Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-01 / 257. szám
Kedd, 1955. november 1. 3 Tanítók a tanyákon Négy évtized a néppel együtt »Kisivánszék«. így hívják az állomást, pontosabban a síkságnak azt a pontját, ahol leszállok a kis vonatról. A vasút mellett vezet az országút, szemben áll a nemrégiben tatarozott kis iskolaépület, ahová igyekszem. »Uralja a vidéket« — mondanám, ha nem lenne a vidék olyan egyenes. De sehol semmi emelkedő. A látás tanyától tanyáig kalandozik s mindegyik tanya uralja a maga környékét. Ez a szegedi tanyavilág. — Alsóközpont — ahogyan nevezték. Száz évnek előtte puszta mező, Rózsa Sándor lovának lábai dobogtatták. Pálma a magyar Alföldön Az iskola két épületből áll, mindegyikben egy-egy tanterem van, egyikben még a tanítói lakás is. Itt a nagyobbak tanulnak ötödiktől a nyolcadikig, a másikban pedig az alsóbb osztályosok. Azokkal a tanító néni, Vida Lászlóné foglalkozik, míg a nagyobbakkal a férje. — A szüleiket is mi tanítottuk •— mondják mellesleg a beszélgetés közben. A melléképület ajtajánál embermagasságú pálma melengeti leveleit az őszi napom. A tanító néni elmeséli dióhéjban az idevetődött növény élettörténetét: — Mikor kikerültem tanítani, elültettem egy déligyümölcsöt. Abból nőtt ez a pálma. Harminckilenc éve ennek. 33 év egy tanyai iskolánál Bent a teremben ragyogó, kerek szemek, mindegyikben tiszta értelem tüzel. Nagynagy igyekezettel gömbölyítik a betűket a kis kezek, óvatosan simítva az irha lapjait. Egy kisfiú nehezebben ír, balkeze felkötve. Eltörött, de már rövidesen meggyógyul. — Úgy lehet, gyürő héten már leveszik — mondja a kis szöszke, ahogy szüleitől hallotta. A tanító néni megsimítja a kerek gyerekkoponyát, a kijavítja a beszédet. Harminchárom éve cselekszi ezt ebben az iskolában. A férje, Vida László, hatvannégy esztendős most, s negyvenöt éve tanít, vagyis mióta kikerült a temesvári tanítóképzőből. E negyvenöt évből harminchármat itt élt le, ebben az iskolában. Tehát mióta megházasodtak. — Először a ruki egyes iskolához kerültem. Akkor még csak az volt ott, s tanyák se voltak úgy, mint ma. Nem szívesen jöttem; gondoltam: egy év múltán visszatérek a városba. Nem így történt. — Akkor még óriás puszta volt a vidék. Hatalmas gulyák legeltek rajta. Télben az öreg gulyások — kik talán még Rózsa Sándorral jártak valaha — nálam melegedtek az iskolában. Közülük egy öreg szerettette meg velem a pusztát, a tanyavilágot, aki sokat mesélt a régmúlt időkről, a környékről. Jó magyar nép volt, megszerettem őket" — Akkor messze voltak egymástól az iskolák, nyolc kilométerre is, de mind legényemberek voltak a tanítók s összejártak. Bebarangolták a pusztát, megismerték, szerelmesei lettek. — A nép is nagyon tudatlan volt még, dehát jó magyar nép volt, nagyon seresen fogadtak engem, megszerettem én is őket — meséli tovább Vida László. Az évek súlyától kissé görnyedten ül, deresedő bajusza meg-megremeg. — Az első világháború engem is elragadott innen. Amint leszereltem, megismerkedtem a feleségemmel Itt találtunk kéttanerős iskolát, s megtelepedtünk. Azóta tanítunk együtt. Mi most már az unokáinkat tanítjuk gépészmérnök és egyetemi adjunktus, a harmadik pedig állatorvos lett. Mind házas ember már. Most érdemes élni — Úgy érzem, hogy most már mink talán el is végeztük volna a dolgunkat — zengenek csöndesen, szerényen a szavak a tanító száján —, bár én nagyon szeretem a tanítást, s úgy érzem, el is tudom végezni. Sajnálom, hogy most már megöregedtem. Aztán az iskolára fordul figyelme s hozzáteszi: — Most szépen új,rárenoválták, de már azt csak az utódom tudja élvezni. Elfogódottan érzem magam, s szívemből kívánom: minél több esztendeig nyújtson örömöt az újjászületett iskola neki. Most, mikor úgy érzi, hogy érdemes tovább tanítani, élni, új nemzedékeket nevelnk A fiatal tanítónemzedéknek Aztán a fiatal nemzedéknek üzen Vida László, végiggondolva negyvenöt év keserves-gyönyörű munkáién. — Nagyon szeretnék a fiatal tanítógenerációval beszélni, s elmesélni nekik a tanyai élet szépségeit, mert tudom, hogy nagyon húzódoznak a tanyától. S végül kis elgondolkodás után derűre nyíló arccal csak annyit mond: « — Úgy érzem, nem hiába éltem, mert nagyon sok tudást átadtam az elmaradott népnek. Aztán kis szünetet tart, s még hozzáteszi: ■— Csak az a kér, hogy nem taníthatok már újabb harminchárom évig itt. Amit akkor nagyon szerettem volna elmondani, hadd írjam ide végső szavaknak: nem hiába élt Vida László, boldog ember, ki annyit tett a népért — akivel együtt élte le életét —, mint ő felesége-Az emlékek egyre több érzelemmel telítődnek s a tanító ősz feje meg-megrebbem, mintha bólintana szavaihoz. — Olyan jó népet nemigen találni, mint itt az iskolánk körül. Itt éltünk a néppel együtt. Nagy esemény nem játszódott le az életünkben, nem is vágyódtunk el. Mi most már az«unokáinkat» tanítjuk, akik most a kezünk alatt nőnek, azoknak a szülei is mihozzánk jártak. Közben három fiúgyermeküket is fölnevelték, közülük vel együtt, egyik erdőfőmérnök, másik Németh Ferenc Biológiai ankétot rendeznek Szegeden a pedagógusok részére A Pedagógiai Tudományos Intézet és az Oktatásügyi Minisztérium november 3-án, csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel a Radnóti Miklós Gimnázium biológiai előadótermében biológiai ankétot rendez. Az ankéton a meghívott pedagógusok a biológia tantárgyában szerzett tapasztalataikról számolnak be és a Pedagógiai Tudományos Intézet által készített biológiai tanterv-tervezetet vitatják meg. A nevelők ezen az ankéton a Pedagógiai Tudományos Intézet tantervkészítő munkáját segítik elő. . ft A kommunista erkölcsről lesz előadás ma az Ifjúsági Akadémián Az Ifjúsági Akadémia második előadása ma este 7 órakor lesz a DISZ Városi Bizottsága székházának nagytermében, a Dózsa György utcában. Az előadást Ladányi Benedek elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Szeged Városi Végrehajtóhizottságának első titkára tartja »A kommunista erkölcs« címmel. Városi Tanács Végrehajtó bizottságának felhívása a fogattal rendelkező mezőgazdasági termelőkhöz Azok a termelők, akik a városban mások részére fuvarozási munkát vállalnak és vetéstervüket nem teljesítették, amíg ezen kötelezettségüknek eleget nem tesznek, fuvarozást nem vállalhatnak. A fenti rendelkezés végrehajtását ellenőriztetem, annak megszegőivel szemben az eljárást megindítom. VB-elnök Ma ülést tart a Termelőszövetkezeti Tanács A Termelőszövetkezeti Tanács november elsején ülést tart. Az ülésen Tisza József, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára beszámol a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről, a termelőszövetkezetek soron lévő feladatairól. I kenyérgabonavetés teljesítésének bejelentéséről Felhívom a termelők figyelmét, hogy az őszi kenyérgabonavetés befejezésének határideje lejárt. Köteles mindenki kenyérgabonáját sürgősen elvetni és a teljesítést az illetékes kerületi tanácsoknál azonnal bejelenteni. A bejelentés elmulasztása kihágást képez, 1000 forintig terjedhető bírsággal büntethető. VB.-elnök ORSZÁGOS szarvasmarhatenyésztési tanácskozást rendez november 25-én és 26-án az Országház kongresszusi termében a Földművelésügyi Minisztérium, az Állami Gazdaságok Minisztériuma és a Magyar Tudományos Akadémia. CSONGRÁD MEGYÉBEN az ősz folyamán 189 hektár területet fásítanak. OELMSIYJSRQRSZfIG November 6-án díszünnepély lesz a szegedi Nemzeti Színházban Az MDP Szeged Városi Végrehajtóbizottsága, a Városi Tanács és az MSZT városi titkársága közös rendezésében november 0-án este 7 órai kezdettel díszünnepély lesz a szegedi Nemzeti Színházban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójának tiszteletére. Ünnepi beszédet mond Komócsin Zoltán elvtárs, az MDP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség agit.-prop. osztályának vezetője. Az ünnepély második részében művészi műsor következik, a színház zenekarának, színművészeinek és balett-táncosainak részvételével. A begyűjtési miniszter rendelete a kukoricabegyűjtés egyes kérdéseinek szabályozásáról A kukorica és a napraforgó törése, a burgonya szedése az országban csaknem mindenütt befejezéshez közeledik. Ezért a begyűjtési miniszter a törés és szedés megkezdésére elrendelt egyéni bejelentési kötelezettséget megszünteti. A rendelet szerint hátralékosnak kell tekinteni azt a termelőt, aki a kukorica- és a napraforgótörés végső határidejét követő nyolc, illetve a burgonyaszedés végső határidejét követő három napon belül nem tesz eleget az állam iránti kötelezettségeinek, beleértve bármely címen fennálló tartozását, közte a kukorica-értékesítési szerződésben vállalt kukorica átadását is. A kukorica átvételével kapcsolatban több helyen tapasztalható torlódás a termelőket akadályozza a sürgős őszi munkák elvégzésében. . A begyűjtési miniszter ezért úgy rendelkezett, hogy a termelők a kukorica vételjegyzése és ellenértékének készpénzben való kifizetése mellett később is beszállíthatják a kukoricát, ha vállalják az állam iránti kötelezettség teljesítéséhez szükséges kukoricamennyiségnek 1956. január 15-ig való tárolását s ezt legkésőbb a törés végső határidejét követő nyolc napon belül bejelentik. Kulákok és notórius nemteljesítők a tárolásra nem kaphatnak engedélyt. A vételjegyzett kukorica mennyiségét beszámítják a község begyűjtési tervének teljesítésébe és figyelembe veszik a szabadpiaci jog megadásánál. A vételjegyzett és kifizetett kukorica az állam tulajdona azt a termelő fokozott gonddal köteles kezelni, mennyiségileg és minőségileg hiánytalanul megőrizni és — az átvevő telep öt nappal előbb küldött értesítése alapján — az átvevő-telepre beszállítani. A Mi nisz’ertanács határozata a szocialista munkaversenyben legjobb eredményt elért ipari tanuló mézetek jutalmazásáról A Minisztertanács a szocialista munkaversenyben legjobb eredményt elért ipari tanulóintézetek jutalmazására határozatot hozott. A határozat szerint a Minisztertanács a szocialista munkaversenyben legjobb eredményt elért, vas-, építő- és bányaipari, valamint a traktoros-gépészképző tanulóintézeteket vándorzászlóval, oklevéllel és pénzjutalommal jutalmazza. A vándorzászló elnevezése „A Minisztertanács és a DISZ KV vörös vándorzászlaja“. Az oklevél elnevezése: „A Minisztertanács és a DISZ KV oklevele“. A szocialista munkaversenyben I. helyezést elért intézetek kapják ,A Minisztertanács és a DISZ KV vörös vándorzászlajá“-t, ezenfelül elnyerik „A Minisztertanács és a DISZ KV oklevelé t és pénzjutalomban is részesülnek. A II. és III. helyezettek elnyerik A Minisztertanács és a DISZ KV oklevelé-t és pénzjutalomban részesülnek. Az I. helyezést elérő intézetek átlagban legfeljebb 20 ezer, a II. helyezést elérő intézetek átlagban legfeljebb 10 ezer, a III. helyezést elérő intézetek átlagban legfeljebb hatezer forint pénzjutalomban részesítendők. „A Minisztertanács és a DISZ KV vörös vándorzászlajá-t, a kitüntető okleveleket, valamint a pénzjutalmakat évenkint egyszer, a tanév végén kell a szocialista munkaversenyben kitűnt ipari tanulóintézeteknek átadni. A részletes feltételeket a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke állapítja meg. Erzsi fonólány volt a Szegedi Kendergyárban. Szégyenlős, csendesszavú bakfisként került oda Kübekházáról. Édesanyja még úgy gondolkodik a Világról, hogy az isten formálta ilyenné kifürkészhetetlen szándékkal, édesapja viszont már a termelőszövetkezetben birkózik a természettel, hogy kiadja végre mérhetetlen kincsét. Az iparkodást hazulról hozta magával Erzsi. Ügyes volt a keze, mint a halcsík. Nem beszélte el soha az időt, hanem némán vigyázta gépének minden rezzenését, hogy megismerje és engedelmes jószággá idomítsa. A legügyesebb társnőitől egykettőre eltanulta a szakma leghasznosabb fogásait és ezzel győzött: tagja lehetett a dolgozók pártjának. Ettől kezdve keskeny, finomvonalú arcán sűrűbben virágzott a mosoly, amely még bocsánatkérőn hatott, de egyúttal önbizalmának sarjadását is mutatta. Ezzel a nyiladozó életvággyal vitték el két esztendeje egyik szegedi vállalathoz irodai alkalmazásba, mivelhogy a friss erő mindenütt olyan kapós. Erzsi nem értette egészen miért kellett otthagynia a kezéhez szoktatott szövőgépet, mégis szívesen fogta meg a ceruzát, mert úgy volt vele, hogy a párt nem akar neki rosszat. Az irodában másmilyen emberek vették körül, de azok is párttagok voltak többnyire és türelemmel tanítgatták, hogy az eleinte bonyolultnak látszó adminisztrációban el tudjon igazodni. F.-né, a párttitkár tréfált néha vele, azt mondta, hogy alighanem a padlásra jár fel mosolyogni, hiszen, ha nem így lenne, sűrűbben megajándékozna valakit egy jóízű kacagással. Azután azt is mondták az elvtársak, hogy nem áll jól neki a komolyság, mert a szeme akkor is nevet, ha nem akarja. Ezt már csakugyan nem lehetett kibírni és Erzsi lassacskán jókedélyű nagylánnyá formálódott. Nem jért haza Küsbekházára, mert az túlságosan nagy adó lett volna. Egy idősebb házaspárnál lakott. Tudott sütni, főzni, édesanyja még gyermekkorában megtanította rá, de ilyesmivel most alig kellett törődnie, mert a házinéni mindent készen rakott eléje. Ráadásul nem lehet tudni hogyan — megismerkedett egy újszegedi fiúval, aki szívesen hazakísérgette egyik nap úgy, mint a másik nap. Eleinte csak azt érezték, hogy jobban repül az idő, ha együtt vannak, és elmesélik egymásnak életük folyását. Később viszont már el sem tudták képzelni az ekéket egymás nélkül. Józsi, az egyszerű munkásfiú egy kora tavaszi délután végre megemberelte magát és elég esetlenül eldadogta a szerelemre érett Erzsinek, hogy feleségül venné, ha... A lány nem szólt, csak a szeme ragyogott fényesebben és pirulva a fiú mellére buktatta a fejét. S a vállalathoz másnap úgy ment be, hogy a boldogság tüze lángot fogott az arcán. A párttitkár már ismerte az okot és gratulált neki. Most már csak az esküvő volt hátra és Erzsi májusban asszony lett annak rendje-módja szerint. Pár hétig nem volt semmi baj. Erzsi pontosan fogott munkához, kiegyensúlyozott komolyságot lehetett látni rajta. Délután fél 5-kor pontosan jött érte a férje és együtt mentek haza Újszegedre, mivel Józsi szüleinél laktak egy picinyke kis házban. Hanem egyszer kisírt szemmel jött a munkába. F.-né arra kérte, mondjon el mindent, hátha tud segíteni a pártszervezet, de Erzsi csak legyintett és megint belefogott a pityergésbe. Egyre csak azt hajtogatta, hogy ő nem így gondolta az egészet, de most mér mindegy, úgysem lehet rajta segíteni. Néhány nap múlva pedig azzal jött be reggel, hogy ő otthagyja az urát, akármi történik is. A vállalat pártvezetősége ekkor már kötelességének érezte, hogy komolyan utánanézzen a dolognak, mert az mégis csak furcsa, hogy egy hónap múltával ez a csendes, komoly asszonyka szakítani akar a férjével, akit szeret, s aki viszontszereti. A párttitkár meg a vállalatvezető egy este elindultak Újszegedre. A villamostól gyalogoltak legalább húsz percig, mire Erzsiékhez értek. Közben arról beszélgettek, hogy innen éppen elég bejárni minden reggel a hivatalba. Arra természetesen gondolni sem mertek, hogy a hosszú út is egyik oka az új asszony nagy keserűségének. A picike kis házban azután töviről-hegyire megtudtak mindent. Józsi, a férj, mindent megcsinál a feleségének: vizet hoz neki, tűzrevalót készít, begyújt, krumplit hámoz. Egyszóval azt sem tudja, miben lelje Erzsinek a kedvét. Ketten 1700—1800 forintot keresnek, tehát jól futja, amire kell. Józsi anyja bőbeszédű, szelíd nénike. Minden második szava az, hogy csak »a kis menyének« jó legyen, ők már meglesznek az apjukommal akárhogy. Kicsit szűk a hely, alig férnek el négyen a két liliputi szobácskában, de hát nem lehet házat építeni egycsapásra. A fiataloknak keresztül kellett járniok az »öregek« szobáján. Erzsi, akinek lánykorában minden kényelmet megadott odahaza édesanyja, Szegeden a házinénije, sehogysem tudott megbékélni ezzel. Az apósa már azt is mondta neki, hogy párttag létére jobban illene tudnia, mi az élet. Ez persze túlzás volt. Nem vették figyelembe, hogy Erzsi mégis csak gyerek, aki még a békától, az egértől, a sötétségtől is fél. Amikor este hazatért a hivatalból, panaszkodott, hogy fáradt. Próbálták megértetni vele, hogy mások is ugyanannyit gyalogolnak, akik Szegedre járnak dolgozni, de Erzsi erre rögtön sírva fakadt, alig lehetett megbékíteni. A helyzet két hét leforgása alatt annyira elmérgesedett, hogy — bár Józsi egy rossz szóval sem vétett neki soha — ott akarta hagyni mindenestől. Ott is hagyta volna, ha a pártszervezet nem segít. F.-né azonban szigorúan elővette Erzsit. Enyhén megszidta, majd magyarázni kezdte neki, hogy az az út, amelyikre meggondolatlanul rá akar lépni, okvetlenül rosszba viszi. Aki munkájával lett érdemes a párttagságra, az nem eshet kétségbe ilyen semmiségek miatt. Amikor feltette neki a kérdést, hogy mi lesz akkor, ha jönnek a gyerekek, Erzsi már nevetett a könnyein keresztül. Kezdte megérteni, hogy akkor is helyt kell majd állnia, nem lehet azt mondani, hogy fürössze, nevelje a gyerekeket, aki akarja. Tőle azt várja a párt, hogy éppen olyan példás családanya legyen, mint amilyen jeles munkásnak bizonyult. Valósággal úgy kellett belerázni Erzsit az életbe. De azóta megint frissen, vidáman jár be a munkahelyére — végleg egyensúlyba jött önmagával. Kicsit pirul a történtek miatt, de hálás a párt közbenjárásáért, hiszen azóta még jobban szeretik egymást, nincs semmi baj közöttük és a lakást is elkülönítették. F.-né, a vállalat párttitkára azóta is többször meglátogatja őket és boldog, hogy Erzsinek új év után kisbabája leszi.' A párt közbenjárására