Déli Hirlap, 1931. január-március (7. évfolyam, 2-73. szám)

1931-01-02 / 2. szám

2. oldal 1931 január 2. Földalatti villamosvasút épül Temes­­várott azokban az alagutakban, melyeket még a törökök építettek Temesvár utcai forgalma egyre nagyobb méreteket ölt. Ennek il­lusztrálására elegendő rámutatni arra, hogy amíg néhány esztendő előtt alig néhány autó közlekedett a város utcáin, ma már százszámra száguldanak mindenfelé. A termé­szetes fejlődés hozza magával, hogy az autók az eddigi méretek­nél is nagyobb arányokban fognak szaporodni Ehez járul a város ál­landó növekedése és a lakosság folytonos gyarapodása is. Minden­nek az lesz a következménye hama­rosan, hogy a villamos vasút legalább is mai formájában — ho­vatovább nemcsak lassú és elavult, hanem a gyors forgalmat akadá­lyozó közlekedési eszköz lesz. Ezt más nagyobb városokban már régen lelátták és fokozatosan földalatti asúttá építik át a villamost. . Ott nem akadályozza a sínhez nem kö­tött járművek forgalmát, azonkí­vül sebessége mostani többszörösére is emelhető iramának Ez a belátás vezette Miklósi Kornél dr. villamos vasúti igaz­gatót is, amikor azzal a terv­vel kezdett foglalkozni, hogy a temesvári villamos vasutat a főbb útvonalakról eltünteti és az út­test alá viszi. Ez azonban a milliók olyan sok százát kivánná meg, hogy nem is lehetne arra gondolni a mai pénz­telenség közepette, ha már nem jöt­tek volna a városnak ennek a terv­nek a kivitelében a törökök a se­gítségére. Igaz ugyan, hogy a tö­rökök, amikor az ezerhatszázas évek elején megkezdték annak a nagyszabású alagúthálózatnak az építését, amely a mai Temesvár alatt terül el, nem gondoltak arra, hogy majd háromszáz és egyné­hány esztendő múlva ezekben az alagutakban fényesen kivilágított villamosok fognak száguldani, ame­lyekben az emberek a város egyik részéből a másikba utaznak. Maguk az alagutépítő jámbor törökök fák­lyával, vagy viaszgyertyával gya­log bandukoltak ezeken az alaguta­kon végig. Az utóbbi évtizedekben a vízve­zeték és csatornázás építkezései­nél, ezenkívül egyes nagyobb palo­táknak mélyebbre szükségessé vált alapjainak kiásásánál itt is, ott is rábukkantak a törökök által készí­tett alagutakra. Ennek az alagútnak a létezése és feltételezett használhatósága ad­ta meg aztán Miklósi dr.-nak az elgondolást, hogy a temesvári földalatti villamos létesítésére a törökök által megépített alag­­utakat használja föl. Miklósi Kornél dr. érintkezésbe lé­pett M­i­l­o­l­a Joákim dr. muzeum­­igazgatóval, akivel együtt átkutat­ták a muzeum régészeti tárában fel­lelhető összes iratokat és az alag­­utra vonatkozólag igen értékes ada­­rcokra találtak kivált abban az anyagban, amelyet néhai Berke­­le z­i István dr. gyűjtött volt össze. A bécsi hadtörténelmi múzeumban megtalálták a temesvári alagutak részletes terveit is. A tervek alap­ján most már könnyű volt az alag­­utakat teljes hosszukban megtalál­ni Ali Mellemet temesvári pasa pa­rancsára évekig tartó munkával és a rabszolgamunkások ezreinek fá­radozásával megépítették ,a alag­­­utakat, még pedig olyan erősen, hogy azok néhány hely kivételével ma is teljesen használható állapot­ban vannak. Miklósi Kornél dr. és Milosa Joákim d­r. az alagutakat már be is járták. Az alagutak olyan mélységben vannak, hogy azokon a helyeken, ahol a Bega medre alatt haladnak, a padmalyról egyetlen csep víz sem szivárog keresztül. A török rajzok alapján megta­lálták az alagutak kiindulási pontját, amelyhez csigalépcső vezet le a városháza — annak idején a törökök fürdője volt ez az épület — pincéjéből. Az alagút egyik szárnya a mai Gyárváros irányában halad a Li­­get-út alatt, majd a Banatiától jobbra irányt változtat, a Bega alatt a­ Széna-tér felé tart, onnan a mai Magyar-utca alatt a Vadász­­erdőbe és annak egyik sűrű részén van az évszázados portól és lehűl­Szudán oroszlánlakta bozótjától fel Kamcsatkáig, az embersürüs Indiától a Jeges-tenger partvidé­kén elszórtan tengődő eszkimók gyermeteg népéig, négy világrész minden exotikus népe s tája meg­elevenedik az útirajzoknak abban a pompás új sorozatában, amelyet a Franklin Társulat kiadásában, Cholnoky Jenő szerkesztésében lett falevéltől félig eltemetett kijá­rata. Az alagút másik ága a Józsefvá­ros irányában halad, végig a mai Lloyd-sor, Hunyadi-út, Skudier-tér és Preyer­ utca alatt és a szabadfa­lusi téglagyár mellett torkollik szabadba. Van aztán az alagútnak­­ egy harmadik szárnya is. Ezt már Ali Mehemet pasa nem annyira hadászati és élelmezési célokból építette, mint inkább a saját kedv­telésére. A mai Erzsébetváros a tö­rökök idejében csupa szőlőkért volt. Az egyik ilyen szőlőkertben volt Ali Mehemet emeletes villája amelyben néhány háremhölgye la­kott. A jó török ur ezekhez ki-ki­­ruccantgatott. Azonban szerette volna, ha ezek a kirándulások nem történnek mindenki szeme előtt és a vár körülzárása esetén se szüne­teljenek. Azért tehát ehez a kéjla­kához is vezettetett alagutat. Ez a­ török villa ma is áll az egyik Kőszegi­ utcai ház kertjé­ben és a közeléb­en rózsabokrok­tól eltakarva ott van az alagút nyitása is. Miklósi Kornél dr. a tervezett föld­alatti villamosra vonatkozólag eze­ket mondotta tudósí­tónknak: megjelenő „Magyar Földrajzi Tár­saság Könyvtára" döntött most egyszerre az útleíró munkákban oly szegény magyar könyvpiacra. Az útirajzok olvasótábora meg­sokszorozódott a világháború alatt és óta. De nemcsak az érdeklődés és fogékonyság, s az utazás vágya nőtt meg az emberekben: az utazások, kutatások, földrajzi ismeretek fon­tossága is határtalanul megnöveke­­dett. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtárában most megjelent ezer­nyi képpel illusztrált utazások szín­­tereit — Ázsiát, Afrikát, Óceániát, Észak- és Dél Amerikát — mind­mind elérhetőknek érezzük ma már, de éppen elég messze vannak mégis ahhoz és elég ismeretlenek, hogy a regényesség kéklő messzeségéből csalogassanak. Ezért kísérjük­­ örömrepesve kutatóinkat, bármer­re vezérelnek is bennünket, úgy érezzük, eljön az idő, amikor mi is felkerekedünk, hogy kövessük nyomdokaikat Ezért érezzük Stein Aurél könyvét olvasva, aki Nagy Sándor hóditó seregének nyomait kutatta fel India határszélén (Nagy Sán­dor nyomában Indiában) és Baktay Ervin útleírásában gyönyörködve, aki meg a nagy szé­kel­y-magy­a­r. Körösi Csom­a Sándor nyomát kö­vette, nagybetegen, Kasmírból Nyugat-Tibet zordon tájaira. Kő­nél és ércnél maradandóbb emléke Csorna utjának, s a magáénak is. gyönyörű könyve: A világ tetején, Cholnoky Jenő két kötetes Afri­kája régi hiányt pótol a magyar földrajzi irodalomban. Temérdek képe, világos, elevenen pergő stílu­sa a legjobb, s leghasznosabb olvas­nivalót nyújtja. Amily könnyedén suhant autója a Nílus mentén fölfelé Szudár oroszlánokat rejtő vadonjaiba Abesszínia határszéléig: oly kön­­nyed­én gördül Al­m­á­­s­­s­y László elbeszélése is erről a maga módját úttörő, kalandos utazásáról. (Autó­val Szudánba.) A norvég Kristian Leden a Hud­­son-öböl menti eszkimók életének megkapó leírásával (Kjuvatin jég­mezői) döbbent meg és bájol el ben­nünket. Agostini könyvének, — Tíz év a Tűzföldön — már puszta címe is rámutat, hogy ennek a már-már sarki jellegű szigetnek egyik leg­kitűnőbb ismerője kalauzol bennün­ket e regényes messze földön és szerencsétlen kivesző népe között A svéd Sten Be­r­g­m­a­n­n Kam­csatka rövid nyakú kietlen tájait és őslakóinak életét rajzolja meg vonzó könyvében? Kamcsatka jio­­mádjai közt. A m­agyar utleíró iro­dalomban teljesen ismeretlen főd­ről hoz hírt nekünk. A sorozat m­á­­sik északi kötete Pf­i­z­e­n­m­ay­e­r; Kelet-Szibéria ősvilága, a szériái mammut-leletek felkutatása 9­ kül­dött, orosz expedíció kalauzait be­széli el Irkucktól a Jeges tengerig, a Leona, a Jón­a és Káma folyó vidékein.­­­Az amerikai Tayl­r Uj-Guinor lakóiról ad regény5­ kalandokbal páratlan beszámol;» a legfantasz­tikusabb kalandrem­y nem izgal­mas e valóságba átélt események­nél így végig: nagyszerű kötet együtt kom*? irodalmi esemény. A magyar­­ ásók a legszebb és legérdekesfb könyveket kapják a Magyar F­ajzi Társaság Könyv­tára feteiben. Érdeklődőknek prospek-st a Lepage könyvkeres­kedés Cluj-Kolozsvár, szívesen küld. Tíz könyv a mai földről A Szaharától a világ tetejéig Miklósi igazgató nyilatkozata Az alagút mindhárom irány: megfelel a földalatti villamos irá­nyainak, mert a Belvárosb­ól­ egy­­egy népes városrészbe vezet. Az alagút teljesen jó, elég tágas, az alját vastag betonnal borítjuk és arra fektetjük majd a síneket. Azo­kat a helyeket, ahol az alagút meg van sérülve, vagy omladozik, kevés költséggel kijavítjuk. A főállomás a belvárosi Jenő herceg­ tér alatt lesz. Minden irányban lesz több megállóhely a föld alatt, amelyek­hez pavillonszerű épületekből ké­nyelmes lépcsők állanak a közönség rendelkezésére. Úgy tervezem, hogy a temesvári földalatti villamos vasút 1932. április elsejére megnyílhat. Föld­­feletti villamos azon túl Temes­várott már csak a kevésbbé for­galmas utcákon és a perifériá­kon fog járni. A fővonalon fölszabaduló villamos síneket és kocsikat arra használjuk föl, hogy kiépítsük a villamost Sza­­kálházára és Girodára. A törökök alagutjaiban igen sok történelmi és pénzbeli értéket kép­viselő tárgyat találtak. Leltek ott számos fegyvert, közte huszonhét olyan kardot, amelynek markolata arannyal és gyémánttal van kirak­va. Találtak ezenfelül rengeteg arany és ezüst edényt, dísztárgyat és pénzt. Ezeket a kincseket valószínűleg a vár elestekor rejtették oda a törökök abban a hiszemben, hogy később majd visszatérhetnek azokért, ami azonban sohasem következett be. Az alagutakban talált török kincse­ket kiállították a Lonovics­ utcai múzeumban és azok ott karácsony napjától kezdve nyolc napon ke­resztül a közönség által is megte­kinthetők. Az értékes kincsek őrzé­sére állandóan fegyveres rendőr készültség — amelynek parancsno­ka Gutu Tódor —­ tartózkodik a múzeum épületében. Kérő Pál, a nagy terűről

Next