Déli Hírlap, 1984. augusztus (16. évfolyam, 180-205. szám)

1984-08-29 / 203. szám

Esküvő után jelentkeznek... Szabad helyek a Palotaszilóban A miskolciaknak és a környékbelieknek mindeddig nem sok lehetőségük volt, hogy kellemes napokat töltsenek a Palotában, ha csak nem jelentkeznek néhány napos önköltséges nyaralásra. Miként lehet most helyet kapni a Palotaszállóban? — érdeklődtünk Binda Ottónétól, a SZOX-üdülő főkönyvelő-helyettesétől. — A legújabb rendelet szerint az üdülő megmaradt helyeit értékesíthetjük. A Palotaszálló 320 férőhelyes és ritka az a turnus, amire mindenki eljön, aki üdülőjegyet kapott. Mindéig akad egy-két vendég, aki lemondja az üdülést, vagy valami okból később érkezik, esetleg hamarabb távozik. Ezeket a ’szobákat szoktuk kiadni a jelentkezőknek. Nálunk az üdülőjegy nélküli vendégek — ha szakszervezeti tagok — egy éjszakáért és teljes ellátásért 170 forintot fizetnek. Ugyanezért a szakszervezeten kívüliektől 300 forintot kérünk. A gyermekek napi tarifája 120 forint. A Palotaszálló költségvetésében mindez nem sokat jelent: számunkra fontosabb, hogy mindenkor telt ház legyen és minél többen üdülhessenek, pihenhessenek e festői környezetben. Turnusonként körülbelül 5—10 önköltséges vendégünk akad. Most lesz váltás, így a jövő héten hétfőn és kedden biztosan akad megint egy-két üres szobánk. A jelentkezők száma mindig több, mint a férőhely. Nincs lényeges különbség a nyári és a téli szabad férőhelyek száma között. Ősszel és télen, amikor a zömében nyugdíjasok a vendégeink, jobban ki van használva a szálló. Az idősebbek pontosan érkeznek, távoznak, és nagyon ritkán mondják le az üdülésüket. A legtöbb üres hely abból ered, hogy a nászutasok mindig néhány napos késéssel, a szokásos hétvégi esküvő után jelentkeznek Lillafüreden. ; Van aki tiltakozik Viszontlátás a kirakatban Többen újságolták, hogy alkalmi fényképet készítettek magukról és családjukról és hónapokkal később viszontlátták arcmásukat a fényképészek kirakatában. Kirakhatják-e a képen láthatók hozzájárulása nélkül a jobban sikerült fotókat a kirakatba? — kérdeztük Darabos Zsuzsannától, a Miskolci Fényképész Szövetkezet Széchenyi úti 2. sz. fiókjának vezetőjétől. — Őszintén megvallom, nem vagyok járatos az ezzel kapcsolatos jogszabályokban. Az eddigi gyakorlat szerint minden kirakatrendezéskor a legjobban sikerült felvételeket tesszük ki reklámként, anélkül, hogy engedélyt kérnénk a képen szereplő személyektől. Valójában nincs is erre lehetőségünk. Időnként valóban előfordul, hogy tiltakoznak ..a szerepléstől”. Sajnos, több ilyen kellemetlenségünk volt az utóbbi időben. Ez amiatt van, hogy amíg egy kép a fényképezéstől számítva a vitrinbe kerül, egy fél év is eltelik. Az is megtörténik, hogy egy évig nem rendezzük át a kirakatot, és közben (nem ritkaság !) az esküvői képen mosolygó pár már a válóperen is túljut. Természetesen, ha valaki felfedezi önmagát a kirakatunkban, és ódzkodik a nyilvános szerepléstől, mi azonnal kivesszük a képét. Megjegyzem, a kirakatban mindig a legjobban sikerült felvételeket, a kellemes, megnyerő külsejű személyek arcmásait függesztjük ki. _____________£ Hír a Kilimandzsáró expedícióról Egyelőre ismerkednek Két héttel az elutazásuk után most érkezett hír először a Kilimandzsáró expedíció tagjairól. Mint ismeretes, hét hegymászó (három miskolci) vágott neki a kalandos útnak augusztus 12- én, hogy fő célként megmássza az 5895 méter magas Uhuru csúcsot. Hogy mi történt azóta velük, tegnap tudtuk meg. Szabóné Svéda Ágnes, a Miskolci Alpin Klub elnökének felesége számolt be a vállalkozás első állomásáról. Férje szintén az expedíció tagja, s a tanzániai magyar nagykövetség egyik dolgozójának segítségével értesült az eddigiekről. A legfontosabb, hogy szerencsésen megérkeztek Tanzánia fővárosába, Dar es Salaamba, és jól vannak. A repülőjegy körül ugyan voltak problémák, de az utat tudták folytatni. Az első napok városnézéssel és fürdőzéssel teltek. A hőmérséklet sem elviselhetetlen, mindössze 25—30 fok. A múlt héten kisebb szigetekre utaztak korallokat és csigákat gyűjteni Azt is megtudtam, hogy a csomagok rendjén megérkeztek, nem tűnt el a majd másfél tonnányi holmiból semmi. Ezekben a napokban szállítják teherautón a felszereléseket a Kilimandzsáró lábához, egy Mosi nevű faluban ütik fel az alaptábort. Néhány napig akklimatizálódnak, felmérik a terepet, és a jövő hónap elején kezdik meg a mászást. — Nem izgul a férjéért és társaiért? — Bevallom őszintén, nem, hiszen jól ismerem őket és tudom, nem vállalkoznak olyanra, amit ne tudnának megcsinálni. A férjemmel sokat másztam együtt, bejártuk a környező országok kisebb-nagyobb hegyeit, és megfontoltságáról, nyugodtságáról meggyőződhettem. Ezenkívül ő már járt hétezer méter magasságban is, nem könnyű terepeken, s szerencsére nem lett semmi baja. Akkor miért lenne éppen most? (temesi) is Majd’ 30 ezren utaznak naponta Miskolcra a környező településekről Az lenne az ideális, ha a megterhelés megoszlana a Volán- és az MKV-autóbuszok, valamint a vonatok között. Ez nemcsak azon múlik, hogy az autóbusz- és vasúti menetrendek, a közlekedés szervezettsége mennyire teszi kényelmessé az utazást, hanem azon is: melyik közlekedési eszköz kerül a legkevesebbe a bejárók számára. Tanácstag fogadóórája Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Szűcs Sándor, a Marx Károly u. 49. sz. alatt, a Hazafias Népfront helyiségében, 17 órától. Nincs meleg víz az Avason Meleg víz nélkül maradt az Avas tegnap reggeltől. A Borsodtávhő illetékese elmondta, hogy a különböző problémák miatt a kelleténél később érkezett szerelvényeket, tolózárakat most szerelik be. Így a téli fűtési idény még mindig zavartalan lehet majd. A munkát csütörtökön éjfélkor fejezik be, ekkor indítják meg újra a szolgáltatást. A OH várospolitikai fóruma Volt egyszer egy Avas Ledől a korlát, nő a dudva ♦ Eltűntek a házikók Elhagyatott vagy elhanyagolt? Egy kis nyárvégi, napsugaras sétára invitáljuk most a tisztelt olvasót, de elöljáróban meg kell mondanunk, hogy ezúttal szándékunk ellenére sem szolgálhatunk kellemes élményekkel, szívet melengető tapasztalatokkal. Őszintén szólva nehéz indulat nélkül írni arról, amit az Avas oldalában, a hajdanában sűrűn látogatott, kedvelt sétányokon, lépcsősorokon, teraszokon láttunk. Nehéz, mert alig van miskolci, akit ne kötnének az Avashoz régi séták emlékei, de olyan idegent, erre látogató turistát is aligha találnánk, akit ne háborítana fel az avasi park állapota. • KINEK SZÓL A TÁBLA? A turisták járta útvonalon indultunk, fel a hegyoldalnak, a Szabadság térről. A belvárosra néző lanka gondozott, ám ez csak amolyan díszlet, hiszen a tetemes összegekért gyönyörűen helyreállított templom körül már öles dudvákat lenget a szél. S már itt is van az első lépcsősor: irány a hegytető, a kilátó! Ahogy feljebb megyünk, egyre vigasztalanabb a kép, látszik, hogy a lépcsőfokokat javítgatók lendülete csak a hegy lábáig tartott. A hajdani terméskő padoknak csak a váza van meg, a korlátok megroggyantak, lejtőnek dűlnek, és már az aszfaltot, a sétányok kőburkolatát hódítja meg a dudva-hadsereg. A hegyoldalban méteres mélységű a vízmosás, körülötte szemét. Néhány lépésre igaz mellette ott van a hajdani kővel burkolt vízelvezető, pontosabban az a pár méter, mi megmaradt még belőle. Az egyik fordulónál tábla jelzi: természetvédelmi terület, s felszólít, hogy óvjuk az értékeket. Vajon kinek szól ez? A pincéket építők úgy vélik, hogy nekik biztosan nem ... • ROMHALMAZOK Mert a pincék azért épülnek, s környékükön barbár pusztítás. A forgolódó teherautók szétzúzzák a még ép korlátokat, tönkreteszik a sétára épített kőburkolatot. (A Toronyalja utcán, élők is panaszolják, hogy a pincékhez igyekvő hatalmas teherautók súlya alatt állandóan eltörik az ivóvízvezeték a földben. Panaszt hiába tesznek!) A függőkertek sétányain csend honol, csak a természet igyekszik visszahódítani ami az övé. Nem gondozza, nyesi senki itt a fákat, bokrokat jó néhány éve már. Keressük a két, díszes kis házikót, de helyükön csak romokat találunk, mintha bomba csapta volna szét a falakat. Régebben sokat tanakodtak az illetékesek, mi legyen a funkciója a kis épületeknek. Most már nem kell törni a fejüket, hiszen a probléma magától „megoldódott”. Gyermekkori emlékek után kutatva megállapíthattuk, hogy két objektum azért változatlanul dacol az idővel, s nem hiányzik nekik a gondozás sem. Sértetlenül, masszívan áll a világháborús betonbunker, derékig tele szeméttel. A nyomokból ítélve jó néhányan eszményi nyilvános vécének találták. A bunker mellett a geodéták vasoszlopa, a mérőpont is megvan még; ennek nem árt semmi, abszolút vandálbiztos. • LYUKAS A KALAP ... Apropó, vandálok! Örökös vita tárgya, ha szó kerül az Avasról, hogy miért nem járnak ide többen sétálni. Azért mert ilyen elhanyagolt, vagy épp fordítva: azért elhanyagolt, mert elhagyatott. Tény, hogy kissé megváltozott életformánk az elmúlt években, de az is biztos, hogy az általános rendetlenségben nem terem közrend sem. Lenn a templom körül, néhány lépésre a Szabadság tértől, a masszív lámpák is összezúzva sorakoznak: őszintén szólva, este nem szívesen bóklásznánk a fák között. Ha valaki mostanában az Avas-oldalban sétál, elgondolkozhat rajta: vajon az illetékesek mennyi pénzt, energiát fordíthattak az utóbbi években a híres-neves parkunkra? Ha tettek is érte, látszatja nincs, s most már igen mélyen kellene nyúlni ahhoz a kasszába, hogy újra kulturált külsőt öltsön a hegyoldal. Így is sokba kerül jelképünk megfiatalítása: az avasi kilátót most tatarozzák. De mi lesz a könyékkel, a több mint fél évszázados parkkal? Egy hajdani lelkes krónikás, miskolci lokálpatrióta bokrétás kalapnak nevezte Avasunkat. Ha ennél a hasonlatnál maradunk, ezen a bizonyos kalapon most már a bokréta mellett alaposan becsorog az eső ... Kiss László + Ezt már aligha lehet sétánynak nevezni. Itt valamikor ház állt.