Heti Délkelet, 2004. január-június (11. évfolyam, 1-24. szám)

2004-06-24 / 24. szám

Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajztudós a magyar néprajz meghatározó alakja. Munkás­sága előtt a néprajzi kiadványok leginkább csak Székelyfölddel és Kalotaszeggel foglalkoz­tak. Neki köszönhetjük a két terület közötti rész hagyományainak megismerését. Az Ünne­pi Könyvhét keretében június 8-án a megyei könyvtárban mutatták be a Kossuth-díjas nép­rajztudós Világszárnya című moldvai népme­séket tartalmazó kötetét. A szerzővel Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka folyóirat főszer­kesztője és Harangozó Imre néprajzkutató be­szélgetett. A Mezős­ég néprajzi föl­fedezője Harangozó Imre elmondta, Kallós Zoltán munkásságának eredményeként ma már az egész magyar nyelvterület közül Mező­­ség népzenéjét ismerjük a legár­­nyaltabban, faluról falura, ső­t prímásáról prímásra. Kallós Zoltán visszaemléke­zett arra, hogy tizenegy évesen a kolozsvári református kollégium­ban egyik tanárától azt a felada­tot kapta, hogy a nyári szünetben gyűjtse össze a falujában fellelhe­tő­ a népdalokat. Ősszel ezekkel megnyerte az Ifjú Erdély című lap által kiírt pályázatot, ez ösztön­zést adott neki a további gyűjté­sekhez. Munkája során rájött: a mezőségi népzene, néptánc, var­­rottasok a legjelentősebb öröksé­ge a magyar szellemi és tárgyi ha­gyománynak. Hogy ázsiai erede­tünkkel az idegen népek között megmaradtunk magyarnak, en­nek a hagyománynak köszönhető. A moldvai Lészpedre 1955-ben került tanítóként. Negyedévben kizárták az akadémiáról, folklór tanára tanácsára ment el Mold­vába, épp akkor készítették Lész­ped monográfiáját. Egy családlá­togatás alkalmával ismerkedett meg Demeter Antalné Jánó An­nával, aki sok népdalt, népballa­dát tudott, később kiderült, hogy meséket is ismer.­­ Olyan szépen mesélt — emlé­kezett vissza Kallós Zoltán - hogy nem tudtam a gyűjtésnek ellen­állni. Magnó még akkor nem volt, tollbamondás után jegyzeteltem. Mondta a mesét, én írtam, meg­állt, mikor felemeltem a ceruzát, akkor tovább folytatta. Ez azért volt jó, mert közben tudott gon­dolkodni, követni az események fonalát, szerkeszthette a monda­tokat. Gyönyörűek a meséi, ez a könyv az ő érdeme. Ötvennégy mesét jegyeztem le tőle, több­et is tudott, csak közben Moldvában megszüntették a magyar okta­tást, így onnan el kellett jönnöm. Jánó Anna lány korában az édesanyjával együtt szőtt, varrt. Esténként, munka közben az anyja énekelt, mesélt. Anna járt Budapesten, és énekelt Kodály Zoltánnak is. Sok lemezen megje­lent már a hangja. Sebestyén Márta a példaképének tekinti Anna nénit. Sajnos, nem érte meg a kötet kiadását, tavaly december 14-én meghalt, de érdemei elis­meréseként 2002-ben a kormány­tól megkapta a Magyar Népmű­vészet Mestere címet. Tőkés Elek, a kötet kolozsvári kiadója elmesélte: nagy kérdés volt számára, hogy mit kezdjen a kézirattal? Benedek Elek példá­ját követve úja­bb irodalmi nyelv­re vagy az élő csángó nyelválla­pothoz híven közölje a szöveget? Végül úgy döntött, nem változtat rajta semmit. Hogy mindenki megérthesse a meséket, egy táj szótárt tettek mellé. Minden táj szó magyarázata megtalálható a lap alján.­­ Azért szükséges így közölni, mert ezek a mesék tükrözik a leg­keletibb magyar közösség világ­képét: ez egyszerű, rendezett, vi­lágos és harmonikus. Tehát ez olyan világ, amelyben az emberek egymással és a teremtett termé­szettel összhangban élnek. Ezek a mesék érdekesek a nyelvész­nek, a nyelvtörténésznek, a nép­rajzkutatónak, és mindenkinek, akit érdekel a nemzet önismerete - magyarázta a népmesegyűjte­mény kiadója. Molnár Lajos­Fotó: a szerző Gabonatisztítás, -szárítás, -bértárolás. Gabona kis- és nagykereskedelem. Gabona betakarítás és -szállítmányozás. Egyéb mezőgazdasági talaj­munkák: 5663 Medgyesbodzás, Tanya 17. Tel/Fax: (68) 526-310. Mobil: (30) 475-8265. Békési és Csanádi imaköltészet A megyei könyvtár Művelődéstörténeti Kiskönyvtár-so­rozatában jelent meg Harangozó Imre: A megtartó hagyo­mány és az Istenes hűség szövegei című könyve Népi ima­költészetünk emlékei a csongrádi eredetű békési és Csaná­di községekben alcímmel. A szerző elmondta, ha megjelenik egy-egy moldvai vagy erdélyi imagyűjtemény, általában arról beszélnek, a gyűj­tőnek mennyit kellett utaznia. Most mégis azt kell monda­nia, talán az az út volt számára a leghosszabb, amely ennek könyvnek a megírását lehetővé tette, nagyrészt a tágabb családjából - Újkígyós közösségéből és a környező szegedi gyökerű falvakból - összegyűjtött archaikus imákat tartal­maz. Miért volt hosszú ez az út? Ahhoz, hogy egyáltalán fölfe­dezze, megértse, itt is vannak ilyen hagyományok, ehhez először el kellett mennie Erdélybe, meg kellett ismernie Kallós Zoltánt, tanácsai nyomán el kellett indulnia Moldvá­ba. Meg kellett ismernie a gyimesi és moldvai csángók ima- és ráolvasás hagyományát. És évek után, mikor már szép gyűjtemény állt össze a távoli vidékek hagyományaiból, akkor kezdett rádöbbenni, hogy ez a környékünkön is meg­található, csak sokkal mélyebben a hétköznapi felszín alatt.

Next