Délmagyarország, 1937. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1937-08-01 / 174. szám

7 DÉLMAGYARORSZÁG «zsurkol G I O rOFIS Kossuth Lajos sugárút 6. szám. július 26-161 oug. 7*lg a szezonvégi kiárusítás alatt! — Egységárak: I P 3.90 ||~P5^Ő~KP6^Ö"|| P8.90 ||Td5~l nw—— csak ia napig! ■»■ [UNK] BDmszaraíJ A japánok teljesen hatalmukba kerítették Peking és Tiencsin vidékét * Sanghaj, július 31. A japán—kínai háború teljes erővel tombol; a japánok folytatják „büntető expedíciónak“ nevezett hadjáratukat. Kínában nagy az elkeseredés a japánbarát kínai vezetők ellen. A kelethopei független kínai kormány elnökét, aki közismert ,japánbarát volt és híveit a kínai csendőrség elfogta és agyonlőtte. Egy másik sanghaji jelentés szerint a japánok Tientsin több negyedét felgyújtották. A japán bombák rombadöntötték Nankaj egyetemét. A nankingi kormány most már egyáltalán nem reménykedik a békés elintézésben és hangoztatta, hogy a tárgyalásoknak kínai részről történő megindítása teljesen céltalan lenne. A súlyos helyzetre való tekintettel, bezárták a sanshaji tőzsdét, amely előreláthatóan csak a jövő hét közepén nyílik meg. Tokiói jelentés szerint a japán sajtó rendkívüli fontosságot tulajdonít a miniszterelnök császári kihallgatásának. A lapok szerint a császár kijelentette, hogy igen nyugtalanítják az északkínai helyzet fejleményei és részletes jelentést kért a helyzetről. A lapok azt is hangoztatják, hogy a japán csapatok még nem ütköztek meg a központi kormány nagy hadseregével, amelynek ötvenezer embere észak felé nyomul. Sanghai, Július 31. A kínai központi kormány a tartományok kormányaihoz intézett két táviratában általános védkötelezettséget rendelt el. A táviratban hangsúlyozza, hogy az általános védkötelezettség megvalósítása, amely a nemzeti védelem gerincét alkotja, nem tűr halasztást. Nankingban 26.543 20—22 év közötti hadkötelest hívtak be szolgálatra. Vas3rnap, 057 augusztws L Albrecht királyi herceg repülőbalesete Délamerikában Buenos Aires, július 31. Szűkszavú távirati jelentés érkezett szombaton Buenos Airesból. A távirat arról számol be, hogy Albrecht királyi herceget, aki expedíciós uton van Délamerikában, a Párán folyó közelében repülőbaleset érte. A szerencsétlenség a Párán folyónak a Paraguay határa közelében levő szakasza mellett történt. A királyi herceg, aki a paraguayi kormány vendége volt, magánrepülőgépén Posadas városa felé igyekezett, útközben azonban a gépben valami hiba történt és kényszerleszállást akart végrehajtani. A kényszerleszállás következtében a főherceg megsebesült. A távirati jelentés hangoztatja, hogy Albrecht sebesülése könnyebb természetű. Kinevezések a tanárvizsgáló bizottságba. Budapestről jelentik: A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Várady Tibor egyetemi tanárt a művészettörténetemre és dr. Förster Aurél egyetemi tanári címmel felruházott egyetemi magántanárt az ókori történelemre az 1935—36. tanévtől kezdődő öt évi időtartam hátralevő részére, a szegedi állami tanárképző tanárvizsgáló bizottságának tagjává kinevezte. Kína kormánya elrendelte az általános védkötelezettséget Szung-Cse-Juan tábornok elrendelte, hogy a központi kormánycsapatok ne nyomuljanak előre észak felé. Úgy látszik, hogy a japán csapatok teljesen hatalmukba kerítették Peking és Tiencsin vidékét. Ma, vásárnál színpadán SIMAY ED Bucsuműsora UTOLSÓ ELŐADÁSOK: VASÁRNAP DÉLUTÁN 5-KOR VASÁRNAP ESTE 9-4KOR, Még eddig sohasem látó kacagtató mr’sor ! belépődíj nincs, és társulatának nagy Az ember aztán elmondja otthon írta TÖRÖK SÁNDOR Az úgy volt, hogy a szegény embernek járt valami néhány pengő a gyártól, — holmi rajzokért, amit különórában csinált meg mi —, otthon meg éppen nagyon kellett a kis pénz. Hát bement a titkárhoz, mondta neki, kedves öregem, kérlek bocsáss meg, de okvetlenül be kell jutnom a direktor úrhoz tudniilik .... — Én tudom kérlek, dehát mit csináljak, ha nem lehet. Most két bécsi úr van nála, a vagondologban, aztán lejön Simoncsics a raktárból referálni ... — Na de kérlek mégis, ha te akarod . . . — De az Isten áldjon meg, ne engem nyaggasatok. Ha nem mehetsz be, tőled van mit halljak, ha meg beengedlek, én tarthatom a hátamat. — Hát ugye . . .végeredményben nem szívességet kérek, nekem jár az a pénz. — Nekem ne magyarázd öregem, tudom én, de . . . Na jó, hát akkor míg a világ szaladgálhatok utána? Elvégre . . . igazán, igazán . . . — Hát majd csinálok valamit, várj egy kicsit. Az ember azután elkezdett aláról sétálni a folyosón, a vörös szőnyegen. Előbb az első falilámpáig ment és vissza az ajtóig, hat-hat lépést és körben fordulva. Aztán elment a következő lámpáig, de nem jött vissza az ajtóig, hanem csak az első lámpáig, az nyolc lépés oda-vissza. Aztán belevette a harmadik lámpát. Akkor már úgy félhatra járt az idő és már csak a szőnyeg egyik oldalán ment mindig odafelé, a jobboldalán, visszafelé pontosan a baloldalon. De csak a szélin, mintha síneken járna, egyensúlyozva és magában a dobszót utánozta, amit a Tosca második felvonásában csinálnak tram-taratam . . . taram-taratam-taratam . . . Hét órakor azután bejutott a direktorhoz, aki már menni készült s a titkár is intett az ajtóban, hogy csak röviden, mert ideges az öreg, ajaj — Alázato szolgája. —• Jónapot, mi tetszik. — Direktor ur kérem, tudom direktor ur már ideges, ha hallja, de tessék elhinni . . . — Jójó kérem, miről van szó? — Direktor ur kérem az a harminchat pengő ugyanis . . . — Majd megkapja kérem. — De direktor ur kérem arról van szó . ■ Ugyanis váratlan kiadásaim voltak . . . — Rendben van kérem, a hét végén megkapja. — De kérem . . . — Na. Nem jó magának a vállalat harminchat pengőre. — Kérem, szépen direktor úr, nem sürgetném, ha igazán nem kellene annyira és különben is elvégre . . . — Elvégre ide, elvégre oda, engem ne nyaggasson folyton azért a harminchat pengőért. Jár, megkapja, slussz, más gondom is van! — Igenis, alázatos szolgája . . . Na most este az asszony megkérdezte: mi van? — Háát ... azt mondta, hogy a héten megkapom. — A héten, a héten! Mi az, hogy a héten?! A héten van még szerda, csütörtök, péntek és szombat. * 1 ■— Na jó, át nem izélhetem folyton ugyebár. — Hé! Hát nem Atyauristen ő se. Persze, hagyod, hogy mindenki a fejedre üljön. — Kérlek, te ezt nem érted, az ember nem ugrálhat a mai világban. _ Nem, én semmit nem értek. Annyit mim esetre értek, hogy én bemegyek ahhoz a bitorhoz, ha te vagyok én és én megmondom ápertén: kérem engem ne bolonditson ide tidennap, ki hallott ilyet! De te egy tyutyimi fráter vagy, aki nem mer megmukkanni, de mindenki packázhatik, te csak nyámmogsz és a zajoskodol és . . . — Nyugodt lehetsz én is megmondtam nem a véleményemet — mondta az ember kissé bizonytalanul és a tányérjára nézett. — Mit mondtál meg? __ Megmondtam, hogy .... hogy ez nem járja, és nem hagyom magam, elvégre és megdolgoztam azért a pénzért . . . ■ — Nem szívességet kérsz! — Úgy van, nem szívességet kérek! azt mondtam, mire . . . ööööö . . . — Naaaa? !— Azt mondta intézkedik. — De mikor? — Mondom, hogy még e héten. * — A héten, az nem dátum, mondtad volna, kérem nekem az jár és tessék azonnal kiutalni! — Na jó, hát az ember nem izé . . . úgyis éppen eleget . . . elég éles volt a dolog, tudniillik . . . — Tudniillik? — Semmi, semmi.— De mi volt az istenért! — Semmi, ha mondom, na. Hát elragadtattam magam és talán kissé hevesebb voltam a kelleténél. — Na de mi volt? — Kérlek én nem bírom ezt a hangot, amit néha megenged magának. Nem vagyok krakéler, de önérzetes ember vagyok és nem töröm, hogy . • , nem töröm senki fiától!