Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)
1937-05-01 / 98. szám
Szombat, 1937. május 1. XIII. évfolyam. 98. sz. Politikai napilap A város és az iparosok A péntek délutáni kisgyűlés tárgysorozatának jelentékeny részét foglalták le az árlejtési ügyek. S ha valaki meg akarná rajzolni a mai kornak munkaviszonyait, az ipari foglalkoztatás képét, tanulságos anyagot találna azokban a tárgyalásokban, melyeket a közületek a vállalatok kiadásának kérdésében folytatnak le Meg lehet állapítani, hogy az iparosok között soha olyan éles verseny nem volt és soha olyan csekély haszon kilátásával nem elégedtek meg, mint a mai időkben. Minél nehezebbek az életfeltételek, minél jobban romlik az iparosok foglalkoztatásának indexe, annál olcsóbban kénytelen munkát vállalni az iparos s annál mélyebbre kénytelen leszállítani életszínvonalát. A munka kell már csak a személyzetnek s az eszközöknek foglalkoztatásáért is s az iparos kénytelen munkát vállalni akkor is, ha filléres nyereségekkel számolhat csak. A közmunkák fokozása s azok az áldozatok, melyeket a társadalom a közmunkák fokozása érdekében hozni kénytelen, ha elsősorban a munkásság foglalkoztatását s életfenntartását hivatottak is biztosítani, nem téveszthetik szemük elől azt a célt sem, hogy nemcsak a munkanélküli munkásokról, hanem a munkanélküli munkaadóról is gondoskodni kell. Vannak iparágak, melyekben egyetlen megrendelője van csak: a közület. A péntek délutáni kisgyűlés kövezési munkálatok kiadása fölött döntött s a szegedi kövezőiparosok már csak azért is a legnagyobb érdeklődéssel kisérték a kisgyülés tárgyalását, mert a városon kívül a kövezőiparosokat más alig foglalkoztathatja s a város egy egész évre adta ki a kövezési munkákat. Vagy most kapnak munkát, vagy egyáltalában nem kapnak. S akármilyen indokolt, helyes, sőt szükséges is az a gondoskodás, mely a városi pénztár érdekeit tartja szem előtt s mely minden árlejtésnél arra ügyel, hogy a város polgárságának legkisebb tehervállalása mellett történjék meg a munka kiadása, mégis az látszik helyesnek, amit a kisgyűlés elhatározott: hogy ne a legolcsóbb ajánlattevő egyetlen iparos, hanem a legolcsóbb ajánlat egységárai mellett valamennyi követőmester is jusson munkához. A kérdés a városra nézve nem nagy jelentőségű, s inkább csak elvi állásfoglalása miatt bír jelentőséggel. A város nem károsodhatik, tehát nem lehet drágábban kiadni a munkát, mint ahogy a legolcsóbb ajánlattevő annak elvégzését vállalta, de nem lehet egyetlen vállalkozónak sem kiadni, mert a városnak nemcsak az uccák kövezéséről kell gondoskodnia, hanem azokról is, akik az uccakövezés költségeit összeadják. Mit ér az, ha kövezett uccáink lesznek, de nem lesz dolgozó polgárságunk, nem folyik polgári munka, mely eredményeivel a közület fenntartása is képes.? A város nem tagadhatja meg űrödését az élő emberektől sem, ha a halott övékről gondoskodni köteles. Voltak idők, amikor a financiális szempontoké volt az elsőség, de jelentőségben a szociális szempontok a financiális követelmények mellé nőttek. Szociális és financiális szűrőn kell áteresztenie a városnak minden fillérjét. A tisztviselői fizetések mellett az inségköltségvetés s a városi közmunkák jelentik azokat alapokat, melyeken keresztül a városi polgárság közszolgáltatásai a polgársághoz visszafolynak. A közigazgatás nem jogszabályok végrehajtója, hanem az élet szabályozója s minél terhesebbek az életviszonyok, annál többet kell vállalni a közigazgatásnak a polgárságról való gondoskodás terheiből. Ennek a normának kell megszabni a város és az iparosság viszonyát. Az világköltségvetések gondoskodnak a munkanélküli munkásokról, a város közmunkákkal gondoskodjék a munkanélküli munkaadókról De akkor ennek a gondoskodásnak igazságosnak és szociálisnak kell lennie s arra kell törekednie. Budapest, április 30. A képviselőház pénteken élénk érdeklődés mellett folytatta a költségvetés vitáját. Az első beszédet Griger Miklós mondotta nagy figyelem közben. Griger, azzal kezdte, hogy visszapillantást vetett politikai kálváriájára, amit a házfeloszlatáskor tett közbeszólásával idézett fel. Azt kiáltotta a miniszterelnök felé, hogy nem váltotta be ígéretét, ezzel a közbeszólásával megpecsételte sorsát és tudta, hogy el fog vérezni az egyenlőtlen küzdelemben, de a lovasberényi kerület bizalmából most mégis bekerült a parlamentbe. Ezután a választójog kérdésére tért át. Az utóbbi hat év alatt négy kormány ígérte meg a választójog reformját, de egyik sem csinálta meg. Én a néhai miniszterelnök úr jóhiszeműségét és anyagi önzetlenségét mindig becsültem, de politikaiat károsnak, veszedelmesnek tartottam. A házfeloszlatás nem ütközött a jogszabályokba, de nem felelt meg az alkotmányosság szellemének. Nem voltak ugyanis olyan viharos politikai küzdelmek, amelyek ezt megindokolták volna. Ez a választás — mondotta Griger — a teste,sunyább választás volt, amely valaha M«gyarországon lezajlott. — Bethlen választásai ellen is sok panasz hangzott el, de viszont Bethlen soha nem mondotta, hogy azért jött, hogy eltörölje a nyílt választást és bevezesse a titkosat, nem hirdette parlamentben, sem rádióstúdióban, ellenkezőleg, bemutatkozásakor kijelentette, hogy ellenhogy minél több iparost tudjon foglalkoztatni s minél több munkaadó számára tudjon nyújtani a munkásokat foglalkoztató megbízásokat. S ezért helyeseljük a pénteki kisgyűlés határozatát, mely felosztotta a város kövezési munkálatait a szegedi kövezőiparosok között, — a város senkinek sem adhat a mai időkben vagyonszerzésre alkalmat, de ha teheti, biztosítson mindeki számára valamit a közmunkákból s a polgári munka hasznaiból. Az természetes, hogy a közszállítási szabályokat a legrigorózusabban be kell tartani s természetes az is, hogy a városi pénztár érdekeivel is az első vonalban kell törődni, de amit meg lehet tenni a szabályok sérelme, a város károsodása nélkül, azt mind meg kell tenni annak érdekében, hogy abból a kenyérből, amit a köz tud nyújtani, minél többen tudjanak törni a maguk számára egy-egy darabot. Vége az egész vonalon bevezetendő titkos választójognak. s — A közigazgatási bíróság ítéletei nem hagyták jóvá azt a dicsekvést, hogy a nemzet önkéntes lelkesedéssel állt az előző kormány mögé. Hogy a totális mandátumharácsolások nem döntötték letargiába és kétségbeesésbe a hazafias magyar lelkeket, hogy a magyar nép lelkéből nem veszett ki a jobb jövőbe vetett hit, azt elsősorban a közigazgatási bíróságnak köszönhetjük, amelynek hófehér tógájához nem értek fel a legádázabb politikai harcok dulakodásai sem — mondotta tovább. A közigazgatási bíróság ítéletei nyomán felszabadult a nemzeti közvélemény és felujjongott: Istennek hála, vannak még bírák Magyarországon! A kormányrendszernek nem fájt, hogy a bíróság újból és újból fejére olvasta a törvényszegés vétkét. A kormányrendszer ízlését nem sértette, hogy oly képviselők ülnek mögötte, akiket halottak kriptaszagú szavazatai juttattak mantánthoz. . . l.:letie-halálra meg kell védelmeznünk a bírói függetlenséget, mint a legerősebb alkotmányvédelmi fórumot, amely nélkül nincs jogbiztonság, nincs jogrend és a hatalmas azt tiporja el, akit akar, amely nélkül a bűn siker, az erény szégyen és gyalázat. (Viharos taps.) Ezután Griger kijelentette, mgy az előző kormány uralma nem több kenyeret, hanem több szolgaságot és kevesebb szabadságot jelentett a suta, idétlen diktatúrának. — Hogy a diktatórikus kísérlet nem sikerült, annak a néhány kiváló politikusunknak besződhetjük, akik felemelték tiltakozó szavú Diktatúrakisérlet helyett: szociális segítség, választójog, alkotmányosság Griger Miklós drámai beszéde a képviselőház pénteki ülésén. Élénk költség* vetéti vita, személyes fináléval1