Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-01 / 200. szám

Ml szeptember i DIXMAGYARORSZÁG A Máz csütörtöki üléséről ez a tudósítás számol be:­­ A mai ülés féltizenegy órakor kezdődött. Elnök: Berzeniczy Albert. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutat három feliratot az obstruk­­ció ellen és hatot az ’általános választói jog mellett. Az ellenzék minden felirat, mely bizottság­hoz való utasítása tárgyában név szerinti sza­vazást és azoknak holnapra való halasztását kérte, amit az elnök elrendelt. Erre a véderőjavaslatok ált­alános vitájának folytatása következett. (Antal Géza beszéde.) Antal Géza (munkapárti) engedelmet kér, hogy a tárgytól eltérjen. A Ház az engedélyt megadja. Antal Géza mindenekelőtt a múltkori zárt ülésen az ő személyével összefüggő incidensre tér vissza és kijelenti, hogy sem pártokat, sem személyeket nem akart akkor sérteni és így nem volt indokolt az a felháborodás, amely akkor ellene kitört és nem jogosult az a kö­vetelés, hogy ő még egyszer kövesse meg a Házat. Ebben a jelentéktelen incidensben vis­­­szatükröződik a koalíció egész politikája. Va­lamikor a vezényszóért lángba borították az országot, de mihelyt hatalomra kerülhettek, elfelejtették a vezényszót. A zárt ülésen is ki­jelentették, hogy többé nem engednek szóhoz senkit, de mégis szóhoz engedtek sokakat. Nem eszik olyan forrón a levest, ahogy főzik. Az obstrukció ellen a koalíció a maga ide­jében szintén állást foglalt, és majdnem meg­ölte a kis balpártot, amely ellenkezni mert. Felolvassa Justh Gyulának 1908-ban Makón tartott egyik beszédét, amelyben a házszabály­­revíziót sürgette . . . (Derültség jobbról.) Felkiáltások balról : Az akkor volt. (De­rültség.) (Szemelvények Justhtól, Andrássytól.) Antal Géza : Justh Gyula képviselőházi el­nökségének harmadik évfordulóján egy előtte tisztelgő küldöttségnek azt mondta, hogy „mél­tóbban nem ünnepelhetik őt, mint azzal, hogy megszavazzák a házszabály revíziót.“ Justh azt is mondta akkor, hogy mindig ellensége volt az obstrukciónak és a zárt ülésen ö (Antal) szin­tén csak azt mondta: (Taps és derültség a jobboldalon.) Fölolvas az 1909-iki választások alkalmával elmondott beszédekből részleteket, amelyek az obstrukciót elítélték, így Andrássy Gyulának a kassaiakhoz és Apponyinak a jászerényiek­hez intézett beszédeit. Andrássy elitélte Justhot és az obstrukciót, Apponyi pedig kijelentette, hogy az obstrukció fölfordítja az országot és az a függetlenségi szárny, amely­­ az obstruk­ciót akarja, nem a nemzet érdekét szolgálja. (Taps a baloldalon.) Antal Géza: Azt is mondta akkor Apponyi, hogy soha sem fog olyan parlamenti harcot tá­mogatni, amely a parlament munkáját lehe­tetlenné teszi. (Derültség jobbról.) És így be­szélt Kossuth Ferenc is a ceglédiek előtt. (De­rültség.) Mikosevits Kanut közbeszól. Lovászy Márton : Mit fizettek a zentaiak ? (Derültség.) Elnök csendet kér. (Kossuth az obstrukció ellen) Antal Géza felolvassa Kossuthnak Monoron tartott beszédét, amelyben azt mondta, hogy a magyar nemzet méltóságával nem fér össze az obstrukció. (Taps­) Felkiáltás: Éljen Kossuth Ferenc! (Zajos tet­szés, taps.) Polónyi Géza: Szentelt viz I (Zaj.) Elnök (csenget): így nem lehet tanácskozni! Csendet kérek ! Antal Géza: így beszélt a választások előtt Apponyi, Andrássy és Kossuth és ma titokban az obstrukciót támogatják, mert megbuktak a választáson. (Zajos helyeslés jobbról.) Annak igazolására, hogy a nemzet a válasz­tások előtt tudta, hogy a véderőreform milyen nagy terhekkel jár, utal a miniszterelnök be­szédére. Fölolvas ezenkívül Apponyinak a jász­berényiekhez intézett nyílt levéléből, amelyben figyelmezteti a nemzetet, hogy a Khuen pro­gramja milyen nagy áldozatokat kivon a nem­zettől. Idézi Kossuth Ferenc 1910 junius 5-én mondott beszédének egy részét, amelyben Kossuth figyelmezteti a nemzetet, hogy Héder­­váry véderőreformja elviselhetetlen terheket ró az országra, nemzeti kárpótlás nélkül. E két beszéddel azt akarja igazolni hogy a kor­­mány a választásokon a véderőreform meg­valósítására is többséget kapott. (Éljenzés­ és taps a jobboldalon.) (Justh Gyula beszél.) Justh Gyula személyes kérdésben kijelenti, hogy Antal támadásaira majd valamikor a vita során fog válaszolni. Egyelőre csak annyit állapít meg, hogy politikai pályáján három ob­­strukcióban vett részt. Az obstrukciót egyet­len esetben helytelenítette, Széll Kálmán alatt, az indemnitás tárgyában, inkonzekvenciát te­hát nem lehet a szemére vetni. Antal Géza jobb szerette volna, ha Justh kijelenti, hogy a neki tulajdonított és tőle idé­zett nyilatkozatokat nem tette meg. (Helyes­lés a jobboldalon.) Justh Gyula felszólalása után megállapították a holnapi napirendet s az elnök az ülést egy­negyed háromkor berekesztette. 3 Védekeznek Szegeden a kolera ellen. — Orvosok értekezlete. — (Saját tudósítónktól.) Budapesten, ha nem is járványosan, de föllépett a kolera. Több olyan megbetegedés, halálozás fordult­­ elő, amelyekről hivatalosan megállapították az ázsiai kolerát. Szóval a veszedelmes beteg­ség már itt van Magyarországon. Szegeden eddig nem­­ fordult elő koleramegbetegedés, de azért a város tiszti főorvosa már most megtesz minden intézkedést, hogy a vesze­delem ne találjon bennünket készületlenül. A múlt esztendőben is csak a szigorú óvóintéz­kedések mentették meg a várost a bajtól, amelyeket a főorvosi hivatal életbe léptetett. A legnagyobb óvatossággal, de egyben a leg­nagyobb szigorúsággal­­ kezelték a kérdést és ennek köszönhetjük, hogy­­ Szegeden egyetlen eset se fordult elő, jóllehet, el vol­tak készülve itt a legveszedelmesebb jár­ványra is. Most teljesen hasonló a helyzet. A ható­ság, első­sorban a tiszti főorvos minden elő­készületet megtesz arra, hogy Szegeden si­kerrel védekezhessenek az­­ esetleges fellépő járván­nyal szemben. A legnagyobb elővi­­gyázattal járnak el és a hatóság intézkedé­seit nagyban megkönnyíti az az áldozatkész­ség, amelyet a szegedi orvosi kar tanusít. Ilyen intézkedések mellett talán sikerül eb­ben az évben is megakadályozni azt, hogy­ Szegedet meglátogassa a veszedelem. Csütörtökön délután öt órára Faragó Ödön dr tiszti főorvos értekezetre h­ívta össze a szegedi gyakorló orvosokat a városháza bi­zottsági termébe, hogy velük a kolera elleni védekezésről tanácskozzék. Az értekezleten a következő orvosok vettek részt: Andrássy Ferenc, Balassa Péter, Baneth Samu, Berger Mór, Bernáth József, Cserey Zsigmond, Förbáth Leó, Goldschmiedt György, Illés Imre cs. és kir. törzsorvos Klein Mór, Kovács Ödön, Regdon Károly, Rex Izsó, Rusz Gusztáv, Schreiber Fülöp, Szántó József, Spitzer Ignác, Turch­ányi Imre és Wolf Ferenc doktorok.­­ Faragó Ödön dr elnökölt az értekezleten. Előadta, hogy az értekezletnek az a célja, hogy szolgálatot akar szervezni arra az esetre, ha a kolera itt föllép. A régi rend­szert akarja követni, amely nagyon jól be­vált az 1886. és 1891. évi kolerajárványok idején. Akkor az orvosok a legnagyobb kész­séggel állottak a hatóság rendelkezésére, reméli, hogy ez ezúttal is így lesz. Kolerajárvány esetén lesznek, vasúti inspekciós orvosok, akik az állomásokon a kolerával fertőzött vidékről érkezett utaso­kat megvizsgálják,, azokat fertőtlenítik, részben intézkednek, hogy a gyanús utasok vagy a lakásukon, vagy ha erre szükség lesz, zárt helyen, állandó megfigyelés alatt legyenek. . ■ • A központi inspekciós orvosol­ [UNK] tizenkét órán­­kint fölváltván városházán fognak lakni. Koleraesetnél az inspekciós orvos rendőrrel . . . . i . • i­f 1 TI. . leintés iránt és elrendeli, hogy a beteget be­szállítsák a kolerabarakkba vagy pedig otthon elkülönített helyen ápolják. Gyógyító szolgálat is lesz. Azok az orvosok, akiket ilyen szolgálatra osztanak be a körze­tébe tartozó beteghez kimegy és ott a szük­séghez képest intézkedik. A kolerabarakkban a rendes vezetőn kívül, aki állandóan az épületben van, fölváltva még egy-egy orvos, esetleg szigorló orvos tel­jesít szolgálatot. Ezután beszéde további részén kifejtette a főorvos, hogy nem lesz nehéz a szolgálat, mert Szegeden hatvan orvos van és egyre nem jut sok inspekció. A város minden na­pért husz korona tiszteletdíjat ad. Kérdi a jelenlevő orvosokat, hajlandók-e elvállalni az inspekciós szolgálatokat, amelyekre külön­ben a törvény is kötelezi őket. Egyhangú helyesléssel feleltek erre az or­vosok, akik egyenként bejelentették azt is, hogy szükség esetén hova kívánják magukat beosztatni. A tiszti főorvos ezután megköszönte az or­vosok áldozatkészségét és kifejezést adott annak a reményének, hogy azok az orvosok, akik nem jelentek meg az értekezleten, bizo­nyosan a többséghez hasonlóan elvállalják a szolgálatot és erről őt értesítik. Ezzel az ülés véget ért. Rendes helyárak maradnak a színházban. — A csalhatatlan tanács. — (Saját tudósítónktól.) A színházi helyárak­nak m­ár-már viharokat felverő ügye­­ kezd rendes medrébe visszaterelődni. Készséges örömmel regisztráljuk, hogy Lázár György dr polgármester ismét kiváló­ érzékkel és ki­tűnő tapintattal találta meg azt a helyes utat, amelyen a város közönségének érde­keit­­ megvédheti, a már-már fölzaklatott ke­délyeket lecsillapíthatja. A polgármester ugyanis ma magához kérette — úgy halljuk, a „Délmagyarország“ cikke következtében — .Almássy Endre színigazgatót és elren­delte, hogy a színházban rendes helyárakat szedjenek mindaddig, amíg a helyárak föl­emelésének dolga végleges elintézést nem nyer.­­Ezzel tehát reparálódott az a sére­lem, amely azzal esett volna a közönségen, hogy Almássy egy elsőfokú határozatot fo­ganatosítani akart — kizárólag­­ a saját ja­vára és a közönség terhére. Minden valószínűség szerint­­ korrigálódni fog az a határozat is, amel­lyel a tanács a pápától ellopott csalhatatlanság elvén meg­­felebbezhetetlennek­­ mondta ki a saját véle­ményét. Wimmer Fülöp indítványa folytán az ügy most már minden bizon­nyal a köz­­gyűlés elé kerül. Wimmer­­ különben holnap újból felfolyamodással fog élni a sérelmes tanácsi határozat ellen. A színházi helyárak felemelése, illetve Wimmer bizottsági tag felebbezésének vis­­­szautasítása tárgyában ma kaptunk úgy jogi, mint közigazgatási kérdésekben elismert elsőrendű szakférfitől fejtegetéseket, amelyek most már a törvény betűivel bizonyítják azt, hogy Wimmer törvényhatósági bizottsági tag felebbezésének visszautasítása merő ön­kény volt. Nem is kételkedünk abban, hogy a tanács ezt most már belátja és Wimmernek indítvány alakjában beadott felfolyamodását a helyárak felemelését kimondó határozat elleni helyes felebbezésnek fogja tekinteni, amellyel egy ember javára és az egész szính­ázjáró közönség terhére az árakat 20—25 százalékkal felemelte. Ez 30—40.000 ko­rona ajándékot jelent, amellyel a két több­ségben volt tanácsos a közönséget Almássy javára megadóztatni kívánja. A tanács álláspontja — mondja a jogi véle­mény — határozottan téves. Mert­ kétség­telen, hogy a tanács a színházi helyárak

Next