Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
Beszámoló a magyar parlamenti küldöttség kínai útjáról Az elmúlt évben — mint ismeretes — magyar parlamenti küldöttség járt Kínában. A küldöttség tagja volt Vass Istvánné, az Országgyűlés alelnöke, a Hazafias Népfront országos titkára is. Vass Istvánné holnap, pénteken Szegedre látogat és délután 5 órakor a Postás Művelődési Otthonban beszámolót tart a magyar parlamenti küldöttség kínai útjáról. A beszámolóra — amelyet a népfront szegedi bizottsága és a Városi Nőtanács felkérésére tart az Országgyűlés alelnöke —, minden érdeklődőt szívesen látnak. Ma kezdődnek az építőmunkások termelési tanácskozásai Kibővített műszaki értekezletet tartottak a Csongrád Megyei Építőipari Vállalatnál tegnap, január 31-én, melyen részt vett az Építésügyi Minisztérium több képviselője is, valamint a vállalat párt- és szakszervezete, valamennyi főépítés-, építés- és osztályvezetője. A megbeszélés napirendjén a tavalyi év munkájának — mérlegbeszámoló híján — statisztikai adatok szerint való értékelése, és az idei termelési feladatok szerepeltek. 1961-ben 276 millió forintot tett ki a vállalat terve, melyet körülbelül 99 százalékra teljesítettek, 1962-ben a szak- és segédiparral együtt 373 millió forint értékű munkát kell elvégezniük. A műszaki értekezlet célja egyrészt az volt, hogy a szakterületeken dolgozók is megismerjék a vállalat egészének termelési, termelékenységi helyzetét, létszám- és béralap lehetőségeit, másrészt előkészítsék vele az esedékes termelési tanácskozásokat. Február 7-ig ugyanis valamennyi főépítésvezetőség dolgozói termelési tanácskozásra gyűlnek össze. Az elsőt ma, csütörtökön tartják, a szegedi I-es és Iies főépítésvezetőségek számára. Csökkent a törvénysértések száma, javult az egyeztető bizottságok munkája Tavaly 338 döntést hozott a TEB A különböző kisebb-nagyobb viták — a munkások és vezetők között — szinte elkerülhetetlenek üzemeinkben. Panaszok, sérelmek a Csongrád megyei és szegedi vállalatoknál is akadnak. Ezek megnyugtató, igazságos elintézéséért gyakran az egyeztető bizottságokhoz fordulnak. Ha pedig helyben, a vállalatnál hozott döntéssel nem elégednek meg, akkor felkeresik a területi egyeztető bizottságot is. Egyre többen ismerik meg a TEB munkáját Munkaügyi vitákról lapunk hasábjain már többször írtunk. Felhívtuk a figyelmet egyes törvénysértésekre, megírtuk azt is, hogy sok helyen helyesen, jól foglalkoznak a munkások ügyeinek intézésével, panaszaival. Ez alkalommal a letűnt év munkaügyi vitáiról készítünk mérleget a Csongrád Megyei Területi Egyeztető Bizottság tapasztalatai, statisztikai számai alapján. Az 1961-es esztendőben az előző évhez mérten a panaszok száma szaporodott. Többen fordultak ügyük elbírálásáért a területi egyeztető bizottsághoz, mint 1960- ban. Míg két évvel ezelőtt 312 panaszügyben hozott másodfokú döntést a TEB, addig tavaly 338 alkalommal. Ennek ellenére elmondható, hogy általában csökkent a törvénysértések száma Csongrád megyében. A vállalati egyeztető bizottságok körültekintőbben jártak el, s a panaszokat, a sérelmeket már helyben orvosolták. Ma már inkább »egyeztetnek«, s ezzel elejét veszik a hibáknak. Mégis ennek ellenére nőtt a területi egyeztető bizottsághoz került ügyek száma. Elsősorban azért szaporodtak a másodfokú bizottság elé kerülő ügyek, mert egyre több dolgozó ismeri meg a TEB munkáját, igazságos döntéseit. Számtalan példa tanúsítja, hogy ha valamelyik vállalattól panasszal fordul valaki a felettes bizottsághoz, abból az üzemből később többen fordulnak a TEB- hez. A panasztevők általában elmondják, hogyan intézik ügyüket, milyen döntéseket hoztak. Ezzel mintegy népszerűsítik a TEB munkáját, felvilágosítják a dolgozókat, hogy fordulhatnak panaszukkal nemcsak a vállalati, hanem a területi egyeztető bizottsághoz is. Ahol a legtöbb vita volt A panaszok szaporodásához hozzájárult az is, hogy az állami gazdaságok dolgozói, különösen az elmúlt évben ismerték meg jobban a lehetőségeket, hogy munkaügyi panaszukkal hova fordulhatnak. Az állami gazdaságokban és a földművesszövetkezetekben egyébként is sok szabálytalanságot követtek el az elmúlt évben. Tavaly ők voltak a munkaügyi viták fő szállítóit. Viszonylag kevés a panasz néhány jelentős nagyüzemben, ahol az egyeztető bizottságok körültekintő munkát végeznek. Több helyen a vezetők következetesen betartják a törvényeket, rendelkezéseket. Említésre méltó például Szegeden a Textilművek, Hódmezővásárhelyen pedig a Majolikagyár vezetőinek munkája. Még mindig előfordulnak törvénysértések a jogszabályok ismeretének hiánya miatt. Tavaly a 338 TEB-határozatból 106 marasztalta el a vállalatot. Ez azt is tanúsítja, hogy még mindig akadnak olyan vállalati egyeztető bizottságok, amelyek a panasz vizsgálata és az egyeztetés helyett fejbólintójánosként helybenhagyják a vállalatvezetés törvénysértő határozatát. Ezzel együtt ők maguk is törvénysértő határozatot hoznak. Nem mindenütt éreznek kellő felelősséget a rájuk bízott ügyek kivizsgálásáért, másrészt a vezetők több helyen tájékozatlanok, nem ismerik a legújabb jogszabályokat, pedig ezek ismerete szükséges előfeltétele az igazságos határozatnak. Így történhet meg, hogy például a Hódmezővásárhelyi Gépjavító Vállalatnál sorozatosan hoznak helytelen határozatokat. Az elmúlt évben e vállalattal szemben emelt panaszok esetében minden alkalommal a dolgozóknak volt igazuk. Az üzemi bizottságok feladatai A tavalyi tapasztalatok is igazolják: az egyeztető bizottságok tagjainak és elsősorban a vállalatok felelős vezetőinek jól kell ismerniük a Munka Törvénykönyvét, csak így dönthetnek helyesen, állhatják meg helyüket az igazság védelmében. Munkájukhoz nagy segítséget nyújtott a területi egyeztető bizottság azzal, hogy havonta rendszeresen megjelenteti tájékoztató híradóját. Ebben ismerteti a legújabb jogszabályokat, a legfontosabb elvi döntéseket. Konkrét megyei tapasztalatok alapján bizonyítja, hol hoztak helyes, vagy helytelen intézkedéseket, határozatokat. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa tavaly novemberben előadássorozatot rendezett több iparágban dolgozó munkaügyi dolgozók és szakszervezeti tisztségviselők részére. A területi egyeztető bizottság, s a Szakszervezetek Megyei Tanácsának tagjai tartottak előadásokat a munkaügyi dolgozók, a vállalati egyeztető bizottságok feladatairól, munkájáról. Az eddigi eredmények szilárdítására, a munkaügyi viták csökkentése érdekében sok feladat hárul az üzemi szakszervezeti bizottságokra is. Elsősorban a vállalati egyeztető bizottságok munkájának rendszeres ellenőrzésében. Nem szabad elnézniök, hogy egyes vállalati vezetők befolyásolják az egyeztető bizottságok munkáját. Helyes, ha a szakszervezeti bizottságok szorgalmazzák, hogy a vállalatok éljenek a lehetőségekkel és keressék fel tanácskéréssel a területi egyeztető bizottságot. Az elmúlt évi tapasztalatok tanúsítják, lehet és kell is jobban foglalkozni a munkások panaszaival. S ha ebben a törekvésben nem érünk el jelentősebb előrehaladást, oktatással, a jogszabályok ismertetésével, akkor szigorú eljárást kell indítani a törvénysértőkkel szemben. Mert ma már nem elegendő csak a panaszok orvoslása, a sérelmek, a törvénysértések okait is meg kell szüntetni. Csütörtök, lflgt. február 1. A kender fonógyári példa Az elmúlt napokban a szegedi munkások több tanácskozásán szerepeltek a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom kérdései, problémái. Az irántuk megnyilvánuló fokozottabb érdeklődés mozgató rugói az éves versenyvállalás elkészítése, s különösen az MSZMP Központi Bizottságának határozata a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának jelentőségéről. Ez a többi között arra hívja fel az ipar, a mezőgazdaság és egész népgazdaságunk összes dolgozóit — munkásokat, parasztokat, alkalmazottakat, műszaki és gazdasági vezetőket —, hogy a munkaverseny továbbfejlesztésében különösen a szocialista brigád, s magasabb fokon a szocialista munka műhelye, a szocialista munka gyára, a szocialista munka gazdasága címért is vetélkedjenek. A Szegedi Kenderfonógyár szárazfonó üzemrészének egyik szakmánya két héttel ezelőtt, amikor az 1962. évi munkaverseny feladatairól tanácskozott, úgy határozott, hogy nemes vetélkedést kezdeményez a szocialista szakmány cím elnyeréséért. Amikor ez az elhatározás városszerte ismeretessé vált, sok üzemben a termelési tanácskozás felszólalói a szocialista munkaverseny új hajtásaként emlegették a kenderfonógyári példát. Saját maguknak tették fel a kérdést és adtak is rá választ: vajon csak a Szegedi Kenderfonógyárban van meg a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésének lehetősége? Az élenjáró szocialista brigádok vezetőinek a szakszervezeti székházban tartott tanácskozásán is egyöntetű vélemény alakult ki: a szocialista brigádmozgalom eddigi tapasztalatai bizonyítják, hogy lehetséges és szükséges Szegeden a verseny továbbfejlesztése, a szocialista munka műhelye, üzemrésze verseny kibontakoztatása. A szocialista brigádmozgalomban az új világot építő munkások alkotó ereje, teremtő készsége nyilvánul meg. Ez a versenyforma, amelynek továbbfejlesztését igénylik a munkások, híven tükrözi az üzemi dolgozók összefogását, a vállalati és népgazdasági tervek iránti felelősségérzetet, a kollektíva felelősségét az egyénért és fordítva, az egyén felelősségét a kollektíva iránt. Jelzi az országunkban, gazdasági életünkben végbemenő változásokat, amelyeknek teljes nagyságát második öt éves tervünk célkitűzéseinek megvalósításával érzékelhetjük igazán. A dolog a kenderfonógyári kezdeményezés. De nem olyan különlegesség, amelynek csak ott van reális alapja Csupán ott pattant ki a szikra a parázsból, amely hónapok óta izzik már. E kezdeményezések, törekvések már több hónapja élnek a vállalatok különböző műhelyeiben üzemrészeiben. A kenderfonógyári példa csak az első konkrét megszövegezett szegedi válasz a Központi Bizottság felhívására. Azt mutatja, hogy a párt céljai újabb és újabb munkáscsoportokban érlelték meg az elhatározást, hogy a kollektíva összefogott erejével, kulturáltabb munkával segítsék a nagy célkitűzések megvalósítását, a szocializmus alapjainak lerakását. Több száz munkáskollektíva küzd már Csongrád megyében a szocialista cím elnyeréséért. Többen már két, sőt három ízben is kiérdemelték ezt a megtisztelő címet. E lelkes csoportok munkája, élete serkentőleg hat az emberekre, munkatársaikra, a vezetőkre is. Mint minden újat, a szocialista címért küzdő brigádok megjelenését sem fogadta mindenki egyetértéssel, lelkesedéssel. Voltak, akik nem értették, vagy nem látták e mozgalom nagyszerűségét, jelentőségét. Voltak művezetők, akik idegenkedve nézték e munkáskollektívák első lépéseit. Az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalat szárazkikészítő üzemrészében a művezető elismerte Mező Imre brigád egyik legutóbbi értekezletén, hogy a kezdet kezdetén ő nem segítőtársat, hanem ellenkezőleg, a vezetés nehezítőjét látta a brigádban. Dicséretére válik, hogy szembe tudott nézni korábbi téves álláspontjával és mindjárt a brigád első lépései után teljes tudásával segítette annak munkáját. Az ő lelkes s odaadó munkájának is eredménye az, hogy ebben az üzemrészben már érlelődik a szocialista munka műhelye cím elnyerésének feltétele. Ámcsak a brigádtagok fejlődésére van tehát hatással a dolgozók legjobbjainak szocialista mozgalma. Segíti, hogy az emberek egyre többen értsék meg a ma követelményeit és vállaljanak is ennek megfelelő feladatokat. A mozgalom erőteljes előrehaladás, amely új szellemiséget formál és megteremti az értelem tisztaságát és világosságát. Éppen ezért a mozgalom továbbfejlődése a szocialista munka műhelye címért folyó nemes vetélkedés kibontakozása, a nagyüzemi munkásság legszebb vonásainak, a tudatosságnak, a forradalmi értelemnek és az alkotó lendületnek is élesztője. A párt határozata, s a kenderfonógyári példa kiváltotta lelkesedésnek azonban mindenütt a józan megfontoltsággal kell párosulnia. A szocialista munka műhelye címért folyó vetélkedés a verseny legmagasabb foka és formája. Csak olyan üzemrészben, műhelyben lehet eredményes, ahol megvan e magasabbrendű verseny előfeltétele. Vigyázzunk, nehogy ismét elkezdődjön egy másik »verseny« is, amely abban nyilvánul meg, hogy melyik vállalat jelenti ki előbb: nálunk is versenyeznek már a szocialista műhely címért. Nincs ok a türelmetlenségre, s nincs szükség az ideges és indokolatlan kapkodásra. Ez csak bajt okozhat. Lehet hangzatos kijelentéseket, vállalásokat tenni, s lehet még szebben szavalni. De egyetlen szegedi üzem dolgozóinak, vezetőinek munkáját sem azon mérik, hogy ki mikor jelentette be a vállalást, a felajánlást. A mérték az, hogy milyen eredményt hoz a munka. Természetesen ez csak egy-két év múlva derül ki. Addig még sok tanulásra, jó munkára és harcra lesz szükség. Csak így lesz tartalma és értelme a mozgalomnak, s így fejlődhet erős fává Szegeden a kenderfonógyári példa nyomán a szocialista munkaverseny új hajtása. Nagy Pál ír Önkiszolgálás a becsületműhelyben Az Építőipari Gépesítő Vállalat TMK-műhelye két szocialista brigádjának kezdeményezésére január 1. óta bevezették, hogy a dolgozók az üzemben ne használják a bélyegzőórát. Kezdeményezésük sikerrel járt, azóta az üzemben nem késett senki egy percet sem. Ma már az is természetes, hogy a fizetést a TMK-műhely dolgozóinak nem a bérosztály fizeti, hanem a kb. 100 000 forintnyi összegből maga veszi el mindenki illetményét. Hiány még nem volt. »önkiszolgáló« kifizetés a »becsületműhelyben«. A képen: Tóth Henrik lakatos felveszi a fizetést. Műanyagcsónak készül Veszprémben A Veszprém megyei Cholorchémia Vállalat és a Balatonfüredi Hajógyár együttműködésével az elmúlt évben hazánkban először kezdték meg a műanyagtestű kishajók kísérleti gyártását. A kishajókat üvegvázas poliészterből gyártják. A műanyag megszikkadása után a fánál sokkal tartósabb felület képződik, amelynek szakítószilárdsága vetekedik az acéléval. A műanyag annyira tartós, hogy az egypárevezős kishajóba nem is kellett merevítő bordázatot beépíteni, s így mindössze 48 kiló súlyú a formás, tetszetős műanyagcsónak. A három méter hosszú vízijárműben két, jól záró légszekrény van, s így felborulás esetén nem süllyed el a csónak. Az idén 230 műanyagcsónakot adnak át a kereskedelemnek.