Délmagyarország, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-01 / 27. szám
VASÁRNAP, 1953. FEBRUÁR 1 PÁRTÉLET • A pártcsoport bizalmiak példamutatása segíti a Szegedi Lemezgyár pártszervezetének munkáját A Szegedi Falemezgyár dolgozói a múlt évben is becsülettel teljesítették tervüket, s az 1953-as év első két dekádjában sem maradtak adósai államunknak. Defendterveiket túlteljesítették. A termelés zavartalanul megy. Működnek a présgépek, a szárítóban száradnak a vékony lemezek. A dolgozók harcolnak a terv teljesítéséért, a nyersanyag jobb kihasználásáért. Mimikájukban lendítő erőt jelentenek a pártcsoportok. A pártbbizalmiak egy műszakban, egy munkahelyen dolgoznak a csoport tagjaival. A közös feladatok, a közös problémák eggyé kovácsolták őket. A jó kollektív szellem, az elvtársi viszony kialakulását elősegítette az is, hogy a pártcsoportok élére példamutató, jó elvtársak kerültek Tari István, Buknic József a munkában, tanulásban egyaránt az elsők közé tartoznak. Szabó János, Erdős Sándor, Molnár Ferenc, Bánkányi Sándor és a többi pártcsopört»^,mi is megállja a helyét. Példát mutatnak a csoportjukba tartozó elvtársaknak és a pártonkívüli dolgozóknak. A pártbizalmak munkájában fontos feladat a példamutatás. Ott, ahol jól dolgozik a pártcsoportvezető, az elvtársak is igyekeznek jó munkát végezni. Ahol viszont a pártcsoportvezető könnyen veszi a kiadott feladatok végrehajtását, a párttagok maguk sem tekintik kötelességüknek azok jó elvégzéséit. Buknic József pártbizalmi munkája is nagymértékben hozzájárul a hámozó gépen dolgozó Dózsa brigád szép eredményeinek eléréséhez. A problémákat mindig megbeszélik. Ebédidő alatt is együtt vannak, az ebédlőben együtt hallgatják az újságcikkek felolvasását- A csoport tagjai pontosan járnak az oktatásra. Buknic elvtárs mindig pontosan megjelenik, jól felkészül. A pártcsoport tagjai sem akarnak szégyent hozni pártcsoportjukra, nem akarnak lemaradni a pártbizalmi mögött Négy népnevelő van a csoportban, de mindnyájan végeznek népnevelő munkát. Ez helyes is. Minden párttagnak népnevelőnek is kell lenni. Hiba azonban, hogy a csoport elhanyagolta a tagjelölt elvitársak helyes nevelését Keveset foglalkoztak Nagy Antalné elvtársnővel is. Nem vonják be a csoportos megbeszélésekbe, s Buknic elvtárs is rittkán keresi fel Akkor is csak tudtára adja, hogy taggyűlés, vagy népnevelő értekezlet lesz, de nem beszélget vele. Nagy elvtársnő nem tanul, nem olvas újságot, nem fejlődik és — bár régebben tagjelölt — ilyen politikai tudással nem lehet párttag. Ezt ő maga is tudja.. Buknkc elvtársnak és a csoport fejlett kommunista tagjainak a jövőben többet kell foglalkozniok Nagy elvtársnővel, több segítséget kell nyújtaniok fejlődéséhez. Segíteni kell a pártcsoportnak Nagy elvtársnőt abban, hogy harcos tagjává váljon pártunknak. Ottlik István pártcsoport bizalmi elvtárs munkájában azonban komoly hiányosságok vannak A szemináriumokon legtöbbet ő hiányzott eddig. Az, hogy Ottlik elvtárs könnyen hagyja a tanulást, meglátszik pártcsoport tagjainál is A szemináriumokról nemcsak ők hiányoznak legtöbbet, de a felkészülésük is a leggyengébb. Meglátszik, hogy Ottlik elvtárs nem ellenőrzi a szemináriumokon Pénteken délelőtt a járási tanács kultúrtermében értekezletre jöttek össze Röszke, Kiskundorozsma és Tápé község népnevelői, hogy kicseréljék tapasztalataikat és átadják jól bevált módszereiket többi népnevelő társaiknak. Az értekezletet Zsurkán János elvtárs ,a Szegedi Járási Pártbizottság titkára nyitotta meg. Beszédében méltatta az értekezlet célját, jelentőségét, majd kérte az elvtársakat, hogy felszólalásaikban mondják el, hogyan végzik népnevelő munkájukat, milyen módszereket használnak és milyen eredményeket értek el a község területén. Elsőnek Nagy Pál elvtárs, a tápéi Ady Endre tízes tagja szólalt fel és a következőket mondotta: — Népnevelő munkánkban arra törekszünk, hogy minél több dolgozó kis, és középparaszttal ismertessük meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Azt akarjuk, hogy minél több dolgozó paraszt lépjen be a csoportba, hogy közös erővel harcolva, dolgozva, nagyobb eredményt érjünk el, mint eddig. — Népnevelő munkám során — mondotta tovább Nagy Pál elvtárs — igyekszem minden problémára válaszolni. Legutóbb egy nyolc holdas dolgozó paraszttal beszéltem, aki megkérdezte tőlem, hogy az állam miért nem ad árpa, zab és burgonya vetőmagot a tszcs-knek. Erre megkérdeztem tőle, hogy ő mennyire tett eleget begyűjtési kötelezettségének. Azt válaszolta, csak részben teljesítette a begyűjtési tervét. Erre megadtam neki a választ és azt mondottam, hogyan vár ő segítséget az államtól, amikor nem tesz eleget kötelezettségének. Később azt kérdezte, hogy ha belép harmadmagával a csoportba, kap-e annyi búzát, hogy megtegyen a való pontos megjelenést és a felkészülést. A lemezgyári pártszervezet vezetősége a pártcsoportértekezleteken, népnevelő értekezleteken, taggyűléseken nem kéri számon egy-egy párt bizalmi munkáját Nem vonja felelősségre őket a csoportjukhoz tartozó elvtársak mulasztásaiért. A legutóbbi összevont pártcsoportértekezleten és népnevelő értekezleten sem hangzott el ilyen bírálat. Hiányossága ezeknek az értekezleteknek, hogy szinte kizárólag termelési problémákról beszélnek az elvtársak. A pártszervezet problémái, a pártmunka szorosan összefügg a termelési feladatokkal, de nem szabad, hogy a termelési kérdések megbeszélése miatt háttérbe szoruljon a pártcsoportok munkájának értékelése és irányítása, kenyérgabonája Elmondottam neki, hogy a tavalyi aszályos évben egy tag 300 munkaegységet teljesített nálunk, s akkor 540 kiló búzát kapott. Ez a mennyiség túlhaladja fejadagját azonkívül burgonyát, olajat, árpát és egyéb terményt is biztosítottunk neki. Ezenkívül elmondottam azt is, hogy a csoport tagjainak és a család tagjainak betegsége esetén már nem kell orvosra és patikára költeni, mert a csoportba lépéssel egyidőben SZTK tag lesz Nagy Pál elvtárs befejezésül ezt mondotta: szigorúan tartsuk be az önkéntesség elvét és ne sértsük meg pártunk parasztpolitikáját, özv. Bogyó Jánosné felszólalásában az éberségről beszélt. Éberen kell őrködni, hogy a csoport tagjai sorába kulák, vagy egyéb ellenséges elem ne kerüljön be. — Nekünk a Tito határ közvetlen szomszédságában — mondotta Bogyó elvtársnő — jó munkát kell végeznünk, mert az ellenség nem alszik- Szolgáljon figyelmeztetésül Számunkra a titóista emberrablók ügye. Harcoljunk azért, hogy elért eredményeinket megvédhessük, hogy erősödjünk. Balogh Kálmán dorozsmai népnevelő arról beszélt, hogy a népnevelők ne felejtsék el a múltat összehasonlítani a jelennel. Minden esetben modják el a dolgozó parasztságnak, hogy mit kaptunk a felszabadulás óta a nép államától. A csoportba lépésről úgy beszéljenek, hogy az nemcsak az egész magyar dolgozó nép, hanem a prasztságunk egyéni érdeke is. Az értekezlet végén a jelenlevők gazdag tapasztalatokkal távoztak el, hogy azokat további munkájuk során felhasználva, még nagyobb siskereket érjenek el. Tápé, Röszke és Dorozsma népnevelői tapasztalatcsere értekezletet tartottak ■ [UNK] Üzetni lakóink falák az április 4-i vállalások teljesítéséről A szocializmus építésén munkálkodik dolgozó népünk. Ötéves * tervünk negyedik éveinek teljesítése közelebb visz bennünket a szocializmus megvalósításához. Ennek érdekében tették meg dolgozóink felajánlásaikat hazánk felszabadulásának ünnepére, április 4-e tiszteletére. Üzemi lapjaink legutóbbi számukban így számolnak be a nagy nap tiszteletére indított verseny eddigi eredményeiről. A lap nagy cikkben foglalkozik z első negyedév teljesítésével, túleljesítésével. A cikk felhívja a dolgozók figyelmét arra hogy, a munkaverseny fokozásával küzdjenek a eb)ajánlások teljesítéséért és a terv határidő előtti teljesítéséért. „Dolgozóink kötelezettségvállalásuk telesítéséhez már január első napjaiban hozzáfogak és azóta azon dolgoznak, hogy azok ne csak vállaltok maradjanak, hanem a felajánás sikeres teljesítéséről adhassanak tanúbizonyságot. Azóta már gén sok dolgozó megmutatta, hogy valóban harcol az első negyedév eljesítéséért, túlteljesítéséért. Ha mgnézzük a január havi eredményeinket, akkor láthatjuk, hogy egyes üzemrészekben olyan dolgosok tüntek ki kiváló eredményeikre, akik eddig a száz százalékot is alig tudták elérni. Kimagasló eredményt ért el a szövőben: Vass Szilveszterné 145, Tánczos Gyuláné 145, NI. Pálfi Gáborné 140, Jenei Gyulámé 140, Juhász Józsefné 135 százalékos teljesítményével“ — írja az ,,Ujszeigyedi Textilmunkás“. A „Vörös Cséve“, a Szegedi Kenderfonógyár lapja beszámol arról, hogy az üzem békebizottsága milyen munkát végez. A Rosenberg-házaspár életének megmentéséért röpgyűléseket tartottak a dolgozók és ezeken a röpgyűléseken több dolgozó tett lelkes munkafelajánlást Ezeknek a felajánlásoknak teljesítése is nagymértékben hozzájárul az április 4 tiszteletére indított munkaverseny eredményeihez. „A termelésben maguk a békebizottsági tagok járnak elől példamutatással. Klein Frigyesné elvtársnő 115 százalékos termelése, Sárkány Szilveszterné elvtársnő 132 százalékos, Silóczki Mihályné elvtársnő 120 százaléka,, P. Oláh Rózsa elvtársnő 116 százaléka jó munkáról tesz tanúbizonyságot“ — írja a „Vörös Cséve“. A lap a párosversenyekről is ír. Elmondják, hogy az új esztendőben számos új párosverseny is indult. „Élenjáró dolgozóink versenyre hívták egymást a terv sikeres teljesítése érdekében. Az április 4-re való készülésben jelentősen megszaporodott a párosversenyzők száma. Bárányos Júlia gyűrűsfonó nemrégiben lett sztahanovista. Azóta is igyekszik még tovább fejleszteni tudását. Molnár Zsuzsa gyűrűsfonó munkatársát versenyre hívta. Azóta állandóan figyelemmel kísérik egymás eredményeit Első dolguk mindig a versenytáblán megnézi, hogy miképpen alakul termelési százalékuk s akié jobbnak bizonyult, az bizony büszkélkedik is vele — a másik pedig még fokozottabb lendülettel harcol azért, hogy behozza társát. Molnár Zsuzsa és Bárányos Júlia párosversenyüket saját maguk indították meg, senki sem biztatta őket erre. Igen dícsértetes ez a cselekedetük, azonban nem dicséri szakszervezeti bizalmijukat, Pósa Júlia elvtársnőt. A szakszervezeti bizalmi egyik feladata éppen a párosverseny szervezése volna, a másik pedig, hogy őrködjön ennek élénkségén, serkentse dolgozótársait. Ezzel sz Tibeo még egyszer sem fordult elő, hogy odament volna Pósa e Ár.7u" akár Bárányos Júliához, akár Molnár Zsuzsához és felhívt figyelmét versenytársa feladinié'"Tére. Erre pedig szükség volna, mert nem minden versenyző pár vetélkedik egymással ilyen lelkesen, mint Molnár Zsuzsa és Bárányos Júlia, sőt egyik-másik meg is feledkezik a kihívásról. 3 AZ IGAZSÁG HIRDETŐJE: Tizenegy évvel ezelőtt 1942. február 1-én jelent meg az illegális Szabad Nép első száma. Ezt az évifordulót a Magyar Sajtó Napjaként ebben az évben másodszorra ünnepli dolgozó népünk. Tizenegy évvel ezelőtt nemcsak sajtószabadság nem volt Magyarországon, de egy szabad szó sem hangozhatott fel anélkül, hogy a Horthy-fasizmus pribékjeinek korbácsütése, bilincs csörgetése legyen rá a válasz. A Szabad Nép az elnyomatás nehéz éveiben, tizenegy évvel ezelőtt ,,a Horthy reakció legsötétebb hónapjaiban a föld alól hallatta harcos hangját s mutatta a magyar dolgozóknak a jobb, szabadi jövő felé az úlatt’ — amit Rákosi elvtárs a Szabad Néphez küldött táviratában a lap megjelenésének 10 éves évfordulója alkalmából írta. A magyar sajtó, a haladó magyar újságírás hagyományait megbecsülve, a szovjet sajtó példáját követi. A szovjet sajtó a világ haladó sajtója élén áll. Ezt a sajtót Lenin és Szálin hozták létre és ők voltak leglángolóbb publicistái. A „Pravda" — amelynek első száma 1912. május 5-én jelent meg — óriási szerepet töltött be az orosz munkásosztály nevelésében, mozgósításában, a forradalom győzelméért folyó harcban. A ,,Pravda“ ma is — mind negyvenkét évvel ezelőtt — harcosan közvetíti a Szovjetunió Kommunista Pártjának szavát. kíméletlenül pőrére vetkőzteti az álnokság hazugság, szemforgatás és képmutatás rongyaiba öltözött imperializmust és megvásárolt sajtóját. Merőben különbözik a kommunista sajtó a tőkések sajtójától, amelynek jellemvonása a ferdítés, tudatos hazugság, megvásárolhatóság és a dolgozók iránt érzett ádáz gyűlölet. A burzsoá sajtót ezer szál fűzi az imperializmushoz. Gyakran a tulajdonosok is nagytőkések, mint a hírhedt Hears vagy a chikagói McCormick vagy Henry luce, a „Time" és „Life" tőkés szennylapok tulajdonosa. Ezek a lapok pénzért mindenre kaphatók. Wilson Howard a ,,Scrippes Howard" néven ismert nagy amerikai sajtótröszt vezetője nyíltan kijelentette: „Mi hírekkel kereskedő üzletemberek vagyunk A szemérmetlen hazugság, vad szovjetellenesség, a dolgozók nyomora iránti közömbösség mellett van még egy jellemvonása az imperialista szennylapoknak: a féktelen háborús uszítás. Az ő feladatuk, hogy az emberek alantas ösztönéinek felkeltésével, a gyilkosságok, becstelenségek színes és undorító tálalásával lélektanilag készítsék elő az új háborúra a tőkés világ átlagemberét. A A felszabadulás óta eltelt közel nyolc év alatt hatalmasat fejlődött hazánk politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Ezt a nagyarányú fejlődést tükrözi a mai magyar sajtó, amely mindinkább az élen haladó szovjet sajtó nyomdokaiban jár. Az imperialisták jól megfizetett bértollnokai gyakran ejtenek krokodilkönnyeket azért, hogy Magyarországon „nincs sajtószabadság." Valóban nincs sajtószabadság a háborús uszítás számára, nincs sajtószabadság a dolgozók vérét, verejtékét kiszipolyozó kizsákmányolás számára s a magyar nép ádáz ellenségei számára, akik oda akarják visszalökni a magyar népet, ahol a fasizmus szörnyű napjaiban szenvedett, amikor csendőrszurony, börtön és kínzókamra, sőt halál volt egyetlen szabadon kiejtett szó következménye. Ha az imperialista bártollnokok ezt a ,,sajtószabadságot“ fájlalják, hát örülünk neki, “ de egyben tudomásukra hozzuk: a magyar nép véges és visszavonhatatlanul kezébe vette sorsa irányítását és a szocializmus építésének útjáról semi és senki le nem térítheti. A mai magyar újságírás mélységes demokratizmusa a szovjet sajtó hagyományait követi, mely legfőbb feladatának tekinti, hogy állandóan erősítse kapcsolatát olvasóival, a dolgozó tömegekkel. A szovjet újságokat a tömegek segítségével írják és szerkezi Ezen a nyomon haladunk mi , magyar újságírók. A Viharsarok tömegkapcsolatnak szakadatlan növekedésére jellemző, hogy amíg 1950-ben 1510 levél érkezett a szerkesztőségbe, addig 1951-ben már 2488, 1952-ben viszont 4686. Ez a fejlődés tovább ível felfeé. Ez év januárjában mintegy 450 írást küldtek be levelezőink, tudósítóink. Vájjon, ha a csongrád megyei dolgozók tízezrei nem tekintenék magukénak, barátjuknak a kommunista újságot, írnának-e olyan bizalommal a laphoz, mint az a sokszáz dolgozó, aki egy esztendő alatt írásával felkeresi a párt megyei újságát? A legszebb hazafias kötelességünknek tekintjük mi, magyar újságírók, hogy végtelen gonddal és szeretettel figyeljünk a tömegek szavára; a lapon keresztül közkinccsé tegyük a dolgozók felmérhetetlen kezdeményező készségét; széles körben elterjesszük a munka legjobb tapasztalatait, de kíméletlenül harcoljunk minden ellenséges, avult és reakciós ellen, ami gátolja a nagyszerű szocialista jövő kibontakozását. Az újságíró a történelem krónikásai azt tartják. A kommunista sajtó nem egyszerű krónikása a ma történelmének, hanem maga is aktív részese a szocializmus építéséért folyó harcnak. A kommunista sajtó munkásai mindig arról imták elsősorban, ami éppen legfontosabb a párt, a szocializmus építése, a dolgozó tömegek érdeke szempontjából, hiszen e három kérdéscsoport azonos célt szolgál: a haza felvirágoztatását, a dolgozó nép jólétét, a béke védelmét. Ezek a feladatok szabják meg a magyar sajtó jövőbeni feladatait is: harcolni az ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításáért, a dolgozók szocialista versenyének kiszélesítéséért, fokozni a harcot az új, haladottabb módszerek — és elsősorban a szovjet módszerek — széleskörű alkalmazásáért. Napról-napra számot adni arról, hogy a dolgozó milliók mennyi lelkesedéssel, mennyi leleményességgel és szorgalommal építik a szocialista hazát — az újságíró számára nem is lehet szebb feladat mint mindezekről hírt adni. De nagy feladatot bízott pártunk a sajtóra a dolgozók új, szocialista nevelésében, a bátor kommunista bírálat és önbírálat fejlesztésében, s az ellenség elleni harcban. Nekünk itt, Csongrád megyében fokozott kötelességeink vannak. Egyetlen percre se feledhetjük, hogy megyénk délen határos az amerikai imperializmus legszolgaibb csatlósa, a népgyilkos Tito fasiszta rendszerével. Itt százszorosan érvényes pártunknak az a tanítása, hogy a szájfájiság, az éberség hiánya merénylet a dolgzók hazája, jövőnk ellen. Éppen ezért a kötelességteljesítésre, kemény helytállásra, az áldozatvállalásra való nevelés megyénk sajtójának elsőrendű kötelessége. A ellenség ádáz gyűlöletet nézi egyre növekvő eredményeinket. A kommunista újságoknak kötelessége, hogy minden dolgozóban tudatosítsák: a szocializmus építése a béke védelme, erősítése nélkül nem lehetséges. Minél élesebben leleplezi a sajtó az imperalizmus háborús terveit és hazánkba küldött ügynökeit, az egész kapitalizmus rothadtságát, bomlóttságát, annál inkább növekedik dolgozó népünk gyűlölete az új háború előkészítői ellen. És minél hűebben mutatjuk meg a béketábor egyre növekvő erejét a szovjet nép és a testvéri népi demokráciák nagyszerű eredményeit, annál határozottabbá válik dolgozó népünk jövőbe vetett hite. Az eltelt évek során újfajta kapcsolat alakult ki a sajtó és a dolgozók között. A nép millióinak a sajtó és elsősorban a Szabad Nép iránti szeretete mindenek előtt pártunk iránti szeretet megnyilvánulása. Dolgozó népünk határtalanul bízik a pártunkban és népünk vezetőjében, Rákosi elvtársban, mert a felszabadulás óta eltelt években számtalanszor tapasztalta, hogy pártunk minden tette a dolgozó milliók érdekeit szolgálja. A magyar sajtó munkásai előtt az a megtisztelő feladat áll, hogy segítse tovább pártunk nagyszerű övübe vezető munkájét, pártunk, a dolgozók kapcsolatának érélését. Ma, amikor egész dolgozó népünkkel együtt másodszorra ünnepeljük meg a Magyar Sajtó Napját, szívünk minden melegével köszöntjük a nagy szovjet népet, akitől szabadságunkat, boldog jövőnk építésének lehetőségét _ és a sajtószabadságot is kaptuk.