Déli Hírlap, 1986. november (18. évfolyam, 256-277. szám)
1986-11-01 / 256. szám
Kassai testvérlapunkban olvastuk •zas Testvérvárosi kapcsolatok fűzik össze városunkat Kassával. Rendszeresek a tapasztalatcsere-látogatások a párt- és állami vezetők között. A kulturális együttműködés jegyében pedig a színházak is gyakran vendégszerepelnek egymásnál. E kapcsolatok elmélyítését szolgálja az a megállapodás is, mely a kassai városi lap, a Vecer és a Déli Hírlap között létrejött. Megállapodtunk kassai kollégáinkkal abban, hogy időről időre kölcsönösen tallózunk lapjainkban, és a legérdekesebbnek talált cikkeket — természetesen csak kivonatosan — ismertetjük. Ezentúl tehát kéthetente jelentkezik rovatunk a fenti címmel. Szerkesztője Mács Ildikó, aki - mint bizonyára sokan tudják — a Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiójának munkatársa, és a szlovák nyelvű adást siet-A Vecer első oldalán rendszeresen helyet kapnak azok a jegyzetek, amelyek a széles néprétegeket érintő, a jobbítást szolgáló észrevételnek adnak hangot Ilyen jegyzetet olvastunk legutóbb; azzal foglalkozik, miért nem látni soha a kassai boltokban népi ellenőröket A kérdést a lakosság tette fel. A válaszban pedig azt olvashatjuk, hogy nem is kell látniuk őket, hiszen munkájuk összetett, és sok esetben nem az eladópult előtt találják őket hanem az éttermek, boltok raktáraiban, ahol a minőséget és az egészségügyi előírások betartását ellenőrzik. A kassai Állami Ellenőrzési Bizottságnak 40 alkalmazottja van, s jó munkájukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ebben az esztendőben az üzlethálózat 2750 boltját ellenőrizték, és a rossz minőség miatt kétmillió korona értékű áru forgalmazását tiltották be. Szintén közérdekű téma a Kassát sújtó vízgond, amelyről a Vecer terjedelmes vezércikkben számol be. A helyzet — akárcsak nálunk — nem éppen rózsás. A város víztartályából naponta 1450 liter víz fogy másodpercenként, ezért jelenleg a bukoveci víztárolóból is pótolni kell. Ennek ellenére néhány lakótelepen mégis komoly gondot okoz a vízhiány. Az utóbbi időben a városban négy új kutat létesítettek, amelyek másodpercenként 163 liter vizet adnak, de mivel a lakosság nem tartja be a vízkorlátozási előírásokat, ez sem elég. Ezért kellett október 20-tól bevezetni a vízszabályozási rendeletet, mely szerint reggel 5-től 10-ig, és 16- tól 21 óráig biztosítanak vizet a lakosságnak. A vízgond végleges megoldására 1991-ben kerül sor, amikor a város vízellátásába a Starina és a Domasa víztárolók is bekapcsolódnak. A Vecer péntekenként „Az alkotók galériája” című állandó rovatában olyan embereket mutat be, akik valamivel többet tesznek a közösség asztalára, mint a nagy többség. A Kelet-szlovákiai Vasmű hideghengerművében is akad egy brigád, amely ma már fogalom. A 22 fős ifjúsági szerelőgárda, melynek vezetője Imrich Hudák, a daruk karbantartásáról gondoskodik. A szűk pénzügyi keretek miatt elsősorban arra törekszenek, hogy megelőzzék a bajt, és saját erőből korszerűsítsék a gépeket Mivel az egész országban nem akadt kivitelező a daru emelőszerkezete elosztó szekrényeinek gyártására, maguk láttak hozzá. Újítóik segítségével rövidesen el is készültek. S mivel a beszerelésük is sokba került volna, azt is maguk végezték el. Munkájukat siker koronázta. Amellyel a csehszlovák kormány elismerését is kivívták. A Veder hasábjairól sem hiányozhatnak az úgynevezett iskolai témák. A jegyzetízó azokról a törekvésekről szól, amelyek a gyerekeknek az életre való nevelését szolgálják. Kassán az üzemek iskolákat patronálnak, s ennek fejében a gyerekek állandó látogatói, szemtanúi a termelőmunkának. Villanyszereléssel, lakatosmunkával, kertészkedéssel ismerkedhetnek, hogy csak néhányat említsünk a választható foglalkozások gazdag tárházából — írja a Vecer. Az eredmények pedig kézzelfoghatóak. A múlt esztendőben az általános iskolát befejező 3922 diák közül 2157 jelentkezett különböző szakközépiskolákba. A Vecer első oldalán olvashatunk a kassaiak büszkeségéről, a sétálóutcáról, amelynek hírét ők maguk viszik el Pozsonytól Prágáig. Pedig büszkeségre nincs sok okunk — jegyzi meg a cikk írója. A sétálóutcát papír, cigarettacsikk, almacsutka és sok más szemét borítja. Nem bántja a szemét? — fordíthatnánk le magyarra a szlovák újságíró bosszúságát, hiszen mi miskolciak is hasonló gondokkal küzdünk. Úgy látszik, az állampolgári fegyelmezetlenség „határtalan.” M. Kristóf Ágnes kiállítása A vasgyári kórház kultúrtermében hétfőn délután fél 3-kor nyitja meg Dusza Árpádné, a Miskolci Galéria igazgatója M. Kristóf Ágnes festőművész kiállítását. A tárlat november 10- ig tekinthető meg. Eleink emlékezete Tóth Pál, az iskolateremtő Tóth Pál nevét viselte az a volt református nőnevelő intézet, leánygimnázium, amely Miskolcon a mai Pálóczy és Fazekas utcák által határolt területen állt. Ki is volt Tóth Pál, aki városunk közoktatási és művelődési életében annyira emlékezetes szerepet töltött be a múlt század második felében. 1843. december 6-án született Miskolcon, az egykori Sörház utcában, Tóth András tímármester, s lengyel származású Rozvánszky Mária ötödik gyermekeként. Szülővárosában végezte az elemi, majd a helyi református gimnázium tanulójaként a középiskolai tanulmányokat is. Végig kitűnő diák volt, különösen a humán tárgyak vonzották. Szüleit korán elvesztette, s őt is a többi kisebb testvéréhez hasonlóan a legidősebb testvér, Zsuzsanna nevelt. Érettségi után a sárospataki református akadémiára iratkozott be. Ott egy évig bölcseletet, három évig teológiát tanult. Befejezvén a tanulmányait, Erdélybe került, ahol gróf Bethlen Sándor családjánál nevelősködött. Az itt keresett pénzzel a zsebében a pesti egyetemre iratkozott be, ahol az 1870—71-es tanévben a magyar—latin szaktárgyakat hallgatta. A szatmárnémeti református főgimnázium választotta meg tanárának. Rövidesen azonban hazatért szülővárosába, Miskolcra. Az egyházkerületi közgyűlés, az eltávozott Dóczy Gedeon helyébe őt hívta meg a miskolci főleánynevelde élére. Az iskola fejlődésére, terebélyesedése elsősorban neki köszönhető. Számtalan újítása, pedagógiai módszere az iskola hatékony nevelési munkáját szolgálta. 1887-ben az intézmény átalakult négy osztályos felső leányiskolává, s ugyancsak az ő működése alatt internátussal is bővült. Munkálkodása során a jeles tanítványok egész sorait bocsátotta útnak. Egyik volt tanítványa így emlékezett rá: „Szinte látom az udvaron végigmenni dús fekete, kissé már deresedő hajával, nagy, fekete beszédes szemével. Mekkora szeretet, milyen jóság sugárzott ezekből a szemekből”. Nagyszerű pedagógiai tevékenységét, népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy 1938-ban egykori iskolája, adózva nagyhírű igazgatója emlékének, Tóth Pál nevét vette fel. Szabó Jenő, az iskola akkori igazgatója írta róla: „Az iskola főhatósága, amikor őróla nevezte el iskolánkat, csak azt szentesítette, ami a köztudatban már kitörölhetetlenül benne volt, mert ezt az iskolát már a hivatalos elnevezés előtt mindenki a Tóth Pál iskolájának nevezte.” Pedagógiai munkája mellett jelentős közéleti és irodalmi tevékenységet is kifejtett. Tagja volt a városi képviselőtestületnek, elnökévé választotta a tanügyi kör, s betöltötte a közművelődési egyesület alelnöki tisztjét is. 1898. május 30-án a miskolci Kossuthszobor felavatásánál ő méltatta Kossuth szerepét, hazafias tevékenységét. KS Reményeit, s különböző, érdeklődésre számot tartó publikációit a Borsod, a Miskolcz, a Miskolc és vidéke, valamint a Sárospataki Lapok közölték. Írt tankönyveket is a leányiskola hallgatói számára, így az 1882-ben Miskolcon kiadott Erkölcstant és a következő évben megjelent Magyar Nemzeti Irodalomtörténetet. De behatóan foglalkozott történelmünk eseményeivel is. Több tanulmányt írt, többek között jelentős a Lórántffy Zsuzsáról megjelent feldolgozása. Elbeszélései A tűzhely körül címmel jelentek meg kötetben, összegyűjtött verseit pedig Költemények címmel adta ki. E versek többsége, a kor divatjának megfelelően, álmodozó, melankolikus hangvételű. Irodalmi tevékenységét, pedagógiai munkáját az Ellenzék című miskolci újság így méltatta: „Irodalmi működésében a tiszta eszményiség, a társadalomban a jónak önérdek nélkül való cselekvése, tanügyi téren az odaadó lelkesedés, egész általános tevékenységében az önfeláldozó becsületesség voltak vezérelvei és világító csillagai’’. Hatvan esztendőt ért meg, 1903. október 27-én halt meg. Hamvai Miskolcon, a Deszka-temetőben, a felső kriptasoron nyugszanak. Miskolc város fáradhatatlan munkásának emléke előtt tisztelegve, álljanak itt a volt iskolája falán elhelyezett emléktábla sorai. (Az emléktábla jelenleg a sárospataki református tudományos gyűjteményben található.) „... Az eszményi szép iránti lelkesedésével, költői lelkületű, a leányok kedélyvilágát átérző egyéniségével és irodalmi munkásságával, nevelő erejével a kis mustármagból terebélyes fát nevelt. Legyen áldott emlékezete”. Molnár István i takarékszövetkezetek ura,már A takarékossági világnap alkalmából megyei takarékszövetkezeti ünnepi munkaértekezletet tartottak a megye takarékszövetkezetei Ózdon. A Domaházi Általános Iskola úttörői és citerazenekara, valamint az iskolai takarékszövetkezet tagjai színes műsorral kedveskedtek a résztvevőknek. Szunyogh János, a MÉSZÖV elnöke értékelte a betétgyűjtési szocialista munkaversenyt és jutalmakat, kitüntetéseket adott át a legjobbaknak. Karcsúsító szabásvonalak Blúzparádé A nők tárházának aligha van praktikusabb ruhadarabja, mint a pulóver vagy a blúz. Ez utóbbinak egyik nagy előnye, hogy alig van szezonhoz kötve, hiszen télen kardigán alatt, nyáron „szólóban” hordható. Éppen egy tucatot mutatunk be, s mindazok válogathatnak belőle, akik egy kicsit „csalni" szeretnének a látszaton. A tettebbeknek apró mintás anyagból, spicces, hosszú gallért, ék alakú hegyes kivágást, végig futó, esetleg kétsoros gombolást ajánlunk. Slankítanak az enyhén karcsúsító szabásvonalak, függőleges tűzések. Kerüljék a szűk, a keresztben csíkos blúzokat, ruhákat, a nagy masnikat, zsabókat. Aki viszont az ellenkező alkatiak csoportjához tartozik, nyugodtan hordhat nagy, fodros gallérokat, rátett zsebbel, zsebkendővel díszített blúzokat, zermlivel, piével díszített, erősen húzott felsőrészt. Lehetőleg kerüljék az erősen kivágott, függőleges varrásokkal nyújtott, magasnyakú, és a hegyes gallérú ruhákat naoy siker volt!... A Moszkvai Állami Filharmónia Szimfonikus Zenekara a vezető szovjet zenekarok sorában a legfiatalabb. Az együttes előadói stílusát kiváló karmesterek sora alakította ki; Szamuil Szamoszud, Natan Rahlin és a hazánkban is jól ismert Kirill Kondrasin. 1977- től Dimitrij Kitajenko a vezető karnagyuk; betegsége miatt magyarországi koncertkörútjukat Mark Ermler vállalta el. Megítélésem szerint a moszkvai együttes a világ egyik legjobb szimfonikus zenekara; rendkívül érzékeny, szép, tiszta, ugyanakkor egyöntetű és dús hangzással muzsikálnak. A zenei anyagot nem általában, hanem aprólékos gonddal megvalósítva, a zenemű szolgálatában játsszák el. Ermlernek nem volt nehéz dolga a „beugrásnál”. Az volt az érzésem, hogy a kiváló együttes karmester nélkül is tökéletes összhangban, differenciáltan muzsikálna... A miskolci hangverseny csúcspontját kétségkívül Csajkovszkij V. szimfóniájának előadása jelentette. Ermler és a moszkvai zenekar olyan magától értetődően állította elénk a mű eszmeiségét, olyan képszerűen ábrázolta az alaptéma változásaival jelképezett hősi egyéniség küzdelmét és diadalát, hogy a rendkívüli zenei élmény hatása alól nem tudtuk kivonni magunkat. A részletek szépsége tekintetében pedig hadd utaljak a mű kezdetének sejtelmes indítására, a teljesen homogén klarinét-dallamra, vagy az Andante csodálatos kürtszólójára, melyet ilyen gyönyörűen megoldottnak még sohasem hallottam. A másik önálló zenekari szám, Liszt Hungária című szimfonikus költeménye nyilván az évforduló kapcsán került a zenekar programjára. Nem tartozik a sokszor játszott művek közé, pedig legnagyobb érdeme, hogy szerzője a kor magyar zenéjét, a verbunkos muzsikát nemesíti meg benne a nyugat-európai szimfonikus stílus eszközeivel. A két rokon jellegű, verbunkosszerű dallam, s a befejezés csárdás hangulatának magas szintű feldolgozását a moszkvaiak korrekt modern interpretálták. A Csajkovszkij-műhöz hasonló nagy élményt jelentett Valenyin Zsuk szólójával Prokofjev D-dúr hegedűversenyének előadása. A fiatalkori első koncert érdekes formálású: két lassú tétel fog közre egy gyorsat. A kitűnő szólista ragyogó technikai és zenei felkészültséggel rendelkezik. Különösen a mű második részétől szárnyalt ihletetten a hegedű hangja (a Scherzo már azokkal a prokofjev stílusjegyekkel rendelkezik — humor, sokszínűség —, amit megszoktunk). A finom hangszerelésű, igényes mű magas színvonalú megszólaltatóját hosszan ünepelte a közönség. Valentyin Zsuk egy Bachr tétellel, a zenekar Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának fergetegesen előadott nyitányával köszönte meg a tapsokat. Bari» Péter