Délamerikai Magyarság, 1935. április-június (7. évfolyam, 811-848. szám)

1935-06-18 / 843. szám

2 Az angol király adománya egy erdélyi ref. egyháznak 206 font sterlinget küldött Ismeretes, hogy az angol királyné nagyanyja Rhédey Claudia grófnő, az erdőszentgyörgyi református templom Birtokjában alussza örök álmát, minthogy a régi erdélyi fejedelmi család itteni birtokán lakott. Huszonöt évvel ezelőtt az angol királyi pár koronázása alkalmával Erdőszentgyörgy község üdvözlőlevelet küldött az uralkodópárra. Erre az üdvözlésre most, negyedszázad múlva, váratlanul megjött a válasz a székely község református egyházához, — egy londoni pénzeslevél alakjában: a királyi pecséttel ellátott kísérőlevélben az angol király udvarmestere közli, hogy a királyi pár huszonötéves jubileuma alkalmából 200 font sterlinget küld a református templom és a Rhédey-sírbolt kijavítására. Csak engedélyes hajóstársaságtól vegyenek magyarországi hívójegyeket A buenosairesi magyar kir. követség „Érvénytelen hajójegyek kivándorlóknak” cím alatt a következő figyelmeztetést adta ki: A hazai hatóságok megállapítása szerint az utóbbi időben ismét gyakrabban fordul elő, hogy a tengerentúli államokban levő rokonok és ismerősök a Magyarországból kivándorolni szándékozóknak olyan hajóstársaságoknál vesznek előre hajójegyet, amelyeknek magyar kivándorlók szállítására nincsen engedélyük. Figyelmezteti tehát a m. kir. követség a magyar állampolgárokat, hogy a kivándorlók ilyen hajójeggyel nem utazhatnak, mert a vonatkozó magyar törvény értelmében kivándorlók tengerentúlra kizárólag a Magyarországon engedélyezett hajóstársaságok hajóival kötelesek utazni. Arra is figyelmeztet a követség, hogy a nem engedélyezett hajósvállalatoktól, vagy azok ügynökeitől szerzett hajójegyeket, hajójegy-előlegnyugtákat a magyar hatóságoknak el kell kobozniok és a belügyminisztériumba kell beküldeniök. Ha viszont a kivándorolni szándékozó magyar állampolgár, miután tudja, hogy hozzátartozójától, vagy ismerősétől érkezett ilyen hajójegy nem érvényes, azt a küldőnek megint visszajuttatja, ez utóbbi a jegyet csak nagy veszteséggel, legtöbbször a vételár 10 százalékának levonásával képes visszaváltani. Ezeket a kellemetlenségeket és anyagi károsodást elkerülendő, figyelmezteti a m. kir. követség a magyar állampolgárokat, hogy hozzátartozóiknak, vagy ismerőseiknek Délamerikába való kivándorlására csakis a következő, Magyarországon engedélyezett hajóstársaságoktól szerezzék be a hajójegyeket: “Chargeurs Réunis” (francia) “Société Générale de Transporte Maritimes à Vapeur” (francia) “Compagnie de Navigation Sudatlantique” (francia) “Italia” (olasz) “Cosulici” (olasz, csak Triesztből indulnak hajói Délamerikába) “Hamburg-Südamerikanische Dampfschiffahrtsgesellschaft” (hajói Hamburgból és Brémából indulnak Délamerikába.) Esetleges tvábbi felvilágosítások a követségnél tudhatók meg. Buenos Aires, 1033. április hó. Magyar királyi követség. Polgári kimenő Írta: Török Sándor Barátom karakán ember és mindjárt az elején megmondta: — Kimenőm van, kérlek. — Ne beszélj. Ezt te így szoktál? — Persze, nem tudtad? Ilyenkor kérlek azt csinálok, amit akarok. Gyere, menjünk gyalog —s elindultunk. Ruganyosan lépkedett és kis nótát dudorászott. — Mióta vagy nős?— Tíz éve. Ezt már régebben így vezettem be. Kell az embernek egy kis szabadság. Ilyenkor egyszerűen megmondom a feleségemnek, hogy ma ne várjon vacsorára, slussz. — S ilyenkor mit csinálsz? — Háát... például bemegyek valami jobb vendéglőbe és egyedül vacsorázom. Bár tudja Isten... nem nagyon szeretek egyedül vacsorázni, az ember tíz év alatt sokmindenhez hozzászól. dehát. .. — s abbahagyta és kiss, elkomorodott. — Valami bajod van? — Semmi — csönd. — Mondd, értesz te jogászi dolgokhoz — Nem sokat. Miért? — Kérlek, úgy bánt a dolog... a következő történt: van egy kutyám. Fiatal dobermann, remek állat, de rettentő vad. Elszánt csirkefogó, kérlek. Ma délelőtt jött hozzánk egy munkásember, hogy a kertet rendbehozza, kint lakom a Sashegyen. Az ember egy kicsit nyitva, hagyta a kaput és a kutya megszökött. Jelzem, szájkosara van rajta. Nahát, az egész háznéppel rohantunk utána. S az ember, akinek végeredményben köszönhető az egész kalamajka — el is csípte, de csak egy pillanatra, éppen, hogy a szájkosarat leráncigálta róla, a kutya aztán kitépte magát a kezéből s elrobogott.. Délután hallottam, hogy egy szomszédnak a kislányát megharapta. Estefelé pedig hazaérkezett. Hát most, kérleli ki a felelős ? Erre szájkosár volt rajta és a kaput az idegen ember hagyta nyitva és ő vette le róla a szájkosarat, mikor el akarta csípni. — Úgy gondoltam, hogy hibás nem vagy ugyan, de felelősségre vonni csak téged lehet. A gyereket beviszik a Pasteurba, a kutyát is és... — S fizethetek egy csomót amiatt a csirkefogó miatt. Hiszen egészen biztos, hogy a kutyának nincs semmi baja és a gyerek meg, hát biztosan megijedt. A kutya szereti a gyerekeket, — játszani akart vele, elugrott, erre utánakapott, talán meg karcolta egy kicsit. Szegény feleségem egészen odavan, komolyan. — Szegény. Dehát ne gondolj most ezzel, elvégre kimenőd van. Menjünk ki az Angolparkra. — Messze van, mikor érek haza. — Hát meddig szól a kimenőd? — Ameddig akarom. — Nohát akkor. — Na nem... most ugye... úgy fel vagyok zaklatva. — Épen ezért. — Nem, nem, majd máskor. — Hát hová megy? — Bemegyek ide — s egy, ismert vendéglőt mond — megnézem a kapu alatt az étlapot, hogy van-e valami, amit szeretek. Ha van, akkor bemegyek, megvacsorázok, kicsit beszélgetek és haza megyek. Csendesen ballagunk a vendéglőig,ahol megnézi az étlapot, konstatálja, hogy a harmincféle étel között semmi nekivaló nincsen. Kicsit álldogálunk a sarkon, egy autóbusz robog el előttünk, utánanéz és azt mondja: — Ezzel éppen hazamehetnék. — Nézd, gyere be ide a sörözőbe, diskurálunk egy kicsit. — Ide nem megyek, itt mindig nagy füst van és lárma. — Ej, ne nyűgösködj, gyere hát ki a cirkuszba. — Ugyan! Aztán éjfél után keveredhetem haza. S különben is cirkuszba menjek ma, amikor szegény feleségem... — A kutya miatt, tudom, de hát csak nem akarsz álldogálni reggelig? — Igazán, magam sem tudom, mit is csináljak... — Gyere, menjünk le a Szarkába, kicsit hallgatjuk a muzsikát, közel is van megiszunk egy liter bort és... — Nem. Hát én nem iszom a gyomrom miatt. — Ha nem is iszol, de legalább mégis... — Kocsmába menjek, ha úgyse iszom, nincs semmi értelme, öregem. — De hát mit akarsz csinálni? — Tudod mit — s egészen felderült, hogy erre is rájött — én hazamegyek. — Ahogy gondolod. — Tulajdonképpen nem is szép tőlem, hogy így egyedül hagyom ilyen bánatban, amikor... — A kutya, tudom, hát szervusz. —A Szervusz — s virgoncán feljgrott egy autóbuszra. Elvégre kiki azt csinálja a kimenőjével, amit akar. Ha ő haza akar menni, akkor hazamegy. Majd ő megmutatja! Délamerikai „Magyarság*1 1935. június hó 18 82 Egyetlen iskolája van a százhúszezer főnyi bukaresti magyarságnak Bukarestből jelentik. A békeidőben a körülbelül 50 ezer főnyi bukaresti magyarságnak volt tizenegy iskolája. Amióta a trianoni béke román állampolgárokká tette őket, egyetlen elemi iskolájuk maradt, a többit mind elvették tőlük. Ezt az iskolát a református egyház tartja fenn évi négyszázezer lej költséggel, de mindössze 200 növendéket tud oktatni, holott most már 120.000 főre emelkedett a bukaresti magyarok száma. Az iskola továbbfejlesztése céljából most mind a négy magyar felekezet nagyszabású testvéri ünnepet rendezett és a majálissal kapcsolatban gyűjtést indítottak, majd száztagú bizottságot választottak a gyűjtés folytatására és új párhuzammos iskolai osztályok felállítására. SZEGÉNY ERDÉLYIEK Brassóból jelentik. A “Brassói Lapok” nem mindennapi esetet ír meg vezércikkében, amely jellemző arra a gondolkodásra, amellyel a románok Magyarországgal szemben viseltetnek. Egy Tintea Stefan nevű fiatalember a Máramarossziget mellett egy gólyát fogott, amelynek lábán karika volt ezzel a felírással: “Budapesti ornitologia Hungária 109.75, madártani intézet”. Tintea a gyanús gólyát azonnal a csendőrségre vitte, ahol az őrmester megállapította, hogy a gólya nyilvánvalóan “magyar futár” és ezért a madarat csendőri után Bukarestbe továbbította, hogy ott állapítsák meg a titokzatos jeleket, amelyeket a lábán levő gyűrűn hozott Budapestről. 13 Mégis csak babonás ereje volna? Londonból jelentik. Az egyik angliai börtönből most szabadlábra került egy életfogytiglani fegyházra ítélt gyilkos, aki 15 év kitöltése után kegyelmet kapott. A szabadlábra került fegyenc Londonba utazott, hogy felkeresse családját. Az autóbusznak 13-as volt a száma. Ez a szám rendkívül nagy szerepet játszott a fegyenc életében. Bűntettét, ami miatt életfogytiglanra ítélték, 13- án követte el. A rendőr, aki elfogta, 33-as számú volt és elfogatása alkalmával pénztárcájában 13 bankjegy és 13 darab ércpénz volt. Tizenhárom személyből álló büntetőtanács ítélte el és 13-án kapott kegyelmet. Tizenharmadikára látogatta meg felesége először a börtönben és ő volt a tizenharmadik hallgatója annak a tanfolyamnak, amelyet fegyházban nyitottak foglyok számára. A különös véletlenek összetalálkozása bizonyára a babonás emberek malmára hajtja a vizet.