Heti Délkelet, 1998. július-december (5. évfolyam, 26-51. szám)
1998-08-28 / 34. szám
Unokájává fogadга a „Jóságos Istenünk, mennyei Atyánk! (...) Erőt, mérhetetlen élni akarást adtál neki, hogy 85 esztendőt átfogó életpályája minden hegyét és völgyét biztos tartással, nagy lendülettel és páratlan, az életet fűszerező humorral járja, kapaszkodja, bujkálja, rajzolja-fesse, írja, szeresse végig. (...) Értékeld, Urunk, ezt a hosszú, nehéz-gyötrelmes, de nemes életet! Véres, Rozsdás, Csonka, Szentgyörgyhegyi, Dorozsmai, Izbégi, Pléh- Krisztus, vedd őt magadhoz a mennybe!” (Részletek a gyászbeszédből) 24 A televízió adta nyilvánosság előtt, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra a hosszú szenvedés után 85 éves korában elhunyt Szántó Piroska festőművészt, az éleit sorából hat éve távozott kiváló költő, Vas István feleségét. Hámori József kultuszminiszterrel az élen a művésztársadalom jeles képviselőinek jelenlétében nem más, mint Göncz Árpád köztársasági elnök mondott búcsúbeszédet a ravatalnál. Gáti Oszkár színművész — a felesége mellett jóban-rosszban csaknem fél évszázadig kitartott — Vas Istvánnak a művésznőhöz írt Mikor a rózsák nyílni kezdtek című gyönyörű versét mondta el. A szertartást - nyilván sokak meglepődésére - egy kis vidéki mezőváros, Mezőhegyes római katolikus Szent György templomának esperes-plébánosa, a fiatal Bajnai István végezte. Legalábbis egy püspök dukált volna a művésznőnek utolsó útján, gondolhatták a kívülállók. Felkerestük hát az esperes-plébánost gyönyörű környezetben fekvő, szobrokkal díszített, festményekkel teleaggatott parókiáján, hogy elbeszélgessünk vele a nem mindennapi eseményről, s arról, hogy alig több mint egyéves ismeretséget követően hogyan lett ő drága Pádréja a jobbára katolikus fiatal békési városban mindössze egyszer, élete legnagyszerűbb tárlatán járt Szántó Piroskának. Egyebek között tőle tudtuk meg azt is, hogy - a sírjánál búcsúbeszédet mondott Ficsor József polgármester hathatós közreműködésével - az egyszer már méltatlan befogadónak bizonyult Kiskunfélegyháza, sajnos, csak a halála után adhatott augusztus 19-én otthont a művésznő életmű-kiállításának, aki ebbe is nagyon nehezen egyezett bele a sérelmek miatt. - Mióta teljesít szolgálatot Mezőhegyesen? - kérdezem a Tótkomlóson és Battonyán is lelkipásztorkodó, a Mezőhegyesi Katolikus Tájékoztatót szerkesztő, a helyi és a tótkomlósi katolikus egyházközség és templom történetét egyaránt megírt Bajnai Istvánt. - 1982 őszétől. 1978-ban végeztem a szegedi Hittudományi Főiskolán. - Mikor és hogyan került kapcsolatba a művésznővel? - Meglehetősen régen, a hetvenes években, bár meg kell mondanom, hogy a kapcsolat sokáig egyoldalú volt. A Szent István Társulat kiadásában csodálatosan szép pasztellsorozatot, albumot készített a Bibliáról, az Ó- és az Újszövetségről, amit akkoriban nem jó szemmel nézett a hatalom. Később le is fotóztatták, diasorozatot készítettek belőle. Valamikor a nyolcvanas években, talán akkor, amikor idejöttem Mezőhegyesre, hozzájutottam ehhez. Eléggé nehéz volt azokban az években hitoktatási segédanyagokhoz hozzájutni, többek között például fitttankönyvekhez is, és nagyon megfelelőnek tűnt Szántó Piroska diasorozata. Nemcsak vallási ismereteket nyújtott, hanem az egyetemes emberi kultúrát is felvillantotta. Ha elmondhatom, művészettörténeti tanulmányokat is folytattam, egy kicsit másodszakmámnak is tekintem a képzőművészetet. Arra is gondoltam, hogyan lehetne felpezsdíteni a település meglehetősen szürkeségbe hajló, ellaposodó kulturális és közéletét. Teltek-múltak az évek, de mindig is nyomon követtem Szántó Piroska munkásságát, kiállításait. Jó néhány esztendővel ezelőtt kezdtem el a tavaszi és őszi templom-tárlatsorozat megszervezését, az elsők között kértem meg arra, hogy bocsásson a rendelkezésünkre képeket. Konkrétan 1997 májusa előtt vettem fel vele a személyes kapcsolatot. - Már nagyon beteg volt? - Sajnos, igen, rendkívül rosszul nézett ki. Ettől függetlenül szívélyesen, barátsággal fogadott. Talán szerénytelenségnek tűnik, de az az igazság, hogy nagyon szimpatikusnak talált engem. Ily módon felgyorsultak az események, gyakorivá váltak a találkozásaink. Az elmúlt év májusában meg is rendezhettük a kiállítását a klasszicista stílusú templomban, amelyet dr. Árpási Zoltán, a Békés Megyei Hírlap mezőhegyesi gyökerekkel is bíró főszerkesztője nyitott meg. Ötven olaj- és pasztellképét, grafikáját állítottuk ki a hatalmas, ragyogó megvilágítású falfelületeken, mely szinte predesztinálva van arra, hogy tárlatoknak adjon otthont. - Előtte járt már Mezőhegyesen Szántó Piroska? - Nem, de a megnyitóra eljött. El volt ragadtatva, meg is jegyezte a Magyar Hírlapban, amikor a tavalyi ünnepi könyvhéten megjelent, Bálám szamara és a többiek című, életrajzi fogantatású könyvéről faggatták szentendrei nyara- A Pádre Piroska néni Véres Krisztus című festménye alattFotó: Gál Edit HETI DÉLKELET