Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
A szegedi rendőrség piaci detektívcsoportot szervez, hogy megakadályozzák a pengős visszaéléseket. (A Délmagyarország munkatársától.) A pengőszámításra való áttérés rendkívüli nehézségeket és kellemetlenségeket hozott magával. Az eddigi megállapítások szerint kétféle módon élnek vissza a lelkiismeretlen pengőcsalók a közönség tájékozatlanságával Az egyik módszer magának a pengő ércpénznek a meghamisítása. Már a pengő kibocsátása előtt ugyanis ügyes szélhámosok nagymennyiségű régi egy- és kétilérest, valamint 10 fillérest szereztek be és ezeket most kifényesítve, mint pengő ércpénzt igyekeznek forgalomba hozni. Megállapítható, hogy már ezideig nagyon sok ilyen hamis pengőt hoztak forgalomba. A szélhámosok másik módszere az átszámolással kapcsolatban történik és itt különösen a tanyaiakra vetik ki hálójukat. A rendőrség a hozzá beérkező jelentések alapján ma tervbe vette, hogy rendes piaci detektív csoportot szervez, amelynek tagjai arra az időre, amíg a pengőszámítás teljesen átmegy a gyakorlatba, állandóan a piacon teljesítenek szolgálatot. A detektívek természetesen azt is ellenőrizni fogják, hogy árdrágítások ne történhessenek. A szegedi rendőrségre eddig ilyen árdrágítás, feljelentés még nem érkezett be, amit azzal magyaráznak, hogy jobbára még koronával fizetnek és egyelőre mindenki fél a pengőtől. MMMWOI A polgármester rézfokost kapott ajándékba, hogy „el lehessen némítani az ellenvéleményt“ Köszöntések Szilveszter napján. (A Délmagyarország munkatársától., Az esztendő utolsó napja mindig olyan félhivatalos ünnepnap fele volt, a múló, agonizáló esztendő bucsuünnepe. Az emberek, akik általában és rendszerint félnek a bizonytalan jövendőtől, de félnek a megöregedéstől is, boldogan, mámorosan búcsúznak el minden esztendőtől, a mullá szelídülő év minden bajától, szenvedésétől. Ebből a különös ellentmondásból keletkezett a félhivatalos ünnep, amely Szilveszter uralma alatt majdnem főigazgatói szüuetté változott a szegedi városházán. A hivatalos óra is csak délig tart a robotos hétköznapok két órája helyett, de nyolctól tizenkettőig nem tesznek mást a városi urak, mint hogy felveszik — immáron pengőértékű — újesztendei fizetségüket (Kaszó Lexi úr, mint főkasszamester az egyetlen talán ezen a napon, aki rogyásig dolgozik a torony alatt), boldog uj esztendőt kívánnak egymásnak, szépen sorba, a rang és mód szerint, aztán megindulnak a polgármesteri előszoba felé. Szilvesztert köszönteni. A főkasszamesteren kívül a polgármesternek is rolxzos napja ez az ujesztendővel kombinált névünnep. Eljön ilyenkor hozzá az egész város, külön-külön és deputációként, aztán mindenki mond valami szépet és jót, kíván sok szerencsét, boldogságot, az emberi kor legvégső határán »> túl terjedő életet, végezetül pedig boldog uj esztendőt. A»olgámester szerencséjére ügyes szónok, szép szavai és szép mondatai vannak raktáron erre az alkalomra, idéz Goethéből, Schillerből, Shakespeareből, sőt még Anatole Francéból is. De mást válaszol mindenkinek és beszéde belekapcsolódik mindig azokba az igen csak hasonló, sőt majdnem azonos szóbokrétákba, amelyekkel a tisztelt előtte szóló kedveskedett neki. Azután ajándékok is érkeznek, gobelin-fenekű hamutálcák, bőrszivarok, virágok, elevenek és leszakítottak. Kapott a szegedi vitézektől egy művésziesen kidolgozott réz fokost, benne az ország és a város címere. — Vitéz Gárgyán Imre volt a vitézek szónoka örvendezik a névnapos polgármester —, nagyon szép beszédet mondott. Az volt a lényege, hogy ez a fokos nagyon alkalmatos és használható jószág. Sétálni is lehet vele legényesen, támaszkodni is lehet rá öregesen, védekezni is lehet vele, de támadni is. Erősen biztatnak, hogy ezzel járjak a közgyűlésekre és ez legyen joga rom, amellyel nagyszerűen el lehet némítani minden ellenvéleményt Az asztalon ott vannak a hagyományos névnapi szivarok és cigaretták. A szivar és cigarettanemek váltakozásából lehet következtetni a közgazdasági helyzetre. Tavalyelőtt még csak Cuba-Portorikó járta, az elmúlt évben már Brittanbca is került, amely , mint tudnivaló, még mindig a szivarok töltött káposztája, ahogy Vulpes úr valamikor megállapította — az idén pedig, közmegelégedésre eljutottunk már az Operasig. A cigaretta (valuta) azonban sülyedt. Tavaly még Princessas képében nyilatkozott meg a polgármesteri köszönet a névnapi jól-i úiwú^mirt az idén azonban a szivarfüstre hitvány tüdőknek megfelelt öregedniök a különlegességek trónusáról az általános pultra taszított Kavallával. A polgármester egyébként berendezkedett a hölgyekre is, jófajta csokoládé bonbonok is akadtak asztalán. E. Schatz Magda fűzőszalonjában legolcsóbban készülnek hasfűzők, melltartók stb. Szeged, Somogyi ucca 15. 366 Telefon 14—30. adófelszólamlási tárgyalások. A szegedi 1. számú adófelszólamlási bizottság január 3-án a következők felebbezéseit tárgyalja: Falik Emánuel szövetkereskedő, Krémer* H. cég zsibárus, Falik Hermann zsibárus, Fried Jakabné zsibárus, Fischoff Sándor zsibárus, özvegy Friedmann Farkasné zsibárus, Hausser Gyula, Kovács Ferenc ügynökök, Szántó és Társa ügynökség, Mihályi Sándor bizományos, Gyula Pál, Geréb József, Gaál János Gubody Márton, Hacker Jenő, Arató Dezső, Mogán Jakab, Kisházi Andor, Iricz Dezső ügynökök, Erdős Miklós bankigazgató, Schulcz Gusztáv, Rudolf és Rosenberg, Papp László, Lendvai Vilmos, Kovács György, Révész Sándorné, Szécsi Dániel ügynökök. Január 4-én: Taraszovics Ödön, Dacsó Arnold, Mayer Gyula, Román András, Horváth Lajos, Bartos Béla, Kugli Péter, Bérczi Dezső, Jenovai Jenő, Kádas Zoltán, Koch Béla, Lendvai Sándor, Nyilasy Dezső, Politzer Jónos, Pudler Andor, Sági János, Stein Sándor, Bors Mihály, Banka Sándorné, Bánfi Sámuel, Krámer Izsák ügynökök, ördögi Mária szalócs. Január 5-én: Kotányi János, Braun Miksáné, Csonka Gergely, Bartók Vilmos, Karbiner Péter, Botisch Béláné, Danner László, Szepes Ármin, Grets Miklós, Szeredai József, Klein Mór, Fazekas Endre, Francén Jenő paprikakereskedők, Ehrenstein Hermann ruhakereskedő, Grünberger Marton, Aszódi Adolf borkereskedők, Horváth Dániel büffés, Breider Henrik sajtkereskedő, Bajlai Imre élelmiszerkereskedő, Stern Alfréd diókereskedő Nagy újévi vásár! Cesacállított árak Soós óruflaxban 129 Szeg d Iskola és Oroszlán ucca sarkai , tel. 10—77. Divatos télikabátogombokat készítek minden színben Nagyban is szállítok. Tisztelettel Csordásné v, gombkötő Szeged, Jerney-ház Te vagy az a híres? Irta: Móra Ferenc. Bizony mikor ez az eset megesett, még akkor nagyon kis helyen elfért Szeged városa: abból is látható, milyen kis hely volt akkoriban a városunk, hogy mindössze egy borbély lakott benne. Nagy tudomány volt pedig akkoriban a borbélyság s nagyobb ember a borbély, mint a generális. Hiszen a generális egyebet se tud, mint verekedni s vagy az egyik veri meg a másikat, vagy a másik az egyiket — s ezzel ki van az egész tudományuk. A régi világbeli borbély valóságos akadémikus volt hozzájuk képest. Piócázni, eret vágni, höppölyözni, csillagok járásából jövendőt mondani, esőt csinálni, szelet megállítani, fűből-fából orvosságot főzni: ez mind hozzátartozott a borbélyi tudományhoz, a szervesztésen fölül. S mivel mindezen dolgokban nem volt párja Jakab mesternek - így hívták a szegedi borbélyt — kevélység dolgában se volt neki párja Hatrongyostól Kutyanyakig. Nem is borotvált volna ő mást, csak a főbírót, a tanácsbéli urakat, módos görög lantosokat, azoknak a zsebében csörgött borravaló gyanúul az ezüstgaras. Az öreg legénynek jutottak a csizmadiák, a szabók, a szűcsök és egyéb közrendű népek, azoknak a markából hullott borra valónak a rézpeták. Hát az inasnak ki maradt? Neki maradtak a hajdúk, a targoncások, a koplalósok és egyéb istenszegényei: ezek fülrángatás képében fizették le a borravalót. De, ha uj esztendő napja nagyon jó kedvében találta őket, akkor a feje búbjára is adtak egy barackot a surculusnak: — Tovább élj, öcskös, ebben az esztendőben, mint a múlt esztendőben! Persze erte a kis inas máját a keserűség, holott az ő kezében is fogott úgy a borotva, mint akár a majszterében, akár a segédében. De nem ért az semmit, még a vargainasoknak is több becsületet adtak a pattogatott kukoricás asszonyok, mint neki, így aztán nagyon sokszor csak az éhkoppot nyelte a jámbor, mikor a följebbvalói annyit föcsöztek mindenféle földi jókkal, hogy maguk is sokalták. Éppen akkor is füstölt kolbászt kávézóit Jakab mester, mikor ijedt kiabálás verte föl a tatrán uccát: Itt vannak a törökök! Jakab mesternek torkán akadt a kolbász ijedtében. Hát még mikor meghallotta, hogy annyian vannak, mint a drótféreg s hogy ugy bekvártélyozták magukat a nagy piacra, mintha sohase akarnának többel elmenni. Mi lesz ebből, radnui szent szűz! Hát az lett, hogy egyszer csak beállít Jakab mesterhez egy nagy darab török. — Te vagy az a híres szegedi borbély? — Csakis, nagy jó uram. Éppen én vagyok az. Miben lehetek szolgálatodra? — Szedd össze hamar a szerszámaid. A kegyelmes Kecsep basa méltónak talált arra, hogy a te kezed szabadítsa meg a szakállától. Jakab mester háromat is ugrott egy nyomba s egyszerre ott termett a Kecsep basa sátrában. Csupa selyembársony volt annak a firhangja is, csupa arany-ezüstben jártak ott még a szervesen kutyamosók is. — No, Jakab mester, itt olyan borravaló néz ki, hogy még az unokád is virilista lesz belőle! — gondolta magában a borbély. Ahol ni, emeli is már az egyik szerecsen a zacskó aranyat, mikor rárecseg a Kecsep basa: Idehallgass, te híres borbély Ha szépen megborotválsz, aranyba foglaltatlak. De, ha megkarcolod az ábrázatomat, akkor megnyarallak és kitüntetlek korpával, érted-e? Jakab mesternek a térde is összeverődött ijedtében, ahogy leborult a basa előtt. — Kegyelmes basa, nem én vagyok az a hires borbély. Az öreg legényem az, min gyárt szalajtom, csak hazamehessek. Egy pillanatnyi idő múlva már ott istenkedett az öreg legénynek: Szaladj csak, fiam, borotváld meg a basa őkegyelmességét. Soha se láttál még olyan finom úriembert. Patyolat a bőre, arannyal bélelt a tenyere. Legyen a tiéd, barátom, ne mondhasd, hogy mindig én kaparom el előled a nagy marhákat. Jakab mester azzal bebújt az ágy alá, az öreg legény pedig átkattyogott a törökhöz. — Te vagy az a híres borbély? Én vagyok, kegyelmes uram. No, majd meglátom. Már a habot is megkeverte a legény, mikor azt kérdi tőle a basa: — Elmondta-e a gazdád, hogy áll a bál? Semmit se szólt az, kegyelmes basa. — Arannyal kenetlek meg, ha jól fog a borotvád, mogyorófahájjal kenetlek meg, ha belevágsz a bibircsóimba. Szappant, borotvál, basát, ott hagyott az öreg legény, csak úgy futtában kiáltott vissza. — Bot a borotvám, ólom a kezem, kegyelmes baja, de majd küldök én magam helyett mindjárt olyat, aki akkor is simogat, mikor farag Otthon aztán körülcirógatta a kis inast. No kölyköm, ne mondd, hogy rossz szívvel vagyok hozzád. Olyan nagy urat engedek át neked, hogy holtig emlegeted. Beajánlalak a Kecsep basának, szedd hamar a tenyeredbe a lábad. Azzal ő is lebujt az ágy alá Jakab mester mellé, az inas pedig ment fütyörészve a basához, aki mordul fogadta — Te vagy az a hires* — Én ám, hirtelen basa ur, sergett-pergett a gyerek s már akkor pemecselte is a Kecsep basa állát, egy csöppet se nagyobb megilletődéssel, mint valami jámbor lápéi szamárhajlóét. — Megállj, gyerek — röffent rá a nagy szörmók ember. — Tudod te, milyen az én szerződésem? Majd megmondja, basa bácsi, ha akarja.