Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-01 / 148. szám

9ÉLMAGYARORSZÁG Stresemann Oslóban Oslo, junius SO. Stresemann német biro­dalmi külügyminiszter ma délelőtt tartotta az oslói egyetem dísztermében előadását ab­ból az alkalomból, hogy az idei Nobel-díjat megkapta. A borús idő ellenére hatalmas embertömeg gyűlt össze az egyetem előtt. A dísztermet, amely Osló legnagyobb és leg­díszesebb termei közé tartozik, előkelő közön­ség töltötte meg. Jelen voltak a német követ, S a német követség egész személyzete, a stor­thing elnöke, a miniszterelnök, a kormány és átvette a Nobel-díjat, a storthing tagjai, a diplomáciai testület szá­mos képviselője, Osló város tanácsának tagjai, valamint a művészi, tudományos és gazda­sági élet képviselői. Két óra után megjelent a király a terem­ben, és szívélyesen üdvözölte dr. Stresemannt. Ezután Stang tanár, egyetemi, rektor, a Nobel­­bizottság elnöke tartott rövid beszédet és örö­mét fejezte ki afelett, hogy dr. Stresemannt üdvözölheti, majd dr. Stresemann lépett az előadói emelvényre és megtartotta előadását Hadgyakorlat sis sebesülttel. Bukarest, június 30. Kiseneu közelében, a Bujcani völgyben tartott harcászati gyakorlat alkalmával súlyos baleset történt. A 3-ik szá­­m­ú Rosiori lovasezred abból az alkalomból, hogy Manu tábornok szemlét tartott a csa­patok felett, két részre oszolva egymás ellen szinleges támadást hajtottak végre. Eddig is­meretlen okokból a két csapat vaktöltés helyett élessel lövöldözött, úgy hogy mintegy 20 ka­tona és a gyakorlatot vezető egyik főhadnagy megsebesült. ^ ^ ^Féltékeny volt­«, nem tudom__belém © zűri... nem tudom miért..." Balázs Maies cipészsegéd árral összeszurkálta alvó feleségét. (A Délmagyarország munkatársától) Balázs János cipészsegéd csütörtökön virradóra feleségét mellbeszúrta. A mentők súlyos állapotban­­ kórházba szállították. Szent István­ tér 6. számú ház egyik kicsi, alig 1—2 lépés széles és 4—5 lépés hosszú szobács­kájában csütörtök virradóra, különös és eddig még felderítetlen családi dráma játszódott le. Balázs János cipészsegéd éldegélt itt feleségével, Bebők Rozáliával. Három éve voltak házasok, a férj nem ivott, nem lumpolt, rendesen hazahozta a heti keresetét, ami alig volt elég a megélhetésre. Az asszonynak is dolgoznia kellett, mosni járt, vasalni, takarítani. Húsvétig nem volt semmi baj. Akkor Balázs egyszerre csak a szívét kezdte fájlalni, azt mondta beteg. Egyik orvostól a másikhoz járt, mind több és több pénzt költött ki gyógyításra. Az utóbbi hetekben egy fillért sem vitt haza és mindent az asszonynak kellett fizetni. Egyik nap az asszony holtfáradtan vánszor­­gott haza a munkából. — Nem bírom sokáig, hogy én tartsalak el — mondotta férjének. Balázs lehajtotta a fejét és csöndesen felelte: — Ha kirúgsz a házból, neki megyek a Tiszának. Általában a Tiszát gyakran emlegette és a ház­­béeliek előtt is gyakran hangoztatta, hogy bele­üli magát a folyóba. Péter-Pál napján kimentek Újszegedre. A nap még a lombokon keresztül is forrón tűzött le. Ba­­lázsné szive megesett után, leültek egy pohár sör­re a Vigadóban. Lehet, hogy az utolsó garast kellett kifizetnie a sörért Velük tartott egyik szomszédnőjük is, Kofán Éva. Balázs ivott. Közben nadrágja zsebéből több­ször is egy árat szedett elő és játszadozott vele. — Minek ez az ár ünnepnapon? — kérdezte a Szomszédasszony. — Csakúgy. Nálam van — volt a lakonikus válasz. Nem volt izgatott, ingerült, a világon semmi se látszott rajta. Hazatértek, lefeküdtek. Semmi ve­szekedés, semmi csete­paté. Két óra után rémes sikoltozás verte fel a ház csendjét Balázsék szobájából vad lárma szűrő­dött ki. Korán Éva berohant a lakásba, ahol borzalmas látvány tárult szemei elé. Balázsné nyakából vastagon ömlött a vér és a szerencsétlen asszony tántorogva si­koltozott segítségért. Amikor Balázs meglátta Kofán Évát, úgy, ahogy volt, alsóruhában kirohant az ajtón és elmene­kült. f' ,!üij ,v1jd u-Azóta se híre —nyoma, f ' jgj) A többit Balázsné mondja el, halk, nyöszörgő hangon. Össze-vissza kötözve fekszik Kofán Éva lakásán, mert a kórházból már hazaszállították. — Semmi sem volt közöttünk — mondja —, Egy szó, annyi nem sok. Lefeküdtünk. Egyszerre csak mély álomból arra riadtam, hogy nagyon fáj az oldalam .,,Oda kapok"...vérzik .. . az uram megszűrt . Elcsuklik a hangja. . " — Kiáltoztam, ő meg egyre hajtogatta: " — Jaj anyukám, jaj anyukám. — Belémszúrt az árral, amit Újszegeden mu­togatott. Mikor látta, hogy nem szúrt agyon, hogy élek, felkapta a bőrkést és a torkomat markolász­­va, beledőfte, közben egyre kiabálta: — Jaj anyukám, jaj anyukám. — összeszurkálta az arcomat, megvágta a ke­zemet, én egyre sikoltoztam és védekeztem, ahogy tudtam, beleharaptam az ujjába is, akkor eresz­tett el és éppen akkor lépett be a szomszédasszony. A szeme teli könnyel. Nem tudja miért tör­tént az egész. , . Féltékeny volt-e, nem tudom belém szúrt, nem tudom miért.,,Nem­ tudom... Korán Éva a köténye szélével törölgeti a szemét. Sajnálja ő is, a csendes jóravaló és dolgos mun­kásasszonyt, aki súlyos sebeivel vivődik a kes­keny kórágyon. Balázs János pedig nyomtalanul eltűnt. A rend­őrség keresi. Bor. Monstre nagygyűlés a lakásfelszabadítás ellen (A Délmagyarország munkatársától.) A lakásfelszabadítás ellen megindult akció in­tézőbizottsága csütörtökön este megbeszélést tartott, amelyen elhatározták, hogy rövidesen nagyszabású népgyűlést rendeznek, amelyen rámutatnak a lakás­felszabadításokban rejlő veszedelmekre. A nagygyűlés által elfogadott határozati javaslatot memorandumban foglalva egy kül­döttség nyújtja majd át a népjóléti minisz­ternek. 1957 juliusLJ Mikes püspök és Migazzi gróf rágalmazási pere. Szombathely, június 30. Ma tartották meg a veszprémi járásbíróságon, mint kiküldött bíróságnál a tárgyalást abban a perben, ame­lyet Mikes János gróf szombathelyi püspök indított kétrendbeli rágalmazás vétsége miatt Ambrózy-Migazzi István gróf tanai földbir­tokos ellen.­­­ A­ bíróság a tárgyalás megnyitása után az ügyész indítványára a nyilvánosságot a tár­­gyalás egész tartamára kizárta. A járásbíróság Ambrózy-Migazzi István grófot bűnösnek mondotta ki egy rendbeli folytatólagosan el­követett rágalmazás vétségében és ezért őt egyhavi fogházra mint fő- és 160 pengő pénz­­büntetésre, mint mellékbüntetésre.. Ítélte. A büntetés végrehajtását a gróf öreg korára és büntetlen voltára tekintettel háromévi időtar­tamra felfüggesztette. Az ítélet ellen az ügyész és a védelem felebbezett. ■ [UNK] Fee. prof. Ernest Foerk •.. A napokban a fogadalmi templom körül jár­tam és nézegettem azokat a hatalmas fehér már­ványtömböket, amelyekből a templom oszlopot portálját állítják rövidesen össze. Gyönyörűen ki­­faragott márványkolosszusok ezek, amelyeknek domborulatain felvonul Brehm egész állatvilága. Van ott elefánt, griffmadár, oroszlán, bárány, van­nak fantasztikus, őskori szörnyetegek is és kö­zöttük, egyelőre még csak gipszmodellben, sze­rényen megvonul egy emberi arcot ábrázoló ér­dekes relief. Ott áll a templom hűvös főhajójának egyik sarkában, a bejárattól balra. Amint köze­lebbről nézem, felismerem az erősen kihajló em­berarcot: Foerk Ernő szűken méretezett feje bókol felém. Körülötte antik jellegű felírás: FEC,­ PROF. ERNEST FOERK,,i.Hát ez hova kerül? — kérdeztem csodálkozva valakit, akit legközelebb találtam. ' Bfi ®! apjgf 1# : — Ide, a főbejárat oldalába —< mondtat készségesen a kérdezett, rvi ■ [UNK]•#4 Azt hittem, hogy megcsalt a szemem, hogy­ nem jól betűztem ki a dombormű felírását. Biz­tosan valami új és modern szentet ábrázol a szobor. De nem, a felírás másodszor is azt mondta, amit először mondott és az arc sem változott meg, Foerk Ernő arca volt,­­ i­­­i­t Ott a faragott ruskicai márvány tömbök között tökéletesen elbájolt ez a határtalan szerénység. Mert hát kérem, úgy áll a dolog, hogy prof. Ernest Foerknek senki sem mondta, hogy éppen a főbe­járat oldalfalába tegye a saját szobrát, oda tehette­ volna például a főoltár közepébe is, a templom­kapu fölé is öles nagyságban, kisajátíthatta volna a templombejárat oszlopait tartó oroszlánok he­lyét is a saját lovas­ szobra számára. De nem vá­gyott ilyen előkelő pozícióra, megelégszik a fő­bejárat falával, ahol helyet kapnak a többi sze­rényebb szentek is. Végeredmény képen ezért a fáradtságért is kár. Aki a fogadalmi templom fölcicomázott testére ránéz, az mindig t­udni fogja, hogy prof. Ernest Foerk volt az, aki Schulek gyö­nyörű álmát páratlan üzleti érzékkel ap­rópénzre váltotta fel, mert hát maga a templomi élethűbb, impozánsabb és jellegzetesebb szo­bormása az érdemes »mesternek« ennél az egy­szerű domborműnél és jobban is biztosítja szá­mára a halhatatlanságot, r Vitéz Laci,' Coni ’It a VeltU új filmje: Vé­r, POCA NEGRI főszereplésével 7”IlySClí hétfőn és kedden a Korzó Moziban.

Next