Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-19 / 68. szám

Sebhely a falon Egyszer, talán hétéves ko­romban karikáztam, s annyi­ra belemerültem a szágul­dásba, hogy nem vettem ész­re az alattomos követ. Tér­demen a forradás ma is em­lékezik. Talán a városok is emí­­gyen emlékeznek múltjuk­­ agy „eséseire”. A városla­kóik emlékeiből nem kophat­nak ki az elődök szomorú ta­pasztalatai. Egy-egy tábla, szobor vagy jeles ház gondo­latokat ébreszt az utódok­ban, kérdéseikre a város megismert történelme vála­szol. A minap a megyei tanács épülete mellett vitt el az utam. Jóleső érzéssel vet­­t­em tudomásul, hogy az ódon megyeháza is haladni akar a korral, „szoknyáját”, azaz mindig kirajzolódó­ lepergő , alszegélyét vörös műmár­ványból szabják. Lassan el­készül a rangos fodor, immár nem rongyolódó, tartós anyagból. Tartok tőle, hogy erről a szoknyáról hiányozni fog va­­ami. Több mint egy évtizedig a Pece partján laktam. Hóolva­dás és nagyobb esőzések ide­jén felneszett a nyáron kiszá­radó patakmeder, ablakomon kitekintve, láttam a meg­duzzadt áradatot. Egyszer aztán azt is láttam, hogy az új leánykollégiumnál beton­gyűrűket fe­­zetnek le a pa­takmederbe, a Pece a föld alá bújik. A betongyűrűk átmé­rőjét keveselltem. A történelem okán keve­selltem. 1878. augusztus 20-ának éj­szakáján rettenetes csapás zúdult Miskolcra. A Sajó, a Szinva és a Pece együttes áradása, tehát a véletlenek sajátos összejátszása magát a poklot szabadította a vá­rosra — egyetlen rettenetes órán 277 ember esett áldo­zatul az elemek pusztító dü­hének, kétezernél több épü­let dőlt össze, megsemmisítve a bennük levő vagyontárgya­kat is. A hatósági kárössze­írás szerint — mai pénzre át­számítva — 300 millió érték ment veszendőbe. Jóslásokba nem szeretnék bocsátkozni. Mégis úgy­­ gon­dolom, ami egyszer megesett, újra megtörténhet. A két pa­tak és a Sajó vízgyűjtőrend­szere ugyanaz, a természet­ben 100 év alatt alig válto­zik valami. Egyszóval : a szűk betongyűrűk akadá­lyozhatják egy esetleges ára­dás gyors lefutását. No, de nem ijesztgetni aka­rok, vissza is térek a műmár­vány „szoknyához”. Az épü­let jobb szélén, kb. 60—80 centi magasságban egy öntött vastábla volt, a „sebhellyel”, félarasznyi vonaldomborulat­tal, fölötte a dátum: 1878. aug. 20. — tehát eddig ért a víz szintje, mely annyi em­ber halálát és óriási értékek megsemmisülését okozta. Talán nem veszik zokon az új falburkolat építői, hogy efféle ódonsággal akarom „elrontani” a márvány kül­lemét. A hagyományok tisz­telete parancsolja vissza azt az emléktáblát — talán még nem hányódott el az építke­zés szemetében. S ha már az emléktáblák­nál tartunk, bár nem vagyok törzsökös miskolci, fájón sé­relmezem, hogy Lévay Jó­zsef emléktáblája is eltűnt" a Hunyadi utcai házról. Mikes Kelemen bujdosóéneke ma is az ő lelkéből sír át a több emberöltőnyi messzeségen. Egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó azél zúgását, Egyedül, egyedül a bujdosók közül ... Mennyi bujdosónk tűnt el a tékozló időben! Bár Lévay nem volt irodalmunk klasszi­kusa, ehhez a táblához meg­szerezte a­ jogot költészeté­vel. Adjuk vissza neki! GULYÁS MIHÁLY FILMJEGYZET Ha hallod a harangokat Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két falu. Az egyik­ben törökök laktak, a másik­ban szerbek. Az egyik falu lakói fekete U betűt viseltek a kezükön, a másik falu lakói ötágú vörös csillagot a kocs­májukon. A törökök az usz­­tasákkal tartottak, a szerbek a partizánokkal, de csak azért, mert régtől fogva el­lenségeskedtek egymással. A szerbek falujába kerül egy zágrábi fiatalember — a „Politikai” —, hogy par­tizánokat szervezzen a fegy­veres parasztokból. A történet a második vi­lágháború idején játszódik, de ez leginkább abból látszik, hogy Gara, a szerbek vezére még a pálinkafőzéshez is pisztolyt visel az övében. Ezenkívül a két falu lakói oda lövöldöznek egymásra, pl ólomgolyókkal, hol cifra ti tkokkal. Volt ilyen háború? — Ez a kérdés jut az eszünkbe mind­addig, amíg nem ragad min­ket is magával a rendező időtlen személete a szinte népmesés faluról, amiben hő­sök és árulók egyaránt gyer­mekien ártatlanok, csupán, a körülményeik gonoszak. Már a kezdő képsor is ezt mutat­ja. Eltemetnek egy hőst és agyonlőnek egy árulót. A hősről annyit tudunk, hogy a mellébe kapta a golyót, az árulóról annyit, hogy sót lo­pott. Az áruló is ugyanolyan barázdált arcú parasztember, mint a hős.­­ Parancsra meg­fordul és várja, hogy golyót durrantsanak a tarkójába. Bele is durrantják és az áru­ló felbukik. Nem szabad sót lopni. Ilyen egyszerűek An­­tun Vrdoljak filmjének ta­nulságai. Milyen feladatai lehetnek egy ilyen mesébe illő világ­ban az újonnan érkezett po­litikai biztosnak? Csak fi­gyelni sokáig, és megérteni. Hiszen az első napokban azt hiszi, hogy farkasok üvölte­­nek a hidegtől, pedig csak az emberek énekelnek a kocsmában. Ezek az emberek évszáza­dok során alakították ki a maguk törvényeit és nem könnyen tudják elfogadni, hogy minden megváltozott. Harcolnak a fasizmus ellen, de megölnék a lányukat, ha török fiúhoz menne. Ebben az apró faluban alig ér valamit az, amit egy politikai biztos megtanult és magával hozott. Itt minden­nap mindent újra kell for­málni. Szüntelenül alkalmaz­kodni kell, de úgy, hogy a lényeg, a cél változatlan ma­radjon. Mert bármilyenek is voltak ezek az emberek, a háborút velük kellett meg­nyerni. Annak ellenére, hogy a film líraisága néhol melodra­matikus jelenetek felé sodor­ja a rendezőt, elmondhatjuk, hogy eredeti szemléletű mű­vészt ismerhet meg benne a magyar közönség. Vele egyenértékűt alkotott Frano Vodopivec, az operatőr, aki enyhén patinás h­an­gula­tú képeivel a parasztháborúk borzalmasságában is az ősien szép hangulatát idézi. A színészek közül­ Pavle Vuji­­sicet és Boris tivornikot kell megemlítenünk, akik méltó társai Colas Breugnonnak és Vaszilij Tyorkinnak. A néző azzal az érzéssel távozhat a moziból, hogy a film megérdemelten nyerte el a VI. moszkvai filmfesz­tivál ezüstérmét. CSÁSZÁR ISTVÁN KABUKI Csak hosszas letattása után merem, bevallani, hogy idáig nem foglalkoztam behatóan a kabuki-játékkal. Most volna alkalmam, az egyik művelő­dési ház jóvoltából, de isten tudja, nem lelkesedem túlsá­gosan. Persze nem kétséges, hogy ezzel a passzivitással a jobb érzésű emberek haragját és megvetését hívom ki magam ellen, mert közvéleményünk már régen lelkesen követeli a kabuki-játékot. Nem lehetet­len, hogy nemzetközi bonyo­dalom is lesz az ügyből, lévén a kabuki-játék őshazája a vi­lág egyik igen tekintélyes ál­lama. Mielőtt azonban harakirire kényszerülök, szeretnék né­hány dolgot kérdezni. — Közönségünk egyetemes drámai műveltségének lánco­latából már csak a kolboli­játékok hiányoznak? — Ha a városban már van — hivatásosakat foglalkoztató — felolvasó színpad, szüksé­ges-e, hogy műkedvelők is „felolvassanak"? — Az öntevékenység önös érdekek, vágyak kielégítését jelenti? — Vajon Ludvig Askenazy, Horde Lebovic, Suga Sen­­szuke, Leroi Jones művei vá­laszolnak leginkább a magyar ifjúság problémáira? „Mi kell a színházhoz? — kérdezi Pirandello. — Két bak, egfy szál deszka és egy eszme!" Aggaszt, hogy a fenti „kel­lékek” valamelyike hiányzik új színpadunknál... Egyébként jó kabukizást! GY- ap Ősnyomtatványok, graegerizált művek A könyvbarát és a könyvbolond A bibliofilia: a könyvek szeretete. A bibliofil, a vér­beli könyvbarát a tartalom mellett a megjelenési formát is fontosnak tartja, a könyvet műtárgynak is tekinti. * A bibliofiliának számtalan vállfaja ismert. A szép kö­tésű, eredeti fametszetekkel vagy rézkarcokkal illusztrált könyvek gyűjtése mellett bib­liofil szenvedélynek számít neves költők, írók könyvei első kiadásának a gyűjtése is (ezek legtöbbször — kezdő költőkről, írókról lévén szó — kis példányszámban jelentek meg, s így meglehetősen rit­kák) ; a számozott (tehát szin­tén kis példányszámú) köny­vek gyűjtése, a dedikált, ne­ves személyiségek könyvtárá­ból származó s esetleg jegy­zetekkel ellátott könyvek megszerzése szintén a biblio­filia körébe tartozik. Vérbeli könyvbarátnak számít az ős­­nyomtatványok (1500-ig meg­jelent nyomtatott könyvek, amelyek száma kb. 40 ezer), a régi magyar könyvek (1711- ig Magyarországon megjelent vagy magyar szerzőktől kül­földön kiadott könyvek) gyűj­tője is. * A bibliofilia a középkorban elsősorban királyok, feje­delmek, egyházi méltóságok szenvedélye volt. A királyi bibliofilek közül is kimagaso­dott a mi Mátyás királyunk­ szerencsétlenül szétszóródott könyvtárának maradványai, a Corvinák a birtokló könyv­tárak féltve őrzött, páncél­­szekrényekben védett r­tfai­­ságai. Gróf Széchényi Ferenc 15 ezer kötet könyvet és 2 ezer darab kéziratot tartal­mazó könyvtárát ajánlotta fel a nemzet részére 1802-ben, s ezzel megalapította a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtá­rát. * A könyvbarát és­­ a könyv­bolond, a bibliofil és a biblio­­mán közötti különbséget leg­jobban Kocher híres mondása világítja meg: „A könyvbarát megválogatja, a könyvbolond felhalmozza a könyveit”. GALAMBOS FERENC A Vörös és fekete képernyőn Stendhal—Illés Vörös és fekete című drámáját a Mis­kolci Nemzeti Színház elő­adásában ma délelőtt rögzí­tette szalagra a Televízió stábja. A változatos és min­denképpen nagy szellemi frissességet, fantáziát kívánó művészi munka „parancsno­ka” dr. Várnai György ren­dező. Fotóriporterünk azt a pillanatot örökítette meg, amidőn a középen látható dr. Váradi György a közvetí­tőkocsi monitorjain a dráma lendületéhez, hangulatához, feszültségéhez és lírájához hű és legmegfelelőbb képet vá­lasztja ki. A stáb másik fele a színház nézőterén kamerákkal „figye­li” az előadást. A vezető ope­ratőr Szabados Tamás, övé a három kamera közül az a min­dent tudó közvetítő, amelyik a színpad nyílását a legválto­zatosabb módon képes befog­ni. A másik két kamera a színész arcának közelségével ajándékozza meg a nézőt. (Párkány—Ágothot AGYONLŐTTÉK izraeli katonák az éjjel, a nyílt utcán agyonlőttek két arabot, a gázai övezet déli ré­szén fekvő Rafah városban A hivatalos szóvivő szerint a lemészárolt arabok megsér­tették a kijárási tilalmat. CSIRKETOLVAJ Sajátságos módszerrel lop­kodta a környék falvaiból a szárnyasokat Geszton­ János oroszlányi lakos. A büntetett előéletű férfi rábírt egy gyen­geelméjű személyt, hogy kö­zösen járjanak baromfit lop­ni. Geszton személygépkocsi­ját is „harcba vetette’’’. A Tra­banttal a falu határában vá­rakozott az összefogdosott és zsákba gyömöszölt zsákmány­ra. Az aprójószágot Budapes­ten értékesítették. Geszton há­rom évet kapott az „üzlete­lésért”. • ÖNGYILKOS LETT Takele Volde-Havariat ön­gyilkos lett. Az etióp szabad­ságharcos hősiesen harcolt annak idején az olasz meg­szállók ellen. A rendőrség »el­forgató tevékenység miatt. többször emelt ellene vádat Börtönbüntetését Hailé Sze­­lasszié császár két évvel ez­előtt engedte el érdemeire való tekintettel. , 123 SEBESÜLT Washingtonban a legutóbbi halál elleni menet idején tör­tént összecsapásoknak 123 s­e­­besültje lett. 174 személyt őri­­zetbe vettek. ÍTÉLET 587 SZEMÉLY ELLEN­ Az utóbbi fél évben 53V személyt állítottak Spanyol­­országban politikai tevékeny­ségért bíróság elé. Közülük 450-et ítéltek el hosszabb-rö­­videbb börtönbüntetésre. Húsznak a börtönbüntetést meghaladja a tíz évet. MEGHALT A KENNEDYEK ATYJA Hyannisporti otthonában meghalt Joseph Patrick Ken­nedy. 81 éves volt. Üzleti éle­tében sikert sikerre halmo­zott, magánéletében egyik csapás a másikat érte. Egy fia a háborúban esett el, John Fritzgerald­ Kennedyt, az USA volt elnökét 1963-ban gyilkolták, úgyszintén Robert Kennedyt is. Négy leánya kö­­zül egy repülőgép szerencsét­­­lenség áldozata lett. Négy fiuk közül Edward Kennedy él csak. BOMBA UTÁN KUTATTAK Ki kellett üríteni a New York Times épületét, és a lap első kiadása csak késve je­­­lenhetett meg, mert egy tele­­­fonjelentés nyomán bomba­ után kutatott a rendőrség. A jelzést komolyra vették, mert itt a közelmúltban három időzített bomba robbant. RIZSÁRUSÍTÁS ÉS EGY HALOTT Egy asszony rizst árult Cal­­­cuttában. Az eredmény: egy halott és 25 sebesült. Az as­­­­­szony ugyanis a feketepiacon­­ árusított, s a rendőrség őri­­­­zetbe vette.­­ A felháborodott tömeg összecsapott a rend­­fenntartó erőkkel, s ennek­ lett szomorú következménye a fenti statisztika.­­ ELTŰNT A GYÉMÁNT­­SZÁLLÍTMÁNY Titokzatos módon nyoma veszett egy 15 millió márka értékű gyémántszállítmány­nak, amelyet Antwerpenből postán továbbították nyugat­német üzletekbe. A nyomozás eddig eredménytelen. ! ■

Next