Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-02 / 279. szám
NDK küldöttség hazánkban Richard Serinek államtitkár, az NDK posta és távközlésügyi miniszterének első helyettese vezetésével hétfőn küldöttség érkezett Budapestre. Az NDK postaügyi delegációja a magyar posta vezetőivel tárgyal a jövő évi postai és távközlési műszaki-tudományos együttműködés időszerű tennivalóiról. A cukoripar rekonstrukciója A Gazdasági Bizottság a közelmúltban vizsgálta meg a cukoripar helyzetét és a fejlesztésére készült elképzeléseket. Mivel az iparág mind a 11 gyárában meglehetősen elöregedtek a gépek — a legfiatalabb gyár is 60 évesnél idősebb — szükség van a gyárak nagyarányú rekonstrukciójára. A negyedik ötéves terv időszakában sorra kerülő rekonstrukció előreláthatólag több mint két és fél milliárd forint beruházást igényel. A KGST országokon belül a cukoripari berendezések egységének gyártását Lengyelországra szakosították. A cukoripari és más komplett berendezések exportját bonyolító lengyel vállalat, a Cekop felismerve a magyar cukoripar rekonstrukciójában számításba vehető exportlehetőségeket, december 3-án Petőházán a magyar cukoriparral együtt szimpóziumot rendez. Karhatalmista újoncok esküje A néhány héttel ezelőtt még polgári ruhás fiatalemberek vasárnapra, az eskütétel napjára kész katonákká lettek. Erről győződött meg vasárnap délelőtt a Széchenyi téren az a sok száz főnyi közönség, amely érdeklődésével gyűrűbe fogta a város főterére felsorakozott egységeket. Szegeden évtizedes hagyomány, hogy a karhatalmista újoncok a város színe előtt tesznek esküt, mintegy kifejezésre juttatva ezzel is, hogy egyek a néppel, amelynek védelmére megtanulják a fegyvert forgatni. A dísztrubinén ott voltak Szeged és Csongrád megye párt- és állami, a társ-fegyveres testületek, a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet alakulatok, a nagyüzemek, a tsz-ek képviselői. A lövegek és más harci fegyverek előtt felsorakozott egységeket pontban 11 órakor köszöntötte Ferka Mihály alezredes, majd a szegedi munkásőrzenekar eljátszotta a Himnuszt Ünnepi beszédet dr. Biczó György, a Szeged mj. városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott. Ezután következett a felemelő pillanat: a csapatzászló előtt száz meg száz torok zengte az eskü szövegét. Az esküt tett katonák nevében Isaszegi Ferenc honvéd hangsúlyozta, hogy mindvégig hűen szolgálják hazájukat. Gellén Antal alezredes, a Karhatalom Országos Parancsnoksága képviseletében köszöntötte az esküt tett katonákat. Az Internacionálé elhangzása után az egységek tisztelgő menetben vonultak el parancsnokaik, s vendégeik előtt. Részlet a karhatalminak eskütételéről. Somogyi Károlyné felvétele Lakásépítés vállalati segítséggel | * ‘»g’*' Tegnap Hódmezővásárhelyen, a tanácsházán ült össze a megyei képviselőcsoport. A vendéglátók nevében Sajti Imre, a tanács vb-elnök köszöntötte Győri Imrét, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát és képviselőtársait. Az ülés napirendjén Hódmezővásárhely kommunális és szociális helyzetének megtárgyalása szerepelt ezúttal. A lakáshiány, amelyről most Vásárhely vonatkozásában esett szó, egyben megyei probléma is. Ezért időszerű az ülés javaslata, hogy a Csongrád megyében levő üzemek, vállalatok, intézmények támogassák dolgozóik lakásépítését. A képviselők példamutatónak ítélték meg azt a vásárhelyi példát, hogy a HÓDIKÖT, a HÓDGÉP bekapcsolódott a lakásépítési akcióba, de bizonyára nemcsak a vásárhelyi tanács vállalkozna arra, hogy a vállalatoktól kapott összegből lebonyolítja az építkezést. A kommunális ellátottságnak is jobban kell fejlődnie. Vásárhely —, ahogy az ülés résztvevői megállapították — példája annak, hogy ha az iparosítással párhuzamosan nem fejlődik egy város kommunális és szociális helyzete, akkor az utóbbi elmaradottsága gátolja a város általános fejlődését. A városlakókat, a városban működő vállalatokat, üzemeket, intézményeket érdekeltté kell tenni, hogy áldozatot vállaljanak a városfejlesztésben. A napirend megvitatása után a képviselők Katona Sándornak, a csoport vezetőjének tájékoztatója alapján a képviselői munka időszerű kérdéseiről tárgyaltak, majd meglátogatták a felsőfokú mezőgazdasági technikumot. Pislákoló gázlángok Miről tud az igazgató? Szegeden fáznak a konvektorok mellett az ebéd nem fő meg a tűzhelyeken. Kezdődött november elején, amikor először fordult hidegre az idő. Aztán folytatódott tegnapelőtt, vasárnap, amikor ismét csúcsidőszakban, délben aludt ki a gázlángocska. Mi ennek az oka? A kérdést Szekeres Istvánnak, a DÉGÁZ szegedi igazgatójának is feltettük. Arra kértünk választ, hogy tájékoztasson Szeged gázellátásáról, meg arról, mire számíthatunk az igazán hideg napok alatt? Szekeres István elmondta, hogy mind november 8-án, mind pedig vasárnap technikai hiba miatt csökkent a gáznyomás. Pontosabban: a szegedi gázmű földgázbontó berendezésénél egy elektromos kábel elégett, s míg kijavították, nem működtek a motorok. Sajnos nem csupán e kis technikai hiba zavaró a gázellátásban. Vajon a hideg napok előtt rendbehozták-e a nélkülözhetetlen gázbontókat, biztonságossá tették-e a gépeket, gondoskodtak-e tartalékról? Tanulságos választ kaptunk Szekeres Istvántól : — Vagy másfél hónappal ezelőtt az üzem műszaki irányítóival megbeszéltük Szeged téli gázellátását. A főmérnököm, Galambosi István úgy tájékoztatott, hogy minden a legnagyobb rendben van, a megfelelő előkészületek megtörténtek, jöhet a tél. Most, a váratlan problémák során magam tapasztaltam, hogy a felkészülés nem volt megfelelő, a gázátalakító berendezéseknél nem végezték el a nélkülözhetetlen karbantartásokat stb...” Persze a felkészülés nem egy embertől függ. Még november közepén a gázmű MSZMP alapszervezete foglalkozott a gázellátás problémáival. A gázmű párttagjai felelősséggel vetették fel, hogy a nyomásszabályzó házakat nem ellenőrizték, hogy nyáron kellett volna gondolni a felkészülésre, nem télen. A bontók nincsenek rendben, ha tökremennek, a város gázellátása gondot okozhat. Egy párttag egyenesen kifogásolta, hogy nyáron, a régi telepen elhelyezett úgynevezett levegős bontókat összevetették, most télen, amikor baj van, visszaszerelik! A párttaggyűlésen elmondottakból kiderült, hogy a gondos felkészülés elmaradt és ráadásul a tartalékokat is működésképtelen állapotba hozták. Szekeres István, mint elmondotta, nem tudott (?) a régi bontók, a tartalékok szétszereléséről, arról a főmérnök csak később értesítette. S a valódi helyzetről sajnos csak a hibák idején szerzett tudomást. A gázbontók ügye három év óta szerepel szinte rendszeresen a Délmagyarország hasábjain. Az illetékesek, úgy tűnik, egyszerűen figyelmen kívül hagyták a sorokat, s ami még nagyobb baj , a sok-sok gázfogyasztó igényét is. Most megpróbálják rendbehozni a gázátalakító rendszert. Jelenleg 120 ezer köbméter gázt képes szolgáltatni a gázmű, s a régi telepen már bekötötték az egyszer szétbontott, levegősbontó egy részét... Remélhetőleg váratlan súlyos üzemzavarok nem következnek be. Talán szerencsénk lesz!... Matkó István A zászlóbontás emléke Dr. Balogh István jubileumi visszapillantása Mostanában, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának negyedszázados jubileuma alkalmából, gyakran idézzük és gyakran hívjuk emlékezésre a történelmi esemény közvetlen részeseit és szemtanúit. Dr. Erdei Ferenc október 11-i lapunknak adott visszaemlékezést, Révai Józsefet gyakran idézzük, cikkeiben, beszédeiben gazdagon fölleljük az ünnepre vonatkozó emlékeket. Amikor azonban a front megalakulásának körülményeit nyomozzuk, dr. Balogh István nevével is gyakran találkozunk. Révai, 1 Erdei, Balogh páter.■ [UNK] — ! sokáig ez a politikai hármas jelentette ,.hivatalosan” az egyesülést. Ez a három néve volt a Front lapjának, a Délmagyarországnak fejlé cén is. „Hamar megértettük egymást" Budapesti otthonában tegnap fölkerestem Balogh pátert, idézné fel kérésünkre ennek a történelemformáló időnek az epizódjait, i És a páter jó kedvvel, készséggel mondta el gazdag emlékeit. — Hogy miként alapítottuk 1944 novemberében a lapot, amely a front létezésének egyik legfontosabb jele és tevékenységének akkor talán legfontosabb szerve volt, azt már Erdei Ferenc elmondta a Délmagyarországnak. Nekem azonban azelőtt is volt közöm ehhez az újsághoz. Hogy minél tovább élhessen és szolgálhassa a nemzeti érdekeket I még a fasizmus idején is, s a harmincas évek végén Pásztor Józseftől vettem át, így az út természetesen vezetett hozzám, mint a német bevonulás után betiltott lap utolsó ,,gazdájához”, a felszabadulás után. S mondhatom, hamar megértettük egymást Révaival és Erdeivel. Nekem nem voltak illúzióim a német háború győzelméről. A háború megindításakor is volt annyi tárgylagosságom, hogy ez teljesen vesztett ügy. A csodafegyverekben sem bíztam soha. Ellenben kötelességemnek éreztem, hogy mint pap, híveimmel politikailag is egyetértésben legyek. Így — az ő véleményüket is ismerve — szinte gondolkodás nélkül és természetesen fogadtam Révaiék pozitív politikai ajánlatát. Informáltságom is kiterjedt volt, hiszen a rádió elhozta plébániámra a világ összes híreit. Bár huszonöt éves propaganda harsogta újra meg újra a rémítő híreket, Szovjet-Oroszországról, a bolsevizmusról, a templomok bezárásáról és a hívek üldözéséről, ennek képtelensége akkor is teljesen világos volt számomra. — Gyakran találkoztunk a lakásomon, legtöbbször ott beszéltük meg az első időkben a közösen vállalt politikai feladatokat. Még azt is, hogy sorrendben ki mikor és milyen témáról ír cikket a Délmagyarországnak. E munka közben Révai, mint ember és mint kommunista, igen nagy hatással volt rám. ízig-vérig forradalmár, de végtelenül bölcs és mérsékelt politikus volt, s valahányszor tárgyaltunk, igen logikusan, meggyőzően és célratörően fejtette ki okos véleményét. A megújulás reális alapja — Emlékszem a függetlenségi front programjának megbeszélésére. Voltaképpen a kommunisták szerkesztették meg ezt a programot és szinte készen hozták hozzánk. Olyan tökéletes és a nemzeti érdekeket annyira kifejező volt, hogy nekem mindössze két pontjára volt javítási javaslatom és ezt el is fogadták. Ez a program nemzeti érdekeket fejezett ki és teljesen megfelelt a frontban egyesülő pártoknak, mert a megújhodás reális alapját jelentette nemzetünk számára és számos passzusának igazsága ma is aktuális. Dr. Balogh István akkori cikkeit olvasgatva föltűnt, hogy a páter 1944-ben milyen határozottan állt ki a kommunistákkal való együttműködés mellett. Azt magyarázta a Délmagyarországban megjelent Miért együtt? című vezércikkében, hogy a kommunizmus fogalma korántsem azonos azzal, amit évtizedeken át terjesztett róla Magyarországon a hivatalos propaganda és a kommunisták kiválóan képzett politikai partnerek, világosan látják a nemzet helyzetét és jövőjét. Most megkérdeztem tőle: nem zavarta-e ez a határozott megnyilatkozás saját pártjának, a Kisgazda Pártnak tagjait? — Az együttműködés teljesen természetes és történelmileg abszolút indokolt volt —válaszolja. — Csupán a politikai szélsőjobb támadott ezért, elsősorban a püspöknél, de ez sem zavarta meggyőződésemet. A moszkvai utazásról Balogh páter valóban nagy történelmi pillanatoknak volt részese és tanúja. Ott volt Debrecenben a függetlenségi front által összehívott Ideiglenes Nemzetgyűlés ülésén, ahol államtitkárrá választották. A Magyar Ideiglenes Kormány küldöttségében is részt vett a moszkvai fegyverszüneti tárgyaláson. Erről a megbízatásról és utazásról a következő epizódot elevenítette fel: — Hosszú, ötnapos út volt Moszkvába. Az oroszok kísérőket adtak mellénk. Szuszejkov vezérezredes és Puskin politikai tanácsadó tartott velünk a vonaton. Többször meghívtak a maguk szalonkocsijába és ahogy ezt ma mondanák: ,.káderezgettek”. Miért vagyok én kisgazda párti pap létemre , s miért nem keresztény párti? Miért is és milyen megbízatással, kinek a nevében megyünk mi Moszkvába? Ezt különösen szívesen kérdezték tőlem, aki reverendában utaztam a szovjet fővárosba. Elmondtam nekik, hogy a korábban ott járt magyar küldöttségek a kormány határozatlan politikája miatt nem tudtak olyan megegyezésre jutni, amelyért felelősséget is vállaltak volna. Azután jött a front, elvitte a parlamentet, a kormányt , s minden hatalom visszaszállt a népre. A nép a felszabadított országrészen nemzetgyűlést választott, ahogyan ebben a helyzetben tudott; a nemzetgyűlés pedig kormányt — s mi most ennek a népnek és ennek a kormánynak a nevében utazunk és tárgyalunk. Erre ők tömören csak ennyit válaszoltak: ó, igen, ez harasa. Révairól újra meg újra szívesen és nagy megbecsüléssel beszél, abból az időből is, amikor bizonyos ellentétek és viták támadtak az ő pártja és a kommunista párt között. — Révai ha vitatkozott is — mondja Balogh páter —, mindig odafigyelt az érveinkre, mindig figyelemmel volt emberi és politikai tapasztalataink iránt. A nemzeti boldogulás nyitánya A Szegeden egységre lépett politikusok tevékenységét Szálasiék, akik az ország másik részében még hatalmon voltak, igen vad gesztusokkal fogadták. Ezért a Politikai magatartásért akkor a Szálasikormány bírósága elítélt és képletesen kivégeztetett bennünket. De sem engem, sem a népfrontegyesülés más politikusait nemi zavarta ez a kétségbeesett fenyegetés. Mi tudtuk, hogy a szovjet katonai győzelem visszavonhatatlan és itt teljesen új politikai helyzetnek kell kialakulnia : demokratikus közéletnek, földreformnak kell következnie, az országépítés, a nemzeti boldogulás idejének kell eljönnie történelmünkben. — Szép ez az ünnep, ez a jubileum — mondta befejezésül dr. Balogh István —, szép ez az emlékezés. Mindig nagy szeretettel beszélek arról az időről, amikor a nemzet magára talált és új célok érdekében egyesítette erőit. Öröm, hogy ilyen jubileumhoz ért ez az összefogás és meghozta társadalmi eredményeit. Sz. Simon István KEDD, 1969. DECEMBER 2.DÉLMAGYARORSZÁG 3