Délmagyarország, 1926. szeptember (2. évfolyam, 201-225. szám)

1926-09-01 / 201. szám

19. September 1. DÉLMAGYARORSZAQ A főbiztos helyett a pénzügyminiszter adott ki jelentést a magyar pénzügyi helyzetről. Budapest, augusztus 31. A népszövetségi pénz­­ügyi főbiztos havi jelentései helyett most a magyar pénzügyminiszter ad ki havi jelentése­ket az ország pénzü­gyi helyzetéről. Az első pénzügyminiszteri Jelentés, amely július hónap­­ról számol be, ma karatt nyilvánosságra. A júliusi állami bevételek 51.2 millió pengőt tettek ki, vagyis az előirányzatot 1.75 millió pengővel meghaladták. Kedvező a postának és az állami vasutaknak Július hónapja is, mert az üzemek Jelentős felesleggel zárultak. Az ország külkereskedelmi forgalma az 1926. év első felében a múlt évhez képest fejlődést mutat. Úgy a behozatal, mint a kivitel mintegy 10 százalékkal emelkedett — mondja a pénz­­ügyminiszter. A jelentés 14 mellékletet tartalmaz, amelyek teljes részletességgel közlik az állami igazga­­tásra vonatkozó számszerű adatokat. A nagykereskedelmi index aranykoronában számítva az élelmezés terén 1.14, az ipar terén 1.30. Egy négytagú család önfenntartási költsé­geinek indexszáma papírkorona alapon 14.823, aranykorona alapon 1.03, — állapította meg a miniszter. Bécsi lapjelentések szerint Bethlen és Gömbös megállapodtak a királykérdésben. (A Dim­agyarország brit szerkesztőségitől.) Bécsi újságjelentések szerint Bethlen miniszter­elnök és Gimási Gyula között megegyezés jött létre az alkotmányjogi kérdésekben. A meg­egyezés részletei ugyancsak a bécsi lapjelen­­tések szerint a következők: Gömbüs és a fajvédők elfogadják Bethlen tervét a felsőház létesítésére és a nádori méltó­ság visszaállítására a trón betöltéséig. Beleegyeznek abba, hogy a nádori méltó­ságot József főhercegre ruházzák. Gömbös azt követelte, hogy Ottó ne a pragmatika szankció alapján kerüljön a trónra, mire Bethlen beleegyezett abba, hogy törvény­javaslatot nyújt be, amelynek értelmében a királykérdés kizárólag választás útján nyerhet megoldást. Gömbös ezzel szemben eláll a nép­szavazástól és megelégszik avval, hogy a ki­rályt a képviselőháztól és felsőházból alaku­landó nemzetg­ ülés válassza meg. Ilyen körül­mények között Ottó királyságába is bele­nyugszik. A megegyezés következtében a kormány anyagilag és erkölcsileg támogatni fogja Göm­bösöket. A bécsi kapjelentés, amely természetesen meg­erősítésre szorul, tudni véli azt is, hogy ezek az alkotmányjogi kérdések néhány hónapon belül ebben a szellemben végrehajtásra ker­ülnek. Elfogy Makó külföldi kölcsöne, mielőtt még felhasználta volna. Egy palotaépités, milyet (A Ditmagyarortzág makit ladu­lUjától.) Makó város képviselőtestülete még ez év ele­jén elhatározta, hogy a kilencmilliárdos kül­földi kölcsönből a városházi melletti rozoga föld­sintes épülete, az úgynevezett kasznár­­lak helyébe egy kétemeletes palotát épít, melynek földszintes uccai frontján fizisthelyi­­ségeket, magában az épü­letben pedig szállo­dát, hangversenytermet és kávéházit létesít. Ennek a nagyarányú építkezésnek részletes terveit el is készíttette Orth Ambrus fővárosi építésszel, de mire a többszázmilliós tervek el­készültek, a belügyminisztérium megsiemisí­­tette a képviselőren­diéi határozatolt, mert nem tartotta a szállodaépítést jövedelmező befekte­­tésnek. Erre a város új határozatot hozott. Kimon­dotta, hogy felépitteti a kétemeletes palotát, de csak bérpalotának. Az uccai fronton fizió­ek lesznek, az emeleteken 5—4—3 szobás laká­sok. Hogy a jelenlegi épületben elhelyezkedett 18—20 kereskedő az épitkezés tartama alatt hajléktalan ne legyen, 100 milliós befektetéssel egy hatalmas banképületet emeltetett a Drsc­sóffy-téren. Azután átdolgoztatta a közel fél­­milliárd­ba került Orth-féle terveket. Az új tervek sohasem hagynak jóvá, is több mint százmillióba kerültek. Már megkezdték a régi épület lebontását, amikor megérkezett a belügyminiszter újabb leirata. Most azért aggályoskodik a belügy­miniszter, hogy akad-e majd gazdájuk Makón a több mint 30 millió évi bérbe kerülő 5 szo­bás lukssai lakásoknak. A főispántól kér a bel­ügyminiszter erre nézve megnyugtató választ és míg a főispáni jelenlét be nem érkezik, nem mondja ki a döntést a birpalota ügyében. Addig pedig felhasználatlanul hever a külföldi kö­szön és emészti a drága kamatokat. Három­negyed milliárdot már elköltöttek belőle egy oly épitkezés előmunkálataira, amelyből — úgy lehet — semmi sem lesz. Ha a főispán! jelentés nem lesz kedvező, úgy könnyen meglehet, hogy az egész épít­kezési terv a kezdet kezdetének stádiumába kerül vissza és mire újból kiagyalnak valamit az illetéknek, felemésztődik az égési kölcsön­összeget a horribilis kamatok. Ha­ nem volt igaza Makó legkonzervatívabb városatyjának, az öreg Cserén Jánosnak, aki azt ajánlotta már a kezdet kezdetén, hogy adja vissza Makó az egész külföldi kölcsönt! Bizonytalan időre elnapolták a város kontra Andor-per tárgyalását. A szerződés hatálytalanítását célzó kereset ellen Andor pergátló kifogásokkal áll­ S5 Vita a Jiránbíróság illetékességéről. (A Délmagyarország szegedi munkatársától) A színház sokat vitatott ügye kedden jelentős állomáshoz jutott el. A járásbíróságon dr. Vadász Lajos­­árásbiró előtt a város és a színigazgató mint pörös felek találkoztak. A kernelet — mint ismeretes — a város tanácsa inditotta Ander Zsigmond szinigugató eien, arra kérve a bíróságot, hogy a város és a színigazgató szerződését hatályt­alan­ítsa és kötelezze a híre­ség Andort arra, hogy nyolc nap alatt adja át a színházat a városnak. A nagy érdeklődésre­ vitt élté tárgyaláson persze érdemi döntés nem történt. A kereset ellen dr. Schwarz József, Andor jogi képviselője pergátló kifogásokat jelentett be és kérte, hogy szerezze be a bíróság a színházra vonatkozó összes tanácsi iratokat, amit a bíróság el is rendelt és csak az iratok áttanulmányozása után dönt majd a pergátló kifogások kérdésében. A reggel 9 órára kitűzött tárgyalást 12 órakor kezdte meg Vadász Lajos Járásbiró. A szűk birói szobában ügyvédek, az inészek, kiváncsiak. A tárgyaló biró asztalát is szoros gyűrűben körülveszik az érdeklődök. A teremben alig lehet mozogni. Dr. Simkó Elemér lisz­i főügyészé az első szó. Teljes egészében felolvassa a város kere­setét, amelyet dr. Semogyi Sdlvesifer polgár­­mester írt alá. A kereset elmondja, hogy a sza­kítás szükségességét a város és Andor közö­t nem a város közönsége idézte elő, hanem a kényszeregyezségi eljárás során hozott az a 3 bírói ítélet, amely megállapította, hogy Andor alkalmatlan a színház vezetésére. A tanácsnak teljes felelőssége tudatában ilyen előzmény után foglalkozni kellett azzal a gondolattal, hogy szakít Andorral. — Véleményem szerint —■ folytatódik a ke­reset — a város és Andor közötti szerződés alaki hibákban is szenved, mert egyik szerződő fél részéről nincsen aláírva. E tény kizárja, hogy Andor okiratilag jogokat vindikáljon magának. Az nem szorul bizonyításra, hogy egy szerző­dés csakis mindkét fél aláírása esetén érvényes. Az 1926—1929. évekre szóló szerződést a pol­gármester nem írta alá s így az nem jött létre, annak alapján tehát Andor nem formálhat jo­gokat a színházra.­­ Az előzményekhez tartozik még, hogy Andor a legutolsó sziniévad végén rájött arra, hogy adósságát rendezni nem tudja és hogy lélekzetet nyerjen, és időnkivüli kényszeregyez­séget kért. A törvényszék a kérelmet elutasí­totta. A bíró­ság megállapította, hogy Andor a bevételével elszámolni nem tud és hogy olyan jövedelme volt a színházból, hogy abból ren­des, gondos, gazdaságos kezelés mellett szín­házát fentarthata volna, sőt vagyont is szerez­hetett volna. Andor a fizetésképtelenségét már 1925 szép emberben észlelte. A rossz helyzetbe azonban saját hibájából került s így jóhisze­műséggel nem is védekezhet, ennek alapján a város közérdekből felkérte, hogy egyezzen bele a szerződés hatálytalanításába. Andor ezt írás­ban megtagadta. A kereset végül megemüti, hogy­­ Andornak ma sincsen koncessziója , igy október 1-én a színházat nem tudja megnyitni. Szerződés­­felbontó okoknak tekinti a város, hogy Andor április 30-áig nem jelentette be társulatának névsorát s mindezek alapján kéri, mondja ki a bíróság, hogy a szerző­dés nem bír hatállyal és érvénytelen. A kereset részletes ismertetése után a tár­gyaló bíró kérdésére dr. Simkó Elemér elmon­dotta, hogy Andor súlyosan megszegta a szer­ződés kötelező pontjait, azonkívül financiális okok miatt képtelen a színházat vezetni. Az 1925—26. évben három és háromnegyed mil­liárd van a színház bevitele, amelyből Andor egymilliárd 845 millió koronával nem tudott elszámolni. Ez az összeg elsikkadt a keze között. Vadász biró: Nem értem. He Andor Zsig­mond egymilliárd és 835 millió koronát kere­sett, miért mondják, hogy a színház jövője nin­csen biztosítva. Simkó főügyész: Nekem olyan adatok van­nak birtokomban, amelyeket az alkatommal részletezni nem akarok. De Andor teljesen kép­telen a színház vezetésére. Ő mega is kijelen­tette, hogy enyigilag összeomlott és kérte a színház szanálását. Vadász bíró: Van-e a polgármesternek vétó­joga egy olyan határozat ellen, amelyet a bel­ügyminiszter jóváhagyott ? Simkó főügyész: Van ! A virosnál ez szokás­jogon alapul. Csak akkor érvényes egy határo­zat, ha a polgármester aláírja. A kereset érdemi részére vonatkozóan a tár­gyaló bíró felszólítására dr. Schwarz József ki­jelentette, hogy csak szigorú jogi keretek között reflektál az elhangzottakra. Érzelmi momentu­mokat nem akar felhozni, mert arra szükség itt nincsen. Bejelenti, hogy a kereset ellen per­­gátló kifogásokkal él. Pergellé kifogásai között előadta, hogy a színház és a város között bér­léti vagy haszonbérleti szerződés nincsen. A legutolsó szerződést, amely újabb három évre Andornak adta a színházit, a belügyminiszter jóváhagyta s így az érvényes. Az, hogy a polgármester nem írta alá a szerződést, a jogi lényegen mit sem változtat, mert ez csak adminisztrációs hibából történt. Bérleti szerződés nem volt a város és a szín­ház között s így a kereset bírósági elbírálása nem a Járásbíróság, hanem a törvényszék ha­táskörébe tartozik, azért is, mert az újabb három évre szóló szerződésből hiányzik az a pont, hogy a vitás ügyekben a járásbíróság iletékes. A város ezzel szemben azzal érvel, hogy a régebbi Palágyi- és az azt követő átru­házási szerződés kimondja a járásbíróság ille­tékességét. Ez megfelel e valóságnak, de az úgynevezett harmadik szenedé­ben csak kikö­tés formájában szerepel a Járásbíróság illetékes­sége és nem a szerződés pontjai között. A

Next