Heti Délkelet, 2000. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-18 / 20. szám

TŰZ ÉS VÍZ UTÁN, A MEGÚJULÁS ESÉLYE ELŐTT megoldáson törik a fejüket, olya­non, amikor a belvíz elvezetését a terep lejtése vezérli, s nem bonyo­lult, üzemanyagot pusztító gépe­zet. Ha minden igaz, jövőre jöhet akármekkora víz Hányára, a csa­tornarendszer néhány napon be­lül elvezeti.­­ A faluban járva-kelve azt ta­pasztalom, hogy a tűz és a víz az egyik probléma, az emberi ténye­ző, a kilátástalanság, a nehéz sors a másik. Jól látom? - Sajnos. Öregszik a falu, amely jelenség sehol sem ad okot derűlátásra. Munkalehetőség hí­ján a fiatalok nem tennek haza, hanem városokban keresik a bol­dogulást. Húsz éve egészen pon­tosan 1050-en laktak itt, ma 829- en. Nem kell szociológusnak len­ni ahhoz, hogy megjósoljuk: ha nem történik gyökeres fordulat, pár évtizeden belül kihalunk. Évente hússzal csökken a lélek­­szám, vagyis többen halnak meg, mint amennyien születnek, nem beszélve az elköltözőkről. Akkor is sötét a kép, ha tudjuk, hogy or­szágos folyamatról van szó. Le­het, hogy Szarvas, Mezőberény, Békéscsaba népessége szolidan növekszik, ám a többi megyei te­lepülés ugyanott tart, ahol mi, ahol a part szakad. Éppen ezért Hunyán és a szomszédos kisközségben, Ör­­ménykúton komol­yan szóba kerül mostanság, hogy a két iskolával „kezdeni kell valamit”, összevon­ni, egyesíteni, vagy ehhez hason­ló. A rideg számok: Örménykúton jelenleg 52 az iskoláskorú gyer­mek, tízegynéhányan járnak óvo­dába. Hunyán ugyanígy áll a helyzet: 62-en koptatják az isko­lapadot, tizenkilencen óvodások. Az önkormányzati költségvetést az oktatási intézményekre fordí­tandó pénzek lemerítik, így aztán másra nem is telik. A két falu irá­nyítói úgy vannak vele, hogy Gyomaendrődre, Mezőberénybe vagy Szarvasra nem viszik a gyer­mekeket, mert ugyan fogadókész­ség lenne, ám a városi légkör meg­változtatná a helyi szellemiséget. És az érem másik oldala? Úgy fest, hogy iskolaösszevonásnak már eddig is több helyen nekive­selkedtek, ám sehol sem tudták végigvinni, főleg lakossági ellen­állás miatt nem. Néhány éve Ör­ménykúton is csődöt mondtak a szervezők, de a jelek szerint nem tanultak belőle. Kardoson félmeg­oldás született: a felsősök nap mint nap Kondorosra buszoznak, viszont a kicsik maradtak hely­ben. (Talán nem véletlenül hal­lunk arról, hogy az új vezetés leg­szívesebben visszacsinálná az egészet.) Hunyan úgy képzelik, hogy az örménykúti felső tagoza­tosok jönnének át hozzájuk - kér­dés, persze, mit szólnak mindeh­hez amoda? - Mindenesetre hamarosan pontot teszünk az ügy végére, hi­szen nemsokára befejeződik az idei tanév, szeptemberben kezdő­dik a másik - nyilatkozza a Heti Délkeletnek a témáról Farka­­sinszki Ildikó, Hunya jegyzője. - Nemsokára közmeghallgatást tartunk, ahol megismerhetjük a lakosság véleményét a társulás­ról, az iskola közös működtetésé­ről. Ha nem vihetjük végig, amit akarunk, osztályösszevonásokra kerülhet sor. Kényszerűség, ami­ben gondolkodunk, de lehetetlen eltekinteni attól, hogy akkora a falu ereje, amekkora. Munka­helyteremtésre alig-alig akad példa, a falusi turizmus nálunk nem jelenthet kiutat. A jegyzőnőtől megtudom, hogy a finanszírozás az 1100 lélekszám alatti települések esetében szorgal­mazza a társulást, márpedig Hunya ennek alatta van. Ősszel négy elsős kezdi meg a tanulmá­nyait - a rideg statisztika kijózaní­­tóbb, mint az álmodozás. Az ÖNHEKI-t kizárólag az az önkor­mányzat adhatja be, ahol az intéz­mények kihasználtsága legalább 50 százalékos. Ez itt azt jelenti, hogy 7-es csoportlétszám alatt nem indulhatnak osztályok. És hát az ÖNHLKI nélkül becsukhatják a ka­put, erre a pénzre feltétlenül szük­ségük lenne, hiszen a költségvetés hiányos. Az ÖNHLKI-től a mínusz felének eltüntetését remélik. - Az ürömbe csak ritkán és ke­vés öröm vegyül - teszi hozzá Farkasinszki Ildikó. - Októberre elkészül az új községháza, ahová átköltözhetünk. A régit megrog­­­gyantotta a belvíz, ezért muszáj lebontani. Huszonötmilliót visz el a beruházás, amelyből 22-t álla­mi támogatásból, 3-at a vis maior-keretből fedezünk. A Gyomaszolg­a kivitelező. Nincs messze az az időpont sem, amikor megint állhat a templom. Úgy tudni, hogy még az idén hozzákezdenek, az építési engedély mindenesetre megvan, az egyház meghívásos pályázaton dönt a kivitelezőről. - Engem is nagyon izgat, hogy mikor járhatunk újra rendes temp­lomba imádkozni - néz az üresen álló telek felé Hanyecz Imréné. - Húsvét előtt azt hallottam, hogy már nem kell sokáig várni, rakják az alapokat. Az endrődi pap jár ki hozzánk, vagyis a lelki élet nem szünetel, a parókián mindig nyitva az ajtó. Fiatal az új polgármester, sokat várunk tőle, hátha megfor­dítja a széljárást, bár nekem a régi­vel sem volt semmi bajom. A Csár­davölgy laposabb részén lakunk, a víz miatt aláfalaztuk a házat, mert különben összedűlt volna. A csator­nában állandóan folyik a víz, már egy hónapja nem esett, de még mindig jön valahonnan. A szomszé­dom elúszott, sűrűn mondogatta is szegény, hogy alighanem beteljese­dik a bibliai jóslat az özönvízről. Bolond világ, mert most meg azon siránkozunk, hogy repedezik a föld teteje, jó lenne egy kis eső. Össze­vonják az iskolát az örménykúti­­val? A rokon kisfiú most hatodikos és azért évvesztes, mert az ő évfo­lyamába sem iratkoztak be annak idején elegen. Kevés gyerek szüle­tik, aminek meglesz a böjtje. Ha megszületnek is, mire felnőnek, el­pályáznak innen a városba, ahol könnyebben elboldogulnak. Fehér József­Fotó: Gál Edit Az új községháza tervei. Talán már ősszel beköltözhetnek HETI DÉI KF1 FT Helyreigazítás A múlt heti lapszámunk 25. oldalán megjelent cikk alcímé­ben („Az APEH-elnök vadászni is szeret”) tévesen írtuk, hogy dr. Csizmadia Ferenc az APEH elnöke. Mint az a cikkben, illet­ve a címlapon is helyesen sze­repel, az interjúalany az APEH Békés megyei igazgatója. Téve­désünkért az érintett elnézését kérjük! 25

Next