Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

OELMAGYARORSZAG4 A NEGYVENNYOLCAS ESZMÉK VAWAWIVAV^WAWAWMWAW W tóca főunckásáiban MÓRA FERENC abban az alföldi, és szerkesztette a Magyarország oíkiskun városban született, nőtt fel, ma 48-as párti politikai napilapot. Ennek munkatársa lett utóbb Móra István is. Holló Lajosról úgy vélekedett az akkori osztrák-barát politika, hogy „amíg ez az ember él, addig Magyarországot nem lehet kigyógyítani a függetlenség őrült agyréméből“. Félegyházán még ma is emlékeznek arra, hogy Móra Márton, Ferenc atyja is milyen lelkes híve volt Holló Lajosnak. Közvetlenül tehát a Móra-család ültette el írónk lelkében a 48-as függetlenségi gondolat és szabadságeszmék iránt megnyilvánuló, egész életét végigkísérő rajongását. Móra Ferenc maga írta meg, hogy apja, „a szűcs is segített kergetni“ az ellentábor képviselőjelöltjét, midőn azt még a határból is kiűzték, mert „a kiskunok nem hagyták Holló Lajost, meg a negyvennyolcat“. Édesapja még fiatalabb céhbeli szűcs korában Kossuth Lajos arcképét faragta ki a borotvatokjára és ezt a felírást: „Éljen a negyvennyolc“. Mikor azután jött hatvanhét, a kiegyezés, „a kiskun szűcsök .., keserves káromkodások közt erős fogadást tettek, úgy, ahogy Mártontól látták .,, Szárítsa el az isten a kezem, ha én még egyszer az életben megborotválkozok!“ Márton kalapáccsal verte ki a borotvája élét és ekkor kezdett Kossuth-szakállt növeszteni, Móra Ferenc viszont így emlékezett vissza édesapjára, mint a szabadságeszme hűséges képviselőjére: nem tudom én soha az édesapámat elválasztani a március tizenöttől. A szabadság, egyenlőség, testvériség miatyánkjára ő előbb tanított, mint Kossuth Lajos és Petőfi Sándor és egy-egy keserű káromkodásából hamarabb ismertem meg a magyarok Istenét, mint a Talpra magyarból. Ahogy mifelénk mondják, az Isten is megverne, ha úgy írnék a törvénnyé emelt március tizenötről, hogy ne az édesapámé volna az első gondolatom.Ő töltötte ifjúkorát, ahol a függetlenségi gondolat és 1848 szabadságeszméi a nép szívében a kiegyezés utáni évtizedekben is töretlenül tovább éltek, eleven erővel hatottak. Ennek a városnak politikai életét, állásfoglalását legtovább jellemezte ez egész országban az a szólás, hogy „nem engedtek a negyvennyolcból“. Az a város ez, amelyet a márciusi magyar forradalom megindítója, történelmi hőse, a szabadságharc lelkesítő költője, Petőfi Sándor is a szülővárosának vallott. A félegyháziak természetesen úgy vélekedtek már Móra Ferenc ifjúsága idején, még előbb is, és azt vallják ma is, hogy ha Petőfi így nyilatkozott: „Ez a város születésem helye“, akkor ezt nekik el kell hinniök, hirdetniük kell. Móra István, Móra Ferenc bátyja is ezt hirdette Petőfiről „Mienk..." című versében: Mienk ... Fakó írások holt betíllnek S mind az egész világnak ellenére. — Azt vallja bennem minden szál Ideg S szivemnek minden dobbanásnyi vére ... .Mienk ... Hisz Itt volt boldog csak, ezen a földin! Móra Ferenc rajongását Petőfi iránt kétségkívül a szülővárosa alakította ki. A szegény szűcsmester fia ugyanabban a városban volt „cseprő“ gyerek, amelyikben a mészárszékbérlő Petrovits István fia. Azokon a tereken játszadozott, amelyeken a kis Petőfi Sándor is nádparipán lovagolt. Megható, példamutató az a hűség, szeretet és tisztelet, amellyel Móra Ferenc Petőfi költészetét, eszméit, emberi nagyságát már ifjú korában, de későbbi írásaiban is övezte. PETŐFI SZÜLETÉSÉNEK századik évfordulójára Móra Ferenc külön kis munkát adott ki Petőfi oltárára címen (Szeged, 1924). Ebben ezt írta: „ ... gyertyácskáim... nagyon szerény helyet foglalnak el a Petőfi-oltár sarkán ...“ Ez időben Móra egyik beszédében ezt mondta: „úgy kell Petőfit oltárra tenni, ahogy magyar költőt még nem adoráltak.“ Heves szemrehányással ostorozta Petőfi eszméinek meghamisítóit, „együgyű gonosztevőknek“ bélyegezvén őket. „Petőfi: szentírás, úgy kell venni, ahogy van, akár hiszünk benne, akár nem. Se elsikkasztani nem lehet, ami benne van, se javított kiadást csinálni belőle. Úgy tenni, mintha nem volna, lehet, de meghamisítani az egész világ szeme láttára nem szabad“ — mondotta Petőfiről Móra Ferenc. Március 15 című Félegyházán megjelent versében a 18 éves Móra Ferenc — abban az időben első éves egyetemi hallgató — a kiegyezés utáni ellenzéki politika eszméit foglalta össze: a magyar szabadság elbukott, „Vagyunk a régi, bitang rabok“. Beérjük a „Tépett szabadság foszlányival“, sőt még ezt is „féltve féltjük“. Móra bizonyára kora költőire gondolt, amikor azt írta, hogy a „Siró sirály“ is elhallgatott. ..A sima vízen lustán halászgat“. Fájdalommal emlékezik a szabadságharc hőseire, a „Villám dobáló istenfiak“-ra. Sírjukat ne háborítsák meg „olcsó babérral“, hadd álmodozzanak ők tovább szabad hazáról. Móra elégikus hangja azonban végül izzó szenvedélybe csap át, midőn a „Világszabadság apostola", Petőfi szellemét idézi, ő villámként sújtana le e rabszolganépre, hogy új világot teremtsen. Móra Ferencnek Petőfi Sándorról, a költő halálának 50. évfordulójára írt szintén félegyházi újságban megjelent vezércikke Móra első nyomtatásban megjelent prózai írásai közül való. Petőfi apoteózisának gazdag irodalmában is a legszebbek közé tartozik ez az eddig ismeretlen Móra-írás. FIGYELEMREMÉLTÓ már maga az is, hogy Móra Ferenc első irodalmi alkotásai abban az újságban, a Félegyházi Hírlapban jelentek meg, amelyet Holló Lajos alapított. Mára még csak kis gyermek volt, amikor ugyancsak Félegyháza szülöttét, Holló Lajost 48-as függetlenségi programmal Kiskunfélegyháza országgyűlési képviselőjévé választották (1887). Ettől kezdve haláláig, 31 éven át egyfolytában képviselte a parlamentben városa ellenzéki álláspontját. Holló Lajos lett azután a 48-as eszmék országos nevű bajnoka, pártvezére. A teljes függetlenségért, a demokratikus magyar nemzeti állam kiépítéséért, szociális, népjóléti intézkedésekért, az általános titkos választójog megvalósításáért küzdött. Ő alapította 1893-ban LETT IS Móra Ferencből „márciusi ifjú“. Amint ő maga írta: „az apa vétke örökbe maradt a fiára“. Mert voltak a félegyházi városházán is olyan felsőbb közigazgatási parancsoknak engedelmeskedő „fiatalabb tekintetes urak“, akik Móra Mártonnak is a szemére vetették már: „Hja, nem kellett volna annyit március tizenötödikézni!“ Ezzel utasították el adóhaladék iránti kérését, Móra Ferenc Március 15. című költeményén kívül Örökké címmel egy mám.. március tizenötödiki verset is írt. Ebben az ódában fennen hirdeti: ... nincs a harcnak vége ma sem mégi Világos földje nem lett sírgödör! Sarló, Branyiszkó, Szolnok, Szent-Tamás Az emlék vérpiros tíszében ég! Aradnak szent határa, mint a vulkán ömleszti szét az eszmék tűzgolyóját! É s a szabadság dalnak-angyalának Szilaj danái Csapongva szállnak Széles e honban, mint a szikra, Mely perzsel, lángol, éget, gyújtogat! Nincs, nincs a harcnak vége még ma sem! Bízik abban, hogy kisüt még a magyar szabadság napja. 1900 március 15-én Móra Ferenc ezt a költeményét maga szavalta ki Kiskunfélegyháza Petőfi terén. 1902 március 15-én Móra Ferenc a félegyházi szabadságünnepen az ünnepi beszédet mondta. — „Magyarország alkotmánya már háromszáz esztendőn keresztül csak arra volt jó, hogy a magyar király palástjába öltözött német császároknak legyen min esküszegést elkövetni“ — mondta többek között. Az osztrák önkényuralom megfosztotta a szabadságtól a politikát, megfosztotta a költészetet: „Vedd el a szabadságot a politikától s a nép az állatszelídítő vesszejétől rettegő öntudatlan csordává fajul.. vedd el a szabadságot a költészettől, nem lesz az többé a madár éneke, nem a mennydörgés harsonája... csupán üres szavakkal való hitvány játék, melynek annyi értéke sincs, mint a szélütött ember dadogásának!“ — szólt tovább Móra Ferenc. Március 15-ét „a hazaszeretet soha ki nem apadó forrásának“ nevezte. Beszéde befejezésében ezeket mondotta: „szeretettel köszöntöm Félegyháza ifjúságát, mely sohase lesz hűtelen szülővárosa hagyományaihoz és azon reménnyel fordulok Félegyháza apró gyermekeihez, hogy ők még meg fogják érni az időt, midőn korunk romlott szelleme önmagát fojtja meg, ,.. midőn a miénknél tisztább áldozatot fognak bemutatni a március 15-iki hősök oltárán!“ A 48-as eszmék és emlékek szebb, mélyebb értelmű, megindítóbb megbecsülésének aligha adtak még kifejezést, mint Móra Ferenc tette édesapja temetése előtt: „A földigérő szép fehér szemfedő alatt beloptam egy szűcstűt egy gombolyag piros berlinerrel, egy követválasztási emléket, piros tollal, zöld levéllel, amin még el lehetett olvasni az aranynyomást: Éljen dr. Holló Lajos, 48-as követünk s a szivére tettem egy Kossuth-bankót...“ A régész Móra Ferenc tudta azt, hogy a halottak mellé ősi szokás szerint a legfontosabb használati tárgyaikat, fegyvereiket, ékszereiket, kincseiket temették, öreg Móra Mártonnak élete végére nem maradt más értéke, mint szűcstűje, amellyel a subákat folozta és rendíthetetlen hűsége az 1848-as szabadságeszméhez. Ezeket vitte magával a sírba. EZT AZ ESZMÉT örökölte tőle a fia, vitte magával Szegedre. Kulinyi Zsigmond, akinél Móra Ferenc mint újságíró 1902-ben elszegődött, Szegeden volt a függetlenségi párt vezető embere, alelnöke, majd díszelnöke. Mindannak, amit az 1848-as eszmék jelentettek a demokratikus haladás érdekében, a nép szeretetében, jogaiért való küzdelemben, az ország függetlenségének kivívásában és biztosításában. Móra Ferenc egész életében hűséges, bátor harcosa volt, i i 1 ’A Mezősi Károly VASÁRNAP, 1955. MÁRCIUS 7Ó HÍREK — A szovjet képzőművészet útjáról tart vetítettképes előadást Szegi Pál március 23-án és 24-én este 6 órai kezdettel az MSZT képzőművészeti szakosztály klubjában, Horváth Mihály utca 3. szám alatt, az első emeleten a magyar—szovjet barátsági hónap keretében. Az előadás első részét szerdán, a második részét csütörtökön tartják.— »Új magyar polgári perjog 1945—1955« címmel dr. Hábermann Gusztáv ügyvéd tart előadást kedden, március 22-én este 6 órai kezdettel az Ügyvédi Kamarában. A Magyar Jogász Szövetség szegedi csoportja szívesen látja az érdeklődőket is. A IV. magyar békekongresszusról közösen tartanak beszámolót a Városi Tanács, a bankok, az Állami Biztosító és az Igazságügy békebizottságai március 22-én, kedden délután 5 órai kezdettel a Városi Békebizottság Széchenyi tér 11 szám alatti nagyterméből. Előadó dr. Benkő Sándor egyetemi tanár, az Orvostudományi Egyetem kongresszusi küldötte. A MÁV nyugdíjas bizalmiak részére március 21-én, hétfőn a Kossuth Lajos sugárút 9 szám alatt ülést tart a vasutasszakszervezet nyugdíjas csoportja. Az alsóvárosi móravárosi és rókusi bizalmiak részére délelőtt 9 órakor, a belvárosi, felsővárosi és újszegedi bizalmiak részére pedig délelőtt 11 órakor. A vezetőség kéri a bizalmiakat, hogy okvetlen jelenjenek meg az ülésen. — Megyei énekkari bemutatót rendez a Szegedi Szövetkezeti Bizottság Móra Ferenc kultúrotthona ma, vasárnap délután. Közreműködnek a csongrádi, makói, szentesi és szegedi kisipari szövetkezetek énekkarai. Megnyitó beszédet Mison Gusztáv, Szeged város I. kerületi tanácsának vb. elnöke mond. Délután 2 órai kezdettel tapasztalatcsere, énekbemutató, értékelés, vita majd emléktárgyak kiosztása este 7 órakor pedig ünnepi hangverseny lesz. — A csehszlovák fűszerpaprika szabványról tart előadást dr. Benedek László tudományos kutató március 22-én, kedden este 6 órai kezdettel az MTESZ előadótermében, Új mikrohanglemez-sorozat kezdődik Szegeden Új, négy elfi adásból álló mikrohanglemez-sorozatot indít az MSZT a magyar — szovjet barátsági hónap alkalmából. A sorozatra bérletek 8 forintos árban válthatók az MSZT titkárságán, Horváth Mihály utca 3. szám alatt az első emeleten és a benin utcai HORIZONT könyvesboltban. A hanglemezsorozat műsora a következő: Március 22, kedd este Ml 8-kor ■ Juhász Gyula Kultúrotthonban: Glinka: Patétikus trió (zongora-klarinét-fagott); Rimszkij-Korszakov: Seherczade; Musszorgszkj—Ravel: Egy kiállítás képei. Ismertetőt mond Király József egyetemi adjunktus, 1 . Március 2*. kedd, este fél 7-kor az Egyetemi Diákklubban: Musszorgszkij, Borisz Godunov. Előadja a moszkvai Opera együttese, vezényel Golovanov. Ismertetőt mond Korek József, a Horizont vezetője. Április 7, csütörtök, este 7-kor az MSZT székházban: Glinka: Ivan Szuszanyin. Előadja a moszkvai Opera együttese: Berényei Golovanov. Ismertetőt mond Erdős János főiskolai tanársegéd. Április 14, csütörtök este Ml 7-kor az MSZT székházban: Csajkovszkij: Vonósszerenád; Riljiszkij-Korszakov: Mozart és Salieri (opera egy felvonásban); Csajkovszkij: Olasz capriccio. Ismertetőt mond Keszthelyi Béla, ,------ Anyakönyvi hírek Márdus 14-től 1«-ig HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Szabó Miklós—Biczó Margit, Tarnay Péter—Barna Mária, Tóth L. János—Doktor Jusztina, Halmai Tivadar—Nagy Ilona, Takács Miklós—Kádár Ilona, Szűcs József —Gárgyán Mária, Nádasdi Elemér—Dudás Anna, Horváth Lajos—Varga Erzsébet, Endrődi Mihály—Sós Irén, Rúzsa Mihály— Nagy Anna, Czimmermami Tibor—Apró Julianna, Szrumal Sándor—Felegyi Mária, Lukács Ernő—Görbe Ilona, Bóné József— Bari Irén. ELHALTAK Vasvári Etel 83, Gulyás József 56, Németh Ferenc 63, Pécsi János 85, Körösi János 29, Mészáros Józsefné Virág Julianna 79, Dobozi Istvánná Csorba Etelka 72, Vér Antalné Csóti Rozália 88, Rózsa Antalné Kispéter Anna 71, Lippai Józsefné Juhász Piroska 67, Nikolovics Sándorné Grünwald Rózsa 51, Kátai Albertné Kocsó Lídia 78, Hegedűs Antalné Kollár Katalin 79, Fohsz Istvánná Berenváncz Ilona 63. Kis Erzsébet 2. Légrádi Zoltán 1. Wilber Istvánná Lengyel Julianna 77, Gera Antalné Palotás Mária 61, Deutsch Mór 86, Rózsa István 74, Szegedi Terézia 78, Váli Elemér Lajosné Beznóczki Erzsébet 76 éves korában. SZÜLETÉSEK Király István—Morzsik Klára Józef, Molnár László—Molnár Piroska, László, Batyik János—Tóth Etelka János, Buborék Antal—Tanács Malid Antal, Beck György —Könyvesi Judit Viktória, Császár Géza— Szélpál Mária Klára, Francz Jenő—Gácsér Rozália Gábor, Gáspár Béla—Szilágyi Magdolna György, Halász Árpád—Kállai Ilona András, Király József—Lepova Margit Éva, Komjáti József—Takács Erzsébet József, Magyar Béla—Horváth Teleki Mária Mária, Márta István-Hód Erzsébet István, Piros György-Pócsik Erzsébet György, Sipos Miklós—Gergi Erzsébet, Erzsébet, Ujhidy Aurél—Farkas Klára Klára, Hadobás Sándor—Havrik Aranka Tibor, Székely Károly—Juhász Gabriella Gabriella, Boros Tibor—Papp-Mária Ilona László, Bóka Vilmos—Börcsök Ilona Sándor, Farkas János—Szilágyi Hona Imre, dr. Molnár Lajos—Kovács Ilona Lajos, Savanya Imre—Adámov Judit László, Sebők Károly—Varga Erzsébet Gizella, Szemerédi Imre—Lehoczki Rozália Irén, Szőke Béla—Szűcs Zsuzsanna Gábor, Szekeres Antal—Nyíri Julianna Antal, Szabó József—Erdei Julianna Mária, Vass Ferenc —Ambrus Mária György, Vámos László— Gresz Klára Klára, Virág Mihály—Balázs Erzsébet Erzsébet, Cseh János—Kövesdi Etelka Etelka, Kardos József—Schweikowsky Alojzia Gábor, Kis Rudolf—Pulai Katalin László, Koszó Béla—Vidács S zter Antal, Mityók János—Mucsi Erzsébet Sándor, Tanács Vince—Masa Irén József, Tóth Pál—Nyerges Etelka Zoltán, B. Szűcs Sándor—Varga Irén Ágnes, Lele András— Csepregi Rozália Mária, Csillag István« Míg Julianna Erlla, Féri Sándor—Révész Mária Ilona, Jancsek István—Kancsár Mária István, Kósa Pál—Török Mária Mária, Túri János—Nemes-Nagy Rozália Franciska, Tóth József—Steiner Margit József, Aranyos István—Biró Mária István, Széll József—Vecsernyés Ilona Iona, Szilágyi Károly—Nyári Ilona László, Czirok Károly —Füri Etelka Ágnes. Martonosi Józsefnek —Sándor Máriának Mária nevű gyermeke született. ,www\ V/V\ — Beszéljenek értelmesen az istenért — kiáltja. — Lehetetlen eligazodni a szavaikon. Odakint milliós értékek vesznek kárba és maguk bizonytalankodnak, tehetetlenkednek. Mondják meg végre nyíltan és egyenesen, akarnak-e egyáltalán valamit csinálni? Ez mégis csak... Capulosz vezérigazgatót is elhagyja a hidegvére. Leszáll az íróasztalról és ijedtséggel vegyes kárörömmel noszogatja Jalcsint. — Ismertessék a mentési tervet — súgja — aztán lássunk munkához. Valóban jogos Dickson úr felháborodása — mondja hangosan. — úgy látom, nem vezeti kellő eréllyel a munkálatokat kedves Jalcsin. — Lehetetlen, hogy ne volna megoldás — lép oda hozzájuk, kezével hadonászva az egyik minisztériumi küldött. — Csak nem maradunk szégyenben ! ... Jalcsinnak kínjában verejtékezik a homloka. Minden igyekezetével azon van, hogy kiszabaduljon az őt körülvevő gyűrűből. Rehmeddel szeretne négyszemközt beszélni. Egy pár szót legalább. — Megpróbálunk minden lehetőt — feleli színtelen hangon. — De hagyjanak legalább kissé gondolkozni. Nem egyszerű dolog ez, gondolhatják — teszi hozzá siránkozón. Az amerikai bősztlten hadonászik, csapkod maga körül. — Szabotázs! — ordítja. — Közönséges szabotázs. Akárha vulkánra építene palotát az ember, olyan ez a maguk országa. A tetejébe még azt se teszik meg, amit megtehetnének. önöknek fel kellett volna készülniük ilyen eshetőségekre... Ki az oka, hogy ezt elmulasztották? Jalcsin nagy üggyel-bajjal egérutat nyer és Mehmedhez törleszkedik. Halálra váltan, reszketve súgja neki: — Segítsen kolléga, az Isten szerelméért! Mondjon valamit... Abadin Jalcsin, most nem nagy legény. Megalázkodik, bármire hajlandó volna e percben, csak történjék végre valami, ami kiszabadítja szorult helyzetéből. Dickson végképp sutba dobja a pártatlan és érdektelen vendég álarcát. — Nem tűrhetjük tovább a maguk játékát! — bömböli magából kikelve. — Arra bízzuk a vezetést, aki érti a dolgát és megszolgálja a keresetét. Mi sem természetesebb.. Julka nézi Achmaed Rozárat. Szemei kutatják a férfi arcvonásait. Érted-e, megérted-e, látod-e végre, hogy kinek én miért dolgozol? Ezt kérdezi hangtan tanul, miközben összeg szorított alakkal áll szemtől szemben azzal az emberrel, akit szeret. — Mondhatom, szánalmas ez az ötletszegénység — tombol újra és újra fellobban$ dühvel a jenki. — A mi mérnökeink percek alatt eloltanak egy ilyen tüzet. Akár otthon, Kaliforniában, akár a világ bármelyik pontján. Mehmed először gúnyosan elmosolyodik aztán pirosság önti el arcát. .Tulka észreveszi, hogyan rángatózik a szája széle. Nemcsak a düh keríti hatalmába a fiatal mérnököt. Sokkal inkább a mérhetetlen szégyen érzete. Alávalónak érzi magát, megvetésre méltónak. Nem mer Tulkára nézni, kerüli a tekintetét. Zavartan, megsemmisülten lesüti a szemét. Ez hát az élelmiszergyár energiaellátása — gondolja szégyenkezve. — ezek hát a békés, építő célok. Miért sürgős a kőolaj az amerikainak? Nem, nem azért, hogy a mi népünk, a mi szerencsétlen, szenvedő népünk jobban éljen... Igazad volt Jutka. Igazad van, édesem, egyetlenem ... Milyen együgyű, mily hiszékeny és értelmetlen tud lenni az ember, CFolytattok.]