Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Vasárnap, 1956. január 1. 4LEX4NDRL TOMI ! Ha égre torlódnak is, mind a gátak, minket, elvtársak, nem verhet le bánat, erős a vállunk, szól szavunk: a Párt — utat vágunk omló vashegyen át. Nem kell bűvös fű, sem mesés varázs: törvényed, Pártom, szilárd akarás. Marx, Lenin, Sztálin szava teljesül, valóra válik győzhetetlenül. Te értünk győzöl általunk s ezért oltod ki régi poklok vad tüzét — kalapács villan, sarló éle, és egy eszme éled, harcos és merész! Erőddel ezrek erejét viszed, száraz sziklából fakasszon vizet, hogy minden tetted dús sikerré érjen, te legelső, túl minden versengésen. Míg úrrá teszel mindenek felett, tüdőnkbe lángként isszuk hitedet, szerelmünk, büszkeségünk egyre tágul, szabad, szép munkánk örök dallamául. Vezess tovább bennünket, bölcs vezérünk — napról napra újabb csodákhoz érünk, ámulva követünk, friss fergeteggel, testvéribb rendért küzdő új sereggel. De jaj az osztályellenségnek! vesszen, ki vár, hogy házainkra csóvát vessen! Nem alkuszunk, pusztuljon, aki árt, tűzpallosod emeld az égre, Párt! Mert többé nem csupán bőségre vágyunk, röpítő szélvihar vagy, tiszta szárnyunk — miénk a föld, a széles láthatár, mert szárnyunk nőtt és száll, magasra száll (SZABÓ EDE fordítása) 3 A párt nélkül nem élhetünk ]Mielőtt belefognánk újabb nagy munkánkba, hogy a második ötéves tervet is valósággá tegyük önmagunk hasznára, lehetetlen nem visszanézni az ó-esztendőre, amelyben annyi buktatót áthágtunk, amelyben annyi baj fölött úrrá lettünk. Tegnap lemostuk magunkról egy év fáradalmait és vidám szilveszteri mulatságot csaptunk, ahogy a szép győzelmek után szoktuk. Ma is pihenünk még és becsülgetjük azt amit elvégeztünk a gyárban, a földön, a laboratóriumban. Amikor közös dolgainkat rendezzük, mérlegeljük, hogy a továbbiakban elkerüljünk minden rosszat, ami visszafelé húz, — legelőször a párt jut az eszünkbe. A párt, amely nélkül semmire sem tudtunk volna menni. Amikor a jobboldali politika bátorítására a kulákok, naplopók és egyéb rákemberek kezdtek a fejünkre nőni, csak tétováztunk, tanakodtunk, hogy mi lesz velünk. Azok, akik nem akartak tovább előre menni a pártmutatta úton, jólétről és magas életszínvonalról magyarázgattak a fülünkbe, hogy csak mondjunk le a termelőeszközöket gyártó ipar elsődleges fejlesztéséről, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről. Olyanok voltunk itt Szegeden legtöbben, akik nem ültünk fel ennek az alattomos hízelgésnek, azonban arra nem voltunk képesek, hogy önmagunktól, egy akarattal fellépjünk a veszedelmes népbolondítás ellen. A Szegedi Orvostudományi Egyetem egyik pártszervezetének vezetőségválasztó taggyűlésén elmondták az elvtársak, hogy a bizonytalanság légköre egyre jobban megkötötte a tudományos kutatómunkát is. Egyre többen azt kérdezték a dolgozók mindenütt akkoriban: miért tűri a párt a népellenes mesterkedéseket? pedig a párt nem tűrte, dehogyis tűrte a reakciós spekulációt. Amikor nyilvánvalóvá vált a párt előtt, hogy miben mesterkednek a jobboldali nézetek hívei, egy pillanatig sem késlekedett lecsapni rájuk. A Központi Vezetőség márciusi határozata mindennél ékesebb bizonyítéka ennek. És micsoda örömet, mekkora boldogságot jelentett minden szegedi üzemben a párt határozott intézkedése, iránymutatása. Mint a zsilipek alól a víz, megeredt az egyszerű párttagok és pártonkívüliek szava. Gyűlésről gyűlésre felszabadult érzéssel éltették a pártot, amely lám nem mondott le a szocializmus építéséről, a tömegekért folytatott harcról. A Szegedi Jutaárugyárban olvastuk akkortájt az egyik faliújságon: -A párt ugyanazt akarja, amit mi akarunk, tehát a párt és a nép elválaszthatatlan egymástól. A párt nélkül nem élhetünk, mert a párt őrzi a munkásosztály hatalmát, a párt vigyáz minden dolgozó szép jövőjére. É s 1955. márciusa óta ví ■ ®igabban, nagyobb lendülettel ment a munka mindenütt. A dolgozó emberek ismételten arról győződtek meg, hogy a párt bölcsen és határozottan tud vezetni; a párt nem alkuszik meg soha a nép ellenségeivel és azokkal sem, akik visszafelé akarnak menni. Pedig a párt nem hízelgett sem a munkásosztálynak, sem a dolgozó parasztságnak. Hangoztatta, hogy a felszabadulás óta elért nagyszerű eredményeink is a fegyelmezett, kemény munka nyomán születtek meg egytől-egyig, tehát ezután sem szabad lanyhábban dolgoznunk. A párt nem beszélt felelőtlenül és egyoldalúan csak az életszínvonal emelkedéséről, mint a megalkuvó politikusok. A párt nyíltan megmondotta: gazdaságos, magas nívójú termelés nélkül üres fecsegés, naiv legenda minden életszínvonalról elhangzott nyilatkozat. És hogy ezzel az őszinte szóval mennyire egyetértettek a munkások Szegeden is, bizonyítják 1955. év második felében az előző évekhez képest kimagasló termelési eredmények. A párt márciusi határozata újra kibontakoztatta a tömegek alkotó kezdeményezését és felelősségérzetét a termelés műszaki színvonalának fejlesztéséért. A Ruhagyárban csupán augusztus 1-től 18-ig 64 újítási javaslatot adtak be a munkások, hogy tökéletesítsék a technikát, olcsóbbá tegyék a termelést. A párt felhívására még olyan emberek is ésszerűsíteni kezdtek, akik régebben közömbösnek mutatták magukat a munka termelékenységének növekedése iránt. Az új esztendő küszöbén **■ tehát csak hálával, és mély szeretettel tudunk a mi nagy pártunkra gondolni. Nem tudott rajtunk erőt venni semmiféle cselszövés és hazug politika, mert van egy olyan szervezet, egységes forradalmi erő, épülő szép szatásával, ezeket fokozatosan meg tudja szüntetni. Irodalmi életünkbe befészkelődtek a káros, jobboldali felfogások, amelyeknek hatására egyesek manapság is arról vinnyognak, hogy ők a népet féltik a párt határozott, céltudatos politikájától. Nos, az ilyen íróknak csattanós választ adtak a szegedi munkások is. A Textilművekben az egyik gyűlésen félreérthetetlenül megmondták a dolgozók, hogy őket nem kell félteni, ők a pártot követik minden körülmények között, mert a pártnak köszönhetnek mindent, ami szép és jó az életükben. Azt javasolták az elefántcsonttoronyba húzódott íróknak is: ha a néppel tűzön-vízen át akarnak előrehaladni, akikor a párt politikáját publikálják műveikben és hagyják abba a fülsértő, értelmetlen siránkozást. Bátran, jókedvvel fogunk holnap munkához, hogy a párt novemberi határozata alapján győzelemre vigyük a második ötéves tervet, vagyis lerakjuk a szocializmus alapjait. Mielőtt azonban kezünkbe vesszük a szerszámot, fogadjuk meg kommunisták és pártonkívüliek együttesen, a termelés közben is szakadatlanul erősítjük a Magyar Dolgozók Pártját, győzelmeink szervezőjét, boldogulásunk éber védelmezőjét. Holnaptól kezdve adódik az első alkalom a pártszervezetek további erősítésére is, mivelhogy megkezdődnek a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések. Mától kezdve nagyobb odaadással kell kivenni részünket a pártmunkából, még önzetlenebből kell felvilágosítanunk azokat, akik még nem látnak tisztán minden kérdésben, nagyobb türelemmel kell nevelnünk a munkás-, paraszt- és értelmiségi fiatalokat, hogy közülük a legjobbakat felvegyük a párt soraiba. Úgy éljünk, úgy dolgozzunk 1956-ban, hogy valóra váltsuk a párt had hazáinkban, mint a párt, amely mindenkor őrt áll békés, alkotómunkánk felett. Tudjuk, nagyon jól látjuk, hogy még ma is elhangzik itt-ott rosszindulatú buta beszéd és találkozunk értetlen- jó és igaz politikáját.. Ügyességgel, nagyképűséggel is jünk arra a párttal együtt, sokszor. Tudatában vagyunk hogy senki ne zavarhassa azonban annak, hogy pár meg, önmagunkért végzett tunk a tömegek felvilágosí- munkánkat. ▼ TTTTVTVTTV DELMfIYBRORSZAG BOLDOG ÚJÉVET! A Magyar Dolgozók Pártja Szeged Városi Bizottsága eredményekben gazdag, boldog új évet kíván Szeged kommunistáinak, a város minden becsületes dolgozójának. Kívánjuk, hogy az ó-esztendőben elért eredményeik, sikereik tudatában derűlátóan és az új győzelmekbe vetett hittel kezdjék az új évet. Segítsék jó munkával pártunk útmutatásai alapján második ötéves tervünk, az 1956-os év célkitűzéseinek megvalósítását, amelyek nyomán tovább javul, gazdagabb, vidámabb, kulturáltabb lesz életünk. Kívánunk a szegedi dolgozóknak, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek boldog új évet, jó munkát! A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SZEGEDI VÁROSI BIZOTTSÁGA A Szegedi Járási Párt VB eredményekben és sikerekben gazdag újesztendőt kíván a járás dolgozóinak és a párt valamennyi tagjának. MDF SZEGED JÁRÁSI BIZOTTSÁGA Szeged Megyei Jogú Város Tanácsának végrehajtó bizottsága és a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai sikerekben és eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánnak Szeged dolgozóinak. Kívánunk sok erőt, egészséget azoknak a szép feladatoknak a megvalósításához, melyeket második ötéves tervünk első esztendeje állított elénk. Kívánjuk, hogy terveink megvalósítását az új esztendőben még több harcos bírálattal, baráti segítséggel mozdítsák elő. Szeged Megyei Jogú Város és a kerületi tanács végrehajtó bizottságai 1956. január 1. második ötéves tervünk megindulását jelenti, amelynek eredményes megvalósítása pártunk és kormányunk irányítása mellett további felemelkedésünk záloga. Üdvözöljük második ötéves tervünket és felhívjuk Szeged valamennyi becsületes dolgozóját, hogy teljes erejével és képességének megfelelően segítse elő népgazdasági tervünk maradéktalan végrehajtását. Ez képezi egyedüli alapját dolgozó népünk életszínvonala további emelésének, békénk és jólétünk további megszilárdulásának, amely minden becsületes maA Délmagyarország szerkesztősége sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván lapunk valamennyi olvasójának, tudósítóinak, harcos levelezőinek, fáradtságot nem ismerő lapkézbesítőinek Kívánjuk, hogy olvasóink még jobban szeressék és segítsék lapunkat, hogy közös erővel ebben az évben még harcosabbá, tartalmában gazdagabbá tudjuk tenni a Délmagyarországot. Kívánjuk, hogy olvasóink: Szeged város harcokban és munkasikerekben megedződött hős munkásosztálya, holgyár hazafi őszinte vágya. Biztosak vagyunk: Szeged munkásai, szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztjai, értelmiségei, kisiparosai, kiskereskedői, nyugdíjasai, háziasszonyai és tanuló ifjúsága saját munkaterületükön társadalmi tevékenységükkel és legjobb tudásuk szerint elősegítik, hogy Szeged megfelelően tegyen eleget a tervből ránk háruló feladatoknak. Mindezek megvalósításához eredményekben gazdag, boldog új esztendőt és jó egészséget kívánunk Szeged valamennyi dolgozójának. Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága gozó parasztsága és értelmisége második ötéves tervünk első esztendejét hozzájuk méló eredményekkel fejezzék be. Legyen az 1956-os év békés, szocialista építő munkánknak, népünk jóléte további emelkedésének boldog új esztendeje! A Délmagyarország szerkesztősége 4 mi házunk kívül, belül olyan, mint a többi apró falusi házacska. Kispad előtte az utcán, a fal alja bordó fimajszos festékkel elhúzva és akácok sorakoznak a járda szélén katonásan. Nyáron haragoszöld lombsapkájuk van ezeknek a fáknak, hogy hűvöst csináljanak a kispadon ülőknek, meg a járókelőknek. A megszokott külső kép csak annyival lett másabb 1952 óta, hogy pontosan a mi ablakunk előtt ágaskodik kevélyen egy nyurga, kátrányos villanyoszlop. Porcellánjairól két szál drót kúszik be a szelemen alá és ezzel a változással valahogy előkelőbbnek tűnik a mi szégyenlős kis házunk. Bent a szobában ugyanúgy állnak a bútorok, mint az első, vagy a hátulsó szomszédban. Az ajtóval szemben a scat ablak közt áll a s kanapé, előtte az asztal, kétoldalt egy-egy ágy, hátrább az egyik oldalon a sifon terpeszkedik a kemencéig, a másik oldalon a sublót, az ajtó mögött meg egy díványféle, amelyre le lehet dőlni napközben. (Azelőtt vacok állt itt szalmával kibélelve.) Az ablakok mellett kétoldalt anyám szentjei lógnak a falon, lehetetlen színű szúrágta fenyőrámákban. Üveg nincs egyiken sem, de nem is fontos azt mondja anyám, fő, hogy legyen ott valami, ne virítson olyan csupaszon a fal. Az egyik kép egy 7* dúshajú jóképű férfit ábrázol, a másik meg egy finom vonású, ívelt szemöldökű szépasszonyt. Szűz Mária fejéről már lerágta a moly a dicsfényt, Jézus Krisztusnak meg a köntöse van több helyen bicskával átlyuggatva. Télen a sok fűtéstől vargát rántanak ezek a papírra mázolt képeik, a szenteknek furcsán kidülled a hasuk, hogy a por nyugodtan megülhessen az ölükben. Anyám becsben tartotta ezt a limlomot, mert nászajándékba kapta 45 esztendővel ezelőtt, bár sokszor elmondta, hogy jobb lett volna, ha két cseréptányért adnak helyette. Hozzátartozik a történethez, hogy anyám kommunista. Azt nem lehet mondani, hogy tudományos alapon, de tizenegy éve bent van a pártban, és hűségesen eljár a gyűlésekre. Sőt, amióta apám meghalt, pártmunikája is állandóan van neki. Állítólag apám a végső órában kérte meg arra, hogy ne hagyja soha a pártot és dolgozzék helyette is. Mindenesetre nagyon szerethette apámat, meg a pártot is nagyon szeretheti, mert jaj a mi utcánkban annak, aki a kommunisták becsületébe tapos. Két álló esztendő óta azért nincs beszélő viszonyban az átolsó szomszédasszonnyal, mert azt találta kiejteni a száján , hogy csak a huncutjai vannak a pártban. Akkor letépte neki anyám a kontyát és nem áll vele szóba többet. Mondták már neki az elvtársak, hogy ez nem jól van így sehogy se, a kommunisták nem lehetnek haragtartók, de hát anyám engesztelhetetlen. Az a szavajárása: — Én nem tudom az ideológiát, de a pártot ne bántsa nekem senki. Számtalanszor megpróbáltam már megmagyarázni neki, mikor hazamentem, hogy sehogyse illik össze az ő harcossága a szoba avas szentjeivel, de valahogy mindig elütötte a dolgot. — Nincs amit a helyükbe tegyek fiam, és különben sem kér enni egyik sem — mondta, és széttárta szikkadt, erős kezét. — Dugja be őket reggel a kemencébe, ha fűt — ellenkeztem. — Ne avatkozz te az én dolgomba! — ripakodott rám szigorúságot mutatva és kiment a jószágot etetni. A minap megint hazamentem és egy néprádiót vittem anyámnak újévi ajándékba. S csudára megörült neki, mikor megszólalt egy szál zsinóron a sublót sarkán. Rögtön elkezdte a mondókáját. — Milyen jó volna, ha apád élne, most hallgathatná itthon is a politikát. Azután meg villanynál olvashatna, nem rontaná a szemét. Sokáig beszélgettünk, hogy mennyivel jobban megy most a szegény ember sora és mégis vannak, akik nem becsülik a pártot. Egyszer csak hirtelen másra fordítja anyám a szót. — Nem veszel észre idebent semmi változást? Körülnéztem a fehérfalú szűk szobában, aztán össze-vissza csókoltam a legdrágább öregasszonyt, aki mosolyogva, kicsit szégyenlősen állt a kemence mellett, kezét a köténye alá bújtatva. Kétoldalt az ablak melletti falon Lenin, meg Sztálin arcképe függött üveg alatt, fényesre politúrozott rámában. — Lám mennyivel szebb így — mondtam örvendezve. Honnan vette ezt a két szép képet? Anyám csak mosolygott, kezét simogatta kicsit félszegen s a földet nézte. — Tudod, akkor is megvoltak már, mikor legutóbb itthon voltál, dehát... meglepetésnek szántam. Újévi meglepetésnek. Láttam, hogy nagyon boldog, mert őneki mindig az volt a legnagyobb boldogsága, ha örömet szerezhetett valamelyik fiának. Nagy István ,mi hoh.l 1 • e • • r lel az andek „A magam és az ország javára. Én 1945-ben kerültem a gyárba, a szövődébe, s ott is dolgozom. Jóformán semmim nem volt, amikor az üzembe kerültem. Igyekeztem jó munkát végezni, hogy nekem és a társadalom számára minél többet termeljek. 1950- ben mentem férjhez. Azóta egy szoba-konyhás vizes lakásunkat felcseréltük a Faragó utcai bérházban két szoba-komfortos lakással. Lakásunk már ezidáig is szépen berendezett. Jövőre azonban szeretnék egy szép kombinált szobabútort. Az anyagot meg is vettük, 12 ezer forintba került. A bútor elkészítése 8 ezer forintba kerül, s ezt a pénzt 1956-ban fogjuk összerakni. Férjem a Szalámigyárban dolgozik, mint hűtőgépész. Ketten minden hónapban körülbelül 2000 forintot viszünk haza, s ebből a pénzből tisztességesen megélünk. Ngy és féléves kislányom van. Neki mindene megvan, ez nekünk, férjemmel együtt, nem jutott osztályrészül. Fizetésünk egy részét ruházkodásra is szeretnénk fordítani. Férjemmel együtt elégedett emberek vagyunk, s nagyon más természetűek a gondjaink, — mert azok is vannak — mint a múltban. Sokat köszönhetünk a demokráciának. Én 1953-ban lettem sztahánovista. A termelésben a legjobbak között vagyok. Igyekszem 1956-ban is minőségileg kifogástalan árut készíteni a saját magam és az ország hasznára. Huszta, Sándorné, az Újszegedi Kende Lenszövő szövőnője