Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)
1922-11-01 / 189. szám
Szeged, 1922 november 1. SZEQED más, pedig a túlzsúfolás miatt c ak részben működik. A szórakozásom különféle. Néha annak örülök, hogy nem találták el saját b. fejemet, néha örülök, hogy két hétben egyszer megmosdhatom, máskor levelet meg újságot kapok. Esténkét meggyújtom a faggyúgyertyát és összegörnyesztett háttal — kiegyenesedni legjobb akarat mellett sem tudok — írom a följegyzéseimet a háborúról. Talán lesz alkalmam valamikor feldolgozni őket. A legkellemetlenebb ügy az ágyú. Képzelje el, öt kilométerről lelönek egy rézhüvelyt, pontosan az ember feje fölé. A hüvely süvit, mintha kis gyermekek simának. Aztán a ’ ■ góbén szó pukkanás ötször akkora területe:,. mint a maguk kertje, Jszór 350 darab ólomgolyócskát. Ez ellen pedig nincs védekezés. Már annyiszor megfogadtam, hogy nem húzom be a nyakamat a vállam közé, ha srapnellt hallok süvíteni, mert már akkor úgyis késő és legfeljebb a jó szerencse segíthet az emberen, de mégis mindig önkénytelenül megteszem. Utána mindig haragszom magamra az ostobaságomért. Ez a háború kicsiben. Nagyban ugyanez, néhányszor megszorozva. Szükség, eső, mocsár, térdig érő homok, erdő, kevés hősiesség, sok fáradság, ez az, amit most végigélünk. Fő jellemvonása, hogy az idegekre, meg a gyomorra megy. Ami a választ illeti, a Bérli bácsi levelezőlapja „fájt csinált“ nekem. Esti kártyaparti odahaza. Hozzáképzeltem a járandóságokat, a meleg szobát, a jó vacsorát és csak annyit gondoltam: haj! haj! Azuán leültem megírni ezt a levelet. Pardon, már ültem, mert a lakásomban állni nem lehet. Kedves Krányi, köszönöm az érdeklődést a fiam iránt. Remélem, neki már nem kell végigcsinálni , amit az apjának. Ha végigverekedtük ezt a háborút, talán jó ötven esztendőn át nyugalma lesz Európának. Egy kis csontliszttel megtermékenyítjük a kihasznált földeket, hogy jövőre szebb legyen a vetés. Ha beleharapunk a fűbe — bocsánat már nincs is fű, csak avar — gondolnak ránk egy ideig, aztán elfelejtenek, jönnek utánunk mások, akiknek több joguk van az élethez, mint nekünk. Hanem hát hol van megírva, hogy nekem is azok között kell lennem, akikre ez a sors vár? Ha tovább is tart az eddigi szerencsém, biztosan hazakerülök. Ebben a reményben üdvözlöm az összes iíerősöket, különösen pedig Bérli bácsit. Magának szíves üdvözletemet és kézcsókomat küldöm. (Aláírás.) *********************************************ii*****************1******** A nyugatmagyarországi rekompenzáció. Magyarország és Ausztria közötti vitás kérdések rendezésére alakult nyugatmagyarországi döntőbizottság a napokban fejezte be Bécsben első ülésszakát A második ülésszak színhelye Frankfurt lesz, ahol november 4-én kezdődik meg az ülésszak második részlete. Magyar részről Popovits miniszter, magyar döntőbíró és Hauer miniszteri tanácsos, a magyar ügyek előadója holnapután elutazik Frankfurtba. Jól informált helyről arra vonatkozólag, hogy vájjon milyen döntés várható, a következő információt kaptuk: Döntés még eddig egyik irányban sem történt, a bíróság végleges határozatot még egyik kérdésben sem hozott. Több mint valószínű azonban, *********************************************************************** hogy ezen az ülésszakon befejezik a tárgyalásokat, úgy, hogy 4—5 nap múlva már végleges döntést fogunk hallani. A tárgyalások anyagából időközben egy fontos pontot kivettek, tudniillik a volt nyugatmagyarországi tisztviselők ügyének elbírálását, amelyet a legutóbbi dispositió szerint külön konferencián fog a két állam egymással kölcsönösen rendezni. A mostani tárgyaláson a főanyag kerül elbírálásra: Ausztriának mindazon követelései, amelyek Nyugatmagyarország késedelmes átadásából származtak, Magyarországnak azon állami javakra vonatozó követelése, amelyek az átadás folytán őt megilletik. A Jóvátételi bizottság berlini tárgyalásai. A lapok jelentése szerint Wirth dr. birodalmi kancellár ma délelőtt hivatalosan fogadta a jóvátételi bizottság tagjait a birodalmi kancellári hivatalban. A kormány kebelében a jóvátételi bizottsággal folytatandó tárgyalások programjáról megtartott tanácskozások lezárultak. A birodalmi kancellár tegnap szűkebb szakértői körben közléseket tett a tárgyalások irányvonaláról, főleg a márka stabilizálására tervezett intézkedésekről. A szakértők helyeselték ezeket az irányelveket. Az újjáépítési minisztériumban szakértői nyilatkozat volt a szénkérdésben. A szakértők valamennyien hangoztatták, hogy a jóvátételi bizottság új követelései túl magasak. Az eddigi szénszállításokat csak úgy lehetett végrehajtani, hogy a német gazdaságok drága külföldi szén vásárlásával tartották fenn üzemüket. A német márka mostani alacsony állása következtében azonban a külföldi szén behozatala lehetetlen. Ebből rendkívül veszedelem származhat a német közgazdaságra. A jóvátételi bizottság mai első összejövetelén a birodalmi elnök szívélyes szavakkal üdvözölte a bizottságot és annak újonnan kinevezett elnökét, Barthout és azt kívánta, vajha sikerülne megteremteni a világ valamennyi nemzetének gazdasági és kulturális együttműködésének alapjait. Barthou válaszában kijelentette, hogy a bizottság reméli, hogy a vele együtt dolgozó hatóságok megtalálják azt a jószándékot, amelyről a kancellár beszél. Ezután azonnal áttértek a tárgyalásra. *m**********************************************o*******************m A szultán behódol Kemál pasának. A szultán kihallgatáson fogadta Rifet pasát, az angorai kormány tráciai rendkívüli biztosát. A kihallgatás során szóba került a kérdés, hogy a szultán ismerje el az angorai nemzetgyűlést és a porta képviseltesse magát a lausannei értekezleten. Rifet tájékoztatta a szultánt az alkotmányszerű uralomnak ama módozatairól, amelyeket a nemzetgyűlés valószínűleg végre fog hajtani, valamint a szultán ideiglenes hatalmi köréről és a kalifa minőségben őt megillető vallási teljhatalomról. Hir szerint a kihallgatást a nagyvezér készítette elő. A szultán valószínűleg el fogja ismerni az angorai nemzetgyűlést, úgy hogy Törökországban a nemzetgyűlés fogja egyedül képviselni a hatalmat. Felszólalás a román parlamentben a magyar jogokért. A bukaresti képviselőháznak azon gyűlésén, amelyen Szilágyi Lajos ismeretes interpellációjáról volt szó, Sándor József, aki kamarai képviselő is, felszólalt és erélyes beszédben fejtette ki a magyarság álláspontját, felsorolta a Magyarországot ért sérelmeket és bejelentette, hogyha orvoslás nem történik, akkor a magyar nyíltszivüséggel szemtől-szembe és nem bujkálva fog fellépni a magyar kisebbség jogaiért. Érdekes, hogy az Advertil igen melegen írt Sándor József beszédéről és Jurga, az ellenzék vezére, aki valamikor nagy ellensége volt, kijelentette, hogy nagyon helyes Sándor József beszéde, az igazság a magyar kérvényezők részén van és csak örülni lehet annak, ha egy nép, amely ezredéven át uralkodott, most törvényes keretek között száll síkra nemzeti jogaiért. 3 Csak a teste... Mikor Mindenszentek napján megszólalnak a harangok elhagyott falvak távoli templomában és a hatalmas dómok égig érő tornyában, — megindul majd egy halottas menet. Asszonyok állnak majd virággal és könnyezőn drága sírok előtt emlékezésül Halottak napján — és rögök fognak hullni egy testre és zsolozsmák is hangzanak majd. Az egri vár nagy láthatatlanja elhagyott minket, — kevés, kincsünk kevesebb lett újra. Temetni kell Gárdonyi-kincsünk. Sokszínű lelke klérizos kincsü és sohasem volt láthatatlan és örökkön él majd telkeinkben. Eger város mély gyászba öltözött. Az iskolákon, középületeken fekete zászló leng. A város halottjának tekinti Gárdonyi Gézát és gondoskodik temetéséről. A nagy halottat tegnap este levitték a várhegyről és a líceum dísztermében ravatalozzák fel. Ma délután bocsátják be Gárdonyihoz a gyászoló közönséget A városi tanács ma délben rendkívüli ülésre ül össze. Szó van arról, hogy nem a temetőben helyezik el a nagy halottat, hanem fenn a várhegyen és sírja fölé később mauzóleumot állítanak. Felmerült az a terv, hogy Gárdonyi házában, amelynek telkét Eger város adta a nagy írónak hálája és szeretete jeléül, Gárdonyi szobát rendeznek be és a lakásban úgy hagynak mindent érintetlen, mint maradt. Halála után íróasztalán megtalálták végrendelét, amelyből minden vagyonát két fiára hagyta és kötelességükké tette, hogy egyetlen leányáról szeretettel gondoskodjanak. Íróasztalán egy novella volt, ezzel a mondattal: ne adjátok ki Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnöke a nemzetgyűlés nevében Gárdonyi Géza édesanyjához a következő táviratot intézte: — Örök dicsőségű fiának az egész nemzet mélyen gyászolt nagy írójának elhunyta alkalmából fogadja Nagyságos Asszonyom a magyar nemzet őszinte részvétét. Gárdonyi Géza ma egy év óta betegeskedett. Ezt kevesen tudták, legközelebbi hozzátartozóival is alig közölte. Véredényelmeszesedése volt, szív-, máj- és vesebaja. Egy hónappal ezelőtt állapota súlyosabbra fordult. Éjszakái már álmatlanok voltak. Vasárnap Gárdonyi Géza állapota olyan súlyosra fordult, hogy elszállításáról szó sem lehetett. A beteg közönyösen feküdt, csak egy kevés húslevest és tokaji bort vett magához. Mikor bizalmas barátja, dr. Leniti Sándor meglátogatta délelőtt, az író hozzáfordult és ezt kérdezte: — Hány óra van? — FéltizenketŐ, — mondta barátja. — Hát délelőtt van? kérdezte az író szelíden. — Az nem lehet. Hiszen nem látok. Sötét van. Egészen sötét Utolsó óráiban a szeme világát elvesztette. Délután már eszmélete is ki-kihogy adózott. Csodálatos, furcsa virágokat látott a paplanon a kertész és költő s hopszu, sovány ujjaival simogatta a képzelt leveleket. Egy óra felé hörögni kezdett, de annyi öntudata maradt még, hogy családja felé fordult ezekkel a szavakkal: — Jó éjszakát, kedveseim ... Ezek voltak az utolsó szavai. Gárdonyi Géza utolsó óráiról dr. Setét Sándor ügyvéd a következőket mondotta el: — Vasárnap délelőtt még úgy volt, hogy elszállítjuk egy budapesti szanatóriumba, délben rosszul lett, úgy hogy az elszállítása lehetetlenné vált. Azonnal hívták az orvosokat, kik kissé magához térítették. Amint öntudatra ébredt, első szava ez volt: — Adjátok ide a p párnát. Estefelé megint rosszabbul lett. Amikor bement hozzá 82 éves édesanyja, összecsókolta és elbúcsúzott tőle. Ugyancsak elbúcsúzott idősebb fiától, Sándortól, aki gazdász és Józseftől, aki a földmivelésügyi minisztérium tisztviselője. — A temetésemre nem lesz gondotok, — mondotta nekik — mert a város fog eltemettetni. Édesanyja vigasztalni igyekezett: — Nem halsz te még meg, édes fiam, — zokogta — nem halsz meg. ..... Hétfőn reggel az egész városban elterjedt a szomorú hír. A polgármester azonnal jelentést tett a kormánynak, a Magyar Tudományos Akadémiának, a Petőfi- és a Kisfaludy- Társaságnak.