Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)
1969-10-01 / 27. szám
„Célom: a kapcsolatok fejlesztése” A litván tudomány követe Miskolcon A XII. borsodi földrajzi hét alkalmából érkezett városunkba Petrasz Sztanikasz, a Litván Tudományos Akadémia ipargazdasági szakcsoportjának vezetője, a közgazdasági tudományok kandidátusa. — A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Központjának meghívására jöttem Magyarországra — mondja. — Előadást kizárólag Miskolcon tartok, s tulajdonképpeni célom, hogy megismerkedjek a magyar közgazdasági szakemberekkel, a litván—magyar tudományos kapcsolatok további fejlesztése érdekében. Tudomásom szerint egyébként a mi fővárosunkba éppen most érkezett egy magyar biológus-genetikus, akit elutazásom előtt már nagy érdeklődéssel vártak. — Jártam a Dunántúlon, ezután pedig Budapestre utazom, tehát magyarországi körutam még nem fejeződött be. Az országtól szerzett benyomásaimat csak később összegezem. Annyit máris mondhatok: tetszik, hogy az új gazdasági mechanizmusban az ipar önállósága jóval nagyobb, az is, hogy nagyobb hatásfokkal dolgoznak, mint korábban. Sztanikasz kandidátus tegnap délelőtt elbeszélgetett a Nehézipari Műszaki Egyetem ipargazdasági tanszékének munkatársaival is, délután pedig színes vetített képekkel illusztrált előadást tartott Litvániáról a Lenin Kohászati Művek ifjúsági klubjában. E. I. ★ Ipari tanulók ajándéka A 3. sz. Ipari Szakközépiskola tanulói nemrégiben a zsolcai állami gazdaságban dolgoztak; úgy határoztak, hogy keresetükből televíziót vásárolnak a kányi kisiskolásoknak. A nagyképernyős készüléket — antennával együtt — pénteken adják át. i » Mától: Szabad a Kazinczy utca Átadták rendeltetésének a Kazinczy utca kiszélesített, átépített szakaszát. A korábbi forgalomkorlátozások a Hősök tere és Petőfi tér közötti útszakasz átadásával a következőképpen módosultak: mától a Horváth Lajos utcán csak a Béke tér felé, a Madarász Viktor, ill. a Batthyány utcán csak a vasgyár irányába tartó járművek közlekedhetnek. Tejet és tisztaságot kérnek a vásárlók Szabó Imréné olvasónk panaszolja, hogy a Győri kapu 43. szám alatti élelmiszerboltban nincs üveges tej. Nem jó az áruellátás más vonatkozásban sem, mert pékárut — különösen sós vagy vajas kiflit — sem lehet kapni. Feltűnően rendetlen az Eszperantó téren levő csemegéből! A seprő ritkán van foglalkoztatva, és nem ártana az üzlet „kocsma-jellegét” is megszüntetni. Kedves olvasónk! Néhány hetes megjelenésünkeU remélhetőleg tapasztalta, hogy szerkesztőségünket „ a törekvés vezérli, hogy lehetőségeinkhez képest jól szolgáljuk tájékoztatását. Gyors, friss kü- és belpolitikai tájékoztatás mellett Miskolc város rohamos gazdasági, kulturális eredményeit, céljait szolgálva szeretnénk képviselni városunk polgárainak érdekeit. E tevékenységünk során számítunk az ön segítségére is, ezért kérjük, válaszoljon néhány kérdésünkre. Javaslataival, véleményével segítse szerkesztőségünket munkájában. Fáradozását előre is köszönve üdvözli önt: a DÉLI HÍRLAP Szerkesztősége ITT KÉRJÜK LEVÁGNI! 1. Kielégíti-e önt lapunk külpolitikai hírszolgálata? Igen Részben Miért? 2. Megfelelőnek tartja-e, ahogyan a főbb országos eseményekkel foglalkozunk? Igen Részben Nem Miért? 3. Érdeklődési körének megfelelő sokoldalúsággal, részletességgel foglalkozunk-e a várospolitikai kérdésekkel ? Igen Részben Nem Miért? 4. Érdeklődési köre: ipar, kereskedelem, oktatás, egészségügy, színház, film, irodalom, zene, képzőművészet. Melyik témából kíván kevesebbet vagy többet? (A kívánt részt, kérjük, húzza alá, vagy az üresen hagyott részben közölje kívánságait!) 5 Mi a véleménye sportrovatunkról ? FORDÍTS! Nem A fontosnál is van fontosabb Miért lassították a sportcsarnok építését? A sportcsarnok makettjét nézegetve, a miskolci sportbarát lelki szemei előtt már megjelenik a valóságos épület, sőt hallani véli az izgalmas küzdelmek végén felcsattanó tapsot is. Régen várja a város ezt a létesítményt és nem hálás feladat ilyen hírrel szolgálni: az idén a korábban tervezettnél lassabban halad majd az építés. A befejezési határidő 1970. június 30. Mielőtt azonban úgy istenigazából háborogni kezdene a sportbarátok keble, hadd fűzzük hozzá gyorsan a hírhez: nem hanyagság, tervszerűtlenség lassítja az építkezést, hanem bölcs megfontolás. Kénytelenek vagyunk egy ismert ténnyel kezdeni magyarázatunkat: az ország anyagi ereje és természetesen Miskolc anyagi ereje is véges. Ezernyi beruházásról mondhatjuk el nyugodt lélekkel: égetően fontos. De a fontosnál is vannak fontosabbak és — választóik nevében — a városi tanács tagjai egyöntetűen helyeselték, hogy az eddiginél is gondosabban rangsorolják a beruházásokat. A sportcsarnok és — ami legalább ennyire fájdalmas — a szociális otthon építésére azért fordítanak kevesebb pénzt, anyagot, munkát ez évben, mert semmiképpen sem lassulhat a lakásépítés üteme és idejében el kell készülnie néhány óvodának, iskolának, bölcsődének. A tervek szerint a jövő év augusztusában átadják például a Győri kapui általános iskolát, a következő hónapban az óvodát és december végéig elkészül a lakótelep bölcsődéje is. Amikor tehát a sportbarátok azt látják, hogy a szép csarnok falai lassabban emelkednek, mint várták, bosszankodás helyett gondoljanak azokra, akik sok évi várakozás után lakáshoz jutottak a Győri kapuban, és joggal kérik, hogy itt járjon iskolába, óvodába a gyerekük — már a jövő télen. A kesergésnél különben is, többet ér a tett. Ezért is örültünk az egyetem bányamérnöki karáról, kapott levélnek: a KISZ-fiatalok 5000 óra társadalmi munkát ajánlottak fel a sportcsarnok építéséhez. Az építő vállalat illetékesei jobban tudják nálunk, hogy — az adott helyzetben — hasznosíthatják-e a kézi munkát a sportcsarnoknál. De válasz nélkül semmiképpen sem maradhat a KISZ-fiatalok szép vállalása, hiszen az említett iskola- és óvodaépítések meggyorsítása — olcsóbbá tétele — is segítheti a sportcsarnok határidőre való átadását. B. D. Veszélyes vizeken 27 közvetlenebb légkör VÁLTOZATOSSÁ tette az utat az is, hogy a Szuezi-csatorna lezárása miatt rengeteg hajó közlekedett errefelé. A guineai partok közelében hat hajóból álló szovjet halászflottillával is találkoztak honfitársaink. Apróhalat, marokkói szardíniát és makrélát halásztak a szovjet tengerészek. A Székesfehérvár november 30-án haladt át útvonalának a legnyugatibb pontján. Az időmérőket egy órával hátrább kellett igazítani. Aznap délután érkeztek tengerészeink Szenegál félszigeten épült fővárosa, Dakar kikötőjébe. A franciák egykori gyarmati területén közvetlenebb volt a légkör, mint ott, ahol korábban, vagy az Afrikakerülés idején az angolok voltak uralmon. A kikötő hivatalnokai vegyesek: négerek és franciák. Modern, európai formájú emeletes és földszintes házak állnak egymás mellett a városban, amelynek a lakói színes és fehér bőrűek. A formás néger nők színes muszlinból készült ízléses ruhát hordanak. Dakar egyébként a gőzhajók korszakában fontos szénfelvevő helye volt a délamerikaiaknak, aztán a Dieselmotorok miatt sokat vesztett jelentőségéből. Most, a szuezi válság következtében, ismét fellendülőben a hajó forgalma. A GÉPEK ellenőrzése után december 2-án szedték fel tengerészeink a horgonyt. Négy nap múlva haladtak el az esti kivilágításban ragyogó Las Palmas előtt, s másnap éjjel érkeztek Marokkó híres kikötőjébe, a kémhistóriákban is gyakran szereplő Casablanca-ba. Itt már arabok élnek, és — franciák. Az előbbiek kitűnő vörösbort termelnek, de — mohamedánok lévén — nem isszák azt. Legalábbis nyilvánosan nem. A kereskedelmi ügynökség három francia tisztviselője a hajón felkereste kapitányunkat, aki a hűtőszekrényében tíz hónap óta tárolt hazai barackpálinkával és szalámival kínálta meg őket. Mind a kettő nagyon ízlett a vendégeknek, s kijelentették: minden vágyuk az, hogy egyszer ellátogassanak hazánkba. Eddig egyébként a Gibraltár szorosan keresztül — már közlekedik néhány beltengeri kereskedelmi hajónk. Legtöbbször hallisztet szoktak innen szállítani, aminek nem nagyon örülnek a tengerészek, mert a legbüdösebb rakományok közé tartozik. A MI HŐSEINKNEK szerencséjük volt, mert — a DETERT üzletkötése alapján a Málta-sziget kikötőjébe feladott 110 tonna műszállal kellett kiegészíteniük szállítmányukat. Egy lengyel hajó Japánból hozta az árut, Casablancában azonban kirakta, mert nem érte meg neki, hogy behajózzon vele a Földközi-tenger közepére. December 8-án este indult tovább a Székesfehérvár. S a személyzete másnap délelőtt 10 órakor meglátta a spanyol partokat. ■— Jó volt nézni! — mesélte később Süveges László. Érthető, hogy miért. Nemsokára a Földközi-tengerre érkeznek. Amelynek ugyan a közepétől a keleti partjáig terjedő területét ismerte a kapitány, de mindannyiuk számára „hazai víz” volt már a beltenger. Délután 2 órakor haladtak át a Gibraltár-szoroson. Az etiópiai Massawa-tól időben október 19-től 9851 tengeri mérföldet, azaz 18 253 kilométer és 903 méter utat tettek meg addig. A mintegy 14 mérföld széles szorosban nagy volt a forgalom. A hajók egymás után haladtak be a Földközitengerre, majd igyekeztek onnan ki, az óceánra, a szélrózsa minden irányába. TARJÁN ISTVÁN (Következik: Majdnem elpusztultak.) /