Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-01 / 153. szám
Píntek, 1955. július 1. .3 A racionalizálás a Szegedi Járási Tanácsnál is vezessen az ügyvitel ésszerűsítésére A tanácsok munkája általában igen sokrétű. Nagyon alapos és gondos figyelmet igényel tehát egy-egy tanácsapparátus irányítása. A Központi Vezetőség határozata és a Minisztertanács rendelete kimondja, hogy a tanácsok ügyiratkezelését egyszerűsíteni kell. Ennek érdekében rendelte el a Minisztertanács tanácsokban a létszámcsökkentést. A túlságosan felduzzasztott létszám ugyanis nemhogy egyszerűbbé, gyorsabbá tenné az ügyek intézését, hanem éppen az ellenkezője történik, szaporítja a bürokrácia útvesztőit. Országos tervet készítettek arról, hogy honnan, mennyi embert kell leépíteni. Ez persze csak iránymutató számadat volt. Mivel a termelő munkából az utóbbi időben a szükségesnél több dolgozó került a különböző hivatalokba, érthető volt, hogy majdnem minden területen munkaerőhiánnyal küzdöttek a vállalatok. Amikor a Minisztertanács meghozta e rendeletet, az a cél is lebegett a szeme előtt, hogy minél több ember visszakerülhessen a termelő munkába. Ez az irányelv azonban sajnos a Szegedi Járási Tanácsnál nem valósult meg. Egyetlen ember kivételével mindenki, akit elbocsátottak, más vállalatokhoz, de ugyancsak adminieatratic munkában helyezkedett el, így tehát a racionalizálás nem érte el eredeti célját. Feltétlenül észre kell vennünk azt a különös jelenséget, hogy a Minisztertanács rendeletét formaian ugyan végrehajtották az illetékes szervei, de tovább egy lépést sem tettek annak érdekében, hogy az ügyintézésben, az adminisztratív munkában valamit is ésszerűsítettek volna. Vajon a Szegedi Járási Tanács munkáján segít-e az valamit, hogy ahol eddig 3 ember dolgozott, ugyanazt a munkát a racionalizálás után kettő, vagy esetleg egy ember végzi el, de sokkal nagyobb erőkifestéssel. Nem! Nem segít! A járási tanács vezetőinek gondolniok kellene az, hogy nem elegendő a párt és a kormány határozatait csak adminisztratív módon végrehajtani, hanem komoly erőfeszítéseket kel--------- « ------------- “} > adminisztratív végrehajtás után valóban egyszerűsödjék is a tanácsok munkája. . A Szegedi Járási Tanács■ nál előfordul olyan eset is, hogy egyes embereket egyszerűen elbújtatnak a felsőbb ellenőrző szervek szeme elöl. Ábrahám Dezső pél•dául a járási tanács pénzügyi osztályának állományá■ban van, s onnan kapja a fiz ■ zetést, ennek ellenére már közel másfél esztendeje a titkárságon dolgozik. Ebben az ügyben Darabos és Bozó , elvtárs már a megyei tanács• tól is folytatott vizsgálatot, • de nem változott semmi sem. , Fekete elvtárs, a pénzügyi osztály vezetője már több esetben felvetette a járási tanács vezetőinek, hogy ez nincsen így rendjén: vagy vegye át Ábrahám Dezsőt a titkárság a saját létszámába, vagy adják vissza a pénz ügyi osztálynak. Az illetékesek azonban egyre halogatják az ügy végleges elintézését. A racionalizálás alkalmával a titkárságról jónéhány munkaerőt leépítettek, de Ábrahám Dezső ügye még mindig megoldatlan, tulajdonképpen nincs sem a titkárságon, sem a pénzügyi osztályon. A Szegedi Járási Tanácsnál akad más figyelemre, méltó probléma is. Verebes Ferencné például adóügyi előadó és mégis gépírói munkát végez. Ugyanúgy Rakonczai Lászlóné adóbevételi előadó, aki szintén gépírói munkát végez. Pedig mindkét munkaerő Fekete elvtárs véleménye szerint komoly szakember s mégsem a szaktudásuknak megfelelő helyen dolgoznak. Az sem helyes, hogy sok esetben napokra a megyei tanácshoz rendelik a járási tanács dolgozóit. A szegedi járásban is nagyon sok a munka, s a megyei tanács utasítása miatt a járási dolgozók ügyei szenvednek hiányt. Sokkal helyesebb volna, ha a megyei tanács és a járási tanács mindenkor a saját munkáját látná el úgy, hogy mindkét helyen a legnagyobb megelégedés uralkodna. Nagyon szeretnénk, ha az egész megyében a tanácsok vezetői különös figyelmet szentelnének arra, hogy a racionalizálások után valóban könnyebb és egyszerűbb legyen a munka. Minden vezető elvtársnak tudnia kell azt, hogy ez csak úgy lehetséges, ha újításokkal, észszerűsítésekkel igyekeznek napról napra javítani az adminisztrációt. Ez mindnyájunk közös érdeke, a népgazdaság érdeke s ezt kívánja tőlünk pártunk és kormányunk. (K. L.) Ha kezdődik meg Hódmezővásárhelyen a megyei énekszakos tanfolyam A tart. tanfolyam két hétig A Csongrádmegyei Oktatási Osztály a kis és falusi iskolákban tanító nem énekszakos nevelők részére szaktanfolyamot indít Hódmezővásárhelyen. A szaktanfolyam megindítását a megyében jelentkező énekszakos tanárhiány tette szükségessé. A tanfolyamon a megyéből 32 nevelő vesz részt. Előadói a budapesti Központi Pedagógus Továbbképző Intézet előadói és a hódmezővásárhelyi zeneiskola tanárai. Munkavédelmi ankétot tartanak ma, pénteken délelőtt fél 11 órakor a Szegedi Kenderfonógyárban. Megkezdődtek a felvételi vizsgák a szegedi egyetemeken Megkezdődtek a felvételi vizsgák az első évfolyamra a szegedi egyetemeken és a Pedagógiai Főiskolán. A Bölcsészettudományi Karon több mint száz jelentkező vett részt a felvételi vizsgákon, melyek 27-én kezdődtek és körülbelül július 7-én érnek véget. A Természettudományi Karon ugyancsak 27-én kezdődtek a felvételi vizsgák és július 1-ig tartanak. Itt közel 140 jelentkező kerül a vizsgabizottságok elé. Az Orvostudományi Egyetemen a felvételi vizsgák július 7-én fejeződnek be, a Jog- és Államtudományi Karon pedig már véget is értek. Itt mintegy 150 jelentkezővel foglalkoztak a vizsgabizottságok. A kacsatenyésztés magas iskolája Algyőtől négy kilométerre, a holt Tisza szögletében terül el a nagyfai konzervgyári célgazdaság. Régen börtöngazdaság volt ez, sokan még ma is így ismerik, de két év alatt, mióta az Élelmiszeripari Minisztérium kezelésében van, teljesen átalakult, kifejlődött. Csongrád megye egyik legszebb, legnagyobb baromfi tenyésztelepe van itt. A baromfi törzsállományok évről évre szaporodnak. Az idei fejlesztésre a gazdaság vezetői már a múlt évben jól felkészültek. Az első keltezéseket már januárban elkezdték. Ekkor 4600 darab tyúktojást és 480 darab kacsatojást raktak gépbe A környék adottsága rendkívül alkalmas tömeges kacsatenyésztésre. Régebben ezeket az adottságokat sem használták ki kellőképpen. Most 2360 darab tojó kacsája és 507 darab gácsérja van a gazdaságnak. E gazdag tenyészállomány kezelésében messzemenően alkalmazzák a fejlett baromfi tenyésztési, etetési módszereket. Már februárban megkezdték a magasabb tojáshozam érdekében a tojókacsák előkészítését. Az eredmény nem is maradt el. Februárban 20 ezer, márciusban pedig már 24 839 darab, áprilisban pedig ennél is több volt a tojáshozam.A májusi eredmény 32 504 darab tojás! Ezek után lehetővé vált, hogy a gazdaság az előző évieknél sokkal több idei kacsát keltessen. Februárban 11 640, áprilisban 12 300, májusban pedig 12 360 tojást raktak gépbe. Emellett több mint hétezer tojást keltetésre el is adtak. A bőséges tojástermésből nagyon sok jutott a közfogyasztás részére is. A fogyasztásra eladott 44 432 darabból nyolcezer darabot üzemi konyháiknak szállítottak el a gazdaságból. A gazdaságnak jelenleg is nagy tojáskészletei állnak raktáron, s ezek még ezután kerülnek kikeltetésre. E számok ékesen bizonyítják, mennyire érdemes baromfi tenyésztéssel foglalkozni nemcsak állami gazdaságokban, hanem szövetkezetekben is. Lelkiismeretes, hozzáértő munkával minden eredményt el lehet érni a baromfi tenyésztés vonalán. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a nagyfai célú gazdaság eddigi tojástermelési tervét már 125 százalékra teljesítette. Az itteni viziszárnyas telepről kikerülő állatok már Szegeden, Hódmezővásárhelyen, sőt az egész megyében ismerősek, rendkívül kapósak. A korai keltetésű kacsák párja már 3 kiló körül mozog. Továbbtenyésztésre is szívesen veszik azokat. A gazdaság vezetősége úgy határozott, hogy a jövőben az egyénileg dolgozó parasztok és a szövetkezetek részére még sokkal több napos kacsát keltet. Ezzel olcsóbbá és még kifizetőbbé teszik saját tenyésztelepük fenntartását is. Bánkfalvi Gyula OELMAGYARORSZÁG Kellemes Hasznos Hol nyaralnak a szegedi diákok? Vakáció Megjött a nyár — vége a tanévnek. A vakáció szép napjai mindenkiben kellemes emlékeket idéznek. Bizonyos, hogy a mai diákok még szebb napokra emlékeznek majdan, hiszen a vakáció valóban kellemesnek és egyúttal igen hasznosnak ígérkezik. Kellemesnek, mert a tanács, az iskolák karöltve a DISZ-szel, lehetőségeikhez mérten mindent megtesznek a diákok üdülésének, pihenésének biztosítására. S hogy hasznos is lesz a táborozás, a pihenés, azt a kisebb diákoknál a nyári szakkörök, kirándulások, a nagyobbaknál pedig az ország neoomi szebb tájait látogató táborok biztosítják, mioteé&snak tehát diákjaink? AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK nyári vakációztatására a Városi Tanács mintegy 60 ezer forintot biztosított. Ebben természetesen — vagy talán nem is olyan természetesen — még nincsen benne a gyermekek élelmezése, az épület-fenntartási és egyéb költségek. Ezekkel együtt a nyaraltatók összege több mint százezer forintra rúg. Mindenek előtt biztosítja a tanács a Szegeden maradó gyermekek számára a pihenést, üdülést, egyszóval a vidám vakációt. Az újszegedi Tisza-parton lévő gyermeküdülőben mintegy 300 úttörőt helyeznek el, a Petőfi telepi napközi otthonban pedig hatvanat. Ezek a gyermekek egész nap az üdülőben élnek „tábori életet“, ott étkeznek, játszanak, strandolnak, kirándulásokra mennek, moziba járnak, sőt — amint ezt az úttörőtervből megtudtuk — hajókirándulásokat is tesznek majd a Tiszán. Csupán aludni járnak haza. De az Úttörőházban is foglalkoztatják a fiatalokat. A nyári vakáció minden hetében „hétvégi találkozók“ lesznek csütörtökön, pénteken és szombaton, vagyis háromnapos időtartammal, amikor közös szakköri foglalkozásokon, érdekes kirándulásokon vesznek részt a fiatalok. Bizonyára sokkal érdekesebb lesz a vakáció azoknak a fiataloknak, akik jó tanulásuk alapján táborokba kerülnek az ország legszebb vidékeire. Egerben ötven szegedi úttörő -- 25 fiú és ugyanannyi leány - táborozik majd. Jól töltik el a vakációt azok a fiatalok is, akik Csillebércre mennek, a nagy úttörő-táborba, vagy ha úgy tetszik: úttörő-országba Mások Balatonboglárra, Felsőpeténybe, vagy Mikospusztára kerülnek. Ezeknek a száma is százon felül van. A fiúk már el is mentek a táborokba. Július 28-án pedig a leányok kerülnek sorra. A KÖZÉPISKOLÁSOK sem maradnak magukra. Az ő üdültetésük, illetőleg táborozásuk biztosítására 25 ezer forintot áldoz a tanács. Ezt az összeget iskolánként — az iskolák összlétszámának megfelelően — osztották szét. A középiskolások az ország különböző tájain, mozgó, vagyálló táborokban vakációznak. A Radnóti Miklós Fiúgimnázium húsz tanulója például Pécs környékén szórakozik, erősödik, és — abban a történelmi levegőjű, földrajzi érdekességekkel gazdag festői környezetben — tanul, tapasztalatokat szerez. A Tömörkény Leánygimnáziumból 26-an utaznak el Észak-Magyarországra. A Tanítónőképzőben még nem állapították meg a pontos létszámot, lehet, hogy harmincan is, de 25-en mindenesetre elutaznak augusztus 1-től Pécs környékére, Kővágótöttösre, ahonnét bejárják a Mecseket. Elmennek Komlóra, majd Siófokra. Körülutazzák a Balatont és úgy térnek vissza Pesten át Szegedre. Ezek a diáklányok most a vasútnál dolgoznak, ahonnét egyhónapos munkájuk után jegyet kapnak. A Tanítóképzőből 31 fiatal indul el három csoportban. Egy részük Aggtelek mellett táborozik állandóan, a többiek kerékpárral és vonaton érkeznek majd ide hoszszabb túráról, Budapest felől. A Vegyipari Technikum diákjai a Balatonra mennek hosszabb kerékpártúrára az üzemi gyakorlat után. Nagyon sugo vidéken táboroznak majd a Gépipari Technikum tanulói is, a Bükk-hegységben. Ebben az iskolában most szervezik a táborozást. A többi középiskolák diákjai hasonlóképpen különböző vidékeken vakációznak. De az említett helyeken kívül Csopakra — a híres rizling hazájába —, továbbá a Borsod megyei Berentére — a nagy építkezésekhez — is kerülnek szegedi fiatalok, az országos DISZ-táborokba. Tanárok mennek a nyaraló fiatalokkal, ők foglalkoznak majd velük, segítik őket a szebbnél szebb tájak földrajzi és történelmi nevezetességeinek megismerésében, így tehát a nyári táborozás szórakoztató és kellemes lesz. A nyári táborokba induló fiatalok igen helyesen azzal a jelszóval indulhatnak útjukra: „Ismerd meg hazánk szépségeit!“ N. F. Az aratás és növényápolás legfrissebb hírei A TISZASZIGETIEK JELENTÉSE A község határában eddig már minden tavaszi növényt háromszor megkapáltak. A helyi I. típusú Alkotmány Termelőszövetkezeti Csoport vezet a munkában. Az Alkotmány TSZCS tagjai a közeli napokban már a negyedig gazoló kapálást is befejezik. GYÁLARÉT: A gyulaiak naponta értesülnek a tiszaszigetiek munkaeredményeiről. Ezek aztán nekik is állandóan új lendületet adnak. A Komszomol TSZ tagjai megkezdték a negyedik gázoló kapálást, de az aratásban sem maradnak le.» ÁSOTTHALOM VIDÉKE: Itt búza helyett leginkább rozsot termelnek. A szövetkezeti és egyéni rozstáblák már beértek. Teljes lendülettel folyik az aratás. Az ásotthalmi Szabadságharcos TSZ tagjaira most háromszoros feladat vár. Szemveszteség nélkül kell befejezni az aratást, a mövényápolásban is az elsők között kell lenniök, de meg kell védeniök a 270 holdas szőlőskertjük gazdagnak ígérkező termését is. A szőlő nagyon kényes portéka. Az ásotthalmiak így mondják: olyan az, mint a szép lány, ígéri a találkát, de nem biztos, hogy elmegy. A szőlő is ígéri a jó termést, de ha nem vigyáznak rá, felére, harmadára csökkenhet. DESZK ÖTHALOM: • A Kossuth TSZ tagjai is ugyancsak szorgalmazzák a kapálást. Mindössze másfélkét napra való növényápolási munkájuk van még hátra. A gabonatábláikon szerdán délben megkezdődött az aratás. A szövetkezet tagjai zászlókkal, rózsákkal díszített kocsikon, ünneplő ruhába öltözve kísérték ki a kombájnt a 67 holdas árpaföldre. Szerdán reggel még úgy számolgatták: árpából 6—18 mázsás termésük lesz. Délután kiderült, hogy nagyon serények voltak — az első holdról — pedig ez nem is a legjobb árpa volt — közel húsz mázsát aratott le és csépelt el a kombájn. • Többfelé vetik a siló-kukoricát és a másodvetésű takarmányféléket. Az öthalmi kísérleti gazdaság dolgozói már a múlt héten befejezték 65 hold őszi árpájuk aratását a tarlót azonnal .*Mato+ték hengerezték s már 45 hold siló-kukoricát elvetettek. * KISTELEK ÉS KÖRNYÉKE: BALÁSTYA A növényápolási munkák mellett teljes lendülettel halad az aratás. A magasabb területeken az árpák után már a rozsok jórészét is levágták. E két község határát a szépen zöldellő kapásnövények mellett már mindenfelé rozs- és árpakeresztek tarkítják, Helytállnak a Ruhagyár fiataljai A DISZ II. kongresszusa után sem lanyhult fiataljaink munkakedve, lelkesedése. Az elmúlt napokban megtartott szabad pártnapokon részt vettek a fiatalok is és hozzászólásaikban elmondották: jó munkájukkal bizonyítják be, hogy méltók a diszista névre, a tanulószalag fiataljai megfogadták, igyekszenek a tanulóidő alatt teljesen elsajátítani a szakmát. A „Zója“ ifi szalag tagjai vállalták, hogy az eddig elért legmagasabb teljesítményüket is túlszárnyalják, 770 munkaköpeny helyett 790- et készítenek naponta. A magas termelési eredmények elérése érdekében versenyre hívták mind a két műszak fiataljait. Munka után a fiatalok sportpályát építenek a gyár udvarán. A munkában segítenek az üzem párt-végrehajtó bizottságának tagjai is. Külüs Sándorné levele nyomán — Elkészült a Paprikafeldolgozó Vállalat 27 férőhelyes napközi otthona, mely az őszi szezon beindulásakor készen várja a dolgozók gyermekeit. Úttörő cselekedet Gombos Jánosné kitolta kerékpárját a ház elé. A piacra indult s az utat most kerékpáron akarta megtenni. Az idős asszonynak ez alkalommal azonban nem volt zavartalan az útja. Mire a Nagykörúthoz ért, elhagyta ereje. Nagypehezen eljutott a Szentgyörgy téri iskoláig. Ott már nem tudta mi történt vele. Arra eszmélt, hogy egy kedves, fiatal arc hajlik föléje, s a vizes ruhát megigazítja szívén. Hogy ki volt ez a fiatal lány, nem tudni. Annyit mégis tudunk: orvostanhallgató. A lány gondoskodása nem merült ki annyiban, hogy vizesruhát tett Gombosnéra és talpra állította. Az orvostanhallgatónő egy arra játszadozó kislányt szólított meg: segítsen neki a beteg asszonyt villamosra tenni és elkísérni. Készséges úttörő pajtásra akadt. A kis úttörő, Patócs Marika, a Dugonics iskola tanulója ezután szó nélkül felállította az eldőlt kerékpárt s ahogy a villamos elindult, ő is Gombosné kerékpárjára ült. A Vásárhelyi sugárút végén lévő villamos végállomásnál megvárta a beteg asszonyt. Együtt haladtak fölfelé a töltésen. Mire fölértek, újra elnehezült az idős asszony lába és összeesett. A kislány nem ijedt meg, a járókelőket szólongatta. — Segítsenek, vigyük haza a nénit. Lukhaup Miklósné, a Petőfi telepi általános iskola egyik nevelője sietett hozzá. Vele együtt karonfogták Gombosnét s hazavitték az 58-as utcéba. Az asszony gyenge hangon megköszönte a segítséget, s búcsúzóul megsimogatta a kisleányt. Patócs Marika mintha nem hallotta volna a köszönetét, körülnézett a lakásban s mindjárt talált munkát magának. Kisepregetett, még a boltba is elszaladt és úgy tett-vett a ház körül, mint egy kis háziasszony. Rendberakott mindent. Mire végzett, este 8 órára járt az idő. Boldogan sietett haza, hogy elmesélje, hol járt. ... Úttörőhöz méltóan cselekedett...