Déli Hirlap, 1936. augusztus (12. évfolyam, 174-199. szám)
1936-08-01 / 174. szám
TIMIŞOAEA, xn. EVF. 174. SZÁM ABA 3 LEI SZOMBAT, 1936 AUGUSZTUS 1 FejettiS SZERKESZTŐ BÁNSÁGI SZERKESZTŐSÉG ÉS KMDfjHIVRTfit 05. VUCHETICH ENDRE M A GYA R N A PIL A P roui u. brAtmuto 4.-telefom 2-sz Blum iskolájaÖt nemzet öt politikusa elmondja véleményét a kisebbségi kérdésről Az interparlamentáris unió legutóbbi ülésén huszonkét nemzet kétszáz politikusa vett részt. A Láthatár című folyóirat ebből az alkalomból megszólaltatta az egyes nemzetek megbízottait a nemzetkisebbségi kérdésről és főleg arról, hogy hasznos-e az államnak, ha a kisebbségi kultúra erősödik. A kapott válaszok olyan érdekesek és egyben értékesek, hogy az alábbiakban mi is közöljük. Az egyes válaszok a következők: Sanduleescu Alexandru a román újságírószindikátus elnöke és szenátusi alelnök a következőket mondotta: — Nemcsak hasznos, de feltétlenül szükséges is, hogy egy olyan nemzeti államban, melynek kisebbségei vannak, ez utóbbiak saját kultúrájukat csorbítatlanul kiélhessék, mert szerintem ilyen kultúrák által lesz humánusabb a sajnos sokszor veszélyeztetett európai légkör. Az egész emberi kultúra ilyen népű, sokszor kisebbségi kultúrákból töjp3 41kozik és meri ki humánus irányát. Ezen kisebbségi kultúrának azonban bizonyos kötelességek figyelembe vételével kell fejlődniük, mert a nemzeti állam célkitűzéseivel és érdekeivel a kisebbségeknek is azonosítaniok kell magukat. Az ilyen értelemben fejlődő kultúrák nélkül el sem képzelhető a megértésen alapuló kollektív élet. Ezért szükséges harmónia, nélkül veszélybe jut a beleső rend és béke, melyek végül is közös céljai az államban élő összes elemeknek, így képzelem azt a kulturális fejlődést, mely alkalmas egyrészt értékek megtartására és termelésére, másrészt alkalmas úgy a nemzeti állam, mint a külső népek közötti megértés tényezőjévé lenni. Harald Bakke tanár, a norvég képviselőház tagja. — Norvégiában nincsen kisebbségi kérdés, mert a kultúra igen alacsony fokán álló, nomád életet élő lappok nem jelentenek problémát. Bár a húszezer lelket kitevő lapp népszámban és jelentőségben egyaránt elenyésző a norvég nép mellett, minden civilizálási kísérlet alapja, a lapp nyelvhez való feltétlen joguk elismerése. Ez természetes is. Hiszen minden nép, — a legprimitívebbtől a lagkulturáiltabbig — saját nyelvében és népi sajátságaiban tud legjobban fejlődni, kultúrájában emelkedni. Ha Norvégia a jelentéktelen számú lappok kisebbségi jogait tiszteletben tartja, mennyivel inkább szükséges a középeurópai, számban is jelentős kisebbségek, jogainak biztosítása, kultúrájuk fejlődésének elősegítése. Aimé Berthod francia szenátor, volt nevelésügyi miniszter a következő nyilatkozatot tette: — Az európai szellemi közeledés szempontjából nagy jelentőségűnek látom, ha a kisebbségi sorsban élő népcsoportok kultúrája akadálytalanul fejlődik. Miután az európai szellem sokkal jelentősebb és fontosabb valami, semhogy elbírálásánál politikai szempontok szerepet játszhassanak, arra a kérdésre, hogy szükséges-e a kisebbségek kulturális életének erősítése — a minden merénylet dacára is élő európai gondolat nevében — erős igennel kell felelnem. Stevan Csirics a jugoszláv képviselőház elnöke ezeket mondotta: — Véleményem szerint egy kisebbség, s így a vajdasági magyarság kulturális fejlődése elé nem kell és nem is szabad semmiféle akadályt gördíteni, vagy azt lassítani, mert ez nemcsak a humánus és európai gondolat megtagadása lenne, de felesleges sebeket is okoz. Ilyen kérdések megítélésénél szerintem csak egyetlen szempont érvényesülhet, s ez, hogy mindent meg kell engedni, ami a kert nemzetet egymáshoz közelebb hozza, de semmit, ami az ellentéteket elmélyíti. Joan Esterrich spanyol országgyűlési képviselő így nyilatkozott: — Nem lehet kétséges, hogy a legnagyobb európai érdekek közé tartozik a Középeurópában jelentős számú kisebbségek jogainak megvédése és kultúrájuk fejlődésének lehetővé tétele Nem elég, ha egy kisebbség nyelvi jogait megadjuk, mert ahhoz, hogy egy népcsoport kultúrájában erősödjék és az emberiség számára értéket termeljen, szükség van tápláló forrásokra. Ezen források egyike saját rokoni nemzete, másika az állami többség és az esetleges többi nemzetiségek. Ezen kultúrák az európai, vagy helyesebben általános emberi kultúra számára mindig termelnek értékeket, míg az úgynevezett európai kultúra sohasem táplálhatja a nemzeti kultúrákat. Ha tehát az európai kultúra érdekeit nézzük, minden kisebbségnek nemcsak jogot, de a legnagyobb támogatást is kell kapnia nyelvi és népi kultúrájának erősítéséhez. Talán mondanom sem kell, hogy bármilyen nyelvi és kisebbségi kultúráról van szó, annak erősödése az államnak mindig hasznos. A BOLGÁROK MEGERŐSÍTIK A HATÁRT. Bucureştii újságok azt a feltűnést keltő hírt közlik, hogy a bolgárok a bolgárromán határon katonai megerősítési munkálatokat végeznek. Barbunar és Zár Simeon határvárosok között a bolgárok lövészárkokat ásnak és acéltornyokat állítanak fel. A munkálatokat éjjel végzik és igyekeznek minden feltűnést elkerülni. A Nem valami új magániskoláról van szó, nem is nyári egyetemről, vagy továbbképző tanfolyamról, hanem a politikai életnek olyan példáiról, melyek alkalmazása egy kis átalakítással nagyon előnyösnek kínálkozik a politikai eszmeáramlatok és világszemléletek mai kaotikus harcában. Leon Blum, a franciák szocialista miniszterelnöke, kitalálta a kettős nemzetiség elméletét, amihez ha még hozzávesszük szocialista nemzetköziségét, minden sorsfordulatra találhatunk kácienciát. Aminthogy ő talált is, úgy, hogy a spanyol baloldal támogatására sietett, amikor ez veszélyben forgott- Blum tehát lehet ha nemzeti érzésű zsidó, éppen olyan hűséges francia, ami nála nem zárja ki, hogy idegen állam szocialista harcainak fegyverszállítója legyen. Vájjon mit szólnak hozzá, ha a német vagy olasz jobboldali kormány hasonló beleavatkozási jogot próbálna gyakorolni Franciaországban, mint ő Spanyolországban? Vagy mit szólna hozzá, ha az elszászi német szintén a kettős nemzetiségi elv alapjára helyezkednék és hangoztatná, hogy ugyanolyan német, mint amilyen francia és ez a két érzés benne sem kerül összeütközésbe. Annyira nem, mint Leon Blumban a zsidó és francia nemzeti érzés, sőt ha Blum nemzetközi szocialista lehet, akkor ő is lehet nemzeti szocialista? Valahogy úgy van, mint ahogyan egyik erdélyi fiatal mondotta, hogy az öregeknél a politika is világszemlélet, a fiataloknál pedig a világszemlélet is politika. Ez a világszemléleti politika és politikai világszemlélet vezet azután azokhoz az összeütközésekhez nemzedékek között, melyek korunkat annyira jellemzik. Minden értéket átértékelnek és csak annyiban fogadják el tényleges értéknek, amenynyire közelebbi célkitűzéseik programjába illeszthető és ennek hasznára fordítható. Így teremtette meg Blum kétféle nemzeti elméletének mintájára Henlein a csehszlovákiai szudétanémetek vezére a kétféle erkölcs tanát. Ő azt mondja, hogy a pártvezér számára kétféle erkölcs létezik: egy polgári és egy politikai morál. Henlein egy nemzetkisebbségi párt vezére. Számtalanszor hangoztattuk, hogy minden pártnak, de nemzetkisebbségi pártnak elsősorban az erkölcs alapjára kell helyezkednie. Az erkölccsel áll vagy bukik. És most jön egy többmilliós nemzetkisebbség vezére és azt kürtöli világgá, hogy számára kétféle erkölcs van: egy polgári és egy politikai. Ez más szóval azt is jelentheti, hogy a polgári erkölcs tiltja a hazudozást és csalást, de a politikai erkölcs ugyanezt megengedi, ha ezzel közelebb jut célkitűzéseihez. Azt jelentheti, hogy kifelé a demokráciát hangoztatja, de a valóságban a legerőszakosabb diktatúrától sem riad vissza.Azt jelentheti, hogy elvben a jogegyenlőség alapján áll, de a gyakorlatban ezt semmibe sem veszi. És jelenthet még sok mindenfélét, csak az őszinteséget nem jelentheti. Ha pedig mint nemzetkisebbségi párt megtagadja az őszinteséget, jogot ad a többségi pártnak arra, hogy szintén ne legyen őszinte. Ami a gyakorlatban úgy alkalmazható, hogy megígérik az összes nemzetkisebbségi jogok maradéktalan teljesítését, de valójában eszük ágában sincsen ezeket tényleg megvalósítani. És mivel a hatalom rendszerint nem a nemzetkisebbségi, hanem a nemzettöbbségi párt kezében összpontosul, igenkönnyen kiszámítható, hogy ennek a kétféle moráltanításnak milyen következményei lehetnek. Kétféle nemzetiség, kétféle erkölcs. Vajjon az ilyen elméletek hangoztatása és köztudatba való átvitele hova vezet a nyilvános életben? A megértéshez? Nem. Az együttműködéshez ? Nem. Egymás jogainak respektálásához? Nem. Az emberiség jobb jövőjéhez? Nem. Hát hová? Az erkölcsök teljes meglazulásához, az egymásban való hit és bizalom elvesztéséhez, a kétszínűséghez, a politikai kalandorrendszer meghonosításához, a jogtalanság kodifikálásához, a teljes káoszhoz. József Ferenc magyar királyi herceg azon az ankéton, melyet Budapesten a magyar szellemi élet elitcsoportja arról a kérdésről rendezett, hogy lehet-e kulturális egységbe tömöríteni a különböző államokba szóródott magyar néptömböket, azt mondotta, hogy túl kicsinyek és túlértékesek vagyunk ahhoz, hogy a Duna-medencéjében egymással gazdasági vagy kulturális háborút viseljünk. Egyikünk sem győzne ily esetben, hanem egy kívülálló harmadik. A megoldásért mindannyiunknak együtt kell tanulnunk, szenvednünk és azt együtt kell létrehoznunk. Milyen mélyenszántó, milyen bölcs szavak, amelyek az egész Duna-medence problémájának lényegére reámutatnak és az együttműködés fontosságát hangoztatják. Várjon ha ez a Duna-medence népeinek nagyobb közösségére áll, mennyivel inkább igaz az ugyanazon állam területén belül élő népek sorsát tekintve? És akkor jön az egyik és azt mondja, hogy benne nagyon szépen megfér egymás mellett a nemzetköziség és a kétféle nemzetiség érzése, a másik pedig a kétféle erkölcs tanításával igyekszik tömegeket vezetni. Úgy az egyik, mint a másik megcsúfolása annak az erkölcsnek, melynek törvényei örökérvényűek és amely nélkül sem a politikai sem a társadalmi életben komoly építő munkára még vállalkozni sem lehet. Úgy a Blum, mint a Henlein iskolája rossz iskoja.