Délmagyarország, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-03 / 101. szám

% Harcos béketüntetéssel ünnepeltek mindenütt Csongrád megye dolgozói Csongrád megyében mindenütt flriási tömeg vonult fel május elsején, hogy hitet tegyenek a békeharcos megvédése mellett. Hódmezővásárhelyen a gépállomás traktorai nyitották meg az ünnepi felvonulást. Ott dübörögtek a modern gépcsodák, a sztálinyecek, a kombájnok is. A felvonuló csopportok mindegyikének tábláiról, díszítéseiről a béke megvédésének harcos elszántsága tükröződött. A Kötöttárugyár dolgosóinak menete élén kerekeiken gördülő hatalmas Sztálin-képet vittek, egy ijládik csoport pedig „ Rákosi elvtárs hatalmas méretű arcképét hozta s szállt az éljenzés: „Éljen Rákosi! Éljen a Párt!’’ A felvonulók tömegében újból és újból megújult ez a lelkes éljenzés . Pártunk éltetése mellett a szovjet-magyar megbénthatatlan barátságról is tanúságot tettek. Munkásköszöntésre emelt karral vonultak el a dolgozók a tribün előtt, ahol a Megyei és Városi Pártbizottság tagjai foglaltak helyet, élükön Jegyinák János elvtárssal, a Központi Vezetőség tagjával, a Megyei Pártbizottság első titkárával A több mint kétórás menetben fel-feltűntek a katonai egyenruhák. A munkások, dolgozó parasztok soraiból kikerült katonatisztek együtt vonultak régi munkahelyük dolgozóival, hogy ezzel is kifejezésre juttassák szoros együvétartozásukat. A vásárhelyi dolgozók felvonulása méltó volt május elseje nagy ünnepéhez a a nagyszerű, színesen áradó tömeg büszkéin jelképezte egyre szélesedő békeharcunrkát. Makó dolgozóinak felvonulását az ifjúság sorai nyitották meg. Az impozáns felvonulást ünnepi nagygyűlés követte, amelyen Lövő Ferenc elvtárs, a Megyei Pártbizottság szervező titkára mondott beszédet. —A vörös lobogó alatt együtthaladunk a világ dolgozóival, nemcsak a felszabadult népekkel, hanem azokkal is, akik a kapitalista államokban a béke, a demokrácia, a haladás jelszavát írták zászlajukra — mondotta a többi között. • A hatalmas méretű nemzetközi békemozgalomnak újabb lendületet ad a május elseje. Mi a termelés fokozásával készültünk erre a napra. Az igászati állami gazdaság a tavaszi munkákban kiérdemelte a megyei vándorzászlót. A MÁV-műhely és a Makói Malom dolgozói is kimagasló eredményt értek el. A termelőcsoportok példáját követve az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is fokozták munkájukat. A felajánlások teljesítése azt eredményezi, hogy hazánk erősödik, mind szebbé válik, de állandóan résen kell lennünk, mert az amerikai imperialisták ás láncos kutyájuk, Tito új háborúra spekulál. Szentes dolgozói is már hetek óta készültek május elsejére és a keddi felvonulás valóban visszatükrözte ezt a lelkes készülődést. Ünnepi nagygyűlésükön Sinkó Antal elvtárs, a megyei pártbizottság ágit. prop. titkára mondott beszédet. — Hatvanegy év óta a világ különböző országainak dolgozói évrőlévre megünneplik május elsejét — mondotta. — Az idei május elsejét szerte a világon a békeharcos megvédésének jegyében ünneplik a dolgozók. A magyar dolgozók kiemelkedő eredményeket értek el a május elsejei versenyben s így tettek hitet a béke mellett. Amikor Sinkó elvtárs idáig ért beszédében, felröppentek a békegalambok, hogy hírül vigyék mindenhová: a szentesi dolgozók is a békéért küzdenek. Csongrád dolgozói is az eddigieknél sokkal nagyobb szabású ünnepségeken vettek részt május elsején. A város dolgozói a tanyák dolgozó parasztságával együtt nagy tömegben vonultak fel és a Tiszaparton ünnep ngygyűlésen vettek részt ahol Eke István elvtárs, a csongrádi városi pártbizottság titkára és Nagy Károlyné, az MNDSz megyei titkára mondott beszédét. Vígan, jókedvvel végezzük munkánkat LEVÉL a már ÉRTÉSÉBŐL ~ Igazán csak akkor tudjuk megérteni, hogy mit jelent számunkra, magyar dolgozók számára a Szovjetunió segítségével megszerzett szabadság, ha látjuk azokat a hatalmas építkezéseket, alkotásokat, amelyeket'Pártunk vezetésével a szabadsággal és hatalommal rendelkező munkásosztály készített és állandóan épít a dolgozók még boldogabb szocialista jövője érdekében. A felszabadult munkásosztály alkotó erejéről azok győződhetnek meg valójában, akik látják is ezeket a hatalmas építkezéseket. A Dunapentelei Vasműnél dolgozó sokszáz szegedi dolgozó egyikének hozzánk intézett levele is erről számol be. Kedves Szerkesztőségi Az első szocialista ifjúsági munkásváros építkezéséről sok szeretettel köszöntöm a szerkesztőséget és Szeged összes dolgozóját. Itt a munkánkat gyönyörű napsütésben végezzük. Olyan szép az idő, mintha a természet is érezné annak a hatalmas munkának a jelentőségét, amelyet mi, dolgozók itt végzünk. Sok minden épül itt gyors ütemben. A kenyérgyár építkezése már a befejezéshez közeledik. Néhány hét múlva már itt aütik számunkra a jó puha, friss kenyeret, amit ma még Budapestről szállítanak. Hatalmas víztorony is épül, amely jelenleg 16 méter magas. Május 1-re 25 méter magas lesz és be is betonozzák addig. A betonútak gyors ütemben készülnek, amelyeken az autók végeláthatatlan sora közlekedik. Minden kocsin felirat áll: „Előre az ötéves tervért“, „Felépítjük a Dunai Vasművet“ — és ehhez hasonlók. Április 4.én nyitották meg a modernül felszerelt büffénket és étkezőhelyiségünket, amely olyan nagy, mint Budapesten a Nyugatipályaudvarral szembeni vendéglő. Üvegtábláján felirat hirdeti: „Bilffé vállalat dolgozói szeretettel köszöntik a Dunai Vasmű dolgozóit.“ Minden darabba rádiót szereltek be és így állandóan hallgathatjuk a híreket, zenét. Az építkezés egész területén a hangszórókból munka közben is hallgatlatjuk a szebbnél szebb zenét és munkásindulókat, s Vígan, jókedvvel, zeneszó mellett végezzük munkánkat. Most versenyben vagyunk az Inotai Erőmű dolgozóival. Ez a verseny dönti el, hogy az élüzem csillag hová kerül. Mi, a Dunai Vasmű dolgozói úgy érezzük, hogy a versenyt megnyerjük. Úgy dolgozunk, hogy dicsőséget hozzunk üzemünkre. Szegedi dolgozók itt ötszáznál is többen vagyunk és mi is megfogadtuk: minden tudásunkkal azon leszünk, hogy a versenyt megnyerjük. Mi, szegedi dolgozók nem akarunk szégyent hozni Szeged városára. A Magyar Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa április 4-én több dunapentelei dolgozónak a Munka Érdemrendjét adományozta kiváló munkájukért. Ebből is láthatjuk, hogy népi demokráciánk megbecsüli azokat, akik jól dolgoznak és kitünteti azokat, akik élen járnak a termelő munkában. Tudjuk, hogy az ország dolgozó népe szeretettel tekint felénk, akik az első szocialista várost építjük. Mi ezt a szeretetet azzal háláljuk meg, hogy idő előtt felépítjük a Dunai Vasművet és ezzel is hatalmas csapást mérünk az ellenségre. Még csak annyit kívánok közölni, hogy nagyon büszke vagyok arra, hogy a Dunai Vasmű építői közé tartozhatom. Még egyszer sok szeretettel köszöntöm a szegedi dolgozókat és a Délmagyarország szerkesztőségét. Elvtársi üdvözlettel: Demján János. A szegedi elsőéves orvostanhallgatók szünidejükben részt vesznek a Dunai Vasmű építésében A Szegedi Orvostudományi Egyetem I. évfolyamának DISZ alapszervezete DISZ-kari választmányválasztó taggyűlésén elsőnek csatlakozott Szegeden a budapesti Sallay Imre Szakérettségis Kollégium hallgatóinak felhívásához: „Mi egyetemi hallgatók most fokozott munkával, tanulással, a vizsgákra való jó felkészüléssel és a vizsgaeredményekkel bebizonyítjuk — mondták ki határozatukban —, hogy méltók vagyunk Pártunk, dolgozó népünk bizalmára. A vizsgák után aktívan részt akarunk venni az ötéves tervért, a szocializmusért vívott harcban. Ezért elhatároztuk, hogy a vizsgák után mi is részt veszünk a Dunai Vasművek, a felszabadult magyar ifjúság városának építésében Ezzel is megmutatjuk szilárd békeakaratunkat s forradalmi lendülettel, harcos elszántsággal haladunk előre azon az úton, amelyet Pártunk jelöl meg számunkra. Éljen az egész magyar ifjúság szeretett tanítómestere: Rákosi elvtárs“. Hat hét alatt 13 literrel a vásárhelyi A hódmezővásárhelyi termelő, szövetkezeti csoportok állattenyésztő brigádjai nagy gonddal kezelik az állatokat. A jó gondozásnak meg is van az eredménye. A vásárhelyi termelőcsoportok között a Lenin 16 literre emelte tejátlagát „Lenin“-tszcs tszcs ért el jó eredményt a tejhozam emelésében: a tszcs 10 darab fejőstehenének fejési tejátlagát hat hét alatt az állattenyésztő munkacsapat 13 literről 16 literre fokozta. A SZOVJET JSOK példamutató életével ismerkedhetnek meg a szegedi dolgozók a napokban a „Szovjet nők a békéért“ című kiállításon. Ezt a kiállítást budapesti dolgozók, különösen a dolgozó nők naponta több ezren nézték végig. Gyönyörű fényképanyagából megismerhették a szovjet nők hősies harcait a második világiháború idején, de megláthatták azt is, hogy a háború utáni országépítő ötéves terv teljesítéséből hogyan vették ki részüket. Szemléltető képeken láthatják majd a szegedi dolgozók is, hogy a művészet, irodalom, tudomány terén egyaránt milyen komoly munkát fejtenek ki a szovjet nők. Látogassák minél többen Szeged dolgozó asszonyai ezt a kiállítást, hogy méginkább hasonlóvá váljanak példaképeikhez, a szovjet nőhöz. A kiállítást a Magyar-Szovjet Társaság székházának nagytermében május 6-tól 20-ig rendezik meg. A Szegedi HÁV Igazgatóság dolgozói forint takarékossági versenyre hívták ki a Postaigazgatóság, városi tanács, Szegedi Ruhagyár, Szegedi Villamos Vasút, Szeged Pályaudvar, Szeged-Rókus Pályaudvar, MÁV Fiúnevelő Intézet, íutöház, MÁV Felépítményi Vasanyagjavító és a MÁV Osztálymérnökség dolgozóit. A versenyfeltétel, hogy a vállalaton belül begyűjtött takarékbetét (eladott takarékbélyeg) a vállalat egy-egy dolgozójára átlagban mekkora összeget tesz ki. A verseny május 1-től december 31-ig tart. A verseny állásáról az Országos Takarékpénztár szegedi fiókja havonta tájékoztatja a versenyben résztvevő vállalatokat. Későbbi időpontban tartják meg a Hunyadi János harcairól szóló előadást A Pártoktatás Házában a ma délután hat órára hirdetett előadás, amelynek eíme: „Hunyadi János Imrén a török hódítók ellen" elmarad. Az előadást későbbi időpontban tartják meg. Jutalmat kapnak a tejbegyűjtési versenyben kitűntek Jutalmat kapnak az országos tejbegyűjtési és tejtermelési versenyben legjobb eredményeket elérő állami gazdaságok, tszcsk és földművesszövetkezetek. Az egyes versenyszakaszok minden szektorban egy naptári negyedévre terjednek. A verseny kiértékelése s a jutalmak kiosztása a negyedévet követő hónap 10-től 20-ig történik. * Olvasda , TdiNyilalmi Szemle __ minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elől^ CSÜTÖRTÖK, 1951. MÁJUS 8. ' Révai József elvtárs beszéde az írók kongresszusán I. rész TjTétségkívül eredményes volt ez AV a kongresszus, jó munkát végzett — mondotta a többi között Révai elvtárs. — A kongresszus eredményességét hangsúlyozva, bizonyos hiányosságait is meg kell állapítani. Az első hiányosság abban állt, hogy a kongresszus vitáit bizonyos provincializmus jellemezte. A második hiányosság, amely szembetűnt a kongresszusi vitákon, az volt, hogy a magyar irodalmi örökség kérdései szinte alig szerepeltek. Pedig a magyar haladó irodalom örökségének igazi elsajátítása nélkül komoly harc a kozmopolitizmus ellen, igazi harc a sematizmus ellen elképzelhetetlen. A kongresszusi vitának harmadik hiányossága abban állt, hogy szerepeltek ugyan bőven mesterségbeli kérdések — s ez helyes volt —, de ezek a mesterségbeli kérdések, az alkotás műhelyproblémái nem függtek eléggé össze az ország, a nép nagy kérdéseivel, nem kapcsolódtak össze eléggé az irodalom nagy, építő és nevelő feladataival. Negyedszer, hiba és hiányosság volt, hogy a vitában nem tükröződik vissza: a magyar irodalom nem valami légüres térben fejlődik, hanem itt, Magyarországon, azon a Magyarországon, ahol az emberek egy adott nemzetközi helyzetben, az imperialista háborús fenyegetések közepette a szocializmust építik. A béke védelmének eszméje nem itatta át kellően a k"~esszus vitáit. A jődik hiányossága a vitáknak is abban áll, hogy kritika volt, de kevés volt az önkritika. Hiányosság volt még a kongresszus vitáiban, hogy a fiatalok, a magyar irodalmi élet utánpótlása alig jutott szóhoz. A kongresszus főkérdése az irodalmi sematizmus elleni harc volt. Helyes, hogy ez volt a főkérdés. Ez megfelelt annak a kultúrpolitikának, amelyről Pártunk II. kongresszusa szólt és az az egyöntetűség és szenvedélyesség, amely a semalizmus eleni harc kérdésében megnyilvánult, bizonyítja, hogy Pártunk II. kongresszusán a magyar irodalmi élet ütőerét helyesen tapántoltuk. Hadd igyekezzem néhány kiegészítő megjegyzéssel megvilágítani, miért és hogyan vetődött fel ez a kérdés éppen most. — Amikor a politikában és a gazdaságban legyőztük népünk nyílt ellenségeit, egyre inkább előtérbe nyomult dolgozóink helytállásra, bátorságra, áldozatvállalásra való nevelése és észrevettük, hogy ebben a munkában túl kevéssé segít az új magyar irodalom. Az irodalom is egyik módszere népünk nevelésének. De. ha az irodalom nem tudja, hogy neki ezt a feladatot másként kell megoldania, mint végső soron ugyanezt a feladatot a szakmai és politikai iskolákban, ha az irodalom nem tud élni a maga sajátos nevelési módszereivel, akkor nem tölti be hivatását. A politikai oktatás, a szakmai nevelés, a sajtó hasábjain történő nevelés nagyon.nagyon fontos Semmi oka az irodalomnak a nevelés cn^e formáira lenézően tekinteni, de mind e nevelés nem pótolhatja azt, amelyet az irodalom ad és csak az irodalom adhat. — Az, hogy az irodalom sematikus, azt jelenti, hogy nem élt, vagy nem élt eléggé a saját emberformáló és világot átalakító irodalmi eszközeivel. Vajjon miért rossz a sematikus irodalom, amelyben a hős is, a barát is, az ellenség is papírmaséfigurák? Azért rossz az ilyen irodalom, mert ez az irodalom nem nevel, vagy ha nevelni próbál, akkor úgy nevel — Fegyin elvtársam szavait idézem —, mint egy kiérdemesült pedagógus, mint egy vénkisasszony — nevelőnő — Hadd szóljak ezzel kapcsolatban néhány szót a pozitív üős kérdéséről. Ez a kérdés elválaszthatatlan a sematizmus elleni harc problémáitól. A Párt irányította rá íróink figyelmét Sohasem azt mondtuk azonban — és nem szabad így félreérteni azt a baráti tanácsot, amelyet Pártunk Íróinknak igyekezett adni —, hogy a pozitív hősöknek holmi hibanélküli és gánsnélküli lovagoknak kell lenniök A munkásosztály hivatott arra, hogy a kapitalizmus nyomorúságától, elaljasodásától, kizsákmányolásától megválja a világot, az emberiséget. De Mais és Engels, Lenin és Szlálin nem arra tanítottak, hogy a munkásokat idealizáljuk A szocializmust azokkal az emberekkel kell megépíteni, akiket örökül kaptunk a kapitalizmustól. És bizonyos, hogy a munkásosztály sok rosszat is kap örökségbe. "A munkásosztály s sárból és aranyból van, mint Göetlac embere, a munkásosztályt is a kapitalizmus termelte ki. De a munkásosztály nemcsak terméke, hanem sírásója is a kapitalizmusnak. A munkásosztály az az osztály, melyben leginkább megtaláljuk a sár mellett az aranyat, a hősöket, a kapitalizmus sírásóit. És az Irodalom feladata az, hogy országonként, koronként konkrétan ábrázolja ezeket a munkáshősöket és a kornak megfelelő arányban mutassa meg azt is, ami a kapitalizmus öröksége a munkásosztályban és azt is, ami arany benne, azt,mi új, a hősi, előremutató, az új világot átalakító mozzanat. Más a tipikus munkás ma már volt tegnap és más lesz holnap. A szovjet irodalomtól tanulnunk kell — hadd tegyem hozzá — sokkal többet, mint eddig. Ha ezt a tanácsot az irodalomra vonatkoztatjuk, akkor ez azt jelenti, hogy realizmus romantika nélkül — mint ahogy ezt Zsdanov nagyszerűen meghatározta — elképzelhetetlen. Álmodni a realista í rónak is kötelessége. De itt nem akármilyen álmodásról van szó, hanem a realitás talaján való álmodozásról. — Amikor mi pozitív hőst követelünk íróinktól, ezt kívánjuk, semmi egyebet. Ez korántsem jelenti, hogy visszatérnénk vagy bármilyen mértékben is helyeselnénk Háy elvtárs álláspontját a hős „kettős kötöttségére“. A dolgozó embernek, a munkásnak nincs semmiféle kettős kötöttsége. A dolgozó embert legfeljebb visszahúzza, akadályozza fejlődésében az az örökség, amelyet a kapitalizmustól kapott, de megkötve, hozzábilincselve ehhez a múlthoz nincs Nincs egyenlőségjel a dolgozó emberben, a munkásban a között, ami benne a régi és a között, ami benne az új. Ez a kispolgár, az ingadozó, a polgári értelmiség jellemzője. N néhány szól parasztábrázolásainkról. Ez komoly nagy és nehéz probléma az irodalom számára is, az élet számára is s azért nehéz az irodalomban, mert nehéz az életben. Az az író, aki nem érzi át teljes lelkével a paraszbban és elsősorban a középparasztok százezreiben végbemenő vívódást, aki nem érti meg a döntés nehézségeit, az nem tud segíteni az államnak, a Pártnak. A sematizmus elleni harc kapcsán felmerült a vitában a tehetség, az élettapasztalat kérdése. Hadd vessem fel ezzel kapcsolatban az írói világnézet kérdését. Egyesek úgy értelmezik a sematizmus elleni harcot, hogy most már visszahelyezzük jogaiba az ösztönös alkotókészséget és száműzzük ennek kapcsán az író világnézetét, hogy elállunk attól a tanácsunktól és kívánságunktól, hogy a haladó író tanulja meg, sajátítsa el a haladó világnézetet, a marxizmus-leninizmust. Nem állunk el ettől a tanácsunktól. A sematizmus elleni harcot nem így értelmezzük. Persze, a tehetség, nem rossz dolog, sőt igen kívánatos dolog. De a tehetség nem azonos az úgynevezett őslehetséggel, amelynek a jellemzője az, hogy megelégszik önmagával és nem igyekszik fejlődni, csiszolódni, tanulni. A marxista-leninista világnézetet szembeállítani az élettapasztalattal — és vannak, akikben talán öntudatlanul van ilyen törekvés —, ez azt jelentené, hogy elfeledik: a marxizmus-leninizmus is élettapasztalat. Az irodalomhoz kell tehetség. Kell egyénileg gyűjtött, az életben szétnéző és résztvevő író által összeszedett élettapasztalat. De világnézet nélkül haladó forradalmi világnézet, a marxizmus-leninizmus világnézete nélkül megreked a tehetség, tönkremegy az őstehetség és még az egyénileg gyűjtött élettapasztalat is ?r----- masszyí vá ]eS5! IX sznos figyelmeztetni a fiatalAlókat: ne siessetek, ne vázlatokat készítsetek, érleljétek meg a mondanivalótokat, ne szüljétek meg a magzatot 9 hónap előtt. Persze a különbség az irodalom és a biológia között az, hogy az irodalomban semmiféle természettörvény nem rögzíti a terhességet,hogy Félreértés essék, nem arról beszélek, hogy a múltról nem szabad írni. Persze, hogy szabad. Azt hiszem, ezen a téren túl vagyunk, ez a kérdés világos. Nyugodtan írjanak íróink, ha kedvük, élményanyaguk van hozzá, szépet és jót a múltról. De az írónak azt mondjuk: légy korod, néped, államod. Pártod szócsöve, szószólója, segítője — ez legyen és ne a műgond a főgondod. Révai elvtárs beszédének további részét lapunk holnapi számában ismertetjük.