Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-24 / 92. szám

Szeged, 1923 április 24. SZEGED Kit terhel a kincstári házhaszonrészesedés ? A hivatalos lap vasárnapi számában jelent meg a pénzügyminiszternek a kincstári ház­haszonrészesedés szabályozását tartalmazó ren­delete. Sok kételyt és bizonytalanságot oszlat el a rendelet, könnyítést is jelent a túlterhelt kereskedő- és iparososztály számára. Házhaszonrészesedést kell fizetni minden bérbeadott épület, vagy épületrész után, tekintet nélkül arra, hogy az épület házadómentes-e, vagy sem. De fizetni kell a házhaszonrészesedést a bérbe nem adott épület, vagy épületrész után is, ha az épület házBdó alá esik. Azonban bérbe nem adott és üresen álló épületek, vagy épületrészeket, amíg használatba nem vétetnek, házhaszonrészesedés nem terhel. A házhaszonrészesedés befizetésére mindig az ingatlan tulajdonosa, haszonélvezet esetében a haszonélvező van kötelezve. Több tulajdonos­társ e­stén a társak egyetemlegesen felelősek a kincstári házhaszonrészesedés megfizetéséért. A bérlő csak azon esetben tartozik a háztulaj­donosnak a kincstári haszonrészesedést meg­téríteni, ha a felemelt bér az 1917. évi novem­ber hó 1-én érvényesen kikötött bérnek 50-szeresét nem haladja meg. Lakásokra és üzlethelyiségekre egyaránt áll ez a rendelkezés. Ha a háztulaj­donos a lakás bérét folyó évi május 1-én nem 30-szorosra, hanem 60 szorosra emelte, már m­ájus 1-én a háztulajdonos nem követelheti bérlőjéből a ház haszonrészesídés megtérítését. Amint a béremelés lakásoknál és üzlethelyi­ségeknél akár a májusi, akár a későbbi negye­dekben meg fogja haladni az 1917 november 1-én érvényesen kikötött bér 50-szeresét, a bérlő mentesül a házhaszonrészesedés meg­fizetése alól és ez a háztulajdonosra hárul. Tehát az üzlethelyiségek béremelésének túlnyomó eseteiben folyó évi május hó­t én, miután a béremelés ezen negyedben általában az 1917. évi november 1­i bér 50 szerese, a kincstári házhaszonrészesedés még a bérlőre hárul, ellen­ben az augusztusi negyedtől kezdve már a ház­­tulajdonost fogja terhelni, mert a béremelés ezen negyedben már az 1917 november 1­i bér 50 szeresét meghaladja. Amíg a bérlő a háztulajdonosnak a haszon­­részesedést megtéríteni tartozik, addig ez a kötelezettsége egy tekintet alá esik a bérrel és meg nem fizetése a bérnemfizetés jogi követ­kezményeivel jár. A bérlő ezt tartozik a ház­bérrel együtt negyedévenként, vagy esetleg a bér fizetésére kikötőit más időközben a ház­tulajdonosnak megfizetni. Albérlet esetén a ház­tulajdonos csak a bérlőjétől és nem az a bérlőtől kívánhatja a haszonrészesedés megtérítését. A házhaszonrészesedést, melynek kulcsa 25 százalék, a bérbeadóit épületért, vagy épület­részért bárminő elnevezés alatt fizetett ellen­érték, vagyis a nyers házbérjövedelem után kell megfizetni. A nyers házbérjövedelemhez számí­­t adó a pénzben fizetett házbéren kívül minden más, természetben teljesített szolgáltatás, továbbá a házbirtokos helyett fizetett adók, kárbiztosítási díjak, közüzemi díjak stb. Ide számítandó a bérlettárgy átengedéséért egyszer s mindenkorra fizetett összeg (lelépési díj üzlethelyiségeknél) s mindaz, amit a bérlő a tulajdonosnak víz­­vezetékhasználat, szeméthordás, tisztogatás címén fizet. A bútorozottan bérbeadott helyiségnek béréből a látszatra eső rész után házhaszonrésze­sedést fizetni nem kell. Ez a rész azonban a bér 30 százalékát meg nem haladhatja. A fűtés, világítás, takarítás ellenértéke után szintén nem kell házhaszonrészesedést leróni. A bérbe nem adott épületek, vagy lakások u­án fizetendő haszonrészesedés alapját a leg­közelebb levő ugyanolyan rendeltetésű bérbe­adott épülettel, vagy lakással való összehason­­lí­ás utján becsléssel kell megállapítani. A jelen rendelet szerinti házhaszonrészesedést 1923. évi május 1-től kezdve kell fizetni és pedig a májusi évnegyedben május hó 20 ig, további évnegyedben augusztus 16., illetve november 15-ig. A háztulajdonos bérfizetési jegyzék kapcsán tartozik a befizetést eszközölni, előzőleg a befizetési jegyzék rovatait kitölteni és a jegyzéket a bérlővel is aláíratni. Ezt a nyomtatványt a városi adóhivatal szolgáltatja ki a háztulajdonosoknak. S most következik a pénzügyminiszteri ren­deleteknek egy idő óta elmaradhatatlan kelléke: az adócsalás. Mintha erre már kész blanketták feküdnének a miniszter asztalán. Kibővült az adócsalás köre,­­ már nemcsak kereskedő és iparos, de háztulajdonos és bérlő is elkövetheti az adócsalást. Aki a befizetési jegyzékbe tudva valótlan adatokat és különösen a valóságosnál 2 kisebb bérösszeget vezet be, vagy abból tuda­tosan bérjövedelmet kihagy, úgyszintén az a bérlő, aki ezen valótlan, vagy hiányos adatokat névaláírásával valódiaknak igazolja, az adócsalás bűncselekményét követi el. Dr. Kertész Béla. Elzárták a cseh határt a határincidensek miatt­ Megírta a Szeged, hogy a cseh határon külön­böző incidensek történtek, amelyekről a Cseh Sajtó Iroda bő részletességgel úgy árasztotta el a világsajtót, mintha ezek az incidensek a ma­gyarok iniciatívájából történtek volna. A való­ság ezzel szemben az, hogy a csehek lépték át és sértették meg a magyar határt. A cseh lapok szerint szigorú jegyzéket küldtek a ma­gyar kormányhoz, amely szerint elégtételt kö­vetelnek a maguk részére. A magyar kormány lojális nyilatkozatában kijelentette, hogy haj­landó az ügyet a Népszövetség, vagy bármely nemzetközi választott bíróság elé vinni. Vasár­napra a csehek tendenciózus akciójának újabb lépéséhez érkeztünk el, ugyanis Oroszvár és Pozsonyliget falu között a csehek nem engedték át a Magyarországba áthaladni akaró magyar utasokat. Az államvasutak központi üzletvezetőségén a következőket mondották e kérdésről: A hely­zet az, hogy már vasárnap más állomásokon sem engedték meg a csehek, hogy a Magyar­­országra utazó magyar polgári utasok cseh te­rületen tovább utazhassanak. Magát a vasúti szerelvényt átengedték. Az intézkedés okáról bennünket nem értesítettek. Ma a cseh kormány a következő hivatalos jelentést adta ki: A minisztertanács április 20 án elhatározta, hogy további intézkedésig magyar állampolgároknak nem ad ki beutazási engedélyt Cseh-Szlovákiába. A budapesti cseh követségen a határzárlat­ról a következőket mondották : “ A cseh kormány a határincidens alkal­mával életét vesztett Szedlacsek fináncőr,mester ügyében elégtételt kért a magyar kormánytól. A magyar kormány válasza nem volt kielégítő, ezért elrendelte a határzárlatot. Kormányunk hajlandó vegyes bizottságra bízni az ügy el­intézését. Mi reggel óta a konzulátuson beszüntették a magyar útlevelek láttamozását. A történelmi Csehország és Morvaország területére pedig csak a legsürgősebb esetekben, haláleset vagy más halaszthatatlan ok miatt adnak engedélyt az utazásra. A magyar kormány megállapítása szerint a határincidens egészen másként történt. A csehek kezdték az affért és több ízben átlépték a cseh határőrök a magyar határt. A magyar kormány éppoly joggal követelhet elégtételt a cseh kor­mánytól, mint a c­eh kormány a magyar kor­mánytól. A ma­gyar kormány épp annyira nem kapott kielégítő választ az incidens ügyében Prágából, mint amennyire a cseh kormány nem kapott állítása szerint Budapestről. A magyar kormány, hogy lojalitását bebizonyítsa, felaján­lotta a cseh kormánynak, hogy a nemzetközi döntő­bíróság elé utalja az egész ügyet. Ennél konciliánsabb nyilatkozatot ebben az ügyben elképzelni sem lehet. Ezzel szemben a másik fél egy be nem fejezett ügyben váratlanul re­torzióval él akkor, amikor még a tényállás sincs megállapítva, amelynek alapján elégtételt lenne joga kérni. Az esti órákban jelentik: A magyar kormány bevárja a prágai hivatalos értesítést a cseh ha­tár elzárásáról, csak azután teszi meg intézke­déseit. Az éjjeli órákban érkezett cseh jelentés sze­rint a cseh kormány az Erdős-Kárpátokban a következő megtorló intézkedéseket léptette életbe. A határkiigazító bizottságból visszahív­ták a cseh delegátust. A cseh magyar határt mától kezdve egész hosszában elzárták, még ama magyar állampolgárok számára is, akik­nek egyébként érvényes vízummal ellátott út­levelük volt. Ezek csak holnap, 24 én léphetik át a határt, akkor is csak a külügyminiszté­rium külön engedélyével. A határmenti forga­lom számára kiadott külön engedélyek hatá­lyukat vesztik. Példaadásul kitiltanak az Erdős- Kárpátok területéről 10 magyar állampolgárt, köztük dr. Papp ungvári görög­katolikus püs­pök testvérét. Ipartestületi tagdíj (A Szeged tudósítójától.) Az ipartestület ma délután 5 órakor tartotta meg rendkívüli köz­gyűlését Körmendy Mátyás elnöklete alatt. A rendkívüli közgyűlés egyetlen tárgya a tagsági díjak felemeléséről szóó elnökségi indítvány volt. Az indítványt dr Pálfy József titkár ter­jesztette elő és többek között a következőket mondotta: “ Az ipartestület legutóbbi költségelőirány­zata idejét múlta a folytonosan emelkedő árak miatt. Nem kell ezt bővebben magyaráznom, csak néhány összehasonlítást teszek példakép­pen. December elsején, amikor a költségelő­irányzatunk készült, a kenyér ára 85 korona volt, most 2—300 korona, de biztos értesülé­sem szerint holnap vagy holnapután ismét 30—40 százalékkal emelkedik, mert a búza ára is felment. A búza decemberben 9500 korona volt, ma 25—27.000 korona, a cipő nyolcezer­ről huszonötezerre, a ruha ötvenezerről száz­ezerre emelkedtek. Az irodaszerek a következő­kép drágultak: Egy ív papír nyolc korona volt, ma tizennyolc, a toll hat korona volt, mi tizen­hat, a tinta literje hatszáz korona és kétezerre ugrott. Ezzel szemben az ipartestületi jegyző heti 5000, a pénztáros 7200 korona fizetést kap, míg egy közepes ipari munkás heti 8000 koronát keres. Véleményem szerint nem szabad odáig sülyedni, hogy a szellemi munkát ala­csonyabbra értékeljük, mint a fizikai munkát, már­pedig ebben az esetben fel kell emelni az ipartestület tisztviselőinek fizeté­s .­­ Az ipartestület elnöksége, e­ljárósága és számvizsgáló bizottsága hosszas keresgélés után sem tudott a jövedelemszaporításra más módot találni, mint a tagsági díjak felemelését. Az elöljáróság úgy határozott, hogy a tagsági dí­jakat a régi progresszív alapon a búzaparitásra — busaparitásban­ emeli fel és eszerint a következő tagsági dija­kat ajánlja elfogadásra: — Továbbra is fenntartjuk a 15 tagsági osz­tályt. Az ipartestület háromezer tagja közül 600 fizet évi két kilogram búzának megfelelő 400 koronát, 500 tag évi 500, háromszáz tag évi 700, kétszáz tag 800, száz-száz tag 1000 — 1200-1400-1700 -2000 és 2400 koronát, kétszáz tag 2800 koronát, 40—40 tag 3200 és 3600, végül húsz tag fizet évi húsz kilogramm búzának megfelelő 4000 korona tagsági díjat. Ezen az alapon az ipartestület évi jövedelme a tagsági díjakból 2,922000 koronára emel­kedne. Miután a drágaság fokozódása még tart és előrelátható, hogy ezek a tagsági díjak és illu­­zorissá válnak, az elnökség felhatalmazást kér a közgyűléstől, hogy a tagsági díjakat szükség esetén ismét a búzaparitásnak megfelelő alapon emelje fel. A közgyűlés az elnökség előterjesz­tését több hozzászólás után változatlanul elfo­gadta. A szegedi iparosság tehát a jövőben búzap­arltáson fizeti tagdíját az ipartestületben, amely az első ilyen intézmény, ahol a búza­­valutát bevezették. Valószínű, hogy a példát követni fogja más, hasonló intézmény és egye­sület is„ A rendkívüli közgyűlés befejezése után dr. Landesberg Jenő iparkamarai titkár ismertető előadást tartott a lakásrendeletről az ip­aosok­nak, akik meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadták ezt az újabb miniszteri rendeletet, amely egzisztenciájuk alapját dönti romokba. Mindazonáltal nagy volt az érdeklődés az elő­adás iránt és az iparosok fokozott figyelemmel hallgatták az új rendelet borsos paragrafusai­nak szomorú értelmét.

Next