Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-01 / 257. szám
Gromiko fogadta a török külügyminisztert Mikojan és Gürsel táviratváltása Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton fogadta a hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó Erkin török külügyminisztert. A miniszterrel együtt tett látogatást Gromikónál a török külügyminisztérium több vezető munkatársa és Hassan Ishik moszkvai török nagykövet Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke táviratban köszöntötte Gürsel elnököt és a török népet az ország nemzeti ünnepe, a köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából. Táviratban kifejezte azt a reményét, hogy a két ország viszonya a szovjet és a török nép érdekeinek megfelelően fejlődni fog a világbéke javára. A török elnök választáviratában kijelentette, osztozik Anasztasz Mikojan meggyőződésében. (MTI) Finis az amerikai választási harcban A hét végén valamennyi jelölt utolsó rohamra indul az amerikai választási kampányban. Johnson elnök magyar idő szerint szombaton az éjjeli órákban mondja el második választási beszédét New Yorkban. Hétfőn este mindkét elnökjelölt televíziós beszédben fordul a választókhoz. Johnson ezután Austinba utazik, Texasban adja le majd szavazatát, és itt várja meg a választás eredményét. Az elnök számára valóságos elektronikus agyközpontot rendeznek be: több mint 175 000 szavazókörzetből a legkorszerűbb berendezésekkel továbbítják hozzá az adatokat Hasonló központot kap egyébként Goldwater is Arizonában. Az előzetes vélemények szerint Washingtonban már nem sokkal éjfél után képet lehet alkotni a választás végeredményéről. Mennyibe került De Gaulle dél-amerikai útja? Léderer Frigyes, az MTI tudósítója írja: A francia nemzetgyűlés péntek esti ülésén nagy vihart váltott ki Chandemayor képviselő felszólalása. A szocialista párt parlamenti csoportjának elnöke felvilágosítást kért Pompidou miniszterelnöktől, mennyibe került De Gaulle dél-amerikai útja és milyen összegű támogatást ígért a köztársasági elnök az egyes dél-amerikai országok kormányainak? Pompidou válaszában kifejtette, a dél-amerikai út hétmillió frankba került, amiben nincsenek benne a Colbert-cirkálóval kapcsolatos költségek. A latin-amerikai országoknak felajánlott támogatás összegét nem ismertette a miniszterelnök, de hangsúlyozta, Franciaország nem akar veresenyezni az Egyesült Államokkal, a kulturális és műszaki segítségen kívül a francia iparnak nyújtott szavatossággal kívánja a kormány fokozni a külkereskedelmét a latinamerikai országokkal. Bolíviai helyzetkép A kormány megszegte szavát • A fővárosban nyugalom A bolíviai fővárosban péntek óta a hadsereg az úr. Az utcákon megerősített katonai járőrök, gépesített rendőosztagok cirkálnak. Andrew Kennedy La Paz-i érsek közbenjárására tűzszünet jött létre az egyetem épületében védekező diákok és a nagy túlerővel támadó katonai alakulatok között. A kormány megígérte, hogy szabad elvonulást biztosít a diákoknak és kiengedi bebörtönzött társaikat. Később azonban megszegte adott szavát, s szombat reggeli hírügynökségi tudósítások szerint 750 személyt, közöttük nőket és gyermekeket letartóztatott. Kennedy érsek kijelentette, hogy a rendőrség „embertelenül bánik a diákokkal” a kormány több tagja pedig beadványban követelte az őrizetbe vett nők és gyermekek szabadlábra helyezését. Az országban tovább tart a rendkívüli politikai feszültség — jelenti az AFP hírügynökség. A TASZSZ La Paz-i helyzetjelentésében arról számol be, hogy a városban szombat reggel óta nyugalom uralkodik. A diákok és a munkások képviselői azonban közölték, hogy tovább vívják harcukat a demokratikus szabadságjogok helyreállításáért, a kormányzat megvátoztatásáért. London kulcshelyzetben A degaulleista ,,nukleáris tengely“ és az amerikai „ólomháromszög“ küzdelmében Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti: Gordon Walker bot külügyminiszter e hét elején tett washingtoni „felderítő” látogatása alapján Londonban úgy vélik, hogy az atlanti tábor belső hatalmi küzdelme a degaulleista és az amerikai koncepció, a Párizs— Bonn „nukleáris tengely”, illetve a Washington—London—Bonn „atomháromszög” terve körül fog kibontakozni. A Times washingtoni tudósítója szerint az amerikai kormány azért részesítette példátlanul kitüntető, csaknem koronás uralkodónak kijáró fogadtatásban az új munkáspárti kormány külügyminiszterét, Gordon Walkert, mert az amerikai—angol—nyugatnémet atomtriumvirátusban véli meglelni a NATO megmentésének eszközét Washingtont erősen aggasztja, hogy De Gaulle — látszólagos nemtörődömségét feladva — nyílt támadásba ment át a közös atomütőerő terve ellen. Amerikai kormánytisztviselők kezdik komolyan venni De Gaullenak azt a fenyegetőzését, hogy kivonul a NATO-ból és a Közös Piacból egyaránt, ha Bonn „Washingtont választja” és megállapodást köt a közös felszíni Polaris-flotta létrehozására. Mindezek alapján befolyásos angol politikai, üzleti és katonai körök, amelyek véleményével a munkáspárti kormány is számol, úgy vélik, hogy Nagy-Britannia ismét kulcshelyzetbe került, s London a közeljövőben meghozandó döntései hosszú időre meghatározhatják az országnak az Egyesült Államokhoz, illetve Nyugat- Európához fűződő viszonyát. Ugyanakkor a munkáspárti kormány láthatólag elődjénél sokkal inkább szem előtt tartja, hogy Európa nem ér véget az Elbánál, s döntései közvetlenül érintik a kelet— nyugati közeledés lehetőségeit is. ÁRNYJÁTÉK 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 194. november V Huong bemutatkozott Semlegesség- és kommunistaellenes az új dél-vietnami kormány elmondta első nyilvános beszédét. Mindenekelőtt sajnálkozását fejezte ki a dél-vietnami fiatalság „elfajulása” miatt, majd fegyelmet, önfeláldozást és mértékletességet követelt az országtól. Kijelentette, kormánya semmilyen eszköztől sem riad vissza, hogy rákényszerítse a dél-vietnamiakat a „semlegesség és a kommunisták ellen folytatandó általános harcra”. Huong miniszterelnök megígérte a Dél-Vietnamban virágzó feketepiacnak és a helyi vezetők túlkapásainak megszüntetését. Dél-Vietnam külpolitikájáról szólva aláhúzta: kormánya változatlanul semlegességellenes és kommunistaellenes lesz. Taylor, az Egyesült Államok dél-vietnami nagykövete megelégedéssel nyugtázta a dél-vietnami kormányváltozást. (MTI) Tran Van Huong, az újonnan kinevezett dél-vietnami miniszterelnök, akinek kinevezését az úgynevezett Nemzeti Főtanácsának még jóvá kell hagyni, szombaton A fekete szikla példája Tíz éve független Algéria A Kocher Noir, a fekete-te szikla elnevezés csalóka. Algírtól keletre fehéren csillogó palotasort neveznek így. Még a franciák építették, maguknak szánták: a „francia Algéria” közigazgatási centrumának. De amikorra elkészült, elsőnek az Algériai Ideiglenes Végrehajtó Testület tagjai vonultak be a festékszagú épülettömbbe. Ma pedig kőolajipari kutatókat, technikusokat képeznek ki a fehér palotákban, a tanárok között szovjet szakembereket is találni, a diákok pedig a szabad, a független Algéria ifjai. A Rocher Noirt, a fekete sziklát jelképnek tekinthetjük a mai évfordulón, amikor a szabadságszerető világ megemlékezik az algériai szabadságharc kezdetének hősi napjáról, a gyarmatosítók által vérbe fojtott első nagy tüntetésekről, amelyek után még elemibb erővel jutott kifejezésre a több mint hét esztendeig tartott háborúban a népnek szabadságot, függetlenséget igénylő akarata. Az első történelmi feladat a függetlenség kivívása volt. Több mint egymillió algériai áldozta életét, ontotta vérét, hogy a francia trikolor helyébe a zöld-fehér csillagos-félholdas zászló kerüljön. De ez önmagában még nem lehetett elegendő. A történelem megtanította a világ feltörekvő népeit arra, hogy a politikai függetlenség nem teljes a gazdasági függetlenség nélkül. A fekete szikla fehér palotájában előbb még olyanok ültek, akik az algériai burzsoáziát képviselték, s akik kompromisszumra is készek voltak az addigi gyarmattartó hatalommal. Az algériai népnek sikerült megszabadulnia tőlük: az FLN, amely tíz esztendővel ezelőtt még ellentmondásos ideológiájú mozgalom volt, ma már pozitív programmal rendelkező párt, amely következetesen vezeti az ország népét a fejlődés nem kapitalista útján. Az államosítások végrehajtása,a kizsákmányolók visszaszorítása éppúgy, mint akár az analfabétizmus elleni országos kampány mutatja, hogy Algériában gyökeres változások történtek a hétéves szabadságharc győztes befejezése óta. A hazai és a külföldi reakció természetesen újra meg újra megpróbálkozott ellentámadásokkal, de Ben Bella elnök, a kormánya és az FLN visszavert minden ellenséges kísérletet, s ezzel dicső fejezetet nyitott Algéria felszabadult népének történetében. Az FLN programja meghirdette, hogy az országot a szocializmus felé kell vezetni. Algéria elindult az úton. A szocializmus építő országok cselekvő szolidaritása kíséri. Pálfy József Magyar államférfiak üdvözlő táviratai Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormán elnöke táviratban köszöntötte Ahmed Ben Bellát, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét, a Nemzeti Felszabadítási Front főtitkárát, az algériai nemzeti felszabadító forradalom 10. évfordulója alkalmából. Letette az esküt az új szudáni kormány Kherm El Khalifa, az új szudáni miniszterelnök és kormánya szombaton letette az esküt Abbud elnök kezébe. Maga Abbud elnök korábban ugyancsak esküt tett Szudán vallási vezetője előtt. A hírügynökségek jelentése szerint Khartoumban az élet visszatért rendes medrébe. Szombaton az iskolákban ismét megindult a tanítás. (MTI) Dr. Antalffy György: Az új magyar államiság és jogrend kialakulásának előfeltételeiről HÚSZ ESZTENDEJE immár, hogy a magyar népnek a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült képviselői megalakították az államhatalom legfőbb szervét, az Ideiglenes Nemzetgyűlést és létrehozták az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Ezzel népünk nemcsak valóra váltotta sok évszázad szabadságharcainak célkitűzését, hanem kezébe véve az ország ügyeinek intézését, egyben megvetette a független demokratikus magyar állam és jogrend alapját is. Ennek a történelmi ténynek előfeltételeit vizsgálva, meg kell állapítanunk, hogy a Szovjetunió döntő szerepet játszott abban, hogy kialakulhattak a népi demokráciák, köztük a mi új államunk is. A Szovjetunió felszabadító szerepéhez kapcsolódott az az antifasiszta harc, melyet a kommunisták vezetésével a munkásosztály köré tömörült antifasiszta erők vívtak a fasiszta hódítókkal szemben. A belső antifasiszta erők harca a fasizmus leverése után olyan feltételek megteremtésére irányult, amelyben lehetetlen a fasiszta erők feléledése, s lehetőség van arra, hogy a demokratikus fejlődés a szocializmus irányába való haladást segíti elő. A Szovjetunió nemcsak a népi demokráciák kialakulásának feltételeit teremtette meg, hanem segítette abban is, hogy a népi demokratikus országok megdöntsék a régi rendszert, és új rendszert építsenek fel. A Szovjetunió segítsége tehát elsősorban abban mutatkozott meg, hogy a Vörös Hadsereg közvetlenül felszabadította Közép- és Délkelet-Európa országait a fasiszta rabság alól. Később meghiúsította az angol-amerikai intervenciós terveket és ezzel megmentette az újonnan felszabadult államokat az amerikai—angol imperialista elnyomástól. A Vörös Hadsereg szétszórta a hitlerista Németország szövetségeseit: a román, a bolgár és a magyar fasiszta reakció fegyveres erőit — ez is megkönnyítette a népi demokrácia győzelmét A szovjet csapatok jelenléte megakadályozta a reakciós erőket abban, hogy polgárháborút robbantsanak ki. A szovjet fegyveres erők segítségén kívül a Szovjetunió hatalmas erkölcsi és politikai támogatást nyújtott, elősegítette a népi demokráciák nemzetközi helyzetének megszilárdítását. Nagy jelentőségű volt a gazdasági segítség: a szovjet kormány a népi demokratikus országok gazdaságát gépekkel és nyersanyaggal, és a lakosságot élelemmel stb. segítette. És végül nagy támogatást jelentett az, hogy mi is felhasználhattuk a Szovjetunió tapasztalatait, amelyeket az a társadalom átszervezése terén szerzett. A magyar népi demokrácia fejlődése, mint a délkelet- és közép-európai népi demokráciákban, általában két főszakaszban ment végbe. Az első főszakasz lényegében a munkásosztály és a parasztság demokratikus diktatúráját valósítja meg, így osztály tartalmára nézve olyan állam, amely több osztály együttes hatalmán alapszik, amelyen belül azonban a vezető szerep a munkásosztályé. A felszabadító harc olyan körülmények között ment végbe, amikor nemzeti történelmünk során a demokratikus forradalom feltételei megértek. A kommunisták befolyása és tekintélye még az illegalitásban megnőtt és képesnek bizonyultak az ország demokratikus erői összefogására. az Összefogás kommunisták széles körű népfrontpolitika programját tűzték ki, amelynek körében más antifasiszta, németellenes erők is megtalálták helyüket. A kommunisták és a munkásosztály vezető szerepe folytán a felszabadító mozgalom részévé lett a délkelet- és közép-európai népi forradalmi mozgalmaknak, részévé lett a világforradalom egységes láncának. Ez nagymértékben megszabta a fejlődés útját. A kommunisták népfront megalakítását célzó programja, a Vörös Hadsereg felszabadító csapatainak közeledtére valósággá vált. Sajátos jellege volt a magyar népfront-politikának abban, hogy már a Magyar Front megalakulása idején, tehát a felszabadulás előtt a pártok szövetsége volt, amelyben a kommunistákon kívül a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt vett részt. A népfrontpolitika a felszabadulás előtt is komoly sikereket ért el, azonban csak a felszabadulás után bontakoztatta ki a népi demokratikus forradalom első szakasza lendületét. A kitűzött program a demokratikus forradalom programja volt, azaz az agrárforradalom végrehajtása, a munkásosztály szociális követeléseinek megvalósítása és a feudális államrend lebontása a demokratikus köztársaság megteremtése. A sajátos történelmi feladatok azonban ezt a programot még tovább színezték. Nevezetesen: a népi demokratikus állam állami kezelésbe vette azokat az iparvállalatokat amelyeket a német fasiszta hadsereggel Nyugatra menekülő tulajdonosaik, háborús és népellenes bűnösök magukra hagytak, jelentős változást hozott az állami gazdálkodás keretének kiszélesedése. Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk a munkás-paraszt demokratikus diktatúra idején, a politikai felépítmény területén, a pártok egymáshoz való viszonyának kérdését, mert a felszabadulást követő első években a politikai pártoknak a koalíciós struktúra következtében az államvezetés-