Déli Hirlap, 1925. október-december (1. évfolyam, 14-89. szám)

1925-12-02 / 67. szám

2. oldal Ferenczy József Temesvár, december 1. Ferenczy József, a művészet szerény és alázatos szolgája, tegnap délután elhunyt. Csendesen, ahogy élt, úgy ment el közülünk. Szerényen, elvonulva, az érdeklődés középpontja felé sohasem törtetve, kettőnek élt: művészetének és családjának. Isten­áldotta ,tehetség, ihletett művész. Nem­csak jól tudta meglátni a magyar pa­raszti genrejeleneteket, hanem avatott kézzel, beszédes színezéssel a vá­szonra is rögzítette azokat. Külön­legessége volt a magyar virág, a mus­kátli, amelyet olyan hűen festett, hogy szinte az illatát éreztük. Portréi, csendélet, tájképei, mind-mind dicső­ségét jelentik alkotójuknak. Ifjan indult az erdélyi bércek közül s bejárva a külföldet, végül Temes­­várott telepedett le, ahol huszonnégy évet töltött a festőművészet szolgála­tában. Tanulmányait Pesten kezdte, majd Münchenbe, később Párisba ment a Julian akadémiába, ahol Bouguereau-nak volt kedvenc tanít­ványa. Pestre kerülve, csakhamar méltányolták kiváló Benczúr iskolájában képességeit és kapott szabad műtermet. Sokoldalú művész volt. Mindennel foglalkozott, amit a festőművészet fel­ölel. A temesvári piarista épület fres­kói az ő munkáját dicsérik. Judás című műve országosan ismert nagy kompozíció. A régi temesvári közélet úgyszólván minden jelentékeny alak­ját megfestette. A nap legnagyobb részét munkában töltötte a régi kato­nai élelmezési raktár épületében levő műtermében és amikor onnan távo­zott, családjához ment, ahol feledett minden bajt, minden gondot. Ferenczy József, a szorgalmas festő, nemrég letette az ecsetet, mert meg­betegedett. Rövid betegeskedés után, amelynek során meg is kellett ope­rálni, tegnap meghalt. Temetése való­színűleg szerdán megy végbe. A temesvári főpostán külön osztály lesz a clearing- és csekk­forgalom lebonyolítására Temesvár, december 1. A lapokban hírek jelentek meg ar­ról, hogy a­ román posta is bevezeti a postatakarék intézményét. Érdeklőd­tünk erre vonatkozólag a temesvári postafelügyelőségnél, ahol a következő információt kaptuk: — A lapoknak híre téves annyiban, amennyiben postatakarékról beszél­nek, mert a postai takarékból tulajdon­képpen csak a clearing- és csekkfor­galmat lépteti életbe Románia. Maga a postafitakarék mint betéteket elfoga­dó intézmény, csak Magyarországon és Ausztriában létezik. A külföldön sehol ez nincsen, ott kis betétek elfo­gadását a kisbankokra hagyják s ugyanígy tesz a román postakincstár is. A nyugati országokban azonban a posta mindenütt foglalkozik a clea­ring- és a csekkforgalom lebonyolítá­sával. Ezt az intézményt honosítják meg most Romániában. Az erre vo­natkozó szabályzatot a postavezérigaz­gatóság megbízásából a temesvári postafelügyelőség dolgozta ki.­­ Az intézménynek nem lesz or­szágos központja Bukarestben, hanem miden postafelügyelőség külön fogja a magas területén a clearing- és csekk­­forgalmat lebonyolítani. Valószínű, hogy ezt a működésünket január else­jével kezdjük meg. Az összes erre vonatkozó előkészületeket már megtet­tük és a főposta első emeletén tíz szobát rendeztünk be erre a célra. Temesvár nagy kereskedelmi és ipari gócpont és ezen a réven arra számí­tunk, hogy itt a clearing- és csekkfor­galom Bukarest után az egész ország­ban a legnagyobb lesz. Konzulátus vagy kivándorlási iroda? A diplomata ar ügynökei Erdélyben, Bécs, november 30 Brasilia bécsi konzulénak önleleple­­zése és egy Fillinger nevű kivándor­lási ügynök s­­élhámosságának ismer­tetése után a Déli Hírlap hiteles ada­tokat közölhet annak a brazíliai ki­­vándorlási központnak működéséről, amely ugyan Bécsben székel, azonban főtevékenysége magyar földművesek kicsábításában rejlik. Miként a Déli Hírlap megírta, Bra­zilia cifra nevű bécsi konzul a Rio de Janeiróban megjelenő lapok munka­társainak adott nyilatkozatában eldi­csekedett avval, hogy a bécsi konzulá­tusnak tavaly 30.000 magyart sikerült ki­csábítani Brazíliába­. Ez a különös diplomata, aki a konzuli hatáskört összetéveszti a kivándorlási hiéna te­vékenységével, még mindig helyén ül, az osztrák kormány még mindig nem látta szükségesnek, hogy a brazíliai kormánytól ennek az egyénnek vissza­hívását kérje. Ezek után nem csodál­kozhatunk, ha a bécsi kivándorlási központ egyre terjeszkedik, bár Ausztriában a brazíliai ügynökök akcióját az osztrák kormány nem tűri, mivel számtalan szomorú példa bizonyítja, hogy a ki­vándorlók kint rabszolga munkát tar­toznak végezni és néhány év múlva elpusztulnak a példátlan fáradalmak, a rossz táplálkozás és a szokatlan, mocsaras klíma következtében. Ausztriában nem igen mernek a bécsi központ ügynökei „dolgozni", hanem Erdélyből, a Vajdaságból és Szlovenszkóból, esetleg Nyugatmagyar­­országból szállítják az „anyagot". Az ügynökök munkáját a hajózási társaságok financirozzák, amelyeknek nagy érde­kük a kivándorlás. Jelenleg­­ a hajók összes osztályainak mintegy negyed része üres, Amerika a háború alatt új hajókat építtetett és az amerikai társaságok a III. osztály utasainak is külön fülkéket bocsátanak rendelkezé­sükre. Ettől eltekintve a beutazási korlátozások is nagy szerepet játsza­nak a hajózási társaságok üzletmene­tében. A vállalatok tehát nagyon meg­örültek, amikor Sao Paolo állam kor­mányzósága szerződést kötött velük a brazíliai kivándorlók ingyenes kiszál­lítására. A szállítás költségeit Sao Paolo állam téríti meg a társaságok­nak, amelyek az«H mindenben támogatják a brazíliai kivándorlási ügynökök munkáját. Sao P­aolo hat hajózási vállalattal kötött ilyen szerződéseket Ezek a Hamburg-A­merika-Linie, a Nordd­utscher Lloyd nevű német, Holländischer Lloyd németalföldi, az a English Royal Mail angol, a Naviga­ti­one Generali olasz és a Soviete Ge­nerale Maritime francia hajózási tár­saságok. Természetesen azoknak, akiket ezek a társaságok Sao Paolo állam költsé­gére szállítanak ki Brazíliába, kötelez­niük kell magukat a fazendákon való rabszolgamunkára. Az egész Közép­­európára kiterjedő bécsi kivándorlási központ a bécsi brazíliai konzulátus helyiségében székel. Vezetője a brazíliai földműve­lésügyi minisztérium egyik kiküldött tisztviselője, aki mint kivándorlási biztos irányítja az ügynökök munká­ját. Naponta 50—500 erdélyi, vajdasá­gi és szlovenszkói földműves vonul át Bécsen. Ezeket a braziliai konzulátus vagy nyomban a kikötők felé irányít­ja, avagy néhány napot a pályaudva­rok közelében levő kicsiny szállodák­ban töltenek a konzulátus költségére. A bécsi rendőrség ugyan szigorúan ellenőrzi a kivándorlási ügynököket, azonban ezekbe a transzportokba nem avatkozik bele, mivel az az álláspont­ja, hogyha az illetékes hazai hatósá­gok tűrik az ügynökök garázdálkodá­sait, akkor a bécsi rendőrségnek­ nincsen joga és oka a beavatkozásra. katlan az Akadémia választásainál. A­ „tigris" nincs még itt, nem jön el a vála­sztásra sem, ahogy székfoglalóját sem hajlandó megtartani George Clemenceau. Foch tábornagy és a többi zöld frakkos tábornagyok is bőségesen kapnak vivátokat. Robert de Fler, jó­kedvű és olyan fiatal, hogy szinte félő, hogy a portás nem fogja been­gedni a kapun. Nem illik ilyen fiata­lon halhatatlannak lenni. A kupola alatt nagy csönd várja a választások eredményét. Maurice B­a­r­r­é­s bársonyszékét az első válasz­tás biztosítja, Louis Bertraud-nak, a kiváló flanbertistának és egyetemi profeszornak. de Hausonville grófja székét ugyancsak az első választás hozza­ meg de la Force hercegnek, kivel egy nem épen világhírű hisz­térikus, viszont a 17. herceg vonul a kupola alá, mely az mindenkor favorizálta. arisztokráciát De la Forge herceg 17 szavazata mégis azt mutatja, hogy Emile Máté néhányszor még jelölheti magát, míg szavazata meg­szaporodik a szükséges zöld frakk mértékre. Egyedül a harmadik választás Anatole France esetleg örökre üresen maradt, fotelje körül volt izgalmas és változatos. Az első turnus 16 szavaza­tot hozott az író politikus Leon Be­­rardnak Paul V­a­l­é­r­y, a finomszavú és mély filozófiájú gondolkodó 7 szavazatával szemben. És a negyedik turnus adja csak azt a „szerencsétlen" 13 szavazatot mellyel megkapta a halhatatlan frakkot Valéry. Délután öt órakor ismét csend terült a szajnapatrti híres boltozatra, míg a három újszülött halhatalan nevét a rádió elszikrázta mindenfelé, ahol élők és haldoklók éldegélnek. tristis. Három halhatatlan születésénél Páris, november 27. A higanyoszlop mínusz kettőt mu­tatott és ez annyit jelent, hogy a nagyszerűen sűtött kupola alatt fel­tétlen telt ház lesz. A hármas válasz­tás különben is ritka vonzó jelenség. Általában egyenként szoktak a halha­tatlanok elköltözni az élők szomorú világából. Az elmúlt esztendő minden halálozási statisztika ellenére három halhatatlant vitt el, köztük Anatole France -ot. A harminchétre le­apadt negyvenet egészítik ki. A hár­mas választás szokatlan izgalmat hozott ezúttal a különben higgadt és csendes zöld frak­kosok közé. Nagy korteskedés folyt hetek óta és a vá­lasztási harc nem volt csupán az a hétszer harminchét „staatvisit" mely hivatalból megelőz minden választást ama tradíció révén, hogy a jelölt vé­giglátogat minden halhatatlant. Volt itt politika is, családi és társa­dalmi és mindenféle érdekek össze­vissza permutációja ebben a választási küzdelemben, melyet mégis nagy tisz­telettel szemlél és kísér a francia köz­vélemény. Az „akadémikus" cím tra­díciókon biztosan­ nyugvó súlyos te­kintély még ma is. Ezt a most elköl­tözött halhatatlanok leghalhatatla­­nabbja, Anatole France állapította meg utoljára egy erdei kirándulással kapcsolatban, mikor is kizárólag aka­démikus címe mentette meg az erkölcsrendészet kérlelhetetlen ekszpo­­nensétől. Ezzel az ünnepi tisztelettel felsze­relve ácsorogtak reggel utat a kupola körül fázós diákok, autós „lipótvárosi" kisasszonyok, kik a Bois de Boulogne vidékén lovagolnak ilyen időben ese­ménytelenebb napokon. Az akadémi­kusok déli egy óra után szállingóznak a választásra. Poincaré érkezik elsőnek hatalmas gépkocsiján. Fiatalabb mint valaha. Mosolyogva üdvözli néhány hívét, kik megéljenezik. Egy cingár, szegény ifjú ellenvéleményen van: „A bas Poincaré" kiáltja egymagában. Senki sem bántja, inkább tréfának veszik a „tüntetést". Barthouval egy­szerre lép be a kupola kapuján Poin­caré. Louis Batrthou nagy szerepet játszik ma. Tudják róla, hogy Anatole France örökének egyik ostromlóját León Berardot, nyíltan bombázza régi politikai harag bombáival, ami szó­ COROANA Parfümerie Tulajdonos Ernst Sándor, Józsefváros, Uii­ utca 16 (a pályaudvarnál). Telefon 105. Festékáruk, háztartási cikkek nagy­ban és kicsinyben. Legolcsóbb, legjobb kozmetikai kaucsuk, kötszer és sebé­szeti cikkek nagy raktára. 344 1925 december 2 Mi történt a kocsin amikor búzát mentek vásárolni Temesvár, december 1. Milos Traián Poto­ceán János temesvári gabonakereskedő megbízá­sából búzát ment vásárolni­ Mercy­­falvára ez év augusztus huszonegyedi­kén. A búza vételárának kifizetésével Potoceán egy régi alkalmazottját, Kleema­nn Miklóst bízta meg, aki hetvenezer lejel kiutazott Mercyfalvá­­ra. Az állomáson kocsival várt reá Milos. Hogy a kocsiban mi történt, az a mai napig sem derült ki, ellenben Kleemannt összetört tagokkal találták meg a monostori országúton. Klee­­mann a tegnapi tárgyaláson azt val­lotta, hogy Milos el akarta rabolni a pénzt Braidescu vezetőügyész vádbeszé­dében beigazoltnak látta a rablási szándékot. A­n u­i­c­a Aurel dr. védő pusztán súlyos testi sértésnek látja az egész ügyet és enyhe ítéletet kért. A bíróság Milost testi sértésért három havi fogházra ítélte. Gyilkosság és öngyilkosság a karánsebesi temetőben Katránsebes, december 1. Megdöbbentő családi tragédia tartja izgalomban Karánsebes lakosságát Róth Imre a krajovai Carpadina fakitermelő cégnek volt a tisztviselője, de miután ott nem tudott lakást kap­ni, felesége Karánsebesen maradt Vasárnap felesége látogatására Karán­­sebesre érkezett és délután együtt ki­mentek a temetőbe. Hogy ott mi tör­tént közöttük, nem lehet tudni. A temetőőr felesége revolverlövésekre lett figyelmes és mikor közelebb ment látta, hogy Róthné vértől borítva fek­szik anyósa sírján, Róth pedig már meghalt. A férj először kétszer felesé­gére lőtt a­zután golyót röpített fejébe. Tettének rugója állítólag féltékenység volt. Az asszony élet-halál között lebeg Mától kezdve minden este a Koronában Rácz Guszti muzsikál

Next