Délmagyarország, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-08 / 79. szám

40 ttL MAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1943 április S. »i. Ezt a tömeget a külterjes gaz­dálkodási hagyományok és kénye­lemszeretet nem kötötte le annyi­ra, mint a földjéről ki nem moz­duló, vándorbotot kezébe sohasem vett és sokféle megélhetési kísér­lettel nem foglalkozott földművelő népességet, így őket újszerű gaz­dálkodási rendszerre könnyen rá le­hetne vezetni annál is inkább, mert vándorlásaik alatt maguk is láthat­ták a kül- és belterjes gazdálkodás jövedelmező sápot. A kertgazdálko­­dással mindig nagyobb fokú keres­kedelmi tevékenység jár,­mint a ga­bonatermesztéssel. Így tehát a ván­dorláshoz­ szokott egyedek termé­nyeik értékesítésével bizonyos na­gyobb mozgási szabadsághoz jut­nak, ami a vándorlási ösztönöket is kielégítheti. A magyar mezőgaz­dasági lakosságot, a magyarság fennmaradásának legfőbb biztosí­tékát alkalmassá és képessé kell tenni arra, hogy ősi hivatását, a két emberöltő« nagy viszaesés után töretlen erővel fenntarthassa: a magyar földet, saját földjét művel­je, nemzedékeiben továbbvigye, erősítse a magyarságot. A »földto­ló", kenyeret, életet adó paraszt­ságnak ,.otthon a­­ helye“, a föld és a család mellett, mert csak így tudja hivatását betölteni. Gyökérte­­len bizonytalanságban és márófl, holnapra élő réteg, az alkalmi és ván­flormunkások nagy Csoportja lassan elveszti a közösségét a föld­del és a közösségi munka szempont­jából is haszontalanná válik —­­azonkívül, hogy egyéni létezésének mind kevesebb lesz.“ ták az élelmiszerjegyeket és ez a ,,foglalkozásuk“ nagyszerű kerese­tet biztosított a számukra, mert da­rabonként, 40—50 fillérért értékesí­tették a lopott jegyeket. A detektívek kinyomozták az or­gazdákat is. Ezek egyike Szabarci Gyula 19 éves napszámos, akinek a Szivárvány­ utca 37. szám alatti la­kásán a detektívek egész halom élelmiszerjegyeket, találtak, ame­lyeket a lopásra betanított, gyerek­től vásárolt össz­e. Kiderült, hogy még egy orgazda is szerepel az ügyben, ez azonban szintén fiatal­korú. Maga Babarczi is, akit nem csak­ orgazdasággal, de az apró gye­rekek felhajtásával is gyanúsíta­nak, alig lépte túl néhány hónap­pal a gyermekbűnözők azt a kor­határát. öp helyen alul a törvény a gyermekbűnözők cselekményeit eny­hébb elbírálásban részesíti. A rendőrség Babarcait és három fiatalkorú társát szerdán elkísér­­tette az ügyészségre* # Élelmi­szer­j­egyeket lepko­­­ fott egy fiatalkoriakból álló háromtagú tolvajbanda (A Délmagyarország munkatársá­tól) Két nap óta újabb fiatalkorunk ótta­ elkövetett bűncselekmény ügyében folytat nyomozást a sze­ged rendőrség bűnügyi osztálya. Römer Miklós Feketesas­ utcai fű­­szerkereskedő feljelentést tett a rendőrségen hogy ismeretlen tette­sek rendszeresen lopkodják az üz­letéből a vásárlók által beszolgálta­­tott liszt- és cukor jegyeket. A detektívek­­ is beálltak és huza­mosabb időn át megfigyelték az üz­let forgalmát. Csakhamar megálla­pították, hogy egy fiatalkorú su­hanó, aki sűrűn megfordult az üz­letben, kilesve a megfelelő alkal­mat, olyan ügyesen tünteti zsebébe a kasszánál leadott élelmiszer­je­gyeket, hogy még a detektívek is elcsodálkoztak rajta. Minthogy a tettenérés olyan körülmények kö­zött történt, amelyekből következ­tetni lehetett arra, hogy a tolvaj­nak társai is vannak, a detektívek nem fogták el rögtön, hanem hagy­ták­ hogy folytassa a lopásokat A további figyelés ezután szen­zációs eredménnyel járt: kiderült hogy egész bűnszövetkezet »ope­rált" csupa fiatalkorúakból a Fe­ketesas­ utcai füszerüzletben. A kö­vetkező napokon két másik fiatal­korút is sikerült tettenérni, ekkor azután a detektívek mindhármóju­kat bek­ísérték a rendőrsé­­gre és val­­latóra fogták. A megszeppent su­hantok bevallották, hogy már ho az­­á utóbb idő óta rendszeresen lopkod­ Hagy előkészületek Szabadkán a felszabadulás évfordulójának megünneplésére A szegedi tanárképző főiskola kamarakórusának díszhangversenye az ünnepség programján Szabadka, április 1. Szabadka vá­rosa a felszabadulás második évfor­dulóját is a történelmi élmény meg­hatott emlékeze­tvel ünnepli meg. Az előkészületek nagyszabású, lélekemelő ünnepet ígérnek. A város fogalmazói kara vállalta magára az ünnepély megrendezését és ez a körülmény biz­tosítja annak sikerét Az évfordulót megelőző vasárnap, április 11-én tábori misévé­ kezdődik a hálaadás. A szabadkai városi szín­ház szabadtéri oszlopcsarnoka elől állítják fel a tábori oltárt, ahol dr Ijjas József érseki biztos mutat be szentmisét. Az istentiszteleten 5000 szabadkai diák kórusa énekel és a lélekemelő ünnepség fényét H­r­u­­­hsány Endre hittanár vezényletével közreműködő monstre énekkar fogja emelni. Az ünnepség részletei még nem ismeretesek, de annyi bizonyos, hogy a méltóságteljes örömünnep a város egész társadalmát összegyűjti a hálaadó istentiszteleten és az ün­nepségen, amelyen a felszabadult Sza­badka népe újra átérzi és meghatot­ta­n emlékezik a felejthetetlen napokra és azoknak a honvédeknek véráldoza­tára, akik a város visszafoglalásakor hősi halált haltak. A szabadkai Népkör is csatlakozik az ünnepléshez. Vasárnap este fél 8 órakor a meghívott szegedi tanárkép­ző főiskola Kamarakórusa tartja meg díszhangversenyét dr. Szögi Endre fő­iskolai tanár vezényletével. Elítélte a törvényszék az Alföldi-sőrm­atom terménydrágu­ást Józsa Pál 8000 pengő pénzbüntetést, Benák János egyhónapi fogházat kapott, Thernesz Gézát felmentettek (A M­dlmagyarorszag­imintaU.roal­ UJ Szerdán délben tartotta meg dr. Új­vári István egyesül­ve a folytatólagos tótárgyalást az Alföldi-gőzmalomban fölfedezett terménydrágitási bűn­per­ben. A bíróság kihallga­ta a beidézett tankat, köztük Nyári Ferenc nagy­vágót is, azonban a szerdai tanúki­hallgatások semmi lényegbevágói adat­tal nem gyarapították a bizonyitási anyagot. Dr. Regdon József kir. ügyész szigorú büntetést kért, a védők pedig a vádlottak jóhiszeműségét han­goztatva, felmentést, illetve enyhe büntetést kértek. Mintegy félórás szünet után dr. Új­vári bíró kihirdette a törvényszék ítéletét, amely bűnösnek mondja ki Jó­­zsa Pál malombérlőt kétrendbeli ár­drágító visszaélés vétségében és 8000 pengő pénzbüntetésre ítélte Az előze­tes letartóztatásban töltött négy napot naponkint 50 pengővel számította be a bíróság a büntetésbe, amelynek az összege így 200 pengővel kereskedet Az el nem kobozható ám érékének megtérítése címén Józsa­ 1030 pennái tartozik az államkincstárnak’ megf­ *elni A hivatalvesztés kimondását, va­lamint a polgári jogok gyakorlatát** ,való felfüagesztést min* mellékbünte­tést a bíróság mellőzte ellenben tekin­tettel a vádlott tartalékos tiszti voltá­ra, elrendel*© az ítéletnek a hadtest narancsnoksággal való közlését vala­mint a telefonállomásnak érdemtelen­ség címén való megszüntetését elren­delő rendeletre való tekintettel, az íté­letről a postaigazgatóságot is értesí­tik.­­ Chernesz Géza főmolnárt, a bűn­per másodrendű vádlottját a bíróság az ellene emelt vád­ és következményei alól felmentette azzal az indokolással, hogy a vizsgálat és a főtárgyal«» anyagában nem merült fel ellene olyan érhelő adat amely bűnösségét való­színűsítené. Thernesz mint Józsa al­kalmazottja a munkakörével kapcso­latos minden teendőjét utasításra vé­gezte, kezdeményező szerepe nem volt és az a körülmény, hogy a másik ma­lomból átküldött 17 mázsa tengerit á vette és azt részben Engi pékmester­nek, részben pedig Nyári Ferenc nagy­vágónak küldette el, minthogy gazdá­ja utasítására tette, egymagában nem büntetendő cselekmény,­­n­ernesz, mint alkalmazott, nem tartozott tudni azt, hogy a tengeri sz­álli­ására vonatko­zólag milyen természetű megállapodás van gazdája és a megrendelők között Benák János Hombár-bizomá­nyost árdrágító visszaélés vétségében mondotta ki a bíróság bűnösnek Vele szemben a bíróság a szabadságvesztés­­büntetés kiszabását találta indokolt­nak, minthogy 1941-ben árdrágításért már jogerősen elítélték 100 pengőre igy visszaeső bűnösnek számit. Ez al­kalommal egyhónapi fogházat és egy­évi hivatalvesztést állapított meg a bíróság büntetésül, az el nem kobozha­tó áru értékének megtérítése címén pedig 407 pengő 50 fillér megtérítésére kötelezte. A vádlottak és védőik, valamint a királyi űc­ész az ítéle­tben megnyug­tak, így Józsa és !>■­nák büntetése és Themnesz felmentése jogerős­ FERENC JÓZSEF keserüviz „Előkészület a keresztény házasságral* Knébel Miklós pápai kamarás teáséi« a nagyböjti előadássorozat befejezés» alkalmával (A Délmagyarország munkatársát«]) A Katolikus Nővédő Egyesület nagy­böjti előadássorozatának befejező elő­adásaként Knébel Miklós pápai ka­marás, krisztinavárosi plébános »Elő­készület a keresztény házasságra« cím alatt tarotta meg igen érdekes előadá­sát szerdán délután az egyesület szék­ház­ának nagytermében. Knébel Miklós azzal vezette be előadását, hogy utalt az »Osservatore Romano« érdekes cik­kére, amelyet az egyház hivatalos lap­ja Genova bombázása után írt. A cikk vezérgondolata az volt, hogy a geno­vai borzalmas bombázásnál elpusztult templomok tulajdonképpen csupán az idegenek számára léteztek, mert az olasz nép nem látogatta « márványé ©«­­lakat, amelyek nekik nem jelentettek semmit Isten újja volt tehát e tem­plomok pusztulása, hogy felrázza a hívek lelkiismeretét. Ilyen természet­­feletti földrengésnek kell jönnie,hogy a templomokat újra megtöltse lélek­kel... Ugyanilyen isteni mementóra volna szükség a házasság szentséges­ségének helyreállítása szempontjából is. Az előadó ezután kifejtette, hogy a házasság válsága már 30—35 év óta tart. Ortega Y Gasset, a nagy spa­nyol filozófus például csodálja, hogy regények és filmek happy-endnek ne­vezik a házasságkötést, amikor valójá­ban — úgymond — a házassággal nagy emberi tragédia kezdődik. A házastár­­sak idegenek egymáshoz s mint ilye­nek, előbb meg kell hogy szokják lel­kileg is egymást, fis csak akkor nem lesz tragédia a házasságból, ha a két ifjú lélek meg is szereti egymást A házasságot előkészítő dolgok kö­zöl első és legfontosabb a jó gyermek­­szoba. Itt nagy szerepe van az anyai hivatásnak, amely a legszebb és leg­nagyobb hivatás. Az anyának nem elég szeretettel nevelnie gyermekét, hanem áldozatot is kell hoznia érte. De csaknem ilyen fontos az apa sze­repe is. A kitűnő előadó itt utalt a magyar férfiak lovagiasságára és ar­ra, hogy az egyház adta a lovagesz­ményt az emberiségnek s most is eb­ben a szellemben nevelik a Szent Im­­re-kollégiumokban a magyar ifjúságot éppen Szeged nagy püspökének nagy­szerű munkássága eredményeként. A keresztény lovag: az, aki szolgál. Ilyen­nek kell lennie a jó családapának, ál­dozatkésznek és lovagiasnak. Nap­jainknak a világnézeti különbségek folytán apa és fiú között gyakran egész szakadék tátong — folytatta ér­dekes fejtegetéseit az előadó — s ezt kell áthhidalni az egyház lovageszmé­­nyével. Knébel Miklós pápai kamarás ré­szeit ezután a házasságot tiltó és bontó egyházi akadályokról s kiemel­te, hogy van elég akadály, amely gya­kori s erre éppen ma nem gondolnak az emberek és polgári házasságot köt­nek első és egyházilag törvényes hi­testársuk életében. Végül a házasság hármas nagy rendeltetéséről beszélt, a gyermekáldásról, a hűségről és a szentségről Lagerlöff Zelmftnak, a nagy skandináv írónak egyik idézeté­vel zárta előadását: »Minden ember sorsa a szive«. Ahol szív van s fő­ként a házasságban, ahol megszentelt szeretet van, ott boldogság és áldás terem. Az értékes és gazdag tartalmú elő­adást a zsúfolt nagyterem hölgykö­­zönsége nagy figyelemmel kisérte és­­ itánia zárta be Ezzel a Katolikus Nővédő Egyesület nagyböjt! előadás­sorozata véget ért Előfizetőink nav* 8­0 Sillérért ■. i.tnrfemuip­t•«© [UNK]élhetnek fedafuut 0 gl .H­AGl AKuttöiAb mntemtpt táréka»

Next