Délkeleti Krónika, 1994. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1994-06-23 / 24. szám

Hajléktalanok a bankok előtt? Péntektől kezdődően szinte az egész országban kü­lönös jelenség ütötte fel a fejét. Emberek hálózsákkal, pokrócokkal, túlélési csomaggal, szomjat oltó szeszes és a mentes italokkal, komfort érzést okozó zsebrádi­ókkal, kempingtévékkel felszerelkezve zarándokoltak némely bankok, pénzintézetek elé. Itt a Balkánon in­nen, eddig kissé szokatlan vadkempingezési forma - feküdtek a járdán, virágoskertekben, bokrok alatt - egé­szen hétfő reggelig tartott. A közelben lakók egy része el sem tudta képzelni, hogy mire megy ki ez a nem várt „tömegdemonstráció”. A három napon át sorban fekvők felszereléséből, öltözékéből ítélve csak nagyon kevesen mertek következtetni az igazságra: üzletembe­rekről van szó, akik kárpótlási jegyüket értékpapírok­ba, részvényekbe kívánják fektetni. Információink sze­rint a sort várók között akadtak olyanok is, akik nem mások, hanem saját maguk, vagy családjuk részére akartak EGIS értékpapírokat venni, de többen valakik alkalmi alkalmazottjaként választották a csillagos ég­gel fedett utcát hálószobájuknak. Munkatársunk hétfőn dé­lelőtt a békéscsabai Luther utcai Kereskedelmi és Hitel Bank Rt.-fiók előtt „kempinge­zőket” környékezte meg. El­sőként egy 40 év körüli höl­gyet kapott mikrofonvégre. - Miért tetszik itt sorban állni? - Nem nyilatkozom. A családdal vagyok én itt. Aztán mégis elmondta: - EGIS részvényt akarunk venni. - Kárpótlási jegyért? - Igen. - Mióta várakoznak? - Szombat este óta. Na­gyon sokan jegyeznek, sok az igény. - Mennyi részvényt lehet most vásárolni? - Igényelni bármennyit. - És mennyi jut? - Hát olyan 30 vagy 15, gondolom én. - Tizenöt micsoda? - Részvény. - Mekkora értékben sze­retne venni? - Nyolcvanezer forintért, de két családdal vagyunk itt, a nővérem és én. A megkérdezettek nagy része, mintha fogalmazásgát­lót vett volna be, igen szűk­szavúan, vagy egyáltalán nem nyilatkoztak. Szinte me­nekültek riportermagnós mun­katársunk elől. Kollégánk a virágágyás szélén ülőkre vá­ratlanul csapott le. - Mióta vagytok itt? - Ötven órája. - Saját magatoknak je­gyeztettetek? - Na, erről nem... Nem nyilatkozom. Néhány méterrel odébb: - Nem mondok semmit. Hogy vásárolunk? Vásárol­junk? Még nem döntöttük el... A férfi mellett ülő, még nem tudni, üzletasszony. - Azt csináljuk. Két fiatalember kérdően mustrálta az áldozatát kereső hangrögzítő-készülék mene­tét. Figyelmetlenek voltak, már jött is a kérdés. - Sorra kerültök? - Most már igen. Szom­bat óta dekkolunk itt. - Mekkora értékben kí­vántok értékpapírhoz jutni? - Ez magánügy. - A kárpótlási jegy csa­ládi örökség? - Céllövöldén vettem. Egy idős házaspár az épület vezette árnyékban ke­resett menedéket nyújtó he­lyet magának. Ránézésre is bizton állítható, hogy ők nem mások, hanem saját maguk érdekében ülik a sort. - Hány órája várakoz­nak? A hölgy: - Éjszaka tizen­két óra óta. - Sorra kerülnek? - Kötve hiszem. Még csak huszonegyedik személynél járnak. - Hány részvényt vesz­nek, mekkora értékben le­het jegyeztetni? A férj: - Tizenöt-tizenhat részvényt, húsz kárpótlási je­gyért személyenként. Egy meghatalmazás, meg egy sa­ját járandóság szerint. Vagyis nem egy, hanem két sze­mély, húsz kárpótlási jegyért. - Mennyit szeretnének? - Harminc jegyért, csak le­előztek bennünket. Annyira lassú ütemben halad. Reggel fél nyolckor nyitottak és már itt van tíz óra. - Önök miért részvénybe fektetik kárpótlási jegyü­ket? - Jó befektetésnek ígérke­zik, de ha tudta volna az em­ber, hogy ennyit kell érte sorba állni, akkor inkább hagyja, hogy vigyék el a mil­liókat a brókercégek. - Azt mondják, többen nem a saját érdekükben vannak itt. - Van több ilyen, hogy azért vállalta a napokat, hogy egy kis pénzhez jusson. Saj­nos, elég sok van itt olyan. - Mekkora összeget kap­nak a pénzért sorban ál­lók? - Ezer forinttól ötezerig. Általában minden napra egy ezrest. Péntek, szombat, va­sárnap, meg a hétfő délelőtt, négyezer forint. • Miért olyan jó ez az értékpapír?­­ Gyakorlatilag aki ezt fi­zeti, az megduplázhatja a pénzét. Ha sok a kínálat a tőzsdén, akkor is nyerhet még ötven százalékot. Ez az EGIS Rt.-részvény hat százalék osztalékot fizetett az ezerforintos névértékre. De itt nem az osztalék, ha­nem az árfolyam-nyereség a lényeg. Aki ezer forintot befekteti, az kétezer forintot vesz ki. BMZ Fotó: Gál Edit A részvény „50 órája” 2 íA DÉLKELETI KRÓNIKA

Next