Heti Délkelet, 2004. január-június (11. évfolyam, 1-24. szám)
2004-06-24 / 24. szám
Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajztudós a magyar néprajz meghatározó alakja. Munkássága előtt a néprajzi kiadványok leginkább csak Székelyfölddel és Kalotaszeggel foglalkoztak. Neki köszönhetjük a két terület közötti rész hagyományainak megismerését. Az Ünnepi Könyvhét keretében június 8-án a megyei könyvtárban mutatták be a Kossuth-díjas néprajztudós Világszárnya című moldvai népmeséket tartalmazó kötetét. A szerzővel Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka folyóirat főszerkesztője és Harangozó Imre néprajzkutató beszélgetett. A Mezőség néprajzi fölfedezője Harangozó Imre elmondta, Kallós Zoltán munkásságának eredményeként ma már az egész magyar nyelvterület közül Mezőség népzenéjét ismerjük a legárnyaltabban, faluról falura, sőt prímásáról prímásra. Kallós Zoltán visszaemlékezett arra, hogy tizenegy évesen a kolozsvári református kollégiumban egyik tanárától azt a feladatot kapta, hogy a nyári szünetben gyűjtse össze a falujában fellelhető a népdalokat. Ősszel ezekkel megnyerte az Ifjú Erdély című lap által kiírt pályázatot, ez ösztönzést adott neki a további gyűjtésekhez. Munkája során rájött: a mezőségi népzene, néptánc, varrottasok a legjelentősebb öröksége a magyar szellemi és tárgyi hagyománynak. Hogy ázsiai eredetünkkel az idegen népek között megmaradtunk magyarnak, ennek a hagyománynak köszönhető. A moldvai Lészpedre 1955-ben került tanítóként. Negyedévben kizárták az akadémiáról, folklór tanára tanácsára ment el Moldvába, épp akkor készítették Lészped monográfiáját. Egy családlátogatás alkalmával ismerkedett meg Demeter Antalné Jánó Annával, aki sok népdalt, népballadát tudott, később kiderült, hogy meséket is ismer. Olyan szépen mesélt — emlékezett vissza Kallós Zoltán - hogy nem tudtam a gyűjtésnek ellenállni. Magnó még akkor nem volt, tollbamondás után jegyzeteltem. Mondta a mesét, én írtam, megállt, mikor felemeltem a ceruzát, akkor tovább folytatta. Ez azért volt jó, mert közben tudott gondolkodni, követni az események fonalát, szerkeszthette a mondatokat. Gyönyörűek a meséi, ez a könyv az ő érdeme. Ötvennégy mesét jegyeztem le tőle, többet is tudott, csak közben Moldvában megszüntették a magyar oktatást, így onnan el kellett jönnöm. Jánó Anna lány korában az édesanyjával együtt szőtt, varrt. Esténként, munka közben az anyja énekelt, mesélt. Anna járt Budapesten, és énekelt Kodály Zoltánnak is. Sok lemezen megjelent már a hangja. Sebestyén Márta a példaképének tekinti Anna nénit. Sajnos, nem érte meg a kötet kiadását, tavaly december 14-én meghalt, de érdemei elismeréseként 2002-ben a kormánytól megkapta a Magyar Népművészet Mestere címet. Tőkés Elek, a kötet kolozsvári kiadója elmesélte: nagy kérdés volt számára, hogy mit kezdjen a kézirattal? Benedek Elek példáját követve újabb irodalmi nyelvre vagy az élő csángó nyelvállapothoz híven közölje a szöveget? Végül úgy döntött, nem változtat rajta semmit. Hogy mindenki megérthesse a meséket, egy táj szótárt tettek mellé. Minden táj szó magyarázata megtalálható a lap alján. Azért szükséges így közölni, mert ezek a mesék tükrözik a legkeletibb magyar közösség világképét: ez egyszerű, rendezett, világos és harmonikus. Tehát ez olyan világ, amelyben az emberek egymással és a teremtett természettel összhangban élnek. Ezek a mesék érdekesek a nyelvésznek, a nyelvtörténésznek, a néprajzkutatónak, és mindenkinek, akit érdekel a nemzet önismerete - magyarázta a népmesegyűjtemény kiadója. Molnár LajosFotó: a szerző Gabonatisztítás, -szárítás, -bértárolás. Gabona kis- és nagykereskedelem. Gabona betakarítás és -szállítmányozás. Egyéb mezőgazdasági talajmunkák: 5663 Medgyesbodzás, Tanya 17. Tel/Fax: (68) 526-310. Mobil: (30) 475-8265. Békési és Csanádi imaköltészet A megyei könyvtár Művelődéstörténeti Kiskönyvtár-sorozatában jelent meg Harangozó Imre: A megtartó hagyomány és az Istenes hűség szövegei című könyve Népi imaköltészetünk emlékei a csongrádi eredetű békési és Csanádi községekben alcímmel. A szerző elmondta, ha megjelenik egy-egy moldvai vagy erdélyi imagyűjtemény, általában arról beszélnek, a gyűjtőnek mennyit kellett utaznia. Most mégis azt kell mondania, talán az az út volt számára a leghosszabb, amely ennek könyvnek a megírását lehetővé tette, nagyrészt a tágabb családjából - Újkígyós közösségéből és a környező szegedi gyökerű falvakból - összegyűjtött archaikus imákat tartalmaz. Miért volt hosszú ez az út? Ahhoz, hogy egyáltalán fölfedezze, megértse, itt is vannak ilyen hagyományok, ehhez először el kellett mennie Erdélybe, meg kellett ismernie Kallós Zoltánt, tanácsai nyomán el kellett indulnia Moldvába. Meg kellett ismernie a gyimesi és moldvai csángók ima- és ráolvasás hagyományát. És évek után, mikor már szép gyűjtemény állt össze a távoli vidékek hagyományaiból, akkor kezdett rádöbbenni, hogy ez a környékünkön is megtalálható, csak sokkal mélyebben a hétköznapi felszín alatt.