Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-22 / 69. szám
OjlUIurhU Csak részben igaz. Március 7-én »Furcsa orvosi felfogás” címmel cikk jelent meg lapunkban Varga Pálné kenderfonógyári osztályvezető tollából. A cikkben a II-es számú kórház egészségügyi dolgozóit érte elmarasztalás. Ezután egy bizottság alakult amely kivizsgálta a cikkben felsorolt bíráló kitételeket. Részt vett a kivizsgálásban a Textiles Szakszervezet területi bizottságának elnöke, a cikkíró, továbbá dr. Reich Olga SZTK- ellenőrző főorvos, dr. Balassa Miklós üzemorvos és a cikkben szóban forgó két munkásasszony. A vizsgálat eredményeként a következőket közölték szerkesztőségünkkel: »Börcsök Andrásné üzemi baleseti ellátása az 1. sz. Sebészeti Klinikán történt, s csak az analógia folytán került megemlítésre, mert az amputáció után őt 1k azonnal elengedték a gyógyintézetből. Miklós Istvánné esetében a kórház orvosi ellátása terén kifogásolnivaló nem merülhet fel, mert a beteget a legrövidebb időn belül, sebészileg tökéletesen ellátták. Érmek ellenére, emberi szempontokat figyelembe véve, nem tudtuk helyesnek találni azt az eljárást 3 kórházi ügyeletes orvos részéről, hogy hideg téli éjszakán nem tartotta benn a beteget a kórházban. Ez indokolt lett volna, mert tetanusz-védőoltásra is szükség volt, amit a következő napon reggel kapott meg a beteg az SZTK-ban Ezért három órát kellett eltöltenie éjszakai kimerülése után. A beteg egy másik nő kíséretében, bár felöltözve, de mezítlábas cipőben, az amputáció folytán nem lelki megrázkódtatás következtében, testi fáradságát és fáradalmait fokozottan érezve, feldúlva érkezett az üzembe és felindulásában közölte az üzemvezetővel, népiképpen eltúlozva, a vele történt eseményeket. E tények alapján kérjük az igazgató-főorvos urat, intézkedjék, hogy a jövőben súlyosabb sebészeti elsősegélynyújtási eseteikben éjjel a dolgozókat gyalog semmiesetre se bocsássák útnak.« Pesti Lajos t. b.-elnök, Varga Pálné osztályvezető. CLz elnök felesége tejben Mamie Eisenhower, az elnök felesége a közelmúltban 3000 mérföldes zarándokútra indult az Arizona állam egyik hegyoldalán fekvő Elisabeth Archer-féle »szépségtemplomba«. A 82 éves elnöknét két hétig tejfürdőkkel, ritka és drága krémpakolásokkal kényeztetik ebben a csodás intézetben. (A dokkmunkások feleségeit is így ápolják?) És ami a legszebb: mindezt ingyen. A kozmetikai intézet vezetője kijelentette, hogy reméli, Mrs. Eisenhower jól fogja érezni magát és a kúrák eredményesek lesznek. A költségeket természetesen az Arden cég fedezi. A szépség érdekében megtett repülőút az elnök repülőgépén 4SCC dollárjába kerül az amerikai adófizetőknek. Kellemes meglepetés: Két hét helyett 17 napi nyereségrészesedés a Szegedi Kenderfonó gyárban A Szegedi Kenderfonógyár dolgozói megkapták nyereségrészesedésüket. Elégedetten vették tudomásul, hogy nem kétheti bérük van a borítékban, mint amire számítottak, hanem 17 napi keresetük ami 100—160 forint körüli többletet jelentett. Egymillió 574 ezer forint nyereség került felosztásra. A dolgozók közül a kapott összeg egy részét takarékba tették. A fiatalok többsége azonban a nyereségrészesedésből — mivel itt a tavasz — kosztümöt, tavaszi kabátot, cipót vásárolt. ■ [UNK]HimninnmnniauMMnunniiniinininimnnHmnmmumnmnmmHimnaHimiM»« A foglyok unatkoztak az iskolában. Már egy hete nem nézett feléjük az ördög se, fogalmuk nem volt, hogyan áll a front, tán még azt sem tudták, hogy a vörösöknek vagy a fehéreknek van-e nagyobb erejük Kazányban Folyt a szokásos csere-bere, szipkadózni cserélt gazdát, néhányan csikkeket kaparásztak kitartóan a bokáig érő hó alatt az udvaron, de legtöbben nyitott szemmel feküdtek hanyatt a félig rothadt szalmán az ajtótlan, ablaktalan tantermekben. Nem lehetett volna egykönnyen megállapítani, hogy ki itt a parancsnok. Kiss Sándornak ugyanolyan piszkos és rongyos volt az öltözéke, mint bajtársainak, neki mégis külön szobája volt, ha ugyan szobának lehet nevezni azt a szik kis odút a folyosó végében. A foglyok között mindennek ő volt a megmondhatója, s ezt gyors észjárásának és határozott fellépésének köszönhette. Közepes termetű, jókötésű férfi volt, látszott, hogy egy ellenfél nem nagyon ellenfél neki. Csakhogy a kíméletlenül maró hideg őnála is erősebb volt, meg aztán a semmittevéstől is szenvedett, sehol nem lelte a helyét. Nagyokat ásított, de ez még nem változtatta meg a lélekölő egyhangúságot és az idő sem múlt szaporábban. Éppen azon törte a fejét, milyen formában lehetne elviselhetőbbé tenni ennek a kétszázegynéhány embernek a napjait, amikor kintről csörömpölést, lóhorkanást és idegen beszédet hallott. — Ki itt a parancsnok? — kiáltotta valaki oroszul. Kiss Sándor kíváncsian lépett ki a nyitott verandára, hogy megnézze, kifélék érkeztek és mit akarnak. Meglepődve látta, hogy egy fiatal, kackiás bajuszú, vállpántos tiszt dirigál hétnyolc szakállas orosznak. Fehérek — állapította mi rögtön és magabiztosan odavágódott a pökhendi kis hadnagy elé, hogy ővele lehet itt tárgyalni. — A létszámot! — rendelkezett a kis hadnagy — Kettőszáznyolc. — Másfél óra múlva újra itt vagyunk «* pattogott a fehér tisztecske hangja. — Kaptok mindent, ami kell, teljes felszerelést és rögtön indultok a vörösök ellen. Ezzel kivágtattak az iskolaudvarról. — Maradtál volna az anyádban — mondta ki hangosan Kiss Sándor, amit az érzése diktált neki és ottmaradt egyhelyben, mintha leragadt volna a lába. Mit tfleruen? Míg csak 02 hiányzik, hogy MII Ivgy CIII 6 Kolcsak seregébe vigye el az embereket. Pont ő, aki tizenkettő tavaszén ott verekedett a budapesti rendőrök ellen a felborított villamosok mögül. Nem, arról szó sem lehet, hogy felfegyverezze fogolytársait a bolsevikok ellen. Eszébe jutott, hogy nemrég még a kazányi várban tartózkodott a Vörös Gárda. Vajon ott vannak-e még? Már mozdult is, hogy odavonul az egész zászlóaljjal, de aztán legyintett. Minek vinné oda az embereket rongyosan, fegyvertelenül? Csak kenyérpusztítók lennének ott, pedig bizonyára a vörösgárdisták is szűkében vannak az élelemnek. Meg aztán a fehérek is A FEHÉREK fegyverével észrevennék az ilyen akciót és fuccs az egésznek. Úgy döntött hát, hogy egyedül megy. A kazanyi várat körülöleli a Kazanyka folyó vize, s csak körülményesen tudott oda bejutni. Az őrség Petuhov parancsnok elé akarta vezetni, csakhogy az nem volt az irodában. Várni kellett rá, s Kiss Sándor idegesen számolta a perceket. Nem bánta volna, ha Petuhov megérkezéséig megáll az idő, mert mi lesz akkor, ha a fehérek hamarabb visszaérnek az iskolához. Végre kinyílt az ajtó és egy magas, csontos orosz nézett ki rá a szoba mélyéből egy cirádás tölgyfaasztal mögül. Belépett. Várta, hogy kérdezzék, de Petuhov csak intett, hogy mondja el, mi járatban van. Amíg előadta neki szándékát a magyar hadifoglyokkal, egyszer sem vette le róla nyugodt, barna szemét és közbeszólással sem zavarta Kiss Sándort. Csak akkor kezdte csóválni a fejét, amikor mindent megértett. Felállt az asztal mögül, széket fogott s a magyar hadifogoly mellé ült. — Minek nekünk kétszáz olyan ember, akinek se puskája, se lábbelije — mondta élénken. — Nekünk harcosok kellenek. Hirtelen megint felállt. — Ha nem tudja mit, Kiss elvtárs... Közelebb hajolt is suttogva mondta el, hogy szerinte mégis mit kellene tenni. Kiss Sándornak tágra meredt a szeme az ötlet merészségétől és rögtön bosszankodott is magában, hogy ez neki is eszébe juthatott volna. De azért rendkívül tetszett neki a dolog és derűsen pislogott a borostás Petuhovra. — Rendben van — mondta és megrázta a feléje nyújtott kezet. Már indult kifelé, amikor felötlött ben Idl INIUUN ne, hogy a vállalkozásba könnyen beletörhet a bicskája. Hiszen nem bolsevikok az ő emberei. Azután mégis olyan gondolata jött, hogy tőle függ minden. A katona vakon teljesít mindenféle parancsot. Az iskoláig alig egy kilométernyi volt az út. Kiss Sándor ezt úgy tette meg, hogy nem látott semmit azon az elképzelt jeleneten kívül, amikor megjön KolAak fennhéjázó hadnagyocskája. Kiokoskodta aprólékosan a tervet és mire az iskolához irt, úgy érezte, muszáj sikerülni a dolognak. Nem volt sok ideje, ezért mindjárt magához intett az udvaron két olyan embert, akiknek nagyjából már ismerte az elvét. Cigarettacsutkák után kotorásztak az ereszcsorgásban, de azért készségesek voltak. — Mihelytt megkapjátok a puskát, rögtön felmentek a szobámba és ott vártok készenlétben! — mondta nekik Kiss Sándor. Azok megörültek ennek, mint a gyerekek. Beesett arcukra kiült valami mosolyféle, hogy végre történik már valami, hála istennek. De már jöttek is a fehérek, összesen tizenkét szánkóval vonultak be a kapun olyan lármával, mintha nem is lettek volna vörösök a városban. A kocsisok kiadósán abriktálták a nagysörényű, busafejű lovakat és káromkodtak. Látszott az egész viselkedésükön, hogy csak kénytelenségből katonáskodnak a hadnagy úr keze alatt. A foglyok megrohanták a szánkókat és hangos öröm közben húzkodták lefelé róluk a pufajkákat, meg a bakancsokat. Hirtelen boldogságukban nem is igen válogatták, kicsi-e, nagy-e, hanem csak bújtak bele, hogy ne fázzanak. Ellenben a fegyverekhez nem nyúlt senki. Kiss Sándornak el kellett kiáltania magát , — Puskát és tölténytáskát is! Alkam miatt mire “ szánkók ”ürültek. nikUliyUUUll) a foglyok egymást lökdösték, forgatták, nézegették és cserélgették a sapkákat meg mindent, aminek nem jó volt a mérete. Úgy örültek a meleg holminak, hogy Kiss Sándor elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Szemét rávillantotta a két kijelölt emberre, akik eltűntek az épületben, aztán odavágódott a hadnagy elébe. — Átveszem a parancsnokságot — harsogta katonásan. A kis hadnagyot váratlanul érintette ez, s önkéntelenül emelte szalutáléba a kezét: — Átadom a parancsnokságot. Vezényelje embereit a... — Zászlóalj sorakozó! — sietett a paranccsal Kiss Sándor, s érezte, hogy az izgalom egész testén végigpezsegteti a vérét. A foglyok, helyesebben most már ismét katonák, kissé idétlenül mozogtak a bő és töretlen holmikban, de azért összeálltak a szakaszok. Az arcokról azonban lehervadt az iménti jókedv, az emberek kezdték felmérni magukban, hogy mit jelent ismét lövészárokban hasalni, ölni és meghalni értelmetlenül. Kiss Sándor legalábbis azt olvasta ki a révedező szemekből, hogy senki nem akart a fehérek oldalán háborúzni. Most megszólította az elégedettségtől sugárzó Kolcsak-tisztet: — Hálával tartozom önnek! Fáradjon fel egy percre a szobámba. A többi már könnyen ment. Amint a nyalka hadnagyocska átlépte a küszöböt, kezét hátracsavarták. Kiss Sándor visszalépett a verandára, ahonnan kiadta a parancsot, hogy a tizenkét fehérgárdistától is szedjék el a puskát. Azok meg mintha csak erre vártak volna, egyszerre lökték magasba a kezüket. A magyarok amikor meghallották, hogy nem a fehérekhez, hanem a bolsevikokhoz csatlakoznak, ismét nevetgélni kezdtek, évődve böködték egymás mellét, s mintha a mozdulatukban ez lett volna: látod, komám, ez mindjárt mát. S a zászlóalj kétszáznyolc puskával, teli tölténytáskával, köpennyel, bakanccsal felvonult a kazányi várba. Kiss Sándor akinek elmondása alapján készült ez a kis elbeszélés, Szegeden, a Somogyi utca 12. szám alatt lakik. Szeretné, ha vöröskatona bajtársai, akikkel együtt küzdött Kolcsak bandája ellen a Szovjetunióban, életjelt adnának magukról. NAGY ISTVÁN Szombat, 1958. március 5S. OSz ismeretlen Tisza Megindul nagy folyónk rendszeres tudományos kutatása Eurázsia és Amerika majd minden nagyobb folyója mellett kutatóintézet van, melyben elméleti és gyakorlati szakemberek tanulmányozzák különböző szempontok szerint a folyót és a közvetlen folyómelléket. Indokolt-e ezeknek a kutatóintézeteknek a léte? A művelt világban erre már régóta határozott »»igen« a válasz. Gondoljuk csak meg, hogy milyen sok szállal kapcsolódik össze egy folyó és az a terület, amelyen keresztül fut. Keltett kincsek, megoldásra váró problémák Azon túl, hogy a folyók még ma is igen fontos közlekedési útvonalak, a folyók vize felbecsülhetetlen kincset jelent öntözésre használva. De a folyók partján szokták a vízvezetéki kutakat telepíteni, a folyók szolgálnak nyári fürdőzésre, adnak lehetőséget hatalmas tömegek csónaksportolására, a folyók fogadják magukba a települések, gyárak szennyvizét, hűtővizét, a folyók halainak még ma is van szerepük táplálkozásunkban. És így lehetne ezt még elég hosszan folytatni. Könnyen érthető tehát, hogy a folyómellékek emberét érdekli a kérdés: milyen is az a folyóvíz, amit ilyen sokoldalúan hasznosít? Milyen szabad szemmel nem is látható parányszervezetek élnek benne, amelyek végső fokon, egy táplálékláncon keresztül a halak táplálékául szolgálnak? Milyen fokú a folyó »»öntisztulása«, azaz milyen mértékben szűnnek meg benne a beömlő szennyvizek káros hatásai? Milyen kórokozók vannak a vízben! Milyen a víz kémiai összetétele, hogyan változik ez az évszakokkal, vízállással, hőmérséklettel és hogyan hat ez az összetétel, beleértve a lebegő hordalékot, is, a folyóvízben élő szervezetekre és az öntözött területekre? Milyen az árterek élővilága? Milyen a holtágak élővilága? Ilyen és hasonló problémák sokasága vetődik fel a folyóvízzel kapcsolatban. És ezek a problémák megoldást, tudományos kikutatást várnak. Elmélet és gyakorlat Míg a magyar föld tudományos felkutatottsága általában igen jelentős szintet ért el, a két legnagyobb folyónkról, a Dunáról és a Tiszáról meglehetősen hézagosak tudományos ismereteink. Ha az előbb felsorolt kérdések bármelyike vetődik is fel a Tiszával kapcsolatban, arra bizony egyetlen szakember sem tud kielégítő, megnyugtató választ adni. A Tisza alapos tudományos megismerése hazánk tudományos megismerésének egy feltűnő hézagát töltené be és az elméleti eredmények egyben biztos alapot adnának a gyakorlat emberének a folyóval kapcsolatos praktikus kérdések megoldására. Ez a felismerés vezette a Magyar Tudományos Akadémiát akkor, amikor elhatározta, hogy hazai folyókutatást és ezen belül a Duna és a Tisza kutatását fokozott támogatásban részesíti. Eredményes expedíciók A tiszakutatás egyes részterületein már az elmúlt években is értékes, eredményes kutatómunka folyt. Az egyénileg végzett kutatásokon kívül különösen jelentős volt az a két »expedíció«, az a két kollektív kutatóért, amit a legkiválóbb vízi szakemberek egész gárdája tett meg 1956 és 1957 nyarán a Tiszán, mozgó laboratóriumnak berendezett tanyahajón. Ezek az utak — amelyről annak idején a Délmagyarország is beszámolt — a vízügyi hatóságok lelkes, a tudomány érdekeit szolgáló támogatása révén valósultak meg. Kitűnt azonban, hogy sem az egyéni kutatások, sem az ilyen kollektív gyűjtőutak nem hoznak kielégítő eredményt, ha a különböző tudományos munkák nincsenek koordinálva. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia — a vízi kutatással foglalkozó szakemberek javaslatát jóváhagyva — Tiszakutató Bizottságot nevezett ki, amelynek az a feladata, hogy a Tiszára vonatkozó tudományos kutatómunkát szervezze, összefogja és irányítsa. Elsősorban , a biológiai és ehhez kapcsolódó kutatómunkáról van itt szó. A Tiszakutató Bizottság tagjai szegedi tudósok, s a tiszakutatásnak Szeged lesz a központja, mint a Tisza »fővárosa«. Mager Tiszakutató Állomás terve A Tiszakutató Bizottság tagjai: dr. Kolosváry Gábor egyetemi tanár, elnök; dr. Megyeri János főiskolai tanár, elnökhelyettes; dr. Uherkovich Gábor akadémiai kutató, titkár: dr. Beretzk Péter ornitológus kutató és dr. Horváth Andor zoológus kutató. A Tiszakutató Bizottságnak egyik fontos feladata, hogy a Magyar Tudományos Akadémia döntése alapján és a helyi intézmények közül különösen a Tudományegyetem támogatásával létrehozza, majd a továbbiakban egyre inkább kifejlessze a Magyar Tiszakutató Állomást. Ennek létrehozásához és további fejlesztéséhez az Akadémia jelentős anyagi támogatást helyezett kilátásba, illetve máris nyújtja e támogatást. Az ugyancsak most létesülő Dunakutató Állomás létrehozásához az akadémiai támogatás mellé igen jelentős támogatást nyújt a Művelődésügyi Minisztérium és a Budapesti Tudományegyetem. Bizton remélhetjük, hogy a Szegedi Tudományegyetem is felismeri a tiszakutatás országos jelentőségét és azt, hogy milyen megtisztelő feladat számára, ha ehhez a jelentős kutatómunkához erkölcsi és anyagi támogatást nyújt. Az eddigi igen kedvező tapasztalatok feljogosítanak arra a reményre, hogy a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatói és szegedi középiskolai tanár-kutatók, valamint az ország más városaiban élő lelkes szakemberek a jövőben is eredményesen veszik ki részüket a tiszakutatásból. Remélhetjük, hogy népköztársaságunk tudománytámogató politikája az elkövetkező években a tiszakutatásban is meg fogja hozni gyümölcsét: a szívünkhöz legközelebb álló magyar folyó, a mi szép Tiszánk a szakemberek lelkes munkája révén a legjobban megismert hazai vizek sorába lép. >