Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-25 / 120. szám
2 CSÜTÖRTÖK, ma, MÁJUS 28. ~*1 A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának határozata a jugoszláv szakszervezetek központi tanácsa vezetőinek árulásáról A Szakszervezeti Világszövetség titkársága határozatának és a franciaországi, trieszti, lengyelországi, magyarországi, romániai és bulgáriai országos szakszervezeti központok bizonyítékainak felülvizsgálása után — amelyek a jugoszláv szakszervezeti vezetők kihívó tevékenységére vonatkoznak — a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága megállapítja, hogy Szalaj és Vivoda, Tito fasiszta klikkjének ügynökeiként az amerikai imperializmus szolgálatába állottak és a munkásosztály, a demokrácia és a béke ellenségeivé váltak. Megszegték a Szakszervezeti Világszövetség alapszabályait és kongresszusainak a fasizmus ellen Irányuló harcra vonatkozó határozatait, valamint a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága hangsúlyozza, hogy I. Szakszervezeti Világszövetség magatartását a többi jugoszláv szakszervezeti vezetővel szemben, ezeknek a Tito fasiszta uralmável szemben tanúsított magatartása határozza meg A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága köszönti a Jugoszláv munkásosztály vitéz harcosait, akik küzdenek Tito fasiszta diktatúrája ellen és felszólítja a jugoszláv munkásosztályt, zárja ki a szakszervezetek vezetőségéből a munkásügy áiülőit, hozzon újból létre egy szabad és demokratikus mozgalmat, amely szoros kapcsolatban áll a Szakszervezeti Világszövetséggel. A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága elhatározta, hogy 1. Helyesli a Szakszervezeti Világszövetség titkárságának határozatát, amely szerint megsakítják a kapcsolatokat Szita-jal és bűntársaival. 2. Kizárja a Végrehajtó Bizottságból és a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsából a jugoszláv szakszervezetek vezetőit: Szalajt, Bojcsevicset, Pa icsvicset és Vívódát. Tito fasiszta klikkjének ügynökeit. 3. Meghívja a Végrehajtó Bizottság a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának kötelékébe Jugoszlávia munkásosztályának igazi képviselőit. emelkedik. Tudva, hogy jövőjük és sikerük biztosítva van, lelkesen küzdenek a békéért, amelytől erőfeszítéseik gyümölcsei függnek. A békéért folytatott harcukban hatalmas támogatást nyújtanak a Szakszervezeti Világszövetség tevékenységének, amely küzd a béke érdekében és a háborús gyujtogatók ellen. — A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága mélységes megelégedéssel vette tudomásul a béke erőinek hatalmas megnövekedését. — A béketábor erősödése nyugtalanságot és fejetlenséget vált ki az imperialisták háborús táborában A gyarmati országok dolgozó férfiait és asszonyait az imperialisták és ügynökeik könyörtelen eszközökkel nyomják el és fokozzák kizsákmányolásukat, mert az élethez való jogukat követelik. Franciaországban és Olaszországban a kizsákmányolás ellen küzdő dolgozókat legyilkolják. Az imperialisták igyekeznek megbontani a munkásosztály sorainak egységét. Aljas tevékenységükben néhány korrupt szakszervezeti vezetőre támaszkodnak. Amikor látták, hogy e néhány megvásárolt szakszervezeti vezetőnek bűnös tevékenysége minden országban sikertelen volt, az imperialisták megpróbálok új bábokat, új láncos kutyákat előtérbe tolni: Titot és bandát jár. De a Szovjetunó a népi demokráciák és a nemzetközi munkásosztály ébersége ezt a tervet is teljes kudarcra ítélte. A legutolsó év folyamán a SzVSz sikeresen visszaverte a szakadárok aljas próbálkozásait. Angliában és az Egyesült Államokban a munkások egyre nagyobb tömegei fordulnak el vezetőik áruló politikájától. Franciaországban és Olaszországban szétzúzták a szakadárokat. Az SzVSz által megteremtett 12 nemzetközi szakmai szövetségbe tömörülnek most azoknak az országoknak szakszervezetei is, amelyeknek országos központjai kiléptek az SzVSz-ből. — Az SzVSz a munkások millióit mozgósította a béke hívei szocholmi történelmi jelentőségű felhívásának aláírására. Az egység és a béke elválaszthatatlanok egymástól és a munkásosztály egyre szilárdabb, egyre szorosabb egységén keresztül fogjuk diadalra vinni a békéért folytatott nagy és nemes küzdelmünket. A népek egyre jobban látják azt a szakadékot, amelybe taszítani akarják őket. Mélységesen áthatja őket az a gondolat, hogyha mindnyájan együtt harcolunk, bátran, elszántan és önfeláldozóan, nem lesz háború. Ebben a harcban a SzVSz teljesíteni fogja feladatait. A nagygyűlés harmadik szónokaként a Szovjetunió szakszervezeteinek képviselője, Szolojov lépett a mikrofon elé. lista Szovjetunió! Éljen Sztálin, a világ dolgozóink bölcs tanítója, a békeharc lángeszű vezére, a magyar nép igazi barátja! (A békenagygyűlés hosszú-hosszú perceken át leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte a béke legfőbb őrét, Sztálin elvtársat.) A békenagygyűlés többszáz ezernyi résztvevője már a határozati javaslat utolsó mondatait is ökölbe szorított, feltartott kézzel üdvözölte, jelezve, hogy annak minden szava harcos békevágyát, legbensőbb érzéseit és gondolatait fejezi ki. Mikor a Szaktanács főtitkára feltette a kérdést: „Aki egyetért a javaslattal, nyújtsa fel a kezét“ — még keményebbre szorultak az öklök és az egész teret betöltő áradással zúgott fel a kiáltás: „Megvédjük a békét! Megvédjük a békét!“ Szolovjov: A szovjet nép bebizonyítja szocialista rendszer fölényét a rothadó kapitalizmus fölött A hatalmas Szovjetunió szakszervezeti delegációjának vezetőjét óriási éljenzés és hurrázás fogadta. — Kedves elvtársak — kezdte beszédét — a szovjet szakszervezetek nevében forró, testvéri szeretettel üdvözlöm önöket. — A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának tanácskozásain különböző világrészek és országok szakszervezeteinek küldöttei vettek részt. Különböző politikai irányzatok képviselői foglaltak helyet közöttünk, de egyetlen gondolat egyetlen nagy érzés kovácsolt eggyé valamennyiünket, az, hogy mindent meg kell tennünk az angol-amerikai imperialisták előkészítette szörnyű vérfürdő fenyegető veszélyének megakadályozására. — A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának tagjai aláírták a béke hívei világkongresszusa állandó bizottságának felhívását és felszólították minden ország dolgozóit, hogy aláírásukkal erősítsék meg ezt a történelmi jelentőségű okiratot. — Mi, szovjet emberek, joggal lehetünk büszkék arra, hogy nagy szocialista hazánk élén halad annak a hatalmas béketábornak, amely emberek százmillióit egyesíti az egész világon. Fáradhatatlanul küzdünk, hogy megvalósítsuk a kommunizmus építésének hatalmas programját, amelyet nagy vezérünk és tanítónk, Sztálin elvtárs jelölt ki számunkra. (Hatalmas taps és éljenzés, „Éljen Sztálin”). — A szovjet nép nap mint nap bebizonyítja a szocialista rendszer hatalmas fölényét a rothadó, újabb gazdasági válság szakaszába lépő kapitalizmus felett. A szovjet hasa, a szocialista gazdaság növekvő erejével a népnek a történelem folyamán eddig soha nem létezett erkölcsi, politikai egységére támaszkodva a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának élén halad és a népek békéjének, szabadságának nagy zászlóvivőié. — Mi, a szovjet nép küldöttei, őszintén örülünk azoknak a nagyszerű eredményeknek, amelyeket az állami gazdaság és kulturális építés minden területén elért Pártjának vezetésével és vezérének, Rákosi Mátyás elvtársnak Irányításával. (Óriási taps, „Éljen Rákosi“ felkiáltások.) Beszédét a Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi Mátyás, a hatalmas Szovjetunió és a nagy Sztálin éltetésével fejezte be. A megjelentek percekig viharos lelkesedéssel ünnepelték a hatalmas Szovjetuniót, Sztálin és Rákosi Mátyás elvtársakat. Szolovjev beszéde után Apró Antal a nagygyűlés nevében megköszönte di Vittorio, Saillant, és Szolovjov elvtársaknak a békenagygyűlésen mondott beszédeit, majd felolvasta a békenagygyűlés határozati javaslatait. A határozati javaslat Mi, magyar dolgozók — kezdi a határozati javaslat _ hálával és szeretettel, törhetetlen ragaszkodással üdvözöljük a nagy Szovjetunió dolgozóit, akik legfőbb támaszai a békéért, szabadságért, a szocializmusért harcoló százmillióknak. Üdvözöljük a testvéri népi demokráciák szocializmust építő dolgozóit. Testvéri együttérzésünket fejezzük ki a tőkés rabságban élő dolgozók százmillióinak és cselekvő támogatásunkról biztosítjuk őket. Azzal válaszolunk az imperialisták újabb provokációjára, hogy fokozzuk a békéért vívott harcunkat. Vállaljuk, hogy a Párunk útmutatásai szerint, demokratikus szervezeteinken és békebíróságainkon keresztül hatalmas felvilágosító és szervező munkával, a munkásosztály béré, a béke zászlaja alá tömörítjük hazánk minden tisztességes dolgozóját. Lerántjuk az álarcot a gyilkosok bandájáról, leleplezzük véreskezű ügynökeiket, a jobboldali szociáldemokratákat és Tito fasiszta bandáját. A békeharcos híveiként felvesszük a küzdelmet idehaza is a háború pártja, a reakció maradványa ellen, a kulitokkal, az egyházi reakcióval, a hivatalokban és üzemekben még megbúvó ellenséggel. Büszke örömmel vállaljuk a békeharc magyar frontjának legfontosabb feladatát: szocialista termelésünk fejlesztését, a munkafegyelem javítását, dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalának állandó emelését. A nemzetközi munkásosztály küldöttei előtt fogadjuk. Pártunkat és Rákosi eletánsat munkában és harcban követve helytállónk abban a hatalmas béketáborban, amelyet a Szovjetunió, a világ dolgozóinak bölcs tanítómestere, a nagy Sztálin vezet. (A gyűlés résztvevői hosszú perceken átt viharos éljenzésül ünneplik Sztálin és Rákosi Mátyás elvtársakat.) Éljen a világ dolgozóinak harcos összefogása a teremtő, alkotó békéért! Éljen a Szakszervezeti Világszövetség, a béke akor erős bástyája! Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen népünk szeretetvezére, Rákosi Mátyás elvtárs! Éljen a béke és a demokrácia táborának vezető ereje, a népek szabadságának, függetlenségének fő támasza, a szocia Az SzVSz Végrehajtó Bizottsága tanácskozásának záróülése A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága szerdán délben fejezte be budapesti tanácskozásait. A záróülést di Vittorio elvtárs elnök nyitotta meg, majd Le Leap elvtárs, a CGT főtitkára a Végrehajtó Bizottság elé terjesztette az SzVSz békevédelmi tevékenységéről és feladatairól szólló határozatát. A határozatot a Végrehajtó Bizottság tagjai egyhangú lelkesedéssel elfogadták. Ezután Hassan Sanmugat elvtárs (India) terjesztette a Végrehajtó Bizottság elé a munkanélküliség elleni küzdelemről szóló határozati javaslatot, amelyet egyhangúlag elfogadtak. Szolovjov elvtárs, a Szovjetunió szakszervezeti tanácsának titkára terjesztett be határozati javaslatot az SzVSz feladatairól a szakszervezeti egységért folyó harcban. A határozati javaslatot a Végrehajtó Bizottság egyhangúan elfogadta. Reza Ruszta elvtárs, (Irán) az SzVSz felvilágosító munkájával kapcsolatban terjesztett be javaslatot, amelyet egyhangúan elfogadtak. Abdullaye DiaUo (Afrika) a nemzetközi szakmai szövetségek budapesti értekezletének eredményeivel kapcsolatban terjesztett be határozati javaslatot, amelyet egyhangúan elfogadtak. Blokzyl elvtárs (Hollandia) határozati javaslatot terjesztett be a jugoszláv szakszervezetek központi tanácsa vezetőinek árulásával kapcsolatban. Ezután di Vittorio elvtárs felolvasta azt a levelet, amelyet a Magyarországra menekült jugoszláv dolgozók egy csoportja intézett az SzVSz Végrehajtó Bizottságához. „A Vörös Hadsereg felszabadító műve után — mondja a levél — az angol-amerikai háborús uszítók szolgálatában álló fasiszta Tito-klikk népünk becsapásával került hatalomra. Most ezek az árulók üldözik a haladó elemeket és a kommunistákat. Az imperialisták kiszolgálói a szakszervezetekből a Tito-féle Gestapo gyilkos terrorjának eszközét faragták.” Végül is a levelet író emigránsok annak a biztos hitüknek adnak kifejezést, hogy a forradalmi munkásosztálynak sikerülni fog felszabadítani Jugoszlávia népeit. A levél nagy tapssal fogadott felolvasása után egy, a, Magyarországra* menekült görög asszonyokból álló küldöttség jelent meg, amelynek tagjai elmondották, hogy gyermekeik, akiket Jugoszláviában fogva tartanak az úgynevezett „átnevelési“ táborokban, Hitler módszereit is felülmúló kínzásoknak vannak kitéve. Az elnök biztosította a hős görög nőket, hogy a nemzetközi proletariátus mindent el fog követni a gyermekek kiszabadítására. Ezután díi Vittorio elvtárs határozati javaslatot terjesztett be a finn szakszervezeti tanáccsal kapcsolatban, amelyet a Végrehajtó Bizottság tagjai egyhangúlag elfogadtak. Az elnök ezután az érdekelt szakszervezeti vezetőségek által előterjesztett négy határozati javaslatot olvasott fel, amelyeket a Végrehajtó Bizottság egyhangúlag elfogadott. Az első határozati javaslat tiltakozik a szakszervezeti jogok elnyomása és a szakszervezeti vezetők bebörtönzése ellen Iránban. A második határozatilag kimondott tiltakozás az Indiai Unió kormányának eljárása ellen irányul és megbélyegzi azt a rémuralmat, amelynek S. A. Dongee, az SzVSz egyik alelnöke és az indiai szakszervezeti kongresszus főtitkára esett áldozatul. A harmadik tiltakozás szintén az Indiai Unió kormánya ellen irányul, amely az ENSz által törvénybe iktatott jogok megcsúfolásával elnyomja a szólás- és szervezkedési szabadságo, valamint a sztrájkjogot, végül a negyedik tiltakozásban az SzVSz a 78 millió szervezett dolgozó nevében óvást emel a fasiszta módszereket követő reakciós ausztráliai kormány kommunistaellenes törvényhozása ellen. Ezután Boleslav Gebert elvtárs, az SzVSz titkára, javasolta, hogy Végrehajtó Bizottság intézzen kiáltványt a világ összes dolgozóihoz. Gebert elvtárs javaslatát a VB tagjai egyhangú lelkesedéssel elfogadták. Az elnöklő Di Vittorio elvtárs ezután a VR tagjainak köszönetét tolmácsolta a SzOT és a magyar szervezett munkásság felé, majd az SzVSz ajándékaként egy bányászt ábrázoló bronzszobrot nyújtott át Apró Antal elvtársnak. Végül Di Vittorio elvtárs mondotta el záróbeszédét, amelyben egységre hívta fel a világ minden dolgozóját. — Innen, Budapestről kiáltjuk oda, az amerikai milliárdosoknak és cinkosaiknak: a világ dolgozói békét akarnak — mondotta — és nincs egyetlen olyan ország sem, amelynek dolgozói hajlandók volnának hadat viselni a Szovjetunió és a népi demokráciák országai ellen. Di Vittorio elvtárs szavait percekig tartó hatalmas taps fogadta. A VB tagjai lelkesen éltették a Szakszervezeti Világszövetséget. Az SzVSz Végrehajtó Bizottságának budapesti tanácskozása ezzel véget ért. Egyetlen tisztességes és szabadságszerető ember sem ül le Titoval egy asztalhoz A „Malayan Monitor“ hírügynökség a következő nyilatkozatot tette közzé: A londoni jugoszláv nagykövetség azt a hírt igyekezett a sajtóban elterjeszteni, hogy „több gyarmati diák Jugoszláviában járt és Tito vendége volt.” A gyarmati diákok" kifejezése azt a benyomást akarta kelteni, mintha ezek az egyének népeik képviseletében jártak volna Jugoszláviában. Tényleg csak az történt, hogy egy maroknyi csoport Nyugat-Afrikából, Nyugat-Indiából és Ceylonból Jugoszláviába ment, de nem volt köztük egyetlen maláj, mert általában egyetlen tisztességes, béke. a »zabadság szerető «aber sem ül le Titoval és bandájával egy asztalhoz,hiába ajánlja fel az összes költségek megfizetését szennyes pénztárából. Az egész világon döntő harc folyik a békéért és a gyarmati népek felszabadításáért. Nem csoda, hogy ha az imperialisták szövetségeseket igyekeznek vásárolni nyomorúságos táboruk számára. A titoizmus gazdáinak, az angol és amerikai imperialistáknak nézete szerint alkalmas csalétek lehet a gyarmati népek együgyűbb csoportjainak félrevezetésére, de az igazi szabadságért és békéért küzdő gyarmati népek nem a szocializmus fő árulóinak példáját követik. Példaképük a Szovjetunió, a népi de oolt saját-