Déli Hirlap, 1925. október-december (1. évfolyam, 14-89. szám)
1925-12-02 / 67. szám
2. oldal Ferenczy József Temesvár, december 1. Ferenczy József, a művészet szerény és alázatos szolgája, tegnap délután elhunyt. Csendesen, ahogy élt, úgy ment el közülünk. Szerényen, elvonulva, az érdeklődés középpontja felé sohasem törtetve, kettőnek élt: művészetének és családjának. Istenáldotta ,tehetség, ihletett művész. Nemcsak jól tudta meglátni a magyar paraszti genrejeleneteket, hanem avatott kézzel, beszédes színezéssel a vászonra is rögzítette azokat. Különlegessége volt a magyar virág, a muskátli, amelyet olyan hűen festett, hogy szinte az illatát éreztük. Portréi, csendélet, tájképei, mind-mind dicsőségét jelentik alkotójuknak. Ifjan indult az erdélyi bércek közül s bejárva a külföldet, végül Temesvárott telepedett le, ahol huszonnégy évet töltött a festőművészet szolgálatában. Tanulmányait Pesten kezdte, majd Münchenbe, később Párisba ment a Julian akadémiába, ahol Bouguereau-nak volt kedvenc tanítványa. Pestre kerülve, csakhamar méltányolták kiváló Benczúr iskolájában képességeit és kapott szabad műtermet. Sokoldalú művész volt. Mindennel foglalkozott, amit a festőművészet felölel. A temesvári piarista épület freskói az ő munkáját dicsérik. Judás című műve országosan ismert nagy kompozíció. A régi temesvári közélet úgyszólván minden jelentékeny alakját megfestette. A nap legnagyobb részét munkában töltötte a régi katonai élelmezési raktár épületében levő műtermében és amikor onnan távozott, családjához ment, ahol feledett minden bajt, minden gondot. Ferenczy József, a szorgalmas festő, nemrég letette az ecsetet, mert megbetegedett. Rövid betegeskedés után, amelynek során meg is kellett operálni, tegnap meghalt. Temetése valószínűleg szerdán megy végbe. A temesvári főpostán külön osztály lesz a clearing- és csekkforgalom lebonyolítására Temesvár, december 1. A lapokban hírek jelentek meg arról, hogy a román posta is bevezeti a postatakarék intézményét. Érdeklődtünk erre vonatkozólag a temesvári postafelügyelőségnél, ahol a következő információt kaptuk: — A lapoknak híre téves annyiban, amennyiben postatakarékról beszélnek, mert a postai takarékból tulajdonképpen csak a clearing- és csekkforgalmat lépteti életbe Románia. Maga a postafitakarék mint betéteket elfogadó intézmény, csak Magyarországon és Ausztriában létezik. A külföldön sehol ez nincsen, ott kis betétek elfogadását a kisbankokra hagyják s ugyanígy tesz a román postakincstár is. A nyugati országokban azonban a posta mindenütt foglalkozik a clearing- és a csekkforgalom lebonyolításával. Ezt az intézményt honosítják meg most Romániában. Az erre vonatkozó szabályzatot a postavezérigazgatóság megbízásából a temesvári postafelügyelőség dolgozta ki. Az intézménynek nem lesz országos központja Bukarestben, hanem miden postafelügyelőség külön fogja a magas területén a clearing- és csekkforgalmat lebonyolítani. Valószínű, hogy ezt a működésünket január elsejével kezdjük meg. Az összes erre vonatkozó előkészületeket már megtettük és a főposta első emeletén tíz szobát rendeztünk be erre a célra. Temesvár nagy kereskedelmi és ipari gócpont és ezen a réven arra számítunk, hogy itt a clearing- és csekkforgalom Bukarest után az egész országban a legnagyobb lesz. Konzulátus vagy kivándorlási iroda? A diplomata ar ügynökei Erdélyben, Bécs, november 30 Brasilia bécsi konzulénak önleleplezése és egy Fillinger nevű kivándorlási ügynök sélhámosságának ismertetése után a Déli Hírlap hiteles adatokat közölhet annak a brazíliai kivándorlási központnak működéséről, amely ugyan Bécsben székel, azonban főtevékenysége magyar földművesek kicsábításában rejlik. Miként a Déli Hírlap megírta, Brazilia cifra nevű bécsi konzul a Rio de Janeiróban megjelenő lapok munkatársainak adott nyilatkozatában eldicsekedett avval, hogy a bécsi konzulátusnak tavaly 30.000 magyart sikerült kicsábítani Brazíliába. Ez a különös diplomata, aki a konzuli hatáskört összetéveszti a kivándorlási hiéna tevékenységével, még mindig helyén ül, az osztrák kormány még mindig nem látta szükségesnek, hogy a brazíliai kormánytól ennek az egyénnek visszahívását kérje. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha a bécsi kivándorlási központ egyre terjeszkedik, bár Ausztriában a brazíliai ügynökök akcióját az osztrák kormány nem tűri, mivel számtalan szomorú példa bizonyítja, hogy a kivándorlók kint rabszolga munkát tartoznak végezni és néhány év múlva elpusztulnak a példátlan fáradalmak, a rossz táplálkozás és a szokatlan, mocsaras klíma következtében. Ausztriában nem igen mernek a bécsi központ ügynökei „dolgozni", hanem Erdélyből, a Vajdaságból és Szlovenszkóból, esetleg Nyugatmagyarországból szállítják az „anyagot". Az ügynökök munkáját a hajózási társaságok financirozzák, amelyeknek nagy érdekük a kivándorlás. Jelenleg a hajók összes osztályainak mintegy negyed része üres, Amerika a háború alatt új hajókat építtetett és az amerikai társaságok a III. osztály utasainak is külön fülkéket bocsátanak rendelkezésükre. Ettől eltekintve a beutazási korlátozások is nagy szerepet játszanak a hajózási társaságok üzletmenetében. A vállalatok tehát nagyon megörültek, amikor Sao Paolo állam kormányzósága szerződést kötött velük a brazíliai kivándorlók ingyenes kiszállítására. A szállítás költségeit Sao Paolo állam téríti meg a társaságoknak, amelyek az«H mindenben támogatják a brazíliai kivándorlási ügynökök munkáját. Sao Paolo hat hajózási vállalattal kötött ilyen szerződéseket Ezek a Hamburg-Amerika-Linie, a Norddutscher Lloyd nevű német, Holländischer Lloyd németalföldi, az a English Royal Mail angol, a Navigatione Generali olasz és a Soviete Generale Maritime francia hajózási társaságok. Természetesen azoknak, akiket ezek a társaságok Sao Paolo állam költségére szállítanak ki Brazíliába, kötelezniük kell magukat a fazendákon való rabszolgamunkára. Az egész Középeurópára kiterjedő bécsi kivándorlási központ a bécsi brazíliai konzulátus helyiségében székel. Vezetője a brazíliai földművelésügyi minisztérium egyik kiküldött tisztviselője, aki mint kivándorlási biztos irányítja az ügynökök munkáját. Naponta 50—500 erdélyi, vajdasági és szlovenszkói földműves vonul át Bécsen. Ezeket a braziliai konzulátus vagy nyomban a kikötők felé irányítja, avagy néhány napot a pályaudvarok közelében levő kicsiny szállodákban töltenek a konzulátus költségére. A bécsi rendőrség ugyan szigorúan ellenőrzi a kivándorlási ügynököket, azonban ezekbe a transzportokba nem avatkozik bele, mivel az az álláspontja, hogyha az illetékes hazai hatóságok tűrik az ügynökök garázdálkodásait, akkor a bécsi rendőrségnek nincsen joga és oka a beavatkozásra. katlan az Akadémia választásainál. A „tigris" nincs még itt, nem jön el a választásra sem, ahogy székfoglalóját sem hajlandó megtartani George Clemenceau. Foch tábornagy és a többi zöld frakkos tábornagyok is bőségesen kapnak vivátokat. Robert de Fler, jókedvű és olyan fiatal, hogy szinte félő, hogy a portás nem fogja beengedni a kapun. Nem illik ilyen fiatalon halhatatlannak lenni. A kupola alatt nagy csönd várja a választások eredményét. Maurice Barrés bársonyszékét az első választás biztosítja, Louis Bertraud-nak, a kiváló flanbertistának és egyetemi profeszornak. de Hausonville grófja székét ugyancsak az első választás hozza meg de la Force hercegnek, kivel egy nem épen világhírű hisztérikus, viszont a 17. herceg vonul a kupola alá, mely az mindenkor favorizálta. arisztokráciát De la Forge herceg 17 szavazata mégis azt mutatja, hogy Emile Máté néhányszor még jelölheti magát, míg szavazata megszaporodik a szükséges zöld frakk mértékre. Egyedül a harmadik választás Anatole France esetleg örökre üresen maradt, fotelje körül volt izgalmas és változatos. Az első turnus 16 szavazatot hozott az író politikus Leon Berardnak Paul Valéry, a finomszavú és mély filozófiájú gondolkodó 7 szavazatával szemben. És a negyedik turnus adja csak azt a „szerencsétlen" 13 szavazatot mellyel megkapta a halhatatlan frakkot Valéry. Délután öt órakor ismét csend terült a szajnapatrti híres boltozatra, míg a három újszülött halhatalan nevét a rádió elszikrázta mindenfelé, ahol élők és haldoklók éldegélnek. tristis. Három halhatatlan születésénél Páris, november 27. A higanyoszlop mínusz kettőt mutatott és ez annyit jelent, hogy a nagyszerűen sűtött kupola alatt feltétlen telt ház lesz. A hármas választás különben is ritka vonzó jelenség. Általában egyenként szoktak a halhatatlanok elköltözni az élők szomorú világából. Az elmúlt esztendő minden halálozási statisztika ellenére három halhatatlant vitt el, köztük Anatole France -ot. A harminchétre leapadt negyvenet egészítik ki. A hármas választás szokatlan izgalmat hozott ezúttal a különben higgadt és csendes zöld frakkosok közé. Nagy korteskedés folyt hetek óta és a választási harc nem volt csupán az a hétszer harminchét „staatvisit" mely hivatalból megelőz minden választást ama tradíció révén, hogy a jelölt végiglátogat minden halhatatlant. Volt itt politika is, családi és társadalmi és mindenféle érdekek összevissza permutációja ebben a választási küzdelemben, melyet mégis nagy tisztelettel szemlél és kísér a francia közvélemény. Az „akadémikus" cím tradíciókon biztosan nyugvó súlyos tekintély még ma is. Ezt a most elköltözött halhatatlanok leghalhatatlanabbja, Anatole France állapította meg utoljára egy erdei kirándulással kapcsolatban, mikor is kizárólag akadémikus címe mentette meg az erkölcsrendészet kérlelhetetlen ekszponensétől. Ezzel az ünnepi tisztelettel felszerelve ácsorogtak reggel utat a kupola körül fázós diákok, autós „lipótvárosi" kisasszonyok, kik a Bois de Boulogne vidékén lovagolnak ilyen időben eseménytelenebb napokon. Az akadémikusok déli egy óra után szállingóznak a választásra. Poincaré érkezik elsőnek hatalmas gépkocsiján. Fiatalabb mint valaha. Mosolyogva üdvözli néhány hívét, kik megéljenezik. Egy cingár, szegény ifjú ellenvéleményen van: „A bas Poincaré" kiáltja egymagában. Senki sem bántja, inkább tréfának veszik a „tüntetést". Barthouval egyszerre lép be a kupola kapuján Poincaré. Louis Batrthou nagy szerepet játszik ma. Tudják róla, hogy Anatole France örökének egyik ostromlóját León Berardot, nyíltan bombázza régi politikai harag bombáival, ami szó COROANA Parfümerie Tulajdonos Ernst Sándor, Józsefváros, Uii utca 16 (a pályaudvarnál). Telefon 105. Festékáruk, háztartási cikkek nagyban és kicsinyben. Legolcsóbb, legjobb kozmetikai kaucsuk, kötszer és sebészeti cikkek nagy raktára. 344 1925 december 2 Mi történt a kocsin amikor búzát mentek vásárolni Temesvár, december 1. Milos Traián Potoceán János temesvári gabonakereskedő megbízásából búzát ment vásárolni Mercyfalvára ez év augusztus huszonegyedikén. A búza vételárának kifizetésével Potoceán egy régi alkalmazottját, Kleemann Miklóst bízta meg, aki hetvenezer lejel kiutazott Mercyfalvára. Az állomáson kocsival várt reá Milos. Hogy a kocsiban mi történt, az a mai napig sem derült ki, ellenben Kleemannt összetört tagokkal találták meg a monostori országúton. Kleemann a tegnapi tárgyaláson azt vallotta, hogy Milos el akarta rabolni a pénzt Braidescu vezetőügyész vádbeszédében beigazoltnak látta a rablási szándékot. An uica Aurel dr. védő pusztán súlyos testi sértésnek látja az egész ügyet és enyhe ítéletet kért. A bíróság Milost testi sértésért három havi fogházra ítélte. Gyilkosság és öngyilkosság a karánsebesi temetőben Katránsebes, december 1. Megdöbbentő családi tragédia tartja izgalomban Karánsebes lakosságát Róth Imre a krajovai Carpadina fakitermelő cégnek volt a tisztviselője, de miután ott nem tudott lakást kapni, felesége Karánsebesen maradt Vasárnap felesége látogatására Karánsebesre érkezett és délután együtt kimentek a temetőbe. Hogy ott mi történt közöttük, nem lehet tudni. A temetőőr felesége revolverlövésekre lett figyelmes és mikor közelebb ment látta, hogy Róthné vértől borítva fekszik anyósa sírján, Róth pedig már meghalt. A férj először kétszer feleségére lőtt azután golyót röpített fejébe. Tettének rugója állítólag féltékenység volt. Az asszony élet-halál között lebeg Mától kezdve minden este a Koronában Rácz Guszti muzsikál