Délmagyarország, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-03 / 101. szám

% Harcos béketü­ntetés­sel ü­nnepeltek mindenütt Csongrád megye dolgozói­ ­ Csongrád megyében mindenütt flriási tömeg vonult fel május else­­jén, hogy hitet tegyenek a béke­harcos megvédése mellett. Hódmezővásárhely­en a gépállomás traktorai nyitották meg az ünnepi felvonulást. Ott dü­börögtek a modern gépcsodák, a sztálinyecek, a kombájnok is. A felvonuló csopportok mindegyikének tábláiról, díszítéseiről a béke meg­védéséne­k harcos elszántsága tük­röződött. A Kötöttárugyár dolgo­sóinak menete élén kerekeiken gör­dülő hatalmas Sztálin-képet vittek, egy ijládik csoport pedig „ Rákosi elvtárs hatalmas méretű arcképét hozta s szállt az éljenzés: „Éljen Rákosi! Éljen a Párt!’’ A felvonulók tömegében újból és újból megújult ez a lelkes éljen­zés . Pártunk éltetése mellett a szovjet-magyar megbén­th­atat­lan barátságról is tanúságot tette­k. Munkásköszöntésre emelt karral vonultak el a dolgozók a tribün előtt, ahol a Megyei és Városi Pártbizottság tagjai foglaltak he­lyet, élükön Jegyinák János elv­társsal, a Központi Vezetőség tag­jával, a Megyei Pártbizottság első titkárával A több mint kétórás menetben fel-feltűntek a katonai egyenruhák. A munkások, dolgozó parasztok soraiból kikerült katona­tisztek együtt vonultak régi mun­kahelyük dolgozóival, hogy ezzel is kifejezésre juttassák szoros együ­­vétartozásukat. A vásárhelyi dol­gozók felvonulása méltó volt má­jus elseje nagy ünnepéhez a a nagyszerű, színesen áradó tömeg büszkéin jelképezte egyre szélesedő békeharcu­nrkát. Makó dolgozóinak felvonulását az ifjúság sorai nyitották meg. Az impozáns felvonulást ünnepi nagygyűlés kö­vette, amelyen Lövő Ferenc elv­­társ, a Megyei Pártbizottság szer­vező titkára mondott beszédet. —­­A­ vörös lobogó alatt együtt­haladunk a világ dolgozóival, nem­­csak a felszabadult népekkel, ha­nem azokkal is, akik a kapitalista államokban a béke, a demokrácia, a haladás jelszavát írták zászlajuk­ra — mondotta a többi között. • A hatalmas méretű nemzetközi bé­­kemozgalomnak újabb lendületet ad a május elseje. Mi a termelés fo­kozásával készültünk erre a napra. Az igászati állami gazdaság a ta­vaszi munkákban kiérdemelte a megyei vándorzászlót. A MÁV-mű­­­hely és a Makói Malom dolgozói is kimagasló eredményt értek el. A termelőcsoportok példáját követ­ve az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztok is fokozták munkáju­kat. A felajánlások­ teljesítése azt eredményezi, hogy hazánk erősö­dik, mind szebbé válik, de állan­dóan résen kell lennünk, mert az amerikai imperialisták ás láncos kutyájuk, Tito új háborúra speku­lál. Szentes dolgozói is már hetek óta készül­tek május elsejére és a keddi fel­vonulás valóban visszatükrözte ezt a lelkes készülődést. Ünnepi nagy­gyűlésükön Sinkó Antal elvtárs, a megyei pártbizottság ágit. prop. titkára mondott beszédet. — Hatvanegy év óta a világ kü­lönböző országainak dolgozói évről­­évre megü­nneplik május elsejét — mondotta. — Az idei május elsejét szerte a világon a béke­harcos megvédésének jegyében ünneplik a dolgozók. A magyar dolgozók ki­emelkedő eredményeket értek el a május elsejei versenyben s így­ tettek hitet a béke mellett. Amikor Sinkó elvtárs idáig ért beszédében, felröppentek a béke­­galambok, hogy hírül vigyék min­denhová: a szentesi dolgozók is a békéért küzdenek. Csongrád dolgozói is az eddigieknél sokkal nagyobb szabású ünnepségeken vet­tek részt május elsején. A város dolgozói a tanyák dolgozó paraszt­ságával­ együtt nagy tömegben vo­nultak fel és a Tiszaparton ünnep­ ngygyűlésen vettek részt ahol Eke István elvtárs, a csongrádi városi pártbizottság titkára és Nagy Ká­­rolyné, az MNDSz megyei titkára mondott beszédét. Vígan, jókedvvel végezzük munkánkat LEVÉL a m­­ár ÉRTÉSÉBŐL ~ Igazán csak akkor tudjuk megérteni, hogy mit jelent számunk­­ra, magyar dolgozók számára a Szovjetunió segítségével megszerzett szabadság, ha látjuk azokat a hatalmas építkezéseket, alkotásokat, amelyeket'Pártunk vezetésével a szabadsággal és hatalommal rendel­­kező munkásosztály készített és állandóan épít a dolgozók még boldo­gabb szocialista jövője érdekében. A felszabadult munkásosztály alko­tó erejéről azok győződhetnek meg valójában, akik látják is ezeket a hatalmas építkezéseket. A Dunapentelei Vasműnél dolgozó sokszáz szegedi dolgozó egyi­kének hozzánk­ intézett levele is erről számol be. Kedves Szerkesztőségi Az első szocialista ifjúsági mun­kásváros építkezéséről sok szeretet­­tel köszöntöm a szerkesztőséget és Szeged összes dolgozóját. Itt a munkánkat gyönyörű napsü­­tésben végezzük. Olyan szép az idő, mintha a természet is érezné annak a hatalmas munkának a jelentősé­gét, amelyet mi, dolgozók itt vég­zünk. Sok minden épül itt gyors ütem­­ben. A kenyérgyár építkezése már a befejezéshez közeledik. Néhány hét múlva már itt aütik számunkra a jó puha, friss kenyeret, amit ma még Budapestről szállítanak. Hatal­­mas víztorony is épül, amely jelen­­leg 16 méter magas. Május 1-re 25 méter magas lesz és be is betonoz­zák addig. A betonútak gyors ütem­­ben készülnek, amelyeken az autók végeláthatatlan sora közlekedik. Minden kocsin felirat áll: „Előre az ötéves tervért“, „Felépítjük a Du­nai Vasművet“ — és ehhez hason­lók. Április 4.én nyitották meg a modernül felszerelt bü­ffénket és ét­kezőhelyiségünket, amely olyan nagy, mint Budapesten a Nyugati­­pályaudvarral szembeni vendéglő. Üvegtábláján felirat hirdeti: „Bilffé­ vállalat dolgozói szeretettel köszön­tik a Dunai Vasmű dolgozóit.“ Minden darabba rádiót szereltek be és így állandóan hallgathatjuk a híreket, zenét. Az építkezés egész területén a hangszórókból munka közben is hallgatlatjuk a szebbnél szebb zenét és munkásindulókat, s Vígan, jókedvvel, zeneszó mellett végezzük munkánkat. Most versenyben vagyunk az Ino­­tai Erőmű dolgozóival. Ez a ver­­seny dönti el, hogy az élüzem csil­lag hová kerül. Mi, a Dunai Vasmű dolgozói úgy érezzük, hogy a ver­senyt megnyerjük. Úgy dolgozunk, hogy dicsőséget hozzunk üzemünk­­re. Szegedi dolgozók itt ötszáznál is többen vagyunk és mi is megfogad­­tuk: minden tudásunkkal azon le­szünk, hogy a versenyt megnyer­­jü­k. Mi, szegedi dolgozók nem aka­runk szégyent hozni Szeged váro­sára. A Magyar Népköztársaságunk El­nöki Tanácsa április 4-én több dunapentelei dolgozónak a Munka Érdemrendjét adományozta kiváló munkájukért. Ebből is láthatjuk, hogy népi demokráciánk megbecsüli azokat, akik jól dolgoznak és kitü­n­­teti azokat, akik élen járnak a ter­­melő munkában. Tudjuk, hogy az ország dolgozó népe szeretettel tekint felénk, akik az első szocialista várost építjük. Mi ezt a szeretetet azzal háláljuk meg, hogy idő előtt felépítjük a Du­nai Vasművet és ezzel is hatalmas csapást mérünk az ellenségre. Még csak annyit kívánok közölni, hogy nagyon büszke vagyok arra, hogy a Dunai Vasmű építői közé tartozhatom. Még egyszer sok szeretettel kö­szöntöm a szegedi dolgozókat és a Délmagyarország szerkesztőségét. Elvtársi üdvözlettel: Dem­ján János. A szegedi elsőéves orvostanhallgatók szünidejükben részt vesznek a Dunai Vasmű építésében A Szegedi Orvostudományi Egye­tem I. évfolyamának DISZ alap­szervezete DISZ-kari választmány­választó taggyűlésén elsőnek csat­lakozott Szegeden a budapesti Sal­­lay­­ Imre Szakérettségis Kollégium hallgatóinak felhívásához: „Mi egyetemi hallgatók most fo­kozott munkával, tanulással, a vizs­gákra való jó felkészüléssel és a vizsgaeredményekkel bebizonyítjuk — mondták ki­ határozatukban —, hogy méltók vagyunk Pártunk, dolgozó népünk bizalmára. A vizs­gák után aktívan részt akarunk venni az ötéves­ tervért, a szocia­lizmusért vívott harcban. Ezért el­­határoztuk, hogy a vizsgák után mi is részt veszü­nk a Dunai Vasmű­vek, a felszabadult magyar ifjúság városának építésében Ezzel is megmutatjuk szilárd békeakaratun­­kat s forradalmi lendülettel, har­cos elszántsággal haladunk előre azon az úton, amelyet Pártunk je­löl meg számunkra. Éljen az egész magyar ifjúság szeretett tanítómestere: Rákosi elv­társ“. Hat hét alatt 13 literrel a vásárhelyi A hódmezővásárhelyi termelő, szövetkezeti csoportok állattenyész­tő brigádjai nagy gonddal kezelik az állatokat. A jó gondozásnak meg is van az eredménye. A vásárhelyi termelőcsoportok között a Lenin­­ 16 literre emelte tejátlagát „Lenin“-tszcs tszcs ért el jó eredményt a tejho­­zam emelésében: a tszcs 10 darab fejőstehenének fejési tejátlagát hat hét alatt az állattenyésztő munka­­csapat 13 literről 16 literre fokoz­ta. A SZOVJET JSOK példamutató életével ismerkedhet­nek meg a szegedi dolgozók a na­­pokban a „Szovjet nők a békéért“ című kiállításon. Ezt a kiállítást budapesti dolgozók, különösen a dolgozó nők naponta több ezren nézték végig. Gyönyörű fénykép­anyagából megismerhették a szov­jet nők hősies harcait a második világiháború idején, de megláthat­­ták azt is, hogy a háború utáni országépítő ötéves terv teljesíté­séből hogyan vették ki részüket. Szemléltető képeken láthatják majd a szegedi dolgozók is, hogy a művészet, irodalom, tudomány terén egyaránt milyen komoly munkát fejtenek ki a szovjet nők. Látogassák minél többen Szeged dolgozó asszonyai ezt a kiállí­tást, hogy méginkább hasonlóvá váljanak példaképeikhez, a szov­­jet nőhöz. A kiállítást a Magyar-Szovjet Társaság székházának nagytermé­ben május 6-tól 20-ig rendezik meg. A Szegedi HÁV Igazgatóság dolgozói forint takarékossági ver­senyre hívták ki a Postaigazgató­ság, városi tanács, Szegedi Ruha­gyár, Szegedi Villamos Vasút, Sze­ged Pályaudvar, Szeged-Rókus Pá­lyaudvar, MÁV Fiúnevelő Intézet, íutöház, MÁV Felépítményi Vas­­anyagjavító és a MÁV Osztálymér­nökség dolgozóit. A versenyfeltétel, hogy a vállala­ton belül begyűjtött takarékbetét (eladott takarékbélyeg) a vállalat egy-egy dolgozójára átlagban mek­kora összeget tesz ki. A verseny május 1-től december 31-ig tart. A verseny állásáról az Országos Ta­karékpénztár szegedi fiókja havon­­ta tájékoztatja a versenyben részt­vevő vállalatokat. Későbbi időpontban tartják meg a Hunyadi János harcairól szóló előadást A Pártoktatás Házában a ma délután hat órára hirdetett előadás, amelynek eíme: „Hunyadi János Imrén a török hódítók ellen" elma­rad. Az előadást későbbi időpont­ban tartják meg. Jutalmat kapnak a tejbegyűjtési versenyben kitűntek Jutalmat kapnak az országos tej­­begyűjtési és tejtermelési verseny­ben legjobb eredményeket elérő ál­lami gazdaságok, tszcsk és földmű­­vesszövetkezetek. Az egyes verseny­szakaszok min­den szektorban egy naptári ne­gyedévre terjednek. A verseny ki­értékelése s a jutalmak kiosztása a negyedévet követő hónap 10-től 20-ig történik. * Olvasd­­a , TdiNyilalmi Szemle __ minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elől^ CSÜTÖRTÖK, 1951. MÁJUS 8. ' Révai József elvtárs beszéde az írók kongresszusán I. rész TjTétségkívül eredményes volt ez AV a kongresszus, jó munkát végzett — mondotta a többi között Révai elvtárs. — A kongresszus eredményessé­gét hangsúlyozva, bizonyos hiá­nyosságait is meg kell állapítani. Az első hiányosság abban állt, hogy a kongresszus vitáit bizonyos provincializmus jellemezte.­­ A második hiányosság, amely szembetűnt a kongresszusi vitákon, az volt, hogy a magyar irodalmi örökség kérdései szinte alig szere­peltek. Pedig a magyar haladó irodalom örökségének igazi elsajá­títása nélkül komoly harc a koz­mopolitizmus ellen, igazi harc a sematizmus ellen elképzelhetetlen. A kongresszusi vitának harma­dik hiányossága abban állt, hogy szerepeltek ugyan bőven mester­ségbeli kérdések — s ez helyes volt —, de ezek a mesterségbeli kérdések, az alkotás műhelyproblé­­mái nem függtek eléggé össze az ország, a nép nagy kérdéseivel, nem kapcsolódtak össze eléggé az irodalom nagy, építő és nevelő fel­adataival. Negyedszer, hiba és hiányosság volt, hogy a vitában nem tükröző­dik vissza: a magyar irodalom nem valami légüres térben fejlő­dik, han­em itt, Magyarországon, azon a Magyarországon, ahol az emberek egy adott nemzetközi hely­zetben, az imperialista háborús fe­nyegetések közepette a szocializ­must építik. A béke védelmének eszméje nem itatta át kellően a k"­~­esszus vitáit. A jődik hiányossága a vitáknak i­s abban áll, hogy kritika volt, de kevés volt az önkritika. Hiányosság volt még a kongres­szus vitáiban, hogy a fiatalok, a magyar irodalmi élet utánpótlása alig jutott szóhoz. A kongresszus főkérdése az iro­dalmi sematizmus elleni harc volt. Helyes, hogy ez volt a főkérdés. Ez megfelelt annak a kultúrpolitiká­nak, amelyről Pártunk II. kon­gresszusa szólt és az az egyöntetű­ség és szenvedélyesség, amely a semalizm­us eleni harc kérdésében megnyilvánult, bizonyítja, hogy Pártunk II. kongresszusán a ma­gyar irodalmi élet ütőerét helyesen ta­pántoltuk. Hadd igyekezzem néhány kiegé­szítő megjegyzéssel megvilágítani, miért és hogyan vetődött fel ez a kérdés éppen most. — Amikor a politikában és a gazdaságban legyőztük népünk nyílt ellenségeit, egyr­e inkább elő­térbe nyomult dolgozóink helytál­lásra, bátorságra, áldozatvállalásra való nevelése és észrevettük, hogy ebben a munkában túl kevéssé segít az új magyar irodalom. Az iroda­lom is egyik mód­­szere népünk ne­velésének. De. ha az irodalom nem tudja, hogy neki ezt a feladatot másként kell megoldania, mint végső soron ugyanezt a feladatot a szakmai és politikai iskolákban, ha az irodalom nem tud élni a maga sajátos nevelési módszereivel, ak­kor nem tölti be hivatását. A politikai oktatás, a szakmai nevelés, a sajtó hasábjain történő nevelés nagyon.nagyon fontos Semmi oka az irodalomnak a ne­­velés cn^e formáira lenézően tekin­teni, de mind e nevelés nem pó­tolhatja azt, amelyet az irodalom ad és csak az irodalom adhat. — Az, hogy az irodalom sema­tikus, azt jelen­ti, hogy nem élt, vagy nem élt eléggé a saját ember­­formáló és világot átalakító iro­dalmi eszközeivel. Vajjon miért rossz a sematikus irodalom, amelyben a hős is, a ba­rát is, az ellenség is papírmasé­­figurák? Azért rossz az ilyen iro­dalom, mert ez az irodalom nem nevel, vagy ha nevelni próbál, ak­kor úgy nevel — Fegyin elvtársam szavait idézem —, mint egy kiér­demesült pedagógus, mint egy vén­­kisasszony — nevelőnő — Hadd szóljak ezzel kapcso­latban néhány szót a pozitív ü­ős kérdéséről. Ez a kérdés elválaszthatatlan a sematizmus elleni harc problémái­tól. A Párt irányította rá íróink­ fi­­gyelmét Sohasem azt mondtuk azonban — és nem szabad így fél­reérteni azt a baráti tanácsot, ame­­lyet Pártunk Íróinknak igyekezett adni —, hogy a pozitív hősöknek holmi hibanélküli és gán­snélküli lovagoknak kell lenniök A munkásosztály hivatott arra,­­ hogy a kapitalizmus nyo­morúságától, elal­ja­sod­ásá­tól, ki­zsákmányolásától megvá­lja a vilá­got, az emberiséget. De Mais és Engels, Lenin és Szlálin nem arra tanítottak, hogy a munkásokat ide­­alizálju­k A szocializmust azokkal az emberekkel kell megépíteni, akiket örökül kaptunk a kapita­lizmustól. És bizonyos, hogy a mun­kásosztály sok rosszat is kap örök­ségbe. "A­ munkásosztály­­ s sárból és aranyból van, mint Göetlac em­bere, a munkásosztályt is a kapit­a­­lizmus termelte ki. De a munkás­osztály nemcsak terméke, hanem sírásója is a kapitalizmusnak. A munkásosztály az az osztály, mely­ben leginkább megtaláljuk a sár mellett az aranyat, a hősöket, a kapitalizmus sírásóit. És az Iroda­lom feladata az, hogy országon­­ként, koronként konkrétan ábrá­zolja ezeket a munkáshősöket és a kornak megfelelő arányban mutas­sa meg azt is, ami a kapitalizmus öröksége a munkásosztályban és azt is, ami arany benne, azt,­­mi új, a hősi, előremutató, az új vi­­lágot átalakító mozzanat. Más a tipikus munkás ma­ már volt tegnap és más lesz holnap. A szovjet irodalomtól tanulnunk kell — hadd tegyem hozzá — sokkal többet, mint eddig. Ha ezt a taná­csot az irodalomra vonatkoztatjuk, akkor ez azt jelenti, hogy realiz­mus romantika nélkül — mint ahogy ezt Zsdanov nagyszerűen meghatározta — elképzelhetetlen. Álmodni a realista í rónak is köte­lessége. De itt nem akármilyen ál­­modásról van szó, hanem a reali­tás talaján való álmodozásról. — Amikor mi pozitív hőst kö­vetelünk íróinktól, ezt kívánjuk, semmi egyebet. Ez korántsem je­­lenti, hogy visszatérnénk vagy bár­milyen mértékben is helyeselnénk Háy elvtárs álláspontját a hős „ket­­tős kötöttségére“. A dolgozó ember­nek, a munkásnak nincs semmiféle kettős kötöttsége. A dolgozó embert legfeljebb visszahúzza, akadályozza fejlődésében az az örökség, ame­lyet a kapitalizmustól kapott, de megkötve, hozzábilincselve ehhez a múlthoz nincs Nincs egyenlőségjel a dolgozó emberben, a munkásban a között, ami benne a régi és a között, ami benn­e az új. Ez a kis­­polgár, az ingadozó, a polgári ér­telmiség jellemzője. N néhány szól parasztábrázolá­­sainkról. Ez komoly nagy és nehéz probléma az irodalom szá­mára is, az élet számára is s az­ért nehéz az irodalomban, mert ne­­héz az életben. Az az író, aki nem érzi át teljes lelkével a paraszbban és elsősorban a középparasztok százezreiben végbemenő vívódást, aki nem érti meg a döntés nehéz­ségeit, az nem tud segíteni az ál­lamnak, a Pártnak. A sematizmus elleni harc kap­csán felmerült a vitában a tehet­ség, az élettapasztalat kérdése. Hadd vessem fel ezzel kapcso­latban az írói világnézet kérdését. Egyesek úgy értelmezik a sematiz­mus elleni harcot, hogy most már visszahelyezzük jogaiba az ösztönös alkotókészséget és száműzzük ennek kapcsán az író világnézetét, hogy elállunk attól a tanácsunktól és kí­vánságunktól, hogy a haladó író tanulja meg, sajátítsa el a haladó világnézetet, a marxizmus-leniniz­­must. Nem állunk el ettől a taná­csunktól. A sematizmus elleni harcot nem így értelmezzük. Per­sze, a tehetség, nem rossz dolog, sőt igen kívánatos dolog. De a te­h­e­tség nem azonos az úgynevezett őslehetséggel, amelynek a jellem­zője az, hogy megelégszik önmagá­val és nem igyekszik fejlődni, csi­szolódni, tanulni. A marxista-leni­nista világnézetet szembeállítani az élettapasztalattal — és vannak, akikben talán öntudatlanul van ilyen törekvés —­, ez azt jelentené, hogy elfeledik: a marxizmus-leni­­n­izmus is élettapasztalat. Az iro­dalomhoz kell tehetség. Kell egyé­nileg gyűjtött, az életben szétnéző és résztvevő író által összeszedett élettapasztalat. De világnézet nél­kül haladó forradalmi világnézet, a ma­rxizmus-len­inizmus világnézete nélkül megreked a tehetség, tönk­remegy az őstehetség és még az egyénileg gyűjtött élettapasztalat is ?r----- masszyí­ vá ]eS5! IX sznos figyelmeztetni a fiata­lA­lókat: ne siessetek, ne váz­­latokat készítsetek, érleljétek meg a mondanivalótokat, ne szüljétek meg a magzatot 9 hónap előtt. Persze a különbség az irodalom és a biológia között az, hogy az irodalomban semmiféle természet­­törvény nem rögzíti a terhesség­e­t,hogy Félreértés essék, nem arról beszélek, hogy a múlt­ról nem szabad írni. Persze, hogy szabad. Azt hiszem, ezen a téren túl vagyunk, ez a kérdés világos. Nyugodtan írjanak íróink, ha ked­vük, élményanyaguk van hozzá, szépet és jót a múltról. De az író­nak azt mondjuk: légy korod, né­ped, államod. Pártod szócsöve, szó­szólója, segítője — ez legyen és ne a műgond a főgondod. Révai elvtárs beszédének további részét lapunk holnapi számában is­merte­tjük.

Next