Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-14 / 28. szám

1912. szeptember 14. operett személyzet játszik élén Déri Rózsival, aki a kis dobos címszerepében pompás szerep­hez jutott. Kitűnő szerepe van még Heltai Jenőnek, aki egy öreg profán mulatságos sze­repében egész este kacagtat. Hálás szerepekhez jutottak még Antal E., Miklósi Margit, Heltai Olga és Oláh Gyula. Nagy hatásra számíthat a II. felvonásbeli medve tánc, egy komikus­­groteszk tánc, melyet Antal Erzsi és Heltai Jenő adnak elő. * Legjobb színházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász­ utca 8. szám alatt kaphatók. Nogi tábornok megölte magát a japán császár temetésén. (Saját tudósítónktól.) Tokióból szen­zációs hírt hoz ma éjszaka a táviró. Nogi tábornok, a japánok ünnepelt nemzeti hő­se, aki 1905. január harmadikán bevette Port-Arthurt, ma a japán császár temetésén, fele­ségével együtt, agyonlőtte magát. A világraszóló öngyilkosság részletei eddig ismeretlenek, mert a táviró késő éj­szakán hozta a shírt. Ma volt a temetés, a­melyről a következő távirat érkezett: Mucsuhitót, a hónapokkal ezelőtt el­hunyt japán császárt csak ima temették el. A temetési szertartás reggel kezdődött, de már éjfélikor az ország minden részéből óriási embertömegek gyülekeztek az utcán, hogy részt vegyenek a nagy császár vég­­tisztességén. Az új császár trónralépése al­kalmából általános amnesztiát hirdetett és utasította a hatóságokat, hogy a rendele­tet azonnal hajtsák végrre. Egyúttal egy­millió yent ajándékozott jótékony célokra. E távirat után repült aztán világgá a szomorú és megdöbbentő hír, hogy a nagy japán nemzeti hős, a világtörténelem ki­váló alakja, Nogi tábornok, az összes ja­pán előkelőségek szeme előtt, gyászoló embertöm­egek közvetlen közelében meg­ölte magát. Hősies lelkületű hitvesét is ma­gával vitte a halálba. Csak a fantasztikus Kelet csodákkal teljes világában történhetett ez a megdöb­bentően szép tragédia. Az uj Japánország nagy gyásza m­ég zokogóbb lett. A császár koporsója után nemzeti hőst kísér temető, de a japán nép, Nogi tábornokot. Ő és a császár teremtették meg első sorban az uj idők Fölkelő Nap Országát, melynek nemzete és történelme ilyen ál­dott az élőkben és a holtakban. Cuvaj egy lap vádjaira. A Pesti Hírlap több cikkében éles kritikával illet­te Cuvaj Ede horvát királyi biztos politikai és gazdasági tényeit. Többek közt a vissza­élések és közönséges büntettek egész sorá­val vádolta meg a népszerű bánt, aki a tá­madásokra azzal felelt, hogy elkoboztatta a Pesti Hirlap­ot. Most a horvát országos kormány nevében hosszabb kőnyomatos írásban válaszol. Vegyük sorba: 1. Az uj zágrábi bank alapításáról, a­hol a P. H. szerint vagyoni érdekeltsége volt, csak akikor értesült, amikor a bródi vagyonközösség a bank megalapításában való részvételét határozattal kimondotta. DÉLM­AGY­ARORSZÁG 5 Vagyis: nem a bán szólította föl közremű­ködésre a bródiakat. 2. Cuvaj bán fivére, Cuvaj Antal tan­­felügyelő tízezer koronát a közoktatási osztálytól egy nagyon elterjedt iskolai könyvéért kapott a szerzőjog megváltása fejében. Ez az összeg nem a költségvetést, hanem az iskolakönyvkiadót terheli. 3. A kár­oly­vár­osi közjegyzőségre ket­ten pályáztak: az egyik egy hivatalától megfosztott közjegyző volt, aki mint ügy­véd most is fegyelmi alatt áll. Nem igaz tehát, hogy ötvenezer koronát adott a ki­nevezett közjegyző a bánnak választási célokra. Fölszólítja a bán a Pesti Hírlapot, hogy publikálja az idevágó okmányokat. 4. Egy szerémi pénzintézetnél való­ban elhelyezett nagyobb betétet, de köte­lessége volt a kormánynak, hogy a kész­pénzállományt biztos alapon nyugvó inté­zeteknél négy százalék mellett elhelyezze. 5. A magyarok teljes egyenjogúságot élveznek és teljes jogvédelemben része­sülnek. 6. A horvát népszámlálás állítólagos meghamisítása idején Cuvaj nem is volt bán. Végül kijelenti Cuvaj bán, hogy tá­madások nem térítik le az egyenes útról és a jövőben egyáltalán nem felel a gyanúsí­tásokra. Pavlik: A felejthetetlen, forró júni­usi napok egy történelmi nevet dobtak fel­színre, Pavlik Ferenc rendőrfelügyelő ne­vét. Amióta a rendőrség bevonult a Ház üléstermébe, azóta a Pavlik név politikai fogalom. Mert, hogy ősszel a politikai élet ismét megkezdődik, természetesen Pavlik neve is fölelevenedik. Már nyilatkozik is Pavlik. — Az én föladatom — mondja — két­ségkívül nehéz volt, legfőképen azért, mert nálunk egészen precedens nélkül való volt és a külföldön is alig volt rá példa. Amikor már a megbízatást megkaptam, föltettem magamban, hogy nehéz felada­tomnak úgy felelek meg legjobban, ha res­pektálva a hangulatokat, úgy az egyik­ oldalról, mint másfelől az ellenzék érzéseit, mert hiszen az ő felfogásuk szerint, nekik volt igazuk, mondom, ha mindezt respek­tálva, előzékenységgel, udvariassággal, ta­pintattal és türelemmel töltöm be nehéz szerepem. Ha nem csalódom, ez sikerült is. Eljárásommal minden oldalon meg vol­tak elégedve és a sajtó, amely pedig leg­inkább van hivatva, mint közvetlenül nem érdekelt, kritikát mondani, egyetlen elítélő szót sem mondott rólam. Hálás is vagyok érte, hogy felfogták szereplésem nehézsé­geit és azt méltányolták. Ami a bekövet­kezhető eseményeket illeti, arról sem szol­gálhatok felvilágosítással. Eddig még sem­miféle rendelkezést nem kaptam. Nem vol­na okom eltitkolni, hiszen úgyis köztudo­mású lenne, sőt az újságíró urak előbb tudnák talán, mint én. Talán nem is lesz rám szükség?­­Talán mást rendelnek a he­lyemre. Nem tudom. (A Délmagyar­ország fővárosi tudósí­tójától.) Tíz év óta borzasztó áldozato­kat hoztak Magyarországon a férfiak a választójogért. Tenger vér folyt már, bör­tönök teltek meg, bilincsekben sínylődtek a mártírok. Isten ments, hogy a nőket erre a térre invitáljuk. De egy kis bájos hajba­­kapás nem árt. Sőt, a mindenkép kívá­natos eszmének szüksége van erre az ár­tatlan kis imartiromságra. Audiator ergo Bédy-Schwimmer Róza, a „Nő és Társa­dalom“ szerkesztője, a nők választójogi mozgalmának agilis vezére, ő majd vála­szol kapuvári Vargyas Endrénének, ki pál­cát tört a nők szavazati joga ellen és ki­bontotta a Magyar Nők Parlamentjének zászlaját.* Tévedés az a hit, — mondja Bédy- Schwimmer — hogy a nők választójának el­lenzéke speciális magyar jelenség. A nők szavazatjogos akciójával párhuzamosan vi­lágszerte megszerveződött az ellenakció. Egé­szen furcsa dolog azonban minálunk a tradí­ciókra hivatkozni, mert ez a hivatkozás tö­kéletesen magyartalan. Hiszen köztudomású, hogy Kossuth Lajos első ízben mint egy asszonynak követe került a pozsonyi diétára és már 1608-beli okmányok mint egy régi jogról beszélnek a magyar nők követküldési jogáról. Azt is tudjuk, hogy az anyáknak régen seregeket kellett kiállítani fiaik helyett, szóval úgy a jogok, mint a kötelességek te­rén, egyenjogúak voltak a férfiakkal. Meg­ható naivitás, hogy a nők parlamentjének előharcosa mindezekről nem vett tudomást, mikor magyar tradíciókra hivatkozik. Mert ha sehol másutt a tradíciók nem indokolnák a nők politikai egyenjogúsítását, nálunk ezt az argumentumot a történelem kinálja.­­ Ami a külön asszonyparl­amentet illeti, ideának szép, de a gyakorlati kivihetőség szempontjából még bájosabb naivitás. Igen, ha a nők úgy vármegyénként külön közü­le­­teket alkotnának, külön társadalomban él­nének, akkor valóban lehetne arról beszélni, hogy külön parlamentjük legyen a férfiak­­nak és külön parlamentjük a nőknek. De mi­vel az életben férfiak, nők és gyermekek kö­zött a legteljesebb közösség van,­­ lehetetlen mosoly nélkül gondolni a külön női parla­mentre. A mi akciónkat különben a Magyar Úrinők Egyesületének mozgalma nem érin­ti. Óriási tömegekben gyülekeznek a magyar nők — minden rendnek, rangnak és feleke­zetnek — a nők választójogának lobogója ellen. Az ellenakció csak erősítheti a mi moz­galmunkat. Lelkesen beszél a magyar szaffrazset­­■telk vezére és szavából olyan széles és sza­batos intelligencia árad, hogy akármelyik diplomata megirigyelheti. Mindenesetre örvendetes, hogy itt is, ott is imponáló egyéniségeik harcolnak az első sorokban. A választójogos nők hétfőn, szeptember ti­­zenhatodikán nagy demonstrációt rendez­nek a Vigadóban, ahol a nők ezrei, adnak találkát. Ez a demonstráció le akarja szö­gezni Lukács László ígéretét, hogy a fér­fiaknak ugyan nem ad választójogot, vagy csak nagyon mérsékelten, de a nőknek ... parancsoljanak! ő excellenciája egy köz­tudomású udvarias, aki kétszázezer női szavazóval akar lehengerelni többmillió jogtalan férfit. K. L. Kontra az asszonyparlamentnek. — Bédy-Schwimmer válaszol Vargyasnénak. —

Next