Heti Délkelet, 2000. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-18 / 20. szám
TŰZ ÉS VÍZ UTÁN, A MEGÚJULÁS ESÉLYE ELŐTT megoldáson törik a fejüket, olyanon, amikor a belvíz elvezetését a terep lejtése vezérli, s nem bonyolult, üzemanyagot pusztító gépezet. Ha minden igaz, jövőre jöhet akármekkora víz Hányára, a csatornarendszer néhány napon belül elvezeti. A faluban járva-kelve azt tapasztalom, hogy a tűz és a víz az egyik probléma, az emberi tényező, a kilátástalanság, a nehéz sors a másik. Jól látom? - Sajnos. Öregszik a falu, amely jelenség sehol sem ad okot derűlátásra. Munkalehetőség híján a fiatalok nem tennek haza, hanem városokban keresik a boldogulást. Húsz éve egészen pontosan 1050-en laktak itt, ma 829- en. Nem kell szociológusnak lenni ahhoz, hogy megjósoljuk: ha nem történik gyökeres fordulat, pár évtizeden belül kihalunk. Évente hússzal csökken a lélekszám, vagyis többen halnak meg, mint amennyien születnek, nem beszélve az elköltözőkről. Akkor is sötét a kép, ha tudjuk, hogy országos folyamatról van szó. Lehet, hogy Szarvas, Mezőberény, Békéscsaba népessége szolidan növekszik, ám a többi megyei település ugyanott tart, ahol mi, ahol a part szakad. Éppen ezért Hunyán és a szomszédos kisközségben, Örménykúton komolyan szóba kerül mostanság, hogy a két iskolával „kezdeni kell valamit”, összevonni, egyesíteni, vagy ehhez hasonló. A rideg számok: Örménykúton jelenleg 52 az iskoláskorú gyermek, tízegynéhányan járnak óvodába. Hunyán ugyanígy áll a helyzet: 62-en koptatják az iskolapadot, tizenkilencen óvodások. Az önkormányzati költségvetést az oktatási intézményekre fordítandó pénzek lemerítik, így aztán másra nem is telik. A két falu irányítói úgy vannak vele, hogy Gyomaendrődre, Mezőberénybe vagy Szarvasra nem viszik a gyermekeket, mert ugyan fogadókészség lenne, ám a városi légkör megváltoztatná a helyi szellemiséget. És az érem másik oldala? Úgy fest, hogy iskolaösszevonásnak már eddig is több helyen nekiveselkedtek, ám sehol sem tudták végigvinni, főleg lakossági ellenállás miatt nem. Néhány éve Örménykúton is csődöt mondtak a szervezők, de a jelek szerint nem tanultak belőle. Kardoson félmegoldás született: a felsősök nap mint nap Kondorosra buszoznak, viszont a kicsik maradtak helyben. (Talán nem véletlenül hallunk arról, hogy az új vezetés legszívesebben visszacsinálná az egészet.) Hunyan úgy képzelik, hogy az örménykúti felső tagozatosok jönnének át hozzájuk - kérdés, persze, mit szólnak mindehhez amoda? - Mindenesetre hamarosan pontot teszünk az ügy végére, hiszen nemsokára befejeződik az idei tanév, szeptemberben kezdődik a másik - nyilatkozza a Heti Délkeletnek a témáról Farkasinszki Ildikó, Hunya jegyzője. - Nemsokára közmeghallgatást tartunk, ahol megismerhetjük a lakosság véleményét a társulásról, az iskola közös működtetéséről. Ha nem vihetjük végig, amit akarunk, osztályösszevonásokra kerülhet sor. Kényszerűség, amiben gondolkodunk, de lehetetlen eltekinteni attól, hogy akkora a falu ereje, amekkora. Munkahelyteremtésre alig-alig akad példa, a falusi turizmus nálunk nem jelenthet kiutat. A jegyzőnőtől megtudom, hogy a finanszírozás az 1100 lélekszám alatti települések esetében szorgalmazza a társulást, márpedig Hunya ennek alatta van. Ősszel négy elsős kezdi meg a tanulmányait - a rideg statisztika kijózanítóbb, mint az álmodozás. Az ÖNHEKI-t kizárólag az az önkormányzat adhatja be, ahol az intézmények kihasználtsága legalább 50 százalékos. Ez itt azt jelenti, hogy 7-es csoportlétszám alatt nem indulhatnak osztályok. És hát az ÖNHLKI nélkül becsukhatják a kaput, erre a pénzre feltétlenül szükségük lenne, hiszen a költségvetés hiányos. Az ÖNHLKI-től a mínusz felének eltüntetését remélik. - Az ürömbe csak ritkán és kevés öröm vegyül - teszi hozzá Farkasinszki Ildikó. - Októberre elkészül az új községháza, ahová átköltözhetünk. A régit megroggyantotta a belvíz, ezért muszáj lebontani. Huszonötmilliót visz el a beruházás, amelyből 22-t állami támogatásból, 3-at a vis maior-keretből fedezünk. A Gyomaszolga kivitelező. Nincs messze az az időpont sem, amikor megint állhat a templom. Úgy tudni, hogy még az idén hozzákezdenek, az építési engedély mindenesetre megvan, az egyház meghívásos pályázaton dönt a kivitelezőről. - Engem is nagyon izgat, hogy mikor járhatunk újra rendes templomba imádkozni - néz az üresen álló telek felé Hanyecz Imréné. - Húsvét előtt azt hallottam, hogy már nem kell sokáig várni, rakják az alapokat. Az endrődi pap jár ki hozzánk, vagyis a lelki élet nem szünetel, a parókián mindig nyitva az ajtó. Fiatal az új polgármester, sokat várunk tőle, hátha megfordítja a széljárást, bár nekem a régivel sem volt semmi bajom. A Csárdavölgy laposabb részén lakunk, a víz miatt aláfalaztuk a házat, mert különben összedűlt volna. A csatornában állandóan folyik a víz, már egy hónapja nem esett, de még mindig jön valahonnan. A szomszédom elúszott, sűrűn mondogatta is szegény, hogy alighanem beteljesedik a bibliai jóslat az özönvízről. Bolond világ, mert most meg azon siránkozunk, hogy repedezik a föld teteje, jó lenne egy kis eső. Összevonják az iskolát az örménykútival? A rokon kisfiú most hatodikos és azért évvesztes, mert az ő évfolyamába sem iratkoztak be annak idején elegen. Kevés gyerek születik, aminek meglesz a böjtje. Ha megszületnek is, mire felnőnek, elpályáznak innen a városba, ahol könnyebben elboldogulnak. Fehér JózsefFotó: Gál Edit Az új községháza tervei. Talán már ősszel beköltözhetnek HETI DÉI KF1 FT Helyreigazítás A múlt heti lapszámunk 25. oldalán megjelent cikk alcímében („Az APEH-elnök vadászni is szeret”) tévesen írtuk, hogy dr. Csizmadia Ferenc az APEH elnöke. Mint az a cikkben, illetve a címlapon is helyesen szerepel, az interjúalany az APEH Békés megyei igazgatója. Tévedésünkért az érintett elnézését kérjük! 25