Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
Alig néhány hét telt csak el a KISZ VII. kongresszusa óta, de az ifjúsági szövetség alapszervezeteiben mindenütt megkezdődött a kongresszus határozatainak és akcióprogramjának valóra váltása. Mai összeállításunk ehhez a munkához igyekszik segítséget nyújtani. Egyrészt azzal, hogy ismerteti a megyei KISZ-bizottság javaslatát az alapszervezeti akcióprogramok átdolgozására, s egy üzem példáján be is mutatja, hogyan lehet ezt minél körültekintőbben végrehajtani; másrészt, a kongresszuson oly nagy súlyt kapott szabadidő-kérdéshez szól hozzá, amikor a szegedi ,,ifjúsági park” működésének eredményeit és hibáit tárja fel A Csongrád megyei KISZ- bizottság — mint már korábban hírt adtunk róla — legutóbbi ülésén határozatot hozott, melyben javasolta a KISZ-szervezeteknek, hogy az ifjúsági szövetség VII. kongresszusának akcióprogramja és határozata alapján egészítsék ki saját akcióprogramjukat. A javaslat szerint a KISZ VII. kongresszusa anyagának feldolgozásával foglalkozó taggyűléseken az alapszervezetek vezetői ismertetik a fiatalokkal a kongresszus határozatát, akcióprogramját és a módosított szervezeti szabályzatot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségsorozatához a KISZ elsősorban a ,,Kongresszusi útlevéllel'’ mozgalom keretében járul hozzá. Az alapszervezetek először megrendezik a „Ki mit tud a Szovjetunióról?” vetélkedőket, majd a legjobbak továbbjutnak a városi döntőbe. A „Kongresszusi útlevéllel” mozgalom megyei legjobbjai 1967 októberében műsoros esten találkoznak a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol kisorsolják a Szovjetunióba való társasutazás részvételi jegyeit. A KISZ-szervezetek termelést segítő tevékenysége keretében — az éves munkaversenyen belül — a KISZ-alapszervezetek, illetve bizottságok a szakszervezeti bizottságokkal közösen értékelik a jubileumi verseny eredményeit, együttesen biztosítják erkölcsi és anyagi elismerését is. A szegedi KISZ-istákra megtisztelő feladatként hárul, hogy felkészüljenek az alföldi földgáz- és kőolajprogram végrehajtásának elősegítésére. A segítség módja: részvétel az útépítéA KISZ-szervezetek akcióprogramjának átdolgozása figyelmes munkát, alaposságot, s nem kevesebb sekben. a kőolajipari dolgozók lakásainak felépítésében, a munkaerő-ellátás és utánpótlás, valamint a kőolajipari szakmunkásképzés szervezésében, biztosításában. Az alapszervezeti akcióprogramokban feltétlenül helyet kell kapniuk a gazdaságirányítási rendszer reformjával kapcsolatos kérdéseknek is. Ezeket az üzemek gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetésével együttműködve beszélik majd meg a fiatalok. Már az idei akcióprogramban teret kap a szófiai Világifjúsági Találkozóra való felkészülés is, baráti találkozók, előadások, filmvetítések, klubestek keretében. Javaslat az akcióprogramokhoz Készülődés Októberre politikai érzéket kíván meg. Különösen fontos, hogy figyelembe vegyék a KISZ kongreszusának akcióprogramját és a „Kongresszusi útlevéllel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára" mozgalom követelményeit azokban a nagyüzemekben, ahol a KISZ ifjúmunkások százait sorakoztathatja fel a munkára. Ilyen üzem például a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat, s ezért kerestük fel KISZ-bizottságának titkárát, Palotai Jenőnél, hogy mintegy tapasztalatcsereként is mondja el, miként dolgozzák át az újabb követelményekhez igazítva, az akcióprogramot. A módosítás tulajdonképpen az év elején elkészített munkaterv kibővítését jelentette. Nálunk a három gyáregységben 12 alapszervezet működik. A munkatervünk bővítésével kapcsolatban először a termelési vállalások változásait említem meg. Itt a kongresszus akcióprogramja nyomán a vállalat ifjúsági brigádjai néhány százalékkal emelték a tervüket, és eredményeik értékelésének időpontját az évfordulóra való tekintettel ez év végéről októberre helyeztük át. Azonkívül az áprilisban megindult Covema üzemegységet ifjúsági üzemrésszé szándékozunk alakítani, ahol a kiváló KISZ-tagokból szocialista címért küzdő brigádokat szervezünk. — A kulturális munkában is van néhány új tervünk. Először is a vetélkedő, melyet az ifjúsági és szocialista brigádok részvételével rendezünk meg „Ki tud többet a Szovjetunióról?” címmel. Újságunkban, a Vörös Csövében ötfordulós rejtvénypályázatot indítunk szovjet tájakról, városokról, emberekről. Ugyancsak a Vörös Csövében hirdettünk meg egy másik pályázatot, melyben 40—50 soros, Szovjetunióról szóló írások vehetnek részt. Érdeklődésre számítunk, mert tőlünk nagyon sokan jártak már az Expressz által szervezett társasutazásokon a Szovjetunióban. Két irodalmi színpadunk van, amelyek szintén új műsorral készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplésére. Fotópályázatot és gyermekrajz-kiállítást is belevettünk kibővített munkatervünkbe. Ezek ugyancsak a Szovjetunióval kapcsolatosak. — A harmadik terület a sport. A sportprogram szintén igen népszerű a fiatalok körében. Asztalitenisz-, labdarúgó- és kézilabdabajnokságokat rendezünk, melyeken a három gyáregység, a kenderfonó, a jutagyár és az újszegedi szövőgyár fiataljai mérik össze az erejüket és az ügyességüket. — Nem mondom, hogy könnyű lesz a munkaterv betartása — mondja Palotai Jenőné —, de azért remélem, sikerül. A szegedi „ifjúsági park“ — Tessék belépőjegyet venni! — Csak egy korsó sört iszom, aztán megyek tovább — mondja a vendég. — Mindegy. Ma itt rendezvény van, és a belépőjegy 11 forint. — Nem gondolja, hogy 10 forint, kicsit sok egy korsó sörért? — mondja a vendég. — Megkapja a pénzéért az ellenszolgáltatást. Műsorunk van. Ma például Farkas Edit énekel, és egy jó ifjúsági zenekar játszik. — Dehát én nem akarok táncolni — mondja a vendég. — És nem akarom hallgatni ezt a zenét. Csak sört innék, és itt szándékoztam vacsorázni. Az újszegedi Vigadó étteremben a nyári hónapokban a KISZ városi bizottsága szombaton és vasárnap teadélutánokat rendez. A belépőjegy 6 forint. A zenét vasárnap 4-től 8-ig a Fortuna zenekar szolgáltatja, egyébként a két „aranydiplomás’’ Kristály együttes. Ételt, italt a vendéglátóipar dolgozói szolgálnak fel, rendezőket a megyei KISZ-bizottság ad. A Kristály hat tagú beatzenekar. Talán a legismertebb és legnépszerűbb Szegeden. Cs. Gábor: Ők játszanak a legjobban Szegeden. Fő erényük, hogy saját szerzeményeket is hallunk tőlük, és amit nagyzenekaroktól vesznek át, azt igényesen adják elő. Zeneértő embernek tartom magam. A Kristálynál mindig jól szórakozom. Persze van itt épp elég zavaró körülmény is. Zs. Sándor: Nyolc éve tanulok hegedülni. Szeretem, és ismerem a komoly zenét és a beat-et is. A Kristályék nagyon jól adják az utóbbit. Ezért járok a Vigadóba majdnem minden este. Viszont ha azt mondanám, hogy hibátlanul érzem magam, hazudnék. De erről nem a zenekar tehet A fiatalok véleménye alapján zene tekintetében a Vigadó megfelel mindazoknak a követelményeknek, amelyeknek egy nagyváros egyetlen nyári ifjúsági szórakozóhelyének meg kell felelnie. A „nagyváros, egyetlen és az ifjúsági” fogalmak sok mindenre köteleznek. Főként, ha figyelembe vesszük a Minisztertanács ifjúsággal kapcsolatos határozatát, s a júliusi KISZ-kongresszus akcióprogramját, amelyek nagy súllyal szólnak a fiatalok kulturált szórakozásáról. A Vigadó teadélutánjai azonban csak szükségmegoldásnak tűnnek. Bár meglehet, hogy az adott körülmények közt ez a legjobb! — Te miért húztad le a cipődet? — Nézz le a földre! Ez a vörös salak rövidesen tönkretenné. Inkább mezítláb táncolok. A lábamat megmoshatom. — Mit gondolsz, locsolják a salakot? — Hát számít az valamit? Egy óra alatt felszárad, így aztán ilyenkor már úgy érezzük, hogy száz éve nem locsoltak. A mellmagasságig szálló salakporban mindenről megfeledkezetten táncolnak a fiatalok. Van, aki nem sajnálja a ruháját és a cipőjét, van aki talán épp ezért öltözött ócska ingbe, kifakult vászonnadrágba, strandpapucsba. A zene leáll. A zenekar egyik tagja mikrofonba mondja, hogy a pódiumot körülvevő korláttól menjenek távolabb, mert akadályozzák a pincéreket. A kis zenerajongó tömeg tétován és kedvetlenül engedelmeskedik, de alig várja, hogy néhány perc múlva, amikor a zenekar nekilendül, újra visszamehessen. Zámbó István a Vigadó vezetője: — Ha a problémákról beszélünk, akkor én két dologra térnék ki. Mindenekelőtt elmondhatom, hogy a fiatalokkal meg vagyok elégedve. A zene jó, a rend megfelelő, verekedés nincs. Viszont az egyik bajunkat már biztosan észrevette. A Vigadó kertvendéglő, nem ilyen nagy tömeg számára készült. A táncosok rendelkezésére álló beton 4x5 méteres, ezen legfeljebb húsz pár fér el. Mi mindennap megtisztítjuk a betont a salaktól, és locsolunk. De ez a mintegy 200 pár körülötte is táncol, felveri a port, ráhordja a betonra és ... Nézzen oda! Mindenki derékig mocskos. Hát csoda, hogy így öltözködnek! A betont talán jövőre megnagyobbítjuk. De nem lehetett volna megnagyobbítani már az idén? Az együttműködéshez az is hozzátartozik, hogy mindkét fél — a KISZ és a vendéglátó is — szem előtt tartsa a közös érdekeket. Hiszen a Vigadó bebizonyította, hogy szükség van a fiatalok nyári szórakozóhelyére, a szegedi „ifjúsági parkra”. Csaplár Vilmos A Kristály-együttes Salgótarjánban, ahol az „aranydiplomát’’ nyerték A vendéglátás etikája Hibakereső úton az ÁKF felügyelőjével Egy este vendége voltam Furka Hajósnak, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség Csongrád megyei felügyelőjének. Hibakeresésre indultunk. Először két féldeci konyakra hívott meg a Hungária zónázóba. Az asztalunkon otthagyták az előző vendég mosatlan tányérjait. Húsz percen át két felszolgálót is ötször-hatszor szólintgattunk a rendeléssel. Hordták a sört, a távozók fizettek, a hosszan várakozók türelmetlenkedtek. Huszonöt perc múltán elébünk került két fél konyak, amelyből szemlátomást hiányzott.. Az utánmérés is ezt igazolta a söntésben, ahol a hiteles , bádog űrmérték nem is volt a kéznél, feldobták egy polc sarkába. A két fél konyakból bő két cent ital hiányzott. Ha lehajtjuk, két forint I 24 fillérrel károsodunk. „Sovány“ hal a tálban A nagyobb forgalom nem lehet oka a szűk mérésnek. A következő percekben ilyen kifogást nem fogadhattunk el a Hungária Étterem kert helyiségében sem, ahol két halászlét rendeltünk, s előitalként ugyancsak két féldeci konyakot. — A zónázóból biztosan átdrótozták jövetelünket — mondta a felügyelő —, miközben a felszolgáló tálcára rakta a rendelést a pult mögötti, konyhai utánméréshez. A konyakot ilyen pontosan kellene mérni mindenütt és mindig — olvastam le a mércéről a 9.9-et. Hanem a halászlével becsapódtunk volna. Egy-egy adagban az előírt 18—19 deka hús helyett mindössze 13 dekát mért az adagoló Böröcz János szakács. — A 17 forintos halból készült étel egy-egy adagjában hány deka húsnak kellene lenni? — kérdezte a felügyelő. — Tizenkét dekának — válaszolta lakonikusan. __ ? Én sajnáltam volna a jó illatú halászlét visszaönteni, de aztán beláttam: csak 7 forint 86 fillérrel adtak volna kevesebbet az előírt adagnál. Ezt igazolta az irodában a kalkuláció is. Sírással oldott higénia A híd melletti birkacsárdában az asztalunk abrosza olyan volt, mintha sárba, porba taposták volna. A hamutálban tetejezve állt a hulladék, de mindez nem zavarta a felszolgálót. Elénk rakta a birkapörköltet, az uborkasalátát, a kenyeret és —s a változatosság kedvéért — két fél kecskeméti barackot. Az utóbbit 13 százalékos súlycsonkítással kaptuk, az ételből, a salátából, a kenyérből nem hibádzott semmi. — Többet kellene forgolódnia a vendégek között — jegyezte meg a felügyelő az üzletvezető-helyettes asszonynak. — No de ilyen piszkos köpenyben, ami most rajta van, nem is tanácsos a vendégek közé menni. Szabadkozott és sírással próbált mentegetőzni az üzletvezető-helyettes, hogy annyi hibával kiszolgálható még a kecskeméti barack. A higiéniai követelmények csorbulásáért pedig a Patyolatot okolta. A tapasztalat viszont az, hogy ezt a birkacsárdát sűrűbben kell ellenőrizni, mégpedig a KÖJÁL- nak és az I. kerületi tanács közegészségügyi felügyelőjének is. Árkalkuláció nélkül A Kossuth Halászati Tsa halászcsárdájában az itallal, halászlével meg lehettünk elégedve. Zavaros volt viszont a kalkuláció, amely ráadásul a tavalyi árak szerint „állt össze” 1967 augusztusában. Pontatlan a halcsarnok számlája. Nem tudni, olcsóbb vagy drágább potyát szállított-e aznap. Egy étlapot pedig olyannak találtunk mintha azt a KUKA-tartályból szedték volna elő. — Magukkal viszik az étlapot a vendégek — szabadkozott a szolgálatos fizetőfelszolgáló. — Hadd vigyék tegyék el emlékre, hogy máskor is visszataláljanak a csárdába, ha mindennel meg voltak elégedve — mondta Furka Lajos felügyelő. * azonnyomban átadott Juhász Józsefnek, a halászati tsz elnökének egy színes nyomású étlap mintapéldányt egy balatoni csárdából. — Akár le is másolhatják, nem haragszunk meg érte — tette hozzá. Hat forint is pénz Legrosszabbul a csanádpalotai földművesszövetkezet Dugonics téri disznótoros csárdájában jártunk volna. A két féldeci konyakból 1 forint 56 fillér értékűt, tartott vissza a csaposlány, aki a kimérést, kiszolgálást sohasem tanulta, s ide is konyhai munkára vették fel. A két adag disznótorost is számolva, 38 forint 60 fillért kellett volna fizetnünk, Babiczki Gyula fizető-felszolgáló viszont tudatosan és lelkiismeretfurdalás nélkül 44 forint 60 fillért fizettetett velünk. Ennek az lett az eredménye, hogy a fizetőfelszolgálót azonnal leszámoltatta a felügyelő. Ebben a disznótoros csárdában tovább egy percig sem dolgozhat. A különös vendéglátásban e sorok írója is éhen és szomjan maradt. Felfrissítettük viszont a vendéglátás etikáját, amelyről sehol és semmikor sem szabad megfeledkezni. Jót is találtunk, s találhattunk volna bőven, de most e példák figyelmeztessenek: a vendégeket vissza is kell várni! L. F. Válaszolnak VISSZAVESZIK A ROMLOTT TOJÁST Augusztus 4-i számunkban Záptojások címmel adtuk közre Tipity János panaszát. Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat igazgatója, dr. Kúti Árpád válaszolt rá: „Nagyobb forgalmú boltjaink részére, beleértve a Gyapjas Pál utcai üzleteinket is, a múlt években tojáslámpázókat szereltünk fel. Utasítottuk boltvezetőinket, hogy ezeket használják. Amennyiben ennek ellenére panasz merülne fel, a kifogásolt tojásokat minden módon cseréljék ki, illetve ez az illetékesek lenértékét fizessék vissza. Az említett panasz nem tér ki arra, hogy vásárlónk reklamált-e az üzletben. Ha igen, minden bizonnyal kártalanították volna.” ELTŰNTEK A KÁTYÚK Július 29-i számunkban tettük szóvá, hogy a Petőfi Sándor sugárút, a Lenin körút és a Felső Tisza-part úttestjének egyes részein veszélyes kátyúk vannak. Erre az írásunkra az illetékes tettekkel válaszolt. A veszélyes kátyúkat azonnal megcsináltatta az I. kerületi tanács építési és közlekedési csoportja. Vasárnap, 1367. augusztus 13. DELEAAGYARORSZAG M