Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-29 / 119. szám

•WHtítftiff én WadóhWft P*2> JWJ.^aey-utca 6. (Próféta* if «ntia» *,) Telefon S?-^55. A »Szeged* megjele­­néS fc&fő felvételével minden ■ [UNK] [UNK]»**- 3cy«a »rám érő 30 ko­­..bft» S&Bxeiénl é?ak: Eä* Szegeden ® Wf Buda* dv<Woa éa fMék#0 «0 kar. tv. évfolyam. Eeg 3f ® as Siam éra 30 korona Szeged, 1923 május 29, KEDD. Nullától a végtelenig. Vasárnapra megérkezett a jóvátételi bizottság határozatát kisérő magyarázat kiegészítésének hiteles szövege. Ebben a furcsa mondatban foglaltatik Bethlen és Kállay európai körútjának a tragikuma. A jóvátételi bizottság hoz egy határozatot, de a határozat olyan homályos, hogy külön meg kell magyarázni. A magyarázat első szövege hiányos, tehát ki kell egészíteni. A kiegészítés nem hiteles, tehát be kell szerezni az autentikus szöveget. A közvélemény, amely égő türelmetlenséggel várja, hogy mit határoztak a külföld hatalmasai, csak részletekben tudja meg az igazságot és az igazság megismerésé­nek minden fokozata egy-egy újabb állomás a csalódásoknak, reményvesztéseknek az utján, melyet már a lefolyt három esztendő alatt módjában volt nagyon is jól megismerni, összefoglalva és érthető polgári nyelvbe át­öltöztetve, a jóvátételi bizottság döntése körül­belül a következő: A bizottság nagyon sze­retné Magyarország gazdasági megerősödését és állami háztartásának rendbehozatalát, hogy az elért eredményeket a jóvátétel céljaira lefoglal­hassa. Mi célból Magyarországot elméletben még támogatni is hajlandó, ha ahhoz a kis­­antant országai hozzájárulnak. Mielőtt tehát bármi is történnék, Magyarországnak Prágával, Belgráddal és Bukaresttel kell megállapodnia. A jóvátételi bizottság tudja, hogy Magyarország külföldi kölcsön nélkül nem állhat talpra, tehát hajlan­dó egy ilyen kölcsön engedélyezéséhez bizonyos feltételek mellett hozzájárulni. A köl­csön felhasználását illetőleg azonban Magyar­­ország nem rendelkezhetik szabadon, mert annak összegéből az ántant belátása szerinti részt a jóvátétel céljaira lefoglalhat. Ez a rész a hite­les magyarázat megszövegezésében nullától a kölcsön egész összegéig terjedhet. A jóvátételi bizottság egy külön albizottságot fog kiküldeni Magyarország közgazdasági viszonyainak tanul­mányozására s ezen albizottság javaslatához képest fog esetről esetre határozni. Szomorú vigasztalás számunkra, hogy ezt a döntést a jóvátételi bizottság az angol és olasz delegátusok véleményével szemben csak szó­többséggel hozta meg s magában a bizottság­ban is voltak a józanabb, emberségesebb és magának az ántántnak szempontjából is ész­szerűbb álláspontnak képviselői A vigasznak az érték­e ugyanis magának a határozatnak súlyos voltán kívül még inkább lerontja az a képtele­nül rosszakaratú és cinikus fogalmazás, amely kimondja, hogy a háború haszonélvezőinek igénye a felveendő kölcsönnél nullától a vég­ső évig terjedhet. Bármely más szövegezés csak kegyetlen lett volna, de abból a kifejezésből, a nullától a kölcsönösszeg erejéig, szinte a gúny érzik ki, kigúnyolása annak a törekvésnek, hogy Magyarország gazdasági és állami konszolidá­ciója útján az első lépést megtehesse. Mire kellett volna nekünk a külföldi köl­csön ? Arra, hogy ideiglenesen a bankóprés működését megállíthassuk s az ipar és keres­kedelem legsürgősebb deviza-szükségletét fedez­hessük és e révén a magyar koronát leg­alább átmenetileg stabilizálhassuk. A stabilizá­lás az előfeltétele ugyanis az államháztartás rendbehozatalának és a gazdasági élet normá­lis mederbe terelésének. Ez az érdekünk ne­künk, de érdeke még a jóvátétel címén hitele­zőinkké lett külállamoknak is, melyek csak az esetben számíthatnak a jóvátétel megfizetésére, ha ehhez a gazdasági előfeltételek megvannak. Ők azonban másként okoskodnak. Előbb ma­gukat szeretnék kielégíteni, azután akarják hozzá az előfeltételeket nekünk megadni. Ugyanaz a lehetetlen politika, melyet a békekötés pillana­tától kezdve követnek. Wells, a nagy angol gondolkodó, a háború­ról írott rövid tanulmányában Franciaország politikai gondolkodásmódját azzal jellemzi, hogy fi­ (deléé) érák : Félhasábon | Írem. 12, egy hasábon 20, m­ás­fél hasábon 30 K. Szövegként 65 százalék­kal drágább. Apró* hirdetés 10, kővár belükkel 20 #. Szövegközti közlemények toronként 15ü K. N­ jkíftér, csé* Iád!­éifesiiós 206 K. Több­­ezßr­ feladásnál ám*, rádióén?« 119-ik szám. először el akarja vágni a tehén nyakát, hogy lehetetlenség. De ezt a lehetetlenséget az álla­mtalna ellenkezés nélkül fejhesse. Az utolsó pa­­mok sorsát intéző bölcsek még mindig nem raszt, avagy kisgazda tudja, hogy az ilyesmi tudják belátni. Passzivitásba megy az ellenzék? (A Szeged budapesti tudósítójától.) A majd­nem két hónapig tartó politikai szélcsendet moz­galmas élet váltja fel. A nemzetgyűlés a hol­napi nappal újra megkezdi ülésezését, amire az előkészületeket úgy a kormány, mint az egyes pártok már­is megtették. A miniszterelnök mi­előtt külföldi útját megkezdette volna, informálta az összes politikai pártok vezetőit az ország pénzügyi és gazdasági helyzetéről és épp az ő felhívására állott be a mai napig tartó szélcsend a politikában, hogy így külföldi útjában semmi se zavarja. Most, hogy visszaérkezett külföldi útjáról, tárgyalásainak eredményéről természe­tesen ismételten informálni óhajtja az összes pártok vezetőit. Épp ez ügyből kifolyólag ma délelőtt a miniszterelnökségen hosszasan tár­gyalt Bethlen miniszterelnök Kállay Tibor pénz­ügy­miniszterrel a kü­földi kölcsön és a jóváté­tel tárgyában. Holnap délelőtt a nemzetgyűlés megnyitása előtt a miniszterelnök külön-külön informálni óhajtja az egyes pártok vezetőit kül­földi útjáról, amelyre vonatkozólag a meghívó­kat már is szétküldötték az egyes pártoknak. Az összkormány erősen foglalkozik a külföldi kölcsön és a jóvátétel ügyével. Csütörtökön délután rendkívüli minisztertanácsot fognak tar­­tani, ahol­­ véglegesen­­ megtárgyalják ezt a kérdést. Bethlen legközvetlenebb törekvése most arra irányul, hogy a pártokkal való békét még hu­zamosabb időre biztosítsa, mert megítélése­ sze­rint az ország igen fontos érdekeinek «■ cm pont­jából erre múlhatatlanul szükség van. A párt­közi békének azonban egyelőre nagy akadályok­kal kell megküzdeni. Ezeknek első sorában áll a fővárosi választások dolga, a tisztviselő kér­dés, a birtoknovella és ezekhez csatlakozik újabban a­z áruexport és import újból való rendezésének ügye. Ha megegyezés nem jön létre, annak a végső konzekvenciája az lehet, hogy az említett pártok passzivitásba mennek és kivonulnak a parlamentből. A kormány azzal a gondolattal foglalkozik, hogy minél előbb a Ház elé viszi az új indem­­nttási törvényjavaslatot, hogy a felmerült kér­dések az indemnitási vita folyamán egy kalap alatt megvitathatók legyenek. A kormány tagjai a jóvátételi bizottság dön­tésével kapcsolatban rendkívüli Miniszter­tanácsot tartanak és ezen leszögezik állás­pontjukat. A miniszterelnök munkaidejét annyira leköti a külpolitika, hogy visszatérése óta úgy­szólván alig volt alkalma a belpolitikai helyzet­ről tájékozódni. Épp ezért azok a hírek, ame­lyek részleges kormányválságról és az igazság­­ü­gyminiszteri tárca betöltéséről szólnak, teljesen alaptalanok. Vázsonyi a Jóvátételi bizottság döntéséről, Vázsonyi Vilmos az aktuális politikai kérdé­sekről a következő nyilatkozatot tette: “ A jóvátételi bizottság határozata tulajdon­képen azt jelenti, hogy most már aktuálissá vált a jóvátétel kérdése és le kell számolnunk következményeivel. A kormány kötelessége már most, hogy őszintén tárja fel az ország helyze­tét Kötelessége kideríteni, mik voltak a kudarc valódi okai, mert azok ismerete mellett talál­hatjuk meg a jövendő sikerének útját. A kormány bizonyos lépésekkel, különösen Olaszországgal szemben igyekezett kedvező h­n­­gulatot teremteni, sőt a Déli-vasút római egyez­ménnyel nagyon csinos előleget­­ fizetett rá az ingatag olasz barátságra. Tudni kell, hogy a magya­r jóvátételnél legnagyobb részben Olasz­ország van érdekelve, amely óriási magyar ba­rátsága mellett nagyon könnyen segíthetne raj­tunk, de ragaszkodó barátságát főleg a Déli­­vasút római egyezmény előnyei kihasználásával feluíította. Olaszország mellett Románia és Jugoszlávia a főérdekelt a jóvátétel kérdésében, míg Csehszlovákia legfeljebb csak politikai érdekelt. Köztudomású, hogy Olaszországot Romániához régi szálak fűzik s nem valószínű, hogy Romániát a mi javunkra feladná. Tud­nunk kell tehát, hogy a kisantánt államai inkon­­kréto, milyen kifogásokat emeltek Magyarország­gal szemben. Arról volna- e szó, hogy a rossz lelkiismeret dolgozik bennük, megfekszi gyom­rukat a zsákmány, amit elraboltak, vagy pedigg pozitív formában emeltek-e kifogásokat, ame­lyek eltávolítására esetleg mód van. Az a kér­dés, hogy leküzdhető- e a gyűlölködő hadjárat, amely csak a kormányra nézve súlyos,de a nemze­tet hidegen hagyja. Én a magam részéről a nemzeti szuverenitás álláspontján voltam a királykérdésben­ és vagyok ma a többiben is. Itt azonban a kormány minden felvilágosítása nélkül is bizo­nyosnak látszik, hogy ez a kurzus nincs hasz­nunkra, sem kifelé, sem idehaza. A külföldön demokratikus tényekkel találhatnánk igazi támo­gatásra, így küzdhetnénk le a környező államok gyűlölködő aknamunkáját. Idehaza összetartásra, békés munkára, egybeforrasztó egyenlő jogokr­a van szükségünk, hogy egyesült erővel állhassuk a balsors rohamát. Sajnos, ez a tisztánlátás a miniszterelnöktől nem nagyon remélhető. Pénzügyi tanácskozások. Sir William Good a bécsi jóvátételi bizottság volt elnöke, aki több ízben hónapokon át volt már Magyarországon, a tegnap délutáni bécsi gyorsvonattal ismét Budapestre érkezett és régi szállásán a Dunapalotában szállt meg. Ismere­tes, hogy sir William Good hónapokon át fára­dozott azon, hogy számunkra nagyobb külföldi kölcsönt szerezzen, sajnos nagyon súlyos felté­telekkel. Bethlenék előtt ennek a célnak szol­gálatában ment ki Páriába és a jóvátételi bi­zottságot Magyarország gazdasági és pénzügyi viszonyairól tájékoztatta. Ma déli háromnegyed 12 órára Tabakovich Dusánt, a Devizaközpont igazgatóját kérette magához a pénzügyminiszter, akit sürgősen kell a pénzügyek jövő alakulásáról informálnia­ Előreláthatólag ma délután tanácskozik Kállay Tibor Popovics Sándorral és Teleszky János­sal, amely tanácskozáson sir William Good is részt vesz. Arról beszélnek sokat, hogy néhány nappal ezelőtt a legnagyobb amerikai banknak, a National Citynek az igazgatója járt Budapes­ten és napokon át tárgyalt a fegyintézet veze­tőségével. Legközelebb újra bankárlátogatást várnak, amelyben részt vesznek a londoni és párisi Rotschild-házak, a Société General, a Kuhn és Loeb és a Banque Provence képvi­selői. A napokban Páriából és Londonból több bankár fog a fővárosba érkezni s egy hétre maradnak Budapesten. Időzésük alatt a jóvá­tételi bizottság itteni missziójának adataiból és segítségével, másrészt a kormánnyal, a nagy pénzintézetekkel és egyéb vállalatokkal való közvetlen érintkezés útján tanulmányozni fog­ják az ország pénzügyi és közgazdasági hely­zetét. Az angol és francia pénzemberek azt akarják ü­lldözésük alatt megállapítani, hogy milyen feltételek mellett volna lehetséges kisebb összegű, de hosszú lejáratú font-kölcsön folyó­sítása. Ez a kölcsön a korona stabi­izálására szolgálna és a kormány ennek esetleges felhas?

Next