Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-04 / 181. szám
Egy új ház avatása Nézzük a házat, mint új otthoni szokás. Bogdanovics János igazgató porol kicsit az építőkkel, hogy sok lesz a villanyszámla, ha napfényben is égnek a reflektorok. Csidey Piroska két ujja között morzsolgatja a fényvédő függönyök anyagát, Kónya Vilmosné mutogatja az új bútorokat. A ház négyemeletes, 11 foglalkozási helyiség van, meg a nagyterem, és hétmillió forintért építette a BÁÉV. Már csak az ablakok tisztítása, s némi takarítás van hátra. Az avatás ünnepségére augusztus 19-én kerül sor. Az intézmény neve: Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőház. * Mindössze arról van szó, hogy a sok égbeszokó házgyári betonkolosszus szomszédságában „testvért” kapott az immár liliputinak tűnő úttörőház. Ősztől — milyen régen várjuk ezt — a KISZ-korosztálynak is lesz otthona. Könnyű a krónikásnak! Mindössze arról van szó . .. Akik az ifjúsági ház születésénél bábáskodnak — KISZ-vezetők, népművelők — minden mondatot megrágnak, mielőtt kimondanák. (Úgy látszik, a hangzatos nyilatkozatok ideje lejárt.) Örülök ennek az óvatosságnak. A felelősség és a tapasztalat szülte ezt. (Bizony, nem mindig kellemes, ha az olvasók időnként visszalapozzák az újságot...) Az új intézmény gazdái természetesen optimisták. De jól tudják, hogy a hétmillió forintnál sokkal nagyobb befektetésre lesz még szükség. Hogyan is tudhatná a tizenévesek szerteágazó érdeklődését kielégíteni ez a ház? Miként lehet otthon, szórakozóhely, s egyszersmind közösséget kovácsoló politikai iskola? Mert az ifjúsági ház felépítése nem csupán annyit jelent, hogy most már eggyel több lesz Miskolcon a művelődési intézmények száma. Leghelyesebb lenne talán — ezt feltételezi a közös igazgatóság is — ott folytatni a munkát, ahol az úttörőház abbahagyja. (Persze, az életkori sajátosságoknak megfelelő követelményekkel.) A cél nem lehet kétséges: a fiatalok minél több rétege találja meg az érdeklődési körének megfelelő lehetőségeket; a műhelymunkáktól az esztétikai stúdiumokig. Ne hiányozzon sem a beat-koncert, sem a jó könyv, némely hobbyinak is adassék tér, terem. Okos szó segítse a fiatalok kísérleteit, és sorolhatnánk tovább. Az ifjúsági házat kitűnő terv szerint építették. Egyetlen terme sincs túlméretezve. Az egymást értő, ismerő, — tehát egymással szívesen vitatkozó és szórakozó — kisebb csoportok otthona lehet. Hogy valóban az lesz-e, az mindannyiwalkom múlik. Felnőtteken, kommunistákon, akik bizonyára benéznek majd ide, hogy együtt legyenek az „ifikkel”, mint ahogy hajdan velünk is együtt voltak a mostani veteránok. Sok múlik a tanárokon is, akik az iskola falain kívül is nyilván kíváncsiak a diákokra. (Mi — annak idején — falujáráskor, vagy a könyvtárban együtt olvasva, sokszor többet kaptunk nevelőinktől, mint az órákon.) De aligha lehet itt receptet adni... Az ifjúsági ház vezetői — szerintünk nagyon helyesen — még tartalékolják a pénzt és nem kiáltják világgá a terveket Augusztusban megnyílik az új ház kapuja. A legfontosabb, hogy az első időszakban — tehát legalább tavaszig — ne várjunk és ne követeljünk látványos eredményeket. (Az ilyenek már sokszor megbosszulták magukat.) De mindenképpen őrizzük a ház eszmei tisztaságát. GYARMATI BÉLA : „Három ízig-vérig mai, fanyar történet” a ma esti tévéfilm, a Történetek földön és vízben. A szegény Böske címűt, Bárány Tamás, A két reumás címűt Csurka István és a Fogadd részvétemet címűt Palotai Boris írta, a filmet Nemere László rendezte. Képünkön a harmadik történet, a Fogadd részvétemet két szereplője, Psota Irén és Tábori Nóra. Korunk egyik, talán legszembetűnőbb tendenciája a városiasodás, kisebb települések várossá válása, illetve a meglevő városok népességének nagyfokú növekedése. Az ipari társadalmakra oly jellemző fejlődés országunkban is érezteti hatását. Budapest immár csaknem kétmilliós metropolisz, Miskolc 173 ezer lakost számlál — hazánk második legnagyobb városa —, ugyanakkor jelentősen növelte népességét Szeged, Debrecen, Pécs, Győr, Székesfehérvár. Szőkébb hazánkban, Észak-Magyarországon négy új város jött létre a felszabadulás óta: Ózd, Kazincbarcika, Leninváros és Sárospatak, összesített statisztika szerint: hazánk népességének 44 százaléka él városban. A városiasodás tudománya, az urbanisztika nálunk — ahogy mondani szokás — még csak gyermekcipőben jár, csetlő-botló léptekkel követi a hatalmas tömegeket megmozgató városfejlődést. A mi városaink megnövekedett népességének zömét nem a törzsökös városlakók saját szaporulata adta, hanem bevándorlás útjánmódján verbuválódott. (Miskolc 1945 januárjában mindössze 70 ezer lakosú volt.) Nem nehéz kitalálni, honnan jöttek az új városlakók. A gyorsan fejlődő ipar növekv munkaerő-szükségletét onna elégítette ki, ahol „emberfölösleg” képződött a falvainkból. A város szívó hatása igen erőteljes volt, ami valószínűleg a jövőben sem csökken. Ha tehát a város népessége növekszik, a falué fogy, s elsősorban azon településeké, ahol a megélhetési viszonyok a legnehezebbek. A jó földű vidékek népe még úgy-ahogy ellenáll, bár legmozgékonyabb korosztálya, az ifjúság innen is városba kívánkozik, a mostoha adottságú tájegységek falvai azonban szinte a szemünk láttára néptelenednek el. Észak- Magyarországon a csereháti dombvidék népessége csökkent leginkább; itt már negyven körül van azoknak a községeknek a száma, amelyeket „elhaló” kategóriába sorol a közigazgatás. Korántsem a teljesség igényével, néhány cikkünkben kísérletet teszünk arra, hogy az urbanizáció néhány problémájára felhívjuk a figyelmet. Az urbanisztikában való járatlanságunkat nem akarjuk leplezni, tehát a jelenségeknek csupán a leírására, nem pedig tudományos igényű elemzésére vállalkozhatunk. Az újdonságok iránti fogékonyságunk eléggé közismert, hajlamosak vagyunk tehát arra, hogy a város jellegű fejlődést egyértelműen jónak, mondhatni: vitathatatlannak tartsuk, miközben másutt, nálunk iparilag fejlettebb államokban, ha nem is kárhoztatják, de a túlzsúfoltság ártalmait gyakorta emlegetik. A két háború között hazánkban erőteljesen bontakozott ki a falu—város ellentéte, némelyek eljutottak a „bűnös város” eszméjéig is. Mindkét szélsőséges felfogást hibásnak kell tekintenünk. A város nem „éden”, de a falu sem az. A város magasabb rendű életszínvonalat, létfeltételeke tud biztosítani, mint a falu ugyanakkor nem szabad az állítanunk, hogy a falunak kizárólag hátrányai vannak a várossal szemben. Realistáknak kell tehát lennünk annál is inkább, mert a város jellegű fejlődés szükségszerű tendenciája korunknak, s rá se hederít, ki mit tart róla. Dolgunk az, hogy lehetőleg pontos ismereteket szerezzünk róla, jó dolgait szaporítsuk, nem kívánatos jelenségeit megszüntessük, vagy legalábbis csökkenteni próbáljuk. Tekintettel arra, hogy cikksorozatunknak ilyen címet adtunk — „Parasztok a városban” —, a városi és falusi lét közötti eltérő viszonyokat a falusi ember aspektusából vesszük szemügyre. Miskolc nem 173 darab, egyenként ezer lakosú községnek felel meg; jelenségei lényegesen eltérnek közlekedésben, lakáskultúrában, lakóinak egymáshoz való viszonyában, a foglalkozási struktúrában, a szórakozás mennyiségében és minőségében, művelődési igényeiben és lehetőségeiben stb. A város az város és nem falu. Míg ez, erős belső kényszertől hajtva, gyors iramban változik küllemében is, tetszik, nem tetszik, lépnie kell, s sokszor nem nézheti meg, hová teszi a lábát, addig a másik, a falu aránylag erőteljesebben ragaszkodik a hagyományokhoz, mint állítják: csendes víz, lassan mossa el a partokat, de ami partot elmos, arra már tényleg nem volt szükség, s az idők végezetéig elmosatott. A legfontosabb eltérés azonban a foglalkozás és a lakók egymáshoz való viszonyában található. Következő cikkünkben a foglalkozási struktúráról ejtünk szót. (Folytatása következik) Gulyás Mihály Parasztok a városban o Nagyobb önállóságot kapnak a főiskolák A kormány rendeletben szabályozta a főiskolák, a felsőfokú intézetek, valamint az egyetemeken szervezett főiskolai karok céljait, feladataikat és működésük rendjét. A főiskolák szervezetének és működésének általános rendezése eddig nem történt meg, s a mostani kormányrendelet ezt a hiányt pótolja. Az oktatáspolitikai folyamat részeként eddig is több új típusú — karokra tagozódó — 7 műszaki, illetve gazdasági főiskola létesült. Ezzel egyidőben a felsőfokú technikumok és szakiskolák száma fokozatosan csökkent, s a későbbiekben ezek várhatóan meg is szűnnek. A főiskolai oktatók és hallgatók jogosan igénylik az eddiginél nagyobb intézményi önállóságot, a vezetésbe való bevonásokat, a hallgatók jogainak az egyetemi hallgatókéhoz hasonló biztosítását. A jövőben az egyetemekhez hasonlóan a főiskolák vezetői dolgozzák ki például tanulmányi és vizsgaszabályzatukat. De az eddiginél nagyobb önállóságot kapnak ügyintézésükben és gazdálkodásukban is. Ezzel természetszerűen együtt jár, hogy a hallgatók nagyobb beleszólási lehetőséget kapnak intézményük, saját főiskolai életük alakításába. Mastroianni hódításai „Szeretek lusta, unott, apatikus figurákat játszani, mert ezeket a nép megérti, s önmagában is felfedezi.” Marcello Mastroianni, a cannes-i fesztivál elsőszámú férfi filmcsillaga két filmjével (Az utolsó Leo és Féltékenységi dráma) bebizonyította, hogy a filmen nem csupán a Supermann, az emberfeletti lény lehet hódító, és hogy a művész nagyon is szimpatikus lehet, ha nem is ábrázol vonzó hősöket. Ebből a szempontból Leo, a látnok és Oreste, a kőműves, nem tér el azoktól a gyáva és tehetetlenül nekibuzduló alakoktól, akiknek örökös bajnoka a valamennyiünk emlékezetében élénken élő Dolce Vita főhőse. Mastroianni karrierjében semmi kihívó nincs. 1959-ben, 35 éves korában, gyakorlatilag ismeretlen a római filmpiacon. A háború befejezése óta Luchino Visconti társulatában játszik: névtelen kis színész a Vágy villamosa és az Ügynök halála előadásain. Egy hasonlóképpen ismeretlen színésznőt vesz feleségül, Flora Carabellát. Egy félig sikerült film, a Galamb, némileg ismertté teszi nevét. Ez minden. És ekkor találkozik életének nagy lehetőségével, Federico Fellinivel, aki fiatal színészt keres a Dolce Vita főhősének szerepére. Már visszautasította Gerard Philippet, akiről az volt a véleménye, hogy túlságosan testőr jellegű, és Paul Newmant, aki atléta termete és fogpasztamosolya miatt nem felelt meg. Mastroianni megjelenik De Laurentiis stúdiójában. Arca fáradt, szeme sötét, de érett arcán fiatalos gödröcskék bújkálnak. Ő az, akit Fellini keres. Ettől kezdve Marcello Mastroianni az Éjszaka című filmtől a Válás olasz módra címűig egy sor antipatikus figurát játszik, akiket talán egyetlen hollywoodi filmsztár sem vállalt volna el. — Mastroianni személyében az nyűgöz le a leginkább — jelenti ki John Boorman, az Utolsó Leo rendezője —, hogy plasztikus egyéniség. Számára a film elkészítése egyenértékű az üzemi munkával: reggel, amikor megérkezik a stúdióba, felveszi szerepét, mint egy munkaruhát, és este leteszi. Negyvenhat éves kedvencünk mélységesen megveti az olasz lelkeket és a női szíveket, tudja, hogy egy legendás hős, aki sohasem beteg, soha nincsenek problémái, csak fárasztja a gyöngébb nemet. De a férfinézők is sokkal jobban kedvelik a „gyenge” hősöket, mint a spanyol Don Juanokat, a görög isteneket megszégyenítő szépségű hősöket, vagy az izomkolosszusokat. — Marcello keveset beszél — mondja felesége. — És rendkívül jó alvó: bárhol, bármikor tud aludni, ezen a téren talán csak Vittorio de Sicával lehet összehasonlítani. A méregdrágán vásárolt Via Appia-i villában Barbara Mastroianni, a művész 17 éves lánya hippi udvartartással veszi körül magát. Ezt a környezetet a „nők bálványa” misztériuma tökéletesen hidegen hagyja. — Ez a klinikai szerelem generációja — állapítja meg a kiábrándult művész. — Már nem érdeklődnek az olyan „bagatell” dolgok iránt, mint például a szemek játéka, egy kézszorítás, az udvarlás művészete. Ami oly varázslatos volt az én fiatalságomban, nem létezik többé. Amikor Mastroianni mosolyogva megjelent a cannes-i reflektorok fényében, egész lényéből áradt különös tehetsége, hallgatag vonzereje I éjféltőleggelig HALÁLOS BALESET VASVILLÁTÓL A nyírbogdányi Kossuth Tsz-ben szarvasmarhát rakodtak egy gépkocsira. Az egyik állat csökönyösködött. Ezért Makara László vasvillával ráütött. A villa közben lecsúszott a nyeléről és olyan súlyosan megsebesítette a közelben álló Molnár Sándor 23 éves tsz-tagot, hogy meghalt. ÉKSZERRABLÁS 120 ezer márka értékű ékszert raboltak el ismeretlen tettesek az éjszaka egy iserlohni ékszerüzlet kirakatából. ÉTELMÉRGEZÉS Huszonheten szenvedtek ételmérgezést egy Lyon környéki üdülőotthonban. A mérgezetteket súlyos tünetekkel a kórházba szállították. ÓPIUMLOPÁS Kétszáz kiló ópiumot loptak el a Párizs közelében fekvő Milun városka gyógyszergyárából. NÁCI JELKÉPEK Vörös festékkel mázolt horogkeresztekre hívta fel Nyugat-Berlin lakossága a rendőrség figyelmét. A náci jelképeket a földalatti-megállónál, az egyik sportcsarnoknál és a Vilmos császárról elnevezett rendkívül forgalmas helyen álló emléktemplom kapujára mázolták. ELTŰNT Utasaival nyomtalanul eltűnt egy angol könnyűrepülőgép Új-Guinea felett. A géppel Port Moresby fölött szakadt meg a kapcsolat. ÖSSZEÜTKÖZÖTT Eddig ismeretlen okokból a kanadai Vancouver közelében összeütközött egy angol utasszállító és egy szovjet teherhajó. A brit hajó három utasa meghalt. ELSÜLLYEDT Elsüllyedt egy kis motoros hajó, amely két Puerto Rico-i sziget, St. Kitts és Nevis között közlekedik. Eddig 50 utast sikerült élve kihalászni. 75 holttestet megtaláltak. Sajnos, ezen a tengerrészen sok a cápa, így az áldozatok száma még emelkedni fog. FÖLDRENGÉS Ismét földrengés volt Latin-Amerikában a Karib-tengertől Buenos Airesig. Érződött a földlökés Peruban, Kolumbiában, Ecuadorban, Venezuelában, Brazíliában, Puerto Ricóban és Argentínában. Peruban egy személy meghalt és számos ház összeomlott. ELALUDT Lajosmizse határában Tomislav Solunac, 39 éves hegesztő, jugoszláv állampolgár személygépkocsijával nekiütközött egy előtte haladó, fával megrakott lovaskocsinak. A gépkocsi vezetője és egyik utasa a helyszínen meghaltak. Két utas megsérült. Az autó vezetője elaludt a volánnál és ez okozta a balesetet. ŐRIZETBE VETTÉK Figyelmetlenül vezette tehergépkocsiját Bán Miklós és elütötte Kristóf László 72 éves nyugdíjast, aki kerékpáron haladt az úton Verőce községben. A tehergépkocsi vezetője, aki mellesleg ittas is volt, segítségnyújtás nélkül továbbhajtott. Az idős ember súlyosan megsérült. A rendőrség nem sokkal később Bánt elfogta és letartóztatta.