Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

1926 január 1. DÉLMAGYARORSZAQ 3 Colüpükön nyugvó ágyakban alszanak az emberek a viz felett az elöntött R­óravárosban. A talajvíz ismét elöntötte ezt a városrészt. — Térdig érő viz a szobákban Tüdő­vész, betegség, nyomor. — Sürgősen meg kell menteni az utolsó ponton álló embereket. Azok a boldog halandók, akik a Belvárosban laknak, vagy ennek a széles területű városnak rendezettebb városrészében, el sem tudják kép­zelni a sivár, kétségbeejtő képet, amely a szemlélő elé tárul, ha véletlenül barangoltak körben az úgynevezett Máravárosrészbe téved ki. A kövezett gyalogjáróknak, kocsiutaknak itt nyoma sincs, öles árkok, öles vizekkel tálol­­ ónak a keskeny, hepe­hupos járdák szélén. A oésutakon feneketlen a sár, kerten tavak, tó­csák, az udvarokban vis, víz mindenfelé. Mintha ebben a városrészben nem élnének kaj­­tárigényű, higiéniával is ismerős emberek. Mint­ha nem fizetnének ezerféle adót az ezrekre menő adóalanyok. Ahol talán ismeretlen foga­lom az adóvégrehajtó. Nem kellene védist, útadót, betegápolási járulékot, községi pót- és egyéb adókat fizetni. Mert a móra városrészi adófizető polgárról megfeledkeztek évtizedek óta a toronyalján és valósággal másodrangú polgárrá degradálták őket. Az ittlakóknak esik verejü­k és kötelezettsé­gü­k vannak s cserébe viszont semmit sem spnak a várostól, amelynek végül is nem volna szabad ilyen kiáltó ellentéteket emelni polgár és polgár között. A süket fülek azon­ban mintha még jobban betöltődik volna. Nem múlik el ősz, tavasz, hogy a Móraváros­­rész lakossága ne kiáltana fel segítségért, ami­kor a talajvizek egyszerre csak megjelennek a csendes udvarokban, tavakká változtatva a ker­teket, járhatatlanná téve az utakat, elfoglalva a pincéket. Ilyenkor kiürülnek a pincelakások, lakhatatlanná válnak a magas földszintek és az udvari szükséglakások szerencsétlen lakói hiába futnak segítségért, új, lakható lakás ki­utalása végett a n­ém­eti hivatalba. A Móra ucca teljes hosszában pince [UNK] és udvari lakók te lápikón nyugvó ágyakban pihennek. A kony­hában 60—70 centiméter magas a víz, a szo­bában ugyanannyi. A lakók létrán bújnak bele szegényes vackukba és alattuk jéghidegen tük­röződik vissza az alattomos talajvíz. Amelyik házba bekukkan­unk, mindenből panasz és nyo­morúság és víz a lakásokban és víz az udva­rokban. Minden Móra városrészben lakó polgár szava egy-egy jajkiáltás. Amikor a nevüket, a halál birnökét takargató odúk lakójainak neveit kérdezzük, szinte bóruszen felelnek: — Itt oly nagy a kétségbeesése, nyomora, oly vigasztalan a holnapja minden házi­gazdának, lakónak, hogy a sok száz-száz víz­ben élő mórai polgárnak a nevét szinte lehe­tetlen volna feljegyezni. Móra városrészben nem lehet Vikes Sándor avagy Weisz Ignác lakása tűrhetetlen viszonyait vázolni, mert vét­kes nemt­rődömség folytán az egész városrész tizenhét uccájával és többezer lakásával vízben lakik és Uramisten, él. Ezt a városrészt talán fel kell fedezni. Ki­kutatni a térképen a Móra ucca helyét, rá­mutatni a Hajnal uccára, a Kormányos uccára, a Szivárvány uccára, a hosszú Veresdcs uccára és meg kell látni a Kolozsvárt teret (mert ilyen tér is van Szegeden), ahol széles fekvésű tó csillámlik. Apró magas földszintű­ házak szegé­lyez­k az uccákat. A legtöbb emelt tej formájú, mert már évtizedekkel ezelőtt úgy építkeztek e városrészben, hogy magas alapzatú házakat építettek, hogy megmeneküljenek a feltörd talajvíztől. Mert ebben a városrészben ritkán fordulnak meg idegenek. Elvétve kerül ki egy-két bel­városi ember. Minden évben — nyáron — megjelennek a mérnökség emberei és mérnek. Tárgyalnak az eszményi nívóról, a városrész­­ eltöltéséről és a talajüzek lecsapolásáról. A városrész polgárai örülnek és a video esz­en­­dőben reménykednek, hogy hátha megtörtnik az a csőd­, hogy végre mégis felfedezik Móra­­városrészt. De hiába várnak már évtizedek óta a városrendezési munkálatokra. Addig a ma élő emberek már rég a temetők lakója­ lesznek. * A legvigasztalanabb képet kétségen kivül a Móra ucca és a Hálnál ucca nyújtja. A Móra ucca széles kocsiujján ingoványos, apró tavak­kal behintett a kocsiút. A lakók kocsival nem közlekedhetnek az uccákon. A hur­colkodás, türelőanyagszállitás közben­, zsákban hordva tör­ténik. Nem mehet be az uccákba a halottas­kocsi, szerencsétlenség esetén a mentőkocsi. A munkásember, akit a lakása ehhez a város­részhez köt, képtelen ekszisztáni, éppúgy, mint az iparos, avagy a kereskedő, aki sok­szor rászorul a fuvarosra, avagy más járműre És ebben az Isten háta mögé került város­részben nincs megfelelő világítás sem. Már az alkonyati órákban szinte életveszélyes a látás, a mélyvizű árkok mellett. A Hajnal uccában ijesztő mély árok húzódik végig a gyalogjáró mellett. Tekintélyes folyócska. És nincs leveze­tése az árkoknak. Az esővíz, a hólé felgyülem­lett ezekben az árkokban, anélkül, hogy le­vezet útja volna. É s ez így van minden móravárosréti­ uccában,­­kivétel nélkül. Az idén a Móravárosrészben későbbre várták a talajvizet. Az áradások megindulása alatt még tűrhető volt a talajvizek makacskodása. Az első esős, enyhébb nap azután megindította a talaj­vizek zsilipeit és mi víz alatt áll az egész városrész. A lakók már nem is deputációznak. Elunták már a hiábavaló kilincselést és elő­­szobázást, mert bármilyen kérelemmel is fordul­tak eddig a város tanácsához, sohasem találtak még meghallgatásra. A vízben úszó városrész helyzete azonban már tűrhetetlen. A tizenkettedik óra ütött már a városrész lakói felett s feltétlenül kell találni módot arra, hogy a városrész megmaradt lakói végre elsőrendű polgárokként kezeltessenek. A tavaszi városrendezési program első pont­jának Möravdrostész rendezésének kell lennie. E sür­gős kérdés elodázása nem történhet meg többet, mert e vízben úszó városrészben a legnagyobb emberi ellenség, a tüdővész naponta szedi ál­dozatait. A torony alatt tüdőszanatórium felállításáról tárgyá­nak s az állandó viz alatt levő Móra­­városrészből mindennap uj halottat visznek ki a temetőbe, ahol e halál oka a tüdő visz volt. Wolff ezredes Budapestre utazik ahol nyílt színvallásra és paktum kötésére fogja felszólítani a magyar legitimistákat. Bécs, december 31. <4 Délmagyarország bécsi tudósítójától.) Wolff Gusztáv ezredes, a császárka néppárt elnöke, az osztrák legi­­imisták vezére, akinek igen érdekes nyi­latkozata a Délmagyarország karácsonyi szá­méban jelent meg és nagy feltűnést kel­tett, — miként a Délmagyarország bécsi tudósi­ója értesül — január közepén Buda­pestre utazik, ahol­­ árnyalni akar a magyar legi imistákkal, elsősorban Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Pathvicini György és Sigray Antal grófokkal. W­olf ezredes azt tervezi, hogy Budapesten nyílt színvallásra kényszerítheti a magyar legi­timista vezéreket és paktumot köthet velük arra vonatkozólag, hogy ha sikerül Ottó restaurá­lása Magyarországon, úgy az uralomra jutott magyar legitimisták hathatós támogatásban ré­szesítik az osztrák legitimistákat és mindent megtesznek annak érdekében, hogy Ottó el­nyerje az osztrák császári koronát is. Wolff ezredes ezenkívül tájékozódni akar az Albrecht féle propagandáról is. Reméli, hogy módjában lesz beszélgetést folytatnia Albrecht főherceggel és őt arra bírni, hogy nyíltan je­lentse ki, vájjon aspirál-e a magyar trónra Ottóval szemben? Abban az esetben, ha Alb­­recht megtagadná az őszinte nyilatkozatot, úgy Wolff ezredes az osztrák és magyar legitimis­tákét egységes­­frenzivdta akarja vezetni, még­pedig nemcsak A­brecht főherceg, de szülei, Frigyes főherceg és Izabella főhercegnő ellen is. Wolff ezredes budapesti utazása tehát nagy­szabású politikai szenzációnak ígérkezik. A polgármester szerint jövő évben munka nélkül nem maradhat egy szegedi munkás sem. Szeged város törvényhatósági bizottságának decemberi közgyűlésén a szakszervezeti bizott­ság karácsonyi segélyt kérő beadványával kap­csolatosan nagy vita támadt arról, hogy ebben az esztendőben eleget tett-e a város a munka­nélküliség csökkentését célzó kö­elezettségének, adott-e elegendő munkaalkalmat a város mun­kásságának? A polgármester büszkén jelentette ki, hogy az országban nincsen még egy olyan város, amely annyit áldozott volna a munka­nélküliség t­ybl­étére, mint Szeged. Felépítette a fogadalmi templom két tornyát, befejezte az 1924. év őszén megkezdett két Városi bérpalota építését, kiköveztette a négykilométeres nagy­körútit, a havazás óta pedig százával alkalma­zott hóti karitó naps­ámosokat. A közgyűlésen mindenki elismerte, hogy a város által teremtett munkaalkalmak száma csakugyan tekintélyes, de elhangzottak olyan kijelentések is, hogy ezt a számot minden nagyobb megerőltetés nélkül növelhette volna a város, ha végrehajtja a közgyűlésnek azt a ha árosatét, amelyben ki­mondotta, hogy a külföldi kölcsönnek a tanyai vasút költségein felüli részéből egy újabb, negyedik bérházat épít. Hivatkoztak arra is, hogy a mai gazdasági viszonyok között a pol­gárság képtelen új munkaalkalmak teremtésére, ezen a téren tehát a városnak vannak súlyosabb kötelezettségei. Most, a kilátástalan újesztendő küszöbén, amikor fekete kérdőjelként mered felénk az új kalendárium minden hónapja, minden napja, megkérdeztük a polgár­mes­ert, hogy mit vár­hatnak jö­­re a várostól a szegedi munka­­nélkülik ? — A jövő esztendőben nagyon sok munka­­sikalom lesz Szegeden — mo dalia a polgár­mester —, mert nemcsak a város, hanem az állam is nagyobb arányú építkezéseket rendelt el a város területén. Átalakíttatja a dohány­­gyárat és felépítteti az új postapalotát, amely­hez már megfelelő lelke is van. De azért a város is fokozott mértékben kiveszi részét a munkaalkalmak teremtéséből. Három új iskolát építünk jövőre, a Somogyi telepi és az Aigner telepi iskolákat, ezeknek a terve már készen van a mérnöki hivatalban és a Rókusi iskolát, amelynek terve most készül. A rókusi iskola telkén jelenleg tizenkét lakó van, de ezeknek elhelyezéséről gondoskodik majd a város. A legnagyobb munkaalkalom-tömeget az alsó­­tanyai kisvasút építésével teremti a város. A vasútépítést a kora tavasszal megkezdjük és minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a kis­­vasutat még 1926-ban ü­zembe helyezhessü­k. A vasútépítéssel kapcsolatban 20—25 épületet emelünk, amelyeknél nagyon sok építőmunkás és egyéb szakmunkás kap majd hónapokig tartó alkalmazást, a vonalak kiépítésénél pedig rengeteg földmunkásra lesz szük­ég. — Véleményem szerint a jövő évben munka­nélküli ember nem maradhat Szegeden, hacsak olyan szakmunkás nem, aki csak a szakmájába vágó munka elvégzésére válta­kozik, mert­­ a város az összes ipari szakmákat a legjobb aka­rat mellett sem foglalkoztathatja. Villanyszerelő munka például kevés lesz, de azért a munka­nélküli villanyszerelők kaphatnak munkát, ha nem is villanyszerelő munkát. A város tehát most meghozza a maga áldozatát a m­unka­­nélkűUtég enyhe évéért. BŐRBUTOROK és mindennemű kárpitosmunkák legolcsóbban késik Inek, Osztrovszky ucca 3 W 11% 1 JCatCW üaJLs Telefon­hivó 7-39 126

Next