Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-01 / 148. szám

i SZEQBD 614 méter volt a maximális vízállás, 1879-ben, az árvízkatasztrófát 822 méter magasságú vízállás okozta, 1895-ben 8­84, 1919-ben pedig 916 mé­terre szökött fel a víz. A földmivelésügyi minisz­térium vízrajzi osztályának véleménye szerint még az 1919. évi árvíznél is 50 centiméterrel magasabb vízre számíthat a város, tehát a város árvíz elleni biztosítása és ezzel kapcsolatban a Tisza-meder szabályozása Szeged egyik legfontosabb problé­mája maradt. Köszönetet mondott előadásában Berzenczey Domokos Móra Ferencnek, aki szombaton a Kul­túrpalotában szép és érdekes előadást tartott Sze­ged rekonstrukciójáról. Ezután kü­lön-kü­lön foglalkozott a város neve­zetesebb műszaki létesítményeivel. „Az árvíztől a világháború kitöréséig eltelt 35 esztendő szorgos építő és alkotó munkában telt el — mondotta Berzenczey Domokos — a királyi biztosság által megszabott keretek kitöltésére azonban kevésnek bizonyult ez az idő. Számos, szép alkotás terve maradt félben és vált egy szebb és boldogabb kor feladatává. A második városháza, a vásárcsarnok, a zenepalota, az uj közkórház, az egyesített sze­mélypályaudvar, a téli kikötő, a tanyai vasút és sok egyéb terve, amely tíz év előtt mind a közeli megvalósulás előtt állt, azóta azonban a messze jövő bizonytalanságába tolódott el.“ Majd áttért a város jelenlegi fontosabb intéz­ményeinek vázlatos ismertetésére. Berzenczey Do­monkos a következőképen fejezte be általános, nagy tetszéssel honorált előadását: — Meg fognak győződni kedves vendégeink arról, hogy ez a város, amelyről a negyvenöt év előtti krónikák azt írták, hogy „Szeged nincs többé és nem is lesz többé “ Amint a szigetet képző töltésíveken hajlék nélkül, öltöny nélkül, kenyér nélkül siratta a nép apáinak elpusztult örö­két s nyomasztó csüggedés vett erőt mindeneken, az volt a hangulat, hogy a tengerré vált város la­kóinak nincs más utjuk, mint a földönfutás. Sze­ged akkor egy tenger volt, amelynek partjain a­­ pusztulás tanyázott, egy pont, melyet a végzet ki­ötölt könyvéből, egy sivatag, hajléktalan lakók­kal, hogy ez a város szebben, virágzóbban tá­madt fel romjaiból, mint amilyen valaha volt, ez a város él, élni akar és élni fog. Ez a példa B 'son reményt és erősítse meg meggyőződé­­st, hogy hazánk, amelyet a világháború ár­vize pusztított el, mint egykor Szegedet a Tisza árja, fel fog támadni, szebb, erősebb, hatalma­sabb és boldogabb lesz, mint bármikor volt. Berzenczey Domokos után Lovas Zsigmond, Győr város műszaki főtanácsosa tartott elő­adást a lakásépítő program megoldásáról. A lakáskérdést csak építkezéssel lehet megoldani. Nagy hiba volt, hogy az ország lakossága el­szalasztotta azt az időt, amikor legjobb alkalom kínálkozott a lakásépítésre, az 1018—1921. éveket. A lakások 1926-ra tervezett felszabadítása nem hozhat enyhülést, mert a bekövetkező fel­fordulásban nem gondol majd senki építkezésre. Az előadó véleménye szerint 1926-ban nem érkezik még el a felszabadítás ideje. Indítvá­nyozza, hogy a szövetség írjon fel a kormány­hoz az építkezés lehetőségének megteremtése érdekében. Az előadás után hosszú vita következett. Elhatározta a vándorgyűlés, hogy Lovas Zsig­­mond előadását kinyomatja és kiosztja tanulmá­nyozás céljából tagjainak. Szeptemberben vita­­ülést tart fölötte és akkor határoz afölött, hogy milyen lépéseket tegyen. A vándorgyűlés ezután egyhangú lelkesedés­sel Fock Ede fővárosi tanácsnokot választotta meg az elnöki tisztségre. A nívós és tanulsá­gos vándorgyűlés az elnök zárószavaival két órakor ért véget. U­ána bankett volt a Tiszá­ban. Délután a vendégek folytatták a városi intézmények megtekintését, este részt vettek a kaszinó vacsoráján. Hétfőn délelőtt ismét a várost tanulmányozták, délután megkoszorúzták Vásárhelyi Pál szobrát Este bucsuvacsora volt az ujszegedi Vígadóban. _________________________1M4 július i, »A kormány hálátlan Szegeddel szemben.1" Szeged soha nem kapott semmit. — A közgyűlés megszavazta az egyetemi támogatást. Szeged, június 30.(Saját tudósítónktól.) Tizenöt városatya jelent meg a hétfői közgyűlésen, amely a szombati ülés végén bejelentett pó tárgyat, az egyetemi építkezések városi támogatásának ügyét tárgyalta le. Pedig ez a kérdés is van olyan fontos — ha ugyan nem fontosabb —, mint a Zsótér-ház megvételének ügye, amely még azokat is becsalta a fülledt levegőjű köz­gyűlési terembe, akik különben a távolmaradó városatyák névsorán szerepelnek legszívesebben. Az érdeklődés mértékét azonban nem mindig a tárgy fontossága szabja meg és megesik néha, hogy az érdekeltség az irányadó. A szombati ülés — amelyen Bokor Pál pol­gármesterhelyettes elnökölt — jegyzőkönyvé­nek felolvasása után dr. Gadl Endre kulturta­­nácsnok ismertette a kérdést. Részletesen el­mondotta, hogy a közgyűlés az egyetem végle­ges intézeteinek építési költségeire egyszer már megszavazott bizonyos városi hozzájárulást, még­pedig ötszáz hold bérföld huszonöt évi jövedel­mét. Ezt az elég tekintélyes hozzájárulást azon­ban a kultuszminiszter kevésnek találta. Június huszonhetedikére értekezletet hívott össze a sze­gedi egyetem végleges elhelyezése ügyében. Ezen az értekezleten a város közönségét a pol­gármester képviselte, aki a tanács határozata alapján megnégyszerezte a közgyűlés által fel­ajánlott eredeti hozzájárulást, ezer hold föld ötven évi jövedelmét ajánlva fel. A kultuszminisz­ter azonban ezt is keveselte és a négyszeres hozzájárulás megduplázását kívánta, ami évi huszonnégy vagon búza értékének felel meg öt­­ven éven keresztül A polgármester teljesítette a kultuszminiszter kívánságát, közölte vele, hogy ilyen értelmű javaslatot terjeszt a város közgyű­lése elé, de kikötötte, hogy a város csak abban az esetben hozhatja meg azt a jelentékeny ál­dozatot, d­e az egyetem véglegesítésének költ­ségeihez az állam is ugyanennyivel járul hozzá. A miniszter ezt meg is ígérte. — írásba adta ezt az ígéretet a miniszter ? — kérdezte Taschler Endre főjegyző. — Nem adta írásba — válaszolt a polgár­­mester —, de tanuk előtt mondta. — Az nem sokat ér — jegyezte meg Tasch­ler Endre —, addig másik Kunó jöhet. Dadl Endre a kis intermezzó után folytatta előterjesztését. Ajánlja fel a közgyűlés a kívánt hozzájárulást, amely az állami hozzájárulással együtt annunit­sa lenne az építkezési költségek fedezésére felveendő húszmilliárdos kölcsönnek, de kösse ki, hogy legalább két új klinikát épít­senek belőle az egyetem számára és hogy azon­nal kezdjék meg a munkát, amelynek irányítá­sát egy megalakítandó építőbizottság intézné. Kösse ki a közgyűlés azt is, hogy a szegedi egyetem elsősorban szegedi illetőségű hallgató­kat vegyen fel és azoknak a felvételét, akik a feltételeknek megfelelnek, ne tagadja meg. Mi­vel az utóbbi időben megtörtént, hogy a kor­mány a szegedi egyetem rovására a többi vi­déki egyetemet nagyobb mértékben támogatta, kérte a közgyűlés, hogy a vidéki egyetemek ezentúl egyenlő elbánásban részesüljenek. A tanácsi előterjesztés ismertetése után két szónok foglalkozott a kérdéssel. Kormányos Benő elfogadta a javaslatot, de azt kívánja, hogy az építkezéseket szegedi iparosoknak adják ki. Balogh Lajos pedig annak a kimon­dását kéri, hogy a felajánlott hozzájáruláson kívül mást nem ad a város. Hoffer Jenő szólalt még fel röviden. A kérdést nem tartja még megérettnek a döntésre, éppen ezért indít­ványozza, hogy a közgyűlés adja ki azt egy szűkebbkörű­ bizottságnak, mert olyan momen­tumok is vannak ebben a kényes természetű ügyben, amelyeknek a nyilvánosság előtt való pertraktálása nem ajánlatos sem a város, sem az egyetem szempontjából. Ha sürgős a dön­tés, állapítson meg a közgyűlés rövid termi­nust a kiküldendő bizottság számára. Az elhangzott felszólalásokra a polgármester igen érdekes beszéddel válaszolt. Először Hoffer Jenő indítványára reflektált. A kormánynak a szegedi egyetem ügye nem sürgős, hiszen a kultuszminiszter minden sürgetés ellenére — pedig maga a miniszterelnök is sürgette —, hónapokig halogatta az elintézést. A város és az egyetem szempontjából azonban annál sür­gősebb a döntés. A kultuszminisztériumban tartott értekezleten meggyőződött ugyanis arról, hogy Szeged még mindig mostoha gyermek ebben az országban. — A kormány, úgy látszik, elfelejti azt mondta emelkedőt hangon a polgármester­­, hogy létezését éppen nekünk, Szegednek kö­szönheti az ország, hogy itt ma polgári irány­zat van és hogy nem valami nemzetközi kor­mány van uralmon. A kormány nagyon hálát­lan velünk szemben ! (Általános helyeslés, taps, ügy van , kiáltják minden oldalon.) Más kisebb városok mindent megkaptak és mindent meg­kapnak, amit kérnek. Szeged soha nem kapott és soha nem kap semmit. Az értekezleten meg­mondtam a kultuszminiszternek, hogy a háború előtt, amikor az új egyetem elhelyezéséről volt szó, akkor sem Szeged kapta, amelynek leg­több jogcíme lett volna rá, mint az ország második városának, hanem Debrecen, mert a kálvinisták összefogtak, ami egyébként helyes. A miniszter erre azt mondta, hogy Debrecen azért kapta meg az egyetemet, mert hatmillió aranykoronát adott neki. Mi tízmilliót kínál­tunk, még­sem kaptuk meg — mondtam. Most Pécset támogatják, mert Pécs a grófok és a hercegek városa. Nekünk nincsenek protekto­­raink, nincsenek arisztokratáink, akikben bíz­hatnánk, így csak önmagunkban bízhatunk. — Az értekezleten közölte a miniszter, hogy kevesli a város felkínált hozzájárulását. Erre bejelentettem, hogy az eredeti hozzájárulást megnégyszerezzük, felajánlunk ezer hold föld bérjövedelmének megfelelő évi hozzájárulást öt­ven éven keresztül. .Az is kevés — mondta a miniszter —, legalább kétszer annyi kell.* Nagyon felháborított a megjegyzés. Indulatosan válaszoltam rá. Megmondtam, hogy előre tud­tam, hogy a kétszeresét kéri annak, amit fel­ajánlok, akármennyit ajánlottam volna is fel. De azért teljesítsük kívánságát, nehogy az a vád érjen bennünket, hogy nem tettünk meg minden lehetőt az egyetemért. Ezután elmondotta a polgármester, hogy ab­ban az esetben, ha a közgyűlés megszavazza az évi 24 vagon búza értékének megfelelő hozzájárulást, kösse ki, hogy legalább négy klinikát építsenek fel az egyetem számára, még­pedig a belgyógyászati, a sebészeti, a gyermek és az elmekórtani klinikát. — A felső ipariskola felszabadul e ? — szólt közbe Körmendy Mátyás. — Nem szabadul fel — mondta a polgár­­mester. — Kérem a közgyűlést, hogy az indít­ványt lehetőleg egyhangúlag szavazza meg és a kormányhoz intézendő felterjesztésében mondja ki, hogy ezek után joggal elvárja a város kö­zönsége, hogy a kultuszminiszter most már haladéktalanul vigye minisztertanács elé a sze­gedi egyetem ügyét. Kösse ki a közgyűlés, hogy a szegedi egyetem, amelyért olyan nagy áldozatot hozunk, de szívesen áldozunk, tartozik minden szegedi polgár gyerme­két felvenni. — Szeretném — fejezte be beszédét a pol­gármester —, ha az egész országban elterjedne az a hír, hogy a kormány pénteken közölte kívánságát a várossal és a közgyűlés hétfőn már egyhangú határozattal megszavazta a kí­vánság teljesítését. (Helyeslés: taps minden ol­dalon) Hoffer Jenő rövid felszólalásában bejelentette, hogy indítványát visszavonja, mire az elnöklő Bokor Pál helyettes polgármester kihirdette a közgyűlés egyhangúlag hozott határozatát, amellyel megszavazta a huszonnégy vagon búza értékének megfelelő évi hozzájárulást. Ezzel a kétszer meghosszabbított júniusi köz­gyűlés véget is ért. X. Pius boldoggá avatását kérték. Róma, junius 30. A flamand­ vidék bíborosai, érsekei és püspökei ma kérvényt nyújtottak át a pápának, amelyben a néhai X. Pius pápa boldoggá avatását kérték. X.Pius pápa ugyanis arról a vidékről származott. A pápa a kérvényt barátságosan elfogadta. A forgószél pusztítása egy amerikai államban. Newyork, június 30. Ohio államban óriási forgószél dühöngött, amelynek pusztításáról eddig az a jelentés érkezett, hogy 400 ember meghalt, 2000 ember pedig megsebesült. A forgószél 50 ménföldei sávon dühöngött. Lorain városában a forgószél következtében összeom­­lott egy mozgóképszínház, amelyben 800 ember került a romok alá. Washingtonból több segítő* vonal ment a szerencsétlenség színhelyére.____ C1 ES R Ej­S-növényzsír kapható kilónkint 51.000 koronáért DHQT ÉS ESCNDCR cégnél Szeged, Kölcsey­ utca 3. Telefon 12—ZZ.

Next