Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-13 / 186. szám

Viszontlátás 55 év után Két baktalórántházi járásban élő testvér: Hudák Mi­hály és Kovács Imréné kelt útra kedden, hogy 55 év után viszontlássák Szovjetunióban élő testvérüket, Hudák Jó­zsefet, mostani nevén Vincze Ignácot. Hudák József 1914- ben vonult be katonának, s mint hadifogoly, a Szovjet­unióba került. Részt vett az intervenciósok elleni har­cokban, s később Orenburgban telepedett le, családot alapított. 42 év után Hudák József ez év januárjában küldött levelében testvérei felkutatását kérte, s azt, hogy látogassák meg, mert idős kora és betegsége miatt már nem vállalkozhat ilyen nagy útra. Az akkurátus Világtalálkozó — százezer külföldi magyarral öt esztendő alatt meg­négyszereződött a külföldről hazalátogató magyarok szá­ma: 1965-ben húszezer, 1968- ban hetvenezer külföldön élő magyar kereste fel az óha­zát, az idén pedig — az ed­digi jelentkezések és forgal­mi adatok alapján — több mint nyolcvanezres „ma­gyar” idegenforgalommal szá­molnak. A Magyarok Világ­­szövetségének statisztikái szerint a rokonlátogatók legtöbbje az NSZK-ból, az Egyesült Államokból, Kana­dából és Ausztráliából érke­zik. A szövetség egyébként évről évre szélesíti kapcso­latait a külföldi magyar szervezetekkel: az idén már húsz ország 120 magyar egyesületével tartanak hiva­talos kontaktust. A bővülő kapcsolatok alaposan meg­növelték a szövetség levél­­forgalmát is. Címükre csu­pán az idén több mint tíz­ezer levelet kézbesített a posta. Íróik többnyire a hazalátogatás körülményei­ről, formaságairól érdeklőd­nek, de nagyon sokan kér­nek magyar nyelvű könyve­ket, újságokat, különböző kiadványokat is. Gyakran előfordul, hogy idegenbesza­kadt hazánkfia régi iskolá­járól, volt munkahelyéről, kedvenc színészéről, vagy éppen egy népszerű sport­egyesületről tudakozódik. A hazalátogatók számára gazdag programról gondos­kodik a Magyarok Világszö­vetsége. Segít az egykori él­mények, régvolt személyes benyomások­­ fölelevenítésé­­ben, ugyanakkor az IBUSZ segítségével arra is lehető­séget teremt, hogy a vendé­gek megismerkedhessenek hazánk legújabb létesítmé­nyeivel, részt vegyenek a látványos Szegedi Szabadtéri Játékokon, a szombathelyi Savaria-napokon, a soproni ünnepi heteken, vagy a messzeföldön híres horto­bágyi lovasjátékokon. A szövetség illetékeseit egyébként nagyszabású terv foglalkoztatja: 1970-ben vár­hatóan százezer külföldön élő magyar részvételével­­ világtalálkozót szerveznek. 14 faliújság öreg este volt már. Az alapszer­vezet vezetőségének ülése elhúzó­dott. Még egy napirendi pont volt hátra. Előtte rövid szünetet tartot­tak. A faliújság helyzetét tűzték is­mét napirendre. A tábla, amely büszkén viselte az „Alapszervezet híradója” feliratot, árván, napokig üresen csüngött a folyosón. Néha 1 —2 rettenetesen unalmas és hosszú vezércikk, meg 1—2 hirdetmény ke­rült rá: „katonai továbbképzés a 67- es szobában”, meg hogy „szakszer­vezeti gyűlés az étkezdében”. A ve­zetőségi üléseken a faliújság felelő­se rendszerint megkapta a szokásos fejmosást. Ilyenkor ígéretet is tett a hibák kijavítására, de azután min­den maradt a régiben. Tanácstala­nok voltak és őszintén megvallva, a faliújság ügyével már mindannyian torkig voltak, bár ezt eddig soha­sem mondták meg egymásnak. Ekkor lépett a szobába Sziklai ez­redes. Köpenyben, sapkában volt. Kezében elmaradhatatlan, nagy, bar­na aktatáskája. — Jó estét önagyonülésezők! — köszönt rájuk vidáman. Ideje lenne már hazamenni. — A faliújság ügyét tárgyaljuk — nyögte keservesen Bojcsuk elvtárs és olyan arcot vághatott, mint ami­kor valaki nagy beteg, mert Sziklai elvtárs megkérdezte: — Csak nincs valami bajod, fi­am ?... A többiek hallgattak Az ezredes a tapasztalt agitátor azonnal meg­érezte, hogy baj van Levette köpe­nyét és sapkáját. Leült közéjük. — Szólj le a kapuhoz, légy szí­ves, hogy a határ­­ öreg vászontetejű Skoda volt) ne várjon rám... — mondta. A telefon után nyúlt Boj­csuk elvtárs és tárcsázott. Most valahogy őszintébbek lettek. A vita azt mutatta, hogy mindan­­­nyian egyet akarnak, megszüntetni a faliújságot. Az ezredes hallgatott és erősen köhögött, mert a szobát fehér lepel­ként ülte meg a dohányfüst, bár most már egyikük sem gyújtott rá. Tudták, hogy bántja a tüdejét a ci­garetta. Szót kért. — Spanyolországban egy kehes szamárra szereltük fel a faliújságot — mondta és szeme kamaszos hun­cutsággal csillogott. — Szamárra? — kérdezte Ilonka, a precíz jegyzőkönyvvezető. — Igen, igen! Szereztünk egy rossz szamarat. Reggel elkészítettük a faliújság új számát, persze sose azt írtuk meg, amit egyébként is el­olvashattak az internacionalisták a dandárújságban. Írtunk az elmúlt nap hőseiről, írtunk a tegnapi nap tapasztalatairól, megírtuk azt is, ha valaki a „fenekét mutogatta” az el­lenségnek, szóval ha félt, még vicce­ket is közöltünk ... Karikatúrákat rajzoltunk. Szóval színes dolog volt! Azután a cikkeket ráragasztottuk két deszkalapra, a deszkalapokat meg ráakasztottuk a szamárra. És a csacsi elindult. Végig bandukolt az arcvonal lövészárkaiban és mire a szamár este visszatért a politikai osztály fedezékéhez, a két deszka tele volt új cikkekkel, üzenetekkel, kívánságokkal Különböző nyelveken írták őket... Szóval vidám volt a faliújság, a cikkek rövidek, néhány mondat mindegyik. Sok rajz. És fő­leg arról írtunk, ami velünk közvet­lenül és körülöttünk történt. A vitát ez a történet le is zárta. Megfogadták az ezredes tanácsát. Rövid időn belül jó faliújságjuk lett. B­­irdy Zoltán „ Földrengés ” a Rigó Azt hiszem, a legtöbb em­ber nem tudja mi az az Ajax-kalapács, vagy mit je­lent a kalapácsgép dinami­kus rezgésvizsgálata. De azt tudjuk valamennyien, hogy Szeged is zajos város, s hogy minket is „elkap a harctéri idegesség”, ha még éjnek évadján is felver ben­nünket a lárma. A kéziszerszámgyár sze­gedi gyáregysége a Rigó ut­cában van, s gépei — pél­dául az Ajax-kalapács , és a présgép szinte állandó rázkódásban-rezgésben tart­ják a környékbeli házakat. A lakók panaszt emeltek a III. kerületi tanácsnál, s végül ügyük a megyei népi ellenőrzési bizottsághoz ju­tott. A vizsgálatot a NEB kéré­sére a szegedi KÖJÁL mér­nökei végezték el, s meg­állapították, hogy igaza van a Kápolna utca és Szende Béla utca környékén la­kóknak: a zaj jóval na­gyobb a megengedettnél, sőt, az elviselhetőnél. Egy idős házaspár még orvosi kezelésre is járt, olyan ideg­állapotba került a szünet nélküli műhely­ lárma mi­att. A gyár ugyanis három műszakban dolgozik. A présgép ugyan a vizsgálat szerint az utóbbi két hónap­ban „szabadságot kapott”, a zajmérés idejére kapcsolták csak be, de a gyár vezetői elmondották, hogy a gyár­épületben is kárt okozott, s most a földrengéskutató in­tézet is vizsgálni fogja ké­résükre a rázkódás erőssé­gét. A népi ellenőrzési bizott­ság álláspontja határozott: a gyár jelenlegi helyén sem­miképpen sem maradhat. Javasolják kitelepítését. Enyhén szólva érthetetlen már az is, hogy miképp fej­lődhetett ilyen zajos üzem­mé. A végleges területfel­­használási engedély lénye­ges kikötése volt annak ide­ utcában 7 jén, hogy megszüntetik a kovácsolást. Ez az egyez­ség 1967. elején jött létre. Ezután azonban a termelés fokozódott, s a kovácsmű­hely egyre fejlődött, mind több munkát kapott — za­josabb lett. A megállapo­dást tehát a gyár nem tar­totta be! A lakók a III. kerületi ta­nácstól kértek jogvédelmet, mert nemcsak törvényeink szelleme, de írott betűje sze­rint is birtokvédelem illeti meg őket. A népi ellenőrzés megállapítása szerint a ta­nács vb a panaszuk kivizs­gálásakor körültekintően in­tézkedett, s jelenleg —, mert az ügy bonyolultsága, jelentősége miatt hatáskörü­ket meghaladja —, a sze­gedi járásbíróságnak adták át. A járásbíróság dönt te­hát az ügyben. P. Sz. M. — Az üzemi SZTK-kifi­­zetőhelyek száma 1968-ban 230-ra emelkedett Csongrád megyében. Közülük 161 va­lamennyi társadalombiztosí­tási szolgáltatást a helyszí­nen folyósít, a többi csak a családi pótlékot fizeti ki. _ Nyári művésztelep. A műemlékekben és természe­ti szépségekben gazdag Gyulán nyári művésztelep nyílt. Az ország különböző tájairól érkezett fiatal mű­vészeket, illetve művészje­lölteket kollégiumban he­lyezték el. — Paulusz Elemér Liszt­díjas karnagy a Pécsi Fil­harmonikusok vezetője és a pécsi Nemzeti Színház ope­rakarmestere rövid szenve­dés után, 57 éves korában Pécsett elhunyt. Paulusz Elemér a felszabadulás utá­ni időkben hosszú évekig volt a Szegedi Nemzeti Szín­ház karnagya.­­ Budapesti villamos- és autóbuszjegyeket is árusít a Volán utazási és szállítmá­nyozási iroda Bajcsy-Zsi­­linszky utcai hivatalos he­lyiségében, Szegeden is megvásárolhatják a kalauz nélküli járatokra érvényes jegyet. A villamosjegy 1 fo­rintba, az autóbuszjegy 1 forint 50 fillérbe kerül. — Búcsú Laczkó Aladár­tól. Tegnap a szeged-belvá­rosi temetőben eltemették Laczkó Aladár nyugalmazott kísérletügyi főigazgatót, aki sokat munkálkodott a sze­gedi táj érdekében, ő szer­vezte meg Szeged és vidéke növényegészségügyi körze­tét, s a Délalföldi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézetben mint szakértő dolgozott. — Miniváros. A siklósi vár szomszédságában, a község most bontakozó mo­dern negyedében épül a le­endő Beremendi Cementmű „minivárosa”. A gyáróriás v dolgozóinak egy része ugyanis a várossá fejlődés útján járó, s kommunális el­látottsága szempontjából sokkal előnyösebb helyzet­ben levő Siklóson él majd. Csupán műszakra járnak át a közeli Beremendre. Az öt­szintes épületeket nagypa­nelekből szerelik össze. Ezek lesznek Siklós legmagasabb házai. Az első épületet a jövő év tavaszán adja át a kivitelező Baranya megyei Építőipari Vállalat. Az új lakótelepet átmenetileg a BCM szálló­negyedeként használják a beruházók. Itt helyezik el ugyanis a nagy számban érkező külföldi szerelőket. A cementmű fel­építése után összesen két­száztíz család foglalja majd el az új otthonokat. — A Halál-völgy újabb áldozatai. Újabb áldozatokat követelt a kaliforniai Halál­völgy, ez az izzó napfény­ben fürdő, szikes, sós talajú, terméketlen sivatag. A szomjhalál és a napszúrás ez alkalommal három sze­rencsétlen kiránduló halálát okozta. Arnold Dobson as­­­szony, valamint Harold Mast és ifjabb Harold Mast csütörtökön este baráti lá­togatásra Irvine-be érkezett. Pénteken úgy döntöttek, hogy kiruccannak a már használaton kívül helyezett régi El Capitan bányához, az Eureka-völgybe. A három utas azonban eltévesztette az irányt és vesztére a Sa­line Valley, a Halál-völgy felé tartott. Hamarosan tel­jesen eltévedtek, s gépko­csijuk elromlott. Gyalog indultak segítségért. Holt­testüket hétfőn találták meg. Dobson asszony 11, Harold Mast 22 és az ifjabb Mast 27 kilométernyire hevert a gépkocsitól. A szerencsétle­nek egymás után roskadtak össze a szomjúságtól és a tűző nap hevétől. Gyászközlemény Megrend­elen, fájdalommal tu­datjuk, imádott édesanyánk, özv. dr. LANDES­BERG JENŐVE f. hó 10-én elhunyt. Gyászolják: távolban élő fia, leánya, uno­kái. Teme­tése f. hó 14-én dél­után fél 4 órakor a címerem­ből. A gyászoló család, Bajcsy- Zsilinszky u. 28. Odaítélték a művészeti dijakat A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának el­nöksége tegnapi, keddi ülésén odaítélte az SZMT által alapított Juhász Gyula művészeti díjakat az arra érdemes szegedi művészeknek. Az immár hagyományos, megtisz­telő díjat és a vele együtt járó 3000 forintot az idén Király Levente Jászai-díjas színművész, Berdál Valéria operaénekesnő és Komor István rendező, a Szegedi Nem­zeti Színház tagjai kapják meg. A díjak ünnepélyes át­adására a színházi évadnyitó után kerül majd sor az SZMT szegedi székházában. — Nyárfatermesztés. Ked­den a Bács-Kiskun megyei erdészeti felügyelőség ren­dezésében bemutatót és nyárfatermesztési tanácsko­zást tartottak Kiskunfélegy­házán. Az érdekelt homoki „nyárfás” gazdaságok szak­emberei a cellulózgyár ter­mesztésének eddigi tapasz­talatait, valamint további telepítéseknél leginkább al­kalmazható módszereket vi­tatták meg. — A bolgár fővárosban megnyílt a légiközlekedési szakemberek nemzetközi ta­nácskozása, amelyen Bulgá­ria, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió képviselői vesznek részt. — Új olajlelőhely. Az Al Gumhurija című kairói lap jelentése szerint dr. Aziz Szidki, az Egyesült Arab Köztársaság bánya-, ipar­és olajiparügyi minisztere néhány napon belül beje­lenti, hogy az ország nyu­gati részében egy olyan te­rületen, ahol a Pan Ameri­can Oil Company rendelke­zik koncesszióval, jelentős olajlelőhelyet fedeztek fel. _ Bántalmazta az éjjeli­őrt. Konkoly István 21 éves Szeged, Kecskeméti utca 16. szám alatti lakos büntetett előéletű, alkalmi munkás, egy este ittasan távozott a szegedi Búza-féle vendéglő­ből. A Szent István téri MÉH-telep előtt haladt el, amelynek kapujában kint állt az éjjeliőr. Konkoly minden indok nélkül bele­kötött az idős emberbe, s azt bántalmazta. A szegedi járásbíróság vissszaesőként elkövetett garázdaság miatt ültette a vádlottak padjára, és hathónapi szabadságvesz­tésre ítélte, amelyet bör­tönben köteles letölteni. Egy divating születése — Táncruha-történeti ki­állítást rendez a budapesti Jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalat a Szeged m. j. vá­rosi tanács vb művelődési központja augusztus 14-től 20-ig a Vörösmarty utcai művelődési központ első emeleti termében. Holnap, csütörtökön este 6 órakor Tóthpál József igazgató nyitja meg a kiállítást, amely naponta délelőtt 10- től este 6-ig tart nyitva. Közlemény (j.) Dr. M­olin Kiéra dr. Fe­dőm­ megkezdte bőrgyógyász­­kozmetológu­s szakorvosi rende­lését, Szeged, Lenin krt. 9. sz. alatt. Rendelési idő: hétfő 5—7- ig, szerda 3—5-ig. Esküvői ruhára sikkasztott Vígh Ferenc 20 éves, Sze­ged, Bécsi körút 9. szám alatti lakos, büntetett előéle­tű, társadalmi tulajdon elle­ni sikkasztás vádjával ke­rült a vádlottak padjára a szegedi járásbíróság előtt, noha legutóbbi szabadság­­vesztéséből feltételesen sza­badult. A gáztöltő telepen volt járatvezető, a propán­­bután gázpalackot szállítot­ta a telepekre, illetve a ház­tartásokba. Az utóbbi helye­ken pénzt is kezelt, a bevé­­t­ellel azonban nem számolt el. 1472 forintot elsikkasz­tott. A bíróság előtt azzal védekezett, hogy a pénz es­küvői ruhára kellett neki. Mint visszaeső bűnöst a sze­gedi járásbíróság 1 évi bör­tönre ítélte és kártérítésre kötelezte. A fellebbezést a szegedi megyei bíróság eluta­sította, s az ítéletet jogerő­re emelte. SZERDA, 1969. AUGUSZTUS 13. DÉLMAGYARORSZÁG P

Next