Dél-Kelet - Heti Dél-Kelet, 1991. július-december (3. évfolyam, 26-48. szám - 1. évfolyam, 1-3. szám)
1991-07-04 / 26. szám
Június 28., péntek, 18 óra. Zöld asztalterítő az asztalon, rajta magyar zászló. A kárpótlásról, a privatizációról, a világkiállításról (és még sok minden másról) tart fórumot dr. Orbán Viktor, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője és Magyar Bálint országgyűlési képviselő (SZDSZ) a csongrádi ifjúsági ház nagytermében. Fiatalok és idősek a székeken. Az SZDSZ helyi szervezetének vezetője úgy mutatja be Orbán Viktort, mint aki 1989-ben egyedül merte - a tévé nyilvánossága előtt - távozásra felszólítani a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatokat. Ki kezdje? - néz egymásra a két honatya, végre Magyar Bálint kezébe veszi a mikrofont. Tesz egy oldalvágást a Fidesz felé („Semmit sem akarnak visszaadni"), jogászi szaknyelven ad elő a törvényjavaslatokról, és máris következik képviselőtársa. Nem tudom, hogy hallanak-e mikrofon nélkül? - kérdezi. Hallják, így megszabadul a műszaki alkalmatosságtól. Azt mondja, a Fidesz mindvégig arra törekedett, hogy lehetőleg ne kerüljön sor a kárpótlásra Magyarországon. Az ok szerinte kézenfekvő: az előző rendszer valamilyen módon mégiscsak tisztességes megélhetést biztosított. Ugyanakkor felhívja arra a figyelmet, hogy az életszínvonalát tekintve senki se várjon az elkövetkezendő 2-3 évben lényeges javulást. Azzal a váddal illeti a kormánypártokat, a maguk belátása szerint privatizálják az állami szektort. - Nagy tétekben lehetne fogadni - jegyzi meg -, hogy ma este dr. Torgyán József, mint a Független Kisgazdapárt újonnan megválasztott elnöke, teljes reprivatizációt fog hirdetni. - Az ellenzék elmondhatja a véleményét a Parlamentben, de az történik ebben az országban, amit a kormánykoalíciót alkotó pártok akarnak. És ennél a pontnál visszaadja Magyar Bálintnak a kölcsönt. Az SZDSZ ravaszkodik, kitalál mindenfélét, de valójában ők sem akarnak visszadni mindent. Enyhe mosoly a válasz. Egyre keményebben fogalmaz a kiváló szónoki adottságokkal megáldott képviselő. - El akarják hitetni a Fideszről, hogy - mivel a volt egyházi ingatlanok visszaadása ellen foglalt állást -- egyházellenes, Pezó sincs erről. Attól tartunk, hogy az ország gazdaságát tönkreteszi a kárpótlás. Torgyán is csak nyaktól derékig igaz. Jönnek a kérdések, mi több felszólamlások. Egy idős bácsi (annak idején sütőüzemet vettek el tőle) azt fejtegeti, hogy még az USA pénze is kevés lenne a kárpótlásra, aztán Révész Ferenc, 79 éves nyugdíjas kér szót. Nem csomagolja sztaniolpapírba a véleményét. - Kérem, a törökök itt voltak 150 évig - emeli fel a kezét -, mégsem vették el a földünket! - Itt Csongrádon vannak olyan emberek, akik a legnagyobb kommunisták, rendőrök, katonatisztek voltak, a gyerekeik meg disszidáltak, mert szégyellték az apjukat. Miért nem akarják visszaadni azt a földet, amelyről rendőrök hajtottak el bennünket? Az országot a paraszt tartja fent - ha nem dolgozik, az úr asztalán nincs semmi. Ezeknek a fideszeseknek, akik itt vannak, még a tojáshéj rajta van a fenekükön. A csongrádi népet meg, kérem, úgy megfélemlítették, hogy még mindig liberóban jár, Magyar Bálint egy darabig még ostorozza a kormánypártokat, mert azok a magyar mentalitástól idegen, negatív értéknek tüntetik fel a hasznot hozó, „pénzcsináló" gazdasági tevékenységet. Orbán Viktor Ausztriával példálózik, ahol az 1955-ös szovjet kivonuláskor az összes tőke 70-72 százaléka külföldi volt (Magyarországon ma 4-5 százalék ez az arány), és nyolc óra tájban véget ér a gyűlés. Az előtérben Révész Ferenc, Rácz József (szintén nyugdíjas) és Atkári István együtt sóhajtoznak. Rácz úr kiböki: - A Petrasovits Annára kellett volna szavazni, mert a szocdemek megadták volna a kommunistáknak. - Miért, melyik pártra szavazott? - Hát a Fórumra. Atkári István - rögtönzött történelemóra keretében - Piroska Jánosra, Csongrád egykori polgármesterére (lánya ma a város polgármestere) emlékezik, aki 1956-ban egy gyűlésen felemelte szavát a rablások, fosztogatások ellen, s arra kérte az embereket, hogy menjenek haza békességgel. Le is ültették érte rendesen. Indul a jónép hazafelé, ki erre, ki arra. Fél óra is eltelik, mire Orbán Viktor is elbúcsúzhat az őt körbefogó helyi fideszesektől, és hóna alá карhatja ütött-kopott aktatáskáját. Pécsről jövet Szolnokra siet, de azért megfürdött a Tiszában. (dányi) Fotó: Medgyasszay Gy. Béla Még mindig liberóban járnak a csongrádiak? Orbán Viktor és Magyar Bálint a Tisza-parti városban Ki a nagyobb hívő? Viktor, a Délkelet egyik számában Gyenes Mihály, Békéscsaba római katolikus apátja azt nyilatkozta, hogy a mostani Parlament - Orbán Viktorral az élen - túlságosan kongeniális (hasonló gondolkodású a kommunista uralommal, mert akadályokat gördít a volt egyházi ingatlanok visszaadása elé. - Az a gyanúm, hogy az apát úr félreértés áldozata lett. Ez a mostani Parlament semmiképpen sem hasonlítható össze az előzővel, és a Fideszt sem lehet kommunista jelzővel illetni. A frakció tekintélyes része vallásos neveltetésű - az apát úr semmivel sem nagyobb barátja az egyháznak, mint a fiatal demokraták. Sajnálom, hogy a politikai viták ü,y szinten folynak. Liberálisok egy asztalnál. Balról jobbik. Orbán Viktor, Szabó Krisztina, Nagy Mihály Gábor és Magyar Bálint Új napilap kell! - Bálint, emlékszel, mikor találkoztunk utoljára? -fordulok a fórum után Magyar Bálinthoz - Tavaly áprilisban még egyik vezérszónoka voltál a Békés Megyei Népújság székháza előtt megtartott, többpárti tüntetésnek, melyen egyebek mellett dr. Árpási Zoltán főszerkesztő lemondását követelte a tömeg. Tudod, mi történt azóta? - Igen. Azt hallottam, hogy kevéssel utána lemondott beosztásáról, de ma ismét ő a lap főszerkesztője. Sajnos, számos intézmény áldozatul fog esni hasonló eseményeknek. Ha az adott gazdálkodási egységben az állami vagyonrészt felügyelő Állami Vagyonügynökség nem tartja fontosnak és keresztülvihetőnek a személycseréket, akkor nyilvánvalóan nagy teher hárul az érdekképviseleti szervezetekre. - Mi lehet a megoldás ebben a helyzetben? - Össze kell fogni, és új napilapot kell alapítani.