentartani? Nem egyértelmű követelése ez a magyar nemzetnek, hogy a revízió kérdésének hajnalhasadása elkövetkezzék? (Lelkes taps és éljenzés.) Ez a magyar nemzet addig él, amíg elsőszülötti jogát a Dunamedencében anyagi előnyökért el nem adja. (Zugó taps és éljenzés.) A jelen generációnak küzdeni kötelesség lesz még hosszú éveken keresztül és inkább magunkra vesszük a kedvezőtlen atmoszféra hátrányait is, de nem tágítunk az ideáloktól, amelyekért születtünk és amelyekért élnünk kell. Kizikának nagy feladatai vannak még és meggyőződésem, hogy amennyire a hágai megegyezés az egyik oldalon nagy követ gördített el pénzügyi szuverenitásunk sírjáról, másik oldalon kaput nyitott a tekintetben, hogy ez a kormány és az utána következő kormányok kevesebb akadállyal legyenek kénytelenek küzdeni, amikor szót emelnek a nemzetközi fórumok előtt e nemzet nagy igényei érdekében. Lelkes éljenzés és taps fogadja a miniszterelnök bezsédét a jobboldalon, a középen és a balközépen. Ezután a Ház nagy többsége a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Nem engedtünk a 250. szakaszból iSsivesen méhszünk minden komoly versenytárssal pörkölt kávéink minőségét illetleg. A legjobbat nyújtjuk, amit egyáltalában nyújtani lehet ! Kontsek Géza kér. r. t. 1931. május 17 ■■■■■■■■BBBBBBBBBBBBBB1IBB* A Katholius Otthon tisztújító nem gyűlése A múlt nap tartotta meg közgyül® jét a debreceni Katholikus Otthon. A közgyűlést dr Kummergruber Emil igazgató nyitotta meg, majd dr Lindenberger János apostoli kormányzó meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket. Utána Jesch Mátyás a titkári jelentést terjesztette elő, amit a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Kovács Mihály könyvtáros, Albert Pál pénztáros és Mátray Imre számvizsgáló jelentését fogadták el ezután, majd a tisztújításra került a sor. A választás egyhangú volt. Dr Lindenberger János apostoli kormányzó lett a Katholikus Otthon elnöke, társelnök: dr Láng Nándor egyetemi tanár, alelnökök: dr Vattay József főügyész, Székely Ferenc Mav. állomásfőnök, ügyvezetőigazgató dr Kummergruber Emil kegyesrendi tanár, titkárok: Jesch Mátyás és Dull Gyula, ügyész dr Kovács Béla, könyvtáros Kovács Mihály, Oberdár József és Szembrátovits Szilárd. Gondnok Govor György lett. A hetven tagú választmány megalakítása után a számvizsgáló bizottság tagjaiul Mátray Imrét, Székely Adorjánt, dr Tóth Emilt és A békő Raymondot választottál meg. A pénzügyi bizottság elnöke dr Böszörményi Béla, a kulturbizottságé dr Sümeghy József, a vigalmi bizottságé pedig Vattay József lett. Dr Krummergruber Emil lelkes hangú záróbeszéde után a közgyűlés a Himnusz hangjaival véget ért