Heti Délkelet, 1998. július-december (5. évfolyam, 26-51. szám)

1998-08-28 / 34. szám

Unokájává fogadга a „Jóságos Istenünk, mennyei Atyánk! (...) Erőt, mérhetetlen élni akarást adtál neki, hogy 85 esztendőt átfogó életpályája min­den hegyét és völgyét biztos tartással, nagy lendülettel és páratlan, az életet fűszerező humorral járja, kapaszkodja, bujkálja, raj­­zolja-fesse, írja, szeresse végig. (...) Érté­keld, Urunk, ezt a hosszú, nehéz-gyötrelmes, de nemes életet! Véres, Rozsdás, Csonka, Szentgyörgy­hegyi, Dorozsmai, Izbégi, Pléh- Krisztus, vedd őt magadhoz a mennybe!” (Részletek a gyászbeszédből) 24 A televízió adta nyilvánosság elő­tt, a Farkasréti temetőben he­lyezték örök nyugalomra a hosszú szenvedés után 85 éves korában elhunyt Szántó Piroska festőmű­vészt, az éleit sorából hat éve távo­zott kiváló költő, Vas István felesé­gét. Hámori József kultuszminisz­terrel az élen a művésztársadalom jeles képviselőinek jelenlétében nem más, mint Göncz Árpád köz­­társasági elnök mondott búcsúbe­szédet a ravatalnál. Gáti Oszkár színművész — a felesége mellett jó­­ban-rosszban csaknem fél évszá­zadig kitartott — Vas Istvánnak a művésznőhöz írt Mikor a rózsák nyílni kezdtek című gyönyörű ver­sét mondta el. A szertartást - nyil­ván sokak meglepődésére - egy kis vidéki mezőváros, Mezőhegyes ró­mai katolikus Szent György temp­lomának esperes-plébánosa, a fia­tal Bajnai István végezte. Lega­lábbis egy püspök dukált volna a művésznőnek utolsó útján, gondol­hatták a kívülállók. Felkerestük hát az esperes-plébánost gyönyörű környezetben fekvő, szobrokkal dí­szített, festményekkel teleagga­tott parókiáján, hogy elbeszélges­sünk vele a nem mindennapi ese­ményről, s arról, hogy alig több mint egyéves ismeretséget követő­en hogyan lett ő drága Pádréja a jobbára katolikus fiatal békési vá­rosban mindössze egyszer, élete legnagyszerűbb tárlatán járt Szántó Piroskának. Egyebek kö­zött tőle tudtuk meg azt is, hogy - a sírjánál búcsúbeszédet mondott Ficsor József polgármester hatha­tós közreműködésével - az egyszer már méltatlan befogadónak bizo­nyult Kiskunfélegyháza, sajnos, csak a halála után adhatott au­gusztus 19-én otthont a művésznő életmű-kiállításának, aki ebbe is nagyon nehezen egyezett bele a sé­relmek miatt. - Mióta teljesít szolgálatot Me­zőhegyesen? - kérdezem a Tótkom­lóson és Battonyán is lelkipásztor­kodó, a Mezőhegyesi Katolikus Tájékoztatót szerkesztő, a helyi és a tótkomlósi katolikus egyházköz­ség és templom történetét egya­ránt megírt Bajnai Istvánt. - 1982 őszétől. 1978-ban végez­tem a szegedi Hittudományi Főis­kolán. - Mikor és hogyan került kap­csolatba a művésznővel? - Meglehetősen régen, a hetve­nes években, bár meg kell monda­nom, hogy a kapcsolat sokáig egyoldalú volt. A Szent István Társulat kiadásában csodálatosan szép pasztellsorozatot, albumot készített a Bibliáról, az Ó- és­ az Újszövetségről, amit akkoriban nem jó szemmel nézett a hatalom. Később le is fotóztatták, diasoro­zatot készítettek belőle. Valami­kor a nyolcvanas években, talán akkor, amikor idejöttem Mezőhe­gyesre, hozzájutottam ehhez. Eléggé nehéz volt azokban az években hitoktatási segédanya­gokhoz hozzájutni, többek között például fitttankönyvekhez is, és nagyon megfelelőnek tűnt Szántó Piroska diasorozata. Nemcsak val­lási ismereteket nyújtott, hanem az egyetemes emberi kultúrát is felvillantotta. Ha elmondhatom, művészettörténeti tanulmányokat is folytattam, egy kicsit másod­szakmámnak is tekintem a képző­­művészetet. Arra is gondoltam, hogyan lehetne felpezsdíteni a te­lepülés meglehetősen szürkeségbe hajló, ellaposodó kulturális és köz­életét. Teltek-múltak az évek, de mindig is nyomon követtem Szántó Piroska munkásságát, ki­állításait. Jó néhány esztendővel ezelőtt kezdtem el a tavaszi és őszi templom-tárlatsorozat megszerve­zését, az elsők között kértem meg arra, hogy bocsásson a rendelkezé­sünkre képeket. Konkrétan 1997 májusa előtt vettem fel vele a sze­mélyes kapcsolatot. - Már nagyon beteg volt? - Sajnos, igen, rendkívül ros­­­szul nézett ki. Ettől függetlenül szívélyesen, barátsággal fogadott. Talán szerénytelenségnek tűnik, de az az igazság, hogy nagyon szimpatikusnak talált engem. Ily módon felgyorsultak az esemé­nyek, gyakorivá váltak a találko­zásaink. Az elmúlt év májusában meg is rendezhettük a kiállítását a klasszicista stílusú templomban, amelyet dr. Árpási Zoltán, a Bé­kés Megyei Hírlap mezőhegyesi gyökerekkel is bíró főszerkesztője nyitott meg. Ötven olaj- és pasz­tellképét, grafikáját állítottuk ki a hatalmas, ragyogó megvilágítású falfelületeken, mely szinte pre­desztinálva van arra, hogy tárla­toknak adjon otthont. - Előtte járt már Mezőhegyesen Szántó Piroska? - Nem, de a megnyitóra eljött. El volt ragadtatva, meg is jegyezte a Magyar Hírlapban, amikor a ta­valyi ünnepi könyvhéten megje­lent, Bálám szamara és a többiek című, életrajzi fogantatású köny­véről faggatták szentendrei nyara- A Pádre Piroska néni Véres Krisztus című festménye alatt­Fotó: Gál Edit HETI DÉLKELET

Next