Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-02 / 181. szám
3 (Folytatás az 1. oldalról.) P. Pieralli beszédét többször szakította félbe ütemes taps és befejezésül egy szível -lélekkel énekelték a DIVSZ-indulót a résztvevők. Ezután önfeledt, vidám szórakozás színhelye lett a szabadtéri színpad. A me__ Délután a hagyományos látványos karnevállal folytatódott az ifjúsági béketalálkozó. Ismét tízezrek lepték el a felvonulási útvonalak két oldalát, s a Marx tértől az újszegedi hídfőig megállt minden forgalom. Már a gyülekezés színhelyén, az új bérházak sorfala között nagy gyermek- és felnőttsereg fogadta az érkezők ötletes csoportjait. Megnyíltak az ablakok, megteltek az erkélyek, s a nagykorúba sietett a mezőgazdasági kiállítás sok látogatója is. A nagy forgatagban alig tudott megindulni a vidám, látványos menet. A karnevál hercegi pár kocsizott az élen, s üdvözölte az érdeklődők ezreit végig a városon. Az utak mentén végig és a Széchenyi téren sűrű tömegekben álltak az emberek, legalább ötvenezren nézték a színes menetet. Nagy derültséget keltett a körülöttük sündörgő udvari bohóc. Azután harmonikázó matrózok és utasok vidám vízibusza idézte a tiszai kirándulásokat. Harsogó nevetés fogadta mindenütt a felelevenített csinn-bumm cirkuszt. Mókáztak, énekeltek, muzsikáltak a régről jól ismert szereplők, hátul pedig műcsacsik- vontatták a cirkuszi kocsit. Mosolyra derült mindenki, amikor az úttesten a megszólalásig hű tiszai halászbárka gurult, melyen pegekalapos öreg halász főzte a híres, szegedi halászlét A mesék hősei A gyermekek nagy örömére megelevenedtek a csodás mesealakok, a csokoládéházban Jancsi és Juliska, meg a boszorkány, Hófehérke a hét törpével, s a tündérországbeli János vitéz. Büszkén vonult szamara hátán, hatalmas lándzsájával Don Quijote, a legendás lovag. 48-as huszárok, majd betyárok lovainak patái alatt csattogott az úttest. Szépséges háremhölgyek között dölyfösen ült a szultán. Ludas Matyi hóna alatt gágogott a liba, mikor a csendőrök kísérték. Sokan szerettek volna barátságot kötni Fortuna istenasszonnyal, aki kétkerekű hintáján suhant el életgye legjobb ifjúsági táncegyütteseinek színes forgataga, hazánk különböző tájainak kedves, mulattató népi táncosai gyönyörködtették a nézőket. Egyformán dicséret illeti valamennyi résztvevőt, a tápéi, a hódmezővásárhelyi, a KPVDSZ tük. Vidám karneváli éjszakák és bálák elevenedtek meg a lampionos teherautókon. Itt is, ott is megelevenedett a múlt. Kurucok, Rózsa Sándor betyárai, a rongyos cigány karavánok, az egykori híres dorozsmai szélmalom, rabszolgakereskedők haladtak el a Széchenyi tér lombos platánfái alatt. Emlékezetes élmény Szinte hátborzongató volt a régi szegedi boszorkányégetés felidézése. Azután ismét vidámabb jelenetek következtek, újabb és újabb tapsot kiváltva a sok ezer szegedi és itt tartózkodó Vidéki nézőből. Jókat nevettek gyermekek, felnőttek a bukott »nagyságoknak«, Li Szín Mannak, Kissnek, s a többieknek, akiket az ördögök főztek üstökben a pokol tornácán. Emlékezetes marad ez vasárnap délután is Szecs az ÉDOSZ népi együtteseket. A jól sikerült táncfesztiválon nagy sikert arattak Réti József, Kiss Gyula és Brunszvik Pálné szóló énekszámai. Csikós Gábor és Novák Mária szavalata és a Ládagyár tánczenekarának játéka is geci lakóinak, akik — mikor a régi aratóünnepség színpompás jelenete bezárta a felvonulást — sokáig emlegették, hogy nagyszerűen szórakoztak a fiatalok vidám bemutatóin. Este 8 órakor azután az újszegedi Vigadóban megkezdődött a bál. Kétezer fiatal ropta a táncot hangulatos zene mellett, késő éjszakáig. Kezdődik a színpompás karnevál Karnevál hercege és hercegnője Nagy sikert aratott a csinn-bumm cirkusz Ifjú gárdisták a KISZ-jelvénnyel a délelőtti felvonuláson A Szegedi Kenderfonógyár fiataljai a népek zászlóival A Szegedi Textilművek hatalmas modellje Szárazföldön gurul a nagy vízibusz (Siflis felvételei) A népek barátságát jelképező csoport Kedd, 1960 augusztus 8. A magyar fiatalok a béke harcosai Hibakeresés lényeges hibával Amikor a tények elferdítésében specialista amerikai sajtó is leszáll a realitás talajára, akkor valami csakugyan bűzlik a Fehér Ház körül. Minden újságolvasó ember tudja, a dollárral kenegetett tőkés lapok nem szokták rászánni magukat arra, hogy gazdáik politikájának helyességét akár a legcsekélyebb mértékben is vita tárgyává tegyék. Sőt, rájuk az a jellemző, hogy még a nyilvánvalóan rosszindulatú és bűnös külpolitikai lépéseket sem ítélik el, hanem ehelyett éktelen lármával támadják és rágalmazzák elsősorban a békéért küzdő Szovjetuniót. Az U. S. News and World Report című lap július 4-i számában azonban »Valami baj van az amerikai külügyminisztériummal?« cím alatt váratlanul így kezdett el keseregni: -A világ fontos területein az USA ma kínos helyzetekkel találkozik. Katonai körök gyengének és veszélyben lévőnek mondják a második világháború óta létrejött szövetségek egész felépítését. Ennek következtében bíráló hangok hallatszanak: mit tesz a kormány ama tárcája, amely felelős az országnak a külvilággal való kapcsolataiért? Ezek a hangok arra a kérdésre összpontosulnak: valami baj van az amerikai külügyminiszteriummal ? Mostanában az Egyesült Államok majdnem mindenütt védekezésbe szorult, miközben a Szovjetunió támad. Amerika elnöke és a külügyminisztérium vezető tisztviselői beleestek abba a csapdába, amelyet Párizsban Szovjet-Oroszország vezetője állított fel. Hát ez bizony kénytelen-kelletlen beismerés, természetesen amerikai módra. Beismerése annak, hogy Eisenhower helyrehozhatatlan baklövést követett el, amikor az U-2 jogos lelövése után hányaveti módon odavetette a világ közvéleményének: az USA rendes politikájához tartozik a Szovjetunió határainak megsértése. A fentebb idézett cikkből világosan láthatják még a polgári beállítottságú olvasók is, hogy a szovjet diplomácia ragyogó fölényben van az amerikai diplomáciával szemben, illetve a béke erői az utóbbi hónapokban visszaszorították a háború erőit. Érdemes azonban tovább olvasni az amerikai lap cikkét: »Ezek után Amerika elnöke sok ezer mérföldet utazott Japán felé, s amikor már majdnem odaért, kénytelen volt visszafordulni a látogatása ellen irányuló kommunista zavargások és tüntetések miatt. Herzer külügyminiszter később beismerte, hogy a rendelkezésre álló információ alapján tévesen ítélte meg Japán politikai helyzetét, ami lehetővé tette a kommunisták számára az amerikai elnök és a japán miniszterelnök megalázását«. De a bíráló hangok még más esetekre is rámutatnak. Vegyük például Kubát, ahol a kommunisták irányítása alatt álló diktatúra (!?) beáshatta magát Amerika kapuja előtt. Az USA két igen megbízható szövetségese — Dél-Korea és Törökország — váratlanul bizonytalan jövő elé néz. Koreában az amerikai politika segített hozzá a bizonytalanság kialakulásához. Hivatalos helyen elismerik, hogy új országok születése Fekete Afrikában, ölbetett kézzel találta az USA-t. Tizenöt év alatt több mint 80 milliárd dollárt költött Amerika ajándékok, kölcsönök, valamint gazdasági és katonai segítség formájában, hogy barátokat szerezzen és megtartsa azokat. Megszámlálhatatlan milliárdokat költöttek tengerentúli katonai támaszpontokra. Ma viszont a bírálók bizonytalannak és megbízhatatlannak testik« a szövetségek egész felépítését. Vajon miért? Talán alapjában rossz valami? És hogy van az, hogy a Szovjetunió egyik győzelmet a másik után aratja?« _ »int látható, a híres [VI amerikai gépezet alkatrészei korántsem működnek valami kifogástalanul. Sőt mi több, a generális bajok miatt teljes megrekedés előtt áll az egekig magasztalt USA külpolitika. Az idézett cikk írója nem tud ugyan szabadulni attól a rögeszmétől, hogy Japánban is és Kubában is a kommunisták az okai mindennek, de ez a balhiedelem, vagy inkább rosszindulatú rágalom csak még ragadósabb kátyúba viszi a szekerüket Mert már a vak is látja (csak az amerikai külügyminisztériumban nem akarják látni), hogy az agressziós és igen veszedelmes támaszpont-politika a kommunisták agitációja nélkül is százezer számra megharagította Törökország, Dél-Korea, Japán stb. népét olyannyira, hogy ezeknek az országoknak kormányai a »bizonytalan jövő elé néznek«. Abban alighanem igaza van az aggodalmaskodó cikkírónak, hogy a támaszpontok, illetve a gyarmati iga ellen tiltakozó tömegek a Szovjetunió és a szocialista tábor egyre növekvő erejére és következetes békepolitikájára támaszkodnak. Erről azonban Hruscsov a legkevésbé sem tehet A japán tömegek Kisi-ellenes megmozdulását, vagy Kuba népének antiimperialista, de távolról sem kommunista harcát »kommunista zavargásoknak« feltüntetni . — ez rendkívül naiv dolog és egyáltalán nem vall az amerikai külpolitika éleslátására. A tények arról tanúskodnak, hogy a szívós békepolitika szimpatikusabb a népek szemében, mint a fegyverszállítások és a támaszpontok építésének imperialista politikája. Mit jelent ez? Természetesen a nemzetközi helyzet enyhülését Nincs igazuk azoknak az embereknek Szegeden sem, akik a párizsi csúcstalálkozó elmaradását — amely az imperialisták provokációja miatt következett be —, illetve a jelenlegi helyzetet úgy értékelik, mint a háborús veszély növekedését Szó sincs róla. Hiszen nem is mi mondjuk, hanem a monopolisták szolgálatában álló U. S. News and World Report, hogy az amerikai külpolitika csődöt mondott és a tömegek az egész világon egyre nagyobb számban küzdenek a függetlenségért, a szabadságért, a békéért. Helyesebb tehát az olyan álláspont: a nemzetközi helyzet sokkal élesebb volt az U–2 Szovjetunió fölé küldése idején, mivel azonban azt a szovjet rakéta megsemmisítette és utána Hruscsov figyelmeztette a felelősöket az általuk űzött veszedelmes játék következményeire, hétről hétre javulni kezdtek a békeharc kilátásai. Erről a már említett törökországi, dél-koreai, japáni, kubai és kongói események tanúskodnak legékesszólóbban. A az U. S. News and World Report a következő okokkal magyarázza az amerikai külpolitika kudarcát: »Azok a férfiak, akik Washingtonban az ország külpolitikai problémáit intézik, nagyon intelligensek, szorgalmasak és odaadóak. Alapvető hibájuk azonban az, hogy egyszerűen nem értik ellenfelük forradalmi mentalitását, nincs egységes elgondolásuk arról, mi is folyik a történelem eme szakaszában. Mindegyikük csak könyvből ismeri a dolgokat, s tulajdonképpen csak saját munkaterületének szakértője. Lehet, hogy a világ egyik,, részét, vagy a problémák egyik fajtáját nagyon jól ismeri, de úgy látszik senki sincs, aki a problémák összességét ismeri«. Kár ennyit csűrni-csavarni a dolgot Ebben a hibakeresésben lényeges hiba van, mert igaz ugyan, hogy a »problémák összességét« ismerni kell, azonban a szocialista tábor elleni bujtogatásról, kémkedésről, támadó politikáról méginkább le kell mondani. A népeket — mint a tények sorozata tanusítja — nem lehet fenyegetni és ijesztgetni többé. A népek manapság már tisztában vannak erejükkel és napról napra tapasztalják is: érdemes a Szovjetunió békegalambos zászlaja alá állniok, mert a Szovjetunió soha nem árulja el őket és következetesen küzd az egyetlen járható út, a békés egymás mellett élés politikájának megvalósításáért. N. I. Országos állattenyésztési értekezlet Hétfőn délelőtt a hódmezővásárhelyi tanácsháza nagytermében országos állattenyésztési értekezlet volt, amelyen részt vettek a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályainak főállattenyésztői és főállatorvosai, mintegy 70—80 fő. Az értekezletet Paczuk István elvtárs, a megyei tanács v. b.elnökhelyettese nyitotta meg, majd Máté János, az FM Állattenyésztési Főigazgatóságának helyettes vezetője tartott előadást az ország állattenyésztési helyzetéről. Csongrád megye állattenyésztési helyzetét Barabás Sándor, a megyei tanács v. b. mezőgazdasági osztályának főállattenyésztője ismertette. Az ország állategészségügyi helyzetéről dr. Murányi Gyula, az Állattenyésztési Főigazgatóság főállatorvosa, Csongrád megye állategészségügyi helyzetéről pedig dr. Szabó János, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főállatorvosa adott tájékoztatót*