Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

Idősek és fiatalok Ilyen címmel közöltünk lapunk szerdai számában, az Olvasóink írják összeállításban „Egy 50 éves” jeligével hozzánk érkezett levelet. Arról volt benne szó, hogy levélírónk azt állítja: „Szegeden az idősebb generációnak este 8—9 óra körül már nem biztonságos az utcán járni, mert ki vannak téve fiatal emberkék, huligánok inzultusainak. Nappal rendesek, de amint elcsendesedtek az utcák, szemtelenekké, brutálisakká válnak ... A közbiztonság nemcsak azt jelenti, hogy nem ütnek le valakit, de azt is, hogy a járókelők semmiféle inzultusnak nincsenek kitéve.” Érdemes az idézett sorok kapcsán visszatérni az idősek és a fiatalok dolgaira, most a közbiztonság vonatkozásában. A fiatalok derűje, vidámsága nem szegedi specialitás. Világjelenség, hogy a lányok, fiúk „zajosabbak”, sodróbb lendületűek, s ez jónéhányuknál az utcán is jelentkezik, éppúgy, mint az idősebbektől eltérő öltözködésük. A mostani fiatalok, ha idősekké válnak, bizonyára a maguk korának ifjúságánál is felfedezik „különcségüket", és ez az egymást követő nemzedékeknél természetes állapot. Kétségtelen, hogy akadnak a fiatalok között kötekedők, huligánok. Az is bizonyos, hogy olykor-olykor inzultálják az utcán járó idősebbeket. De itt, az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy a kötekedések nemcsak a fiatalok és az idősek között történnek. A huligánok természetrajza az inzultus és egyaránt céltáblájuk hasonló korú fiatal is. Anélkül, hogy tagadnánk, jó néhány fiatal időnként keseríti az öregebbek életét, megállapíthatjuk: Szegedre általánosan jellemző a közrend, és közbiztonság. A szegedi fiatalok is tanulnak, dolgoznak. Akad köztük aszfaltbetyár (van ez az idősebbek között is), de egynéhány fiatal idősebbeket is molesztáló szavaiból, garázdálkodásából — mert erről van szó — nem ítélhető meg sem egy nagyváros közbiztonsága, sem pedig fiatalsága. Nem vitás, a közrend része, hogy semmiféle molesztálás ne történjék az utcákon, de ezzel szemben mégis az a döntő, és meghatározó, hogy jó legyen a személyi biztonság. Ismételjük, hogy az utcákon általában nyugodtan, biztonságosan lehet járni. Ám, — és ez is igaz — az általános közrenden belül volt, van és lesz a jövőben is, hogy a fiatal és az idősebb korosztály egy vagy több tagja inzultálja a járókelőket. Ez „úgy jön”, ital vagy a jellem hatására stb. Csak az igazság kedvéért említem: van arra is jócskán példa, hogy őszhajú férfiak inzultálnak haza igyekvő fiatal lányokat stb. A rendőrség a garázdákat, huligánokat fülöncsípi, eljárást indít ellenük. A durva utcai megjegyzéseket tevőket elítéljük, küzdünk ellenük. Sajnos, azonban, ilyesmivel — bármennyire nem akarjuk — találkozhatunk. A durva utcai megjegyzések orvosságát fokozottaban keresni kell. Közhelyként hathat, de igaz, a megelőzést tekintve ez társadalmi, nevelési ügy is. Az URH-s rendőrautók, a rendőrőrszemek cirkálása az utakon megnyugtató érzést ad. Ha sűrűbben találkoznánk a járőrökkel, ha többen lennének — ez jogos igény — csak örülnénk ennek! Morvay Sándor új szabadalom Egy nagyjelentőségű új magyar szabadalom, az úgynevezett keresztáramú hűtőtorony gyártásával bízta meg a Komárom megyei Fémipari Vállalatot az Iparterv és az Építéstudományi Intézet. Az újszerű hűtőberendezés a két intézmény közös szabadalma. A törpe hűtőtorony tulajdonképpen egy egészen kisméretű négyzet alakú fémcella, amelyben ventilátor hűti a levegőt, illetve a cellán átáramoltatott vizet. Nagy előnye, hogy felhasználási területe szinte korlátlan, az iparban, a mezőgazdaságban mindenütt alkalmazhatják, ahol a vizet egy bizonyos hőfokra le kell hűteni. Újdonság még az is, hogy a minihűtőtornyokat az építőszekrény elv alapján összekapcsolhatják, s így nagyteljesítményű hűtőegységeket is kialakíthatnak belőlük. „ Hárfázik ” a Balaton Több 15—20 kilométeres rianás keletkezett az utóbbi napokban a Balatonon. A rianások — a tó tükrét borító jégmezőn keletkezett repedések, torlódások — szinte pókhálószerűen felszabdalták a hatalmas jégmezőt. A partőrök rendszeresen ellenőrzik a jég mozgását, s figyelemmel kísérik a partfalak állapotát. A rianások az utóbbi napok enyhébb időjárása, illetve az éjszakai és a nappali hőmérséklet közötti nagy különbségek hatására jöttek létre. A jellegzetes „hangtüneményekkel” járó rianásokat a környékbeli lakosok, a halászok, a nád- és a jégvágók legáltalánosabban „durrogásának nevezik. Mások azt mondják „beszél” a Balaton. A repülőgépek által okozott hangrobbanásokra emlékeztető rianásokat éles pengő hang és csilingelés követi. Ilyenkor — mint mondják — „hárfázik” a Balaton. KÖZÉRT-krimi — de csak félig. KÖZÉRT-krimi, mert egy pesti élelmiszerbolt pénztárfülkéje és üvegpultjai körül kergetőznek a Kardos Ferenc író-rendező kigondolta figurák, de mégsem egészen az, mert amit a néző lát, abban hiába keressük a bűnügyi filmek természetes logikáját: inkább egy abszurd komédia ötletpetárdái pukkannak el a szemünk előtt. Ami a „KÖZÉRT” szintet illeti, az nagyjából a következőkben foglalható össze: van valahol — természetesen Pesten — egy tejet, kenyeret, cseresznyepálinkát áruló üzlet, ahol a korrupt, pénzhajhász főnököt a szolgalelkű, könnyen megfélemlíthető segédszemélyzet veszi körül. Egy este — zárás előtt — két fekete felöltős férfi toppan be az illető üzletbe, azzal a hivatalos hangon közölt céllal, hogy ott ellenőrzést akar tartani. Ez az „ellenőrzés” bomlik ki aztán a filmvásznon; ennek a leltárfelmérésnek — egyben bűnszövetkezet-leleplezésnek, egyben érdekeltségszál-felgöngyölítésnek — a kockái villognak végig a tekercseken. Ami viszont az abszurdjelleget mutatja, azokat a stílusjegyeket sem nehéz meglelni, hiszen Kállai Ferenc és Mensáros László ellenőr-figurája éppen elég sejtelmes ahhoz, hogy ne „egy az egyben” fogadjuk el őket, és éppígy, a szövegíró Kardos Ferenc mondataiból is valami időn túli és téren feletti elvonatkoztatás árad. Hogy végül is milyen film az Egy őrült éjszaka? Nincs mit rá mondanunk: ez is, az is. Egy kicsit krimi, egy kicsit abszurd. Vagyis olyan valami, mint jó néhány — utóbbi időben forgatott — szerzői filmünk: ,, vegyestel vágott" Kár lenne most bűnbakot keresni, hogy valójában ki rontotta el a lehetőségei szerint igazán remek filmet. Kár lenne bírálni az író-rendezőt, aki „egyszemélyben” felel az Egy őrült éjszakáért, és hasonlóképp kár volna hibáztatni a filmgyári dramaturgiát. A baj — ha szabad így mondani — valahol a magyar filmesek szemléletében van. Abban, hogy csak a legritkább esetben merik vállalni eredeti szándékukat, vagyis abban, hogy nincs melegük csinálni „igazi” krimit vagy „igazi” abszurd játékot. Ötvöznek, kevernek, ide-oda oltogatnak azzal a céllal, hogy a jónak tartott kettősség — nemritkán „hármasság” — jegyében majd csak bejön filmjükre a néző. A néző viszont így nemigen jön be. Akinek a krimi kell, az a félig megvalósított abszurditásban csalódik, akit viszont a „magyar” abszurd érdekel, az a bűnügyi játékok térhez és időhöz kötődő kulcsmondatait, bravúrfogásait keresi. Ellentmondás, kompromisszum, féleredmény — sok mindent el lehet mondani erről az őrült — inkább félig őrült— éjszakáról, csak azt nem, hogy igazi játék, jó szórakozás. És persze azt is — illendőségből —, hogy azért nem teljesen reménytelen kísérlet... Akácz László Egy őrült éjszaka 120 év után Katasztrális held helyett hektár Csongrád megye az idén áttér • Elektronikus gép számolja át — Mekkora lesz a háztáji? Néhány megyében már plakátok adják hírül, hogy területükön megszűnt a földterületi nyilvántartásban a katasztrális hold, s ezentúl hektárban számolnak. Amíg az egész országban áttérnek a hektárra, három esztendő fog eltelni, de Győr és Békés megye után még az idén áttérnek az új mértékegységre Vas, Komárom, Fejér, Csongrád, Szolnok és Hajdú megyékben is. Szegeden és Csongrád megyében több százezer embert érint valamilyen formában a hektárra való áttérés. Hogy miért térünk át a katasztrális holdról a hektárra, s miért éppen ebben az időszakban, érdemes idézni Halász Péternek, az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal vezetőjének nyilatkozatát, amelyet a Szabad Föld munkatársának adott legutóbb. Elmondta Halász Péter, hogy az élet évtizedek óta követeli már ezt a változást. Hazánkban azonban 1945 óta szinte egyfolytában „mozgott a föld”, nem lett volna célszerű ilyen nagy vállalkozásba kezdeni. Az elmúlt évtizedben azonban megtörtént a kollektivizálás, az elmúlt esztendőkben pedig az új földtörvény folyamatos végrehajtásával a földtulajdonviszonyok lényegében stabilizálódtak, megnyugodtak. Eljött tehát az alkalmas pillanat. Ez az alap — állapította meg többek között Halász Péter. — Ami pedig a legjobban sürget bennünket, az a tény, hogy van már pénzünk új eszközök beszerzésére, a földmérést egyre inkább korszerű műszerekkel, a nyilvántartást elektronikus számológépekkel végezhetjük. Az új műszer azonban méterben mér, az elektronikus gép pedig tízes számrendszerben számol. Nálunk pedig eddig a mértékegység az öt volt, a kataszteri hold számrendszere pedig 16-os. Persze a gépekbe ezt is be lehetne táplálni, csak túl sokba kerülne. Nem fő szempont, de jelentős, hogy világszerte hektárra vonatkoztatva adják meg a terméseredményt, az állatsűrűséget, a felhasznált műtrágyát stb. Ezeket a számokat a mi kataszteri hold-adatainkkal nem lehet összehasonlítani, folytonos átszámításokra van szükség. Mivel mi most igen kényesek vagyunk arra, hogy tudjuk, hogyan állunk a világszínvonalhoz képest, előnyös lesz ha az összehasonlításokat átszámítások nélkül tudjuk elvégezni. Megjegyezném még ehhez a témához — folytatta a hivatal vezetője —, hogy hazánkban a földnek a múlt század közepéig egységes mértékrendszere nem volt. Idővel — egy ekealja föld például annyi volt, amennyit egy nap föl lehetett szántani; vetőmagszükséglettel — egy vékás föld annyi volt, amennyit egy véka búzával be lehetett vetni; távolsággal — egy nyilas föld például akkora négyzet, amelynek egyik oldala egy nyíllövésnyi távolság — vagy más módon mértek. A hold osztrák mértékegység volt, ami a holdkeltétől a holdnyugtáig megszántható területet jelezte. 1850-ben ezt tették kötelezővé az egész monarchiában, így fektették fel a katasztert. Egyébként erről a mértékegységről Ausztria már a múlt század végén, Csehszlovákia a harmincas évek elején és Románia is régen áttért a hektárra. A hektáros területnyilvántartás a méterrendszerre épül. Százszor száz méter, vagyis 10 000 négyzetméter egy hektár. Egy négyzetkilométer 100 hektár. Egy katasztrális hold 0,5755 hektár, egy hektár 1,737 kat. hold. Hogyan zajlik le az áttéréssel kapcsolatos munka? Csáki Imre, a Csongrád megyei Földhivatal helyettes vezetője elmondta, hogy a járási és a megyei földhivatalok felküldik a kataszteri holdban nyilvántartott adatokat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium gépi adatfeldolgozó központjába, ahol elektronikus számológépekbe táplálják az adatokat, amely hektárra, négyzetméterekre számítja át. Az átszámított adatok visszakerülnek a megyéhez és a járásokhoz. Az érintett területek lakóit plakátokon is értesítik. A magántulajdonosok adatait a falvakban tizenöt napra közszemlére teszik, s így mindenki értesülhet majd arról, hogy földterülete hány hektár, illetve hány négyzetméter, milyen művelési ágba tartozik és mennyi az átszámított aranykorona értéke. A nagygazdaságok hivatalos másolatot kapnak az átszámított adatokról. Ezért természetesen senkinek nem kell fizetnie, s az új nyilvántartásokban ezentúl csak méter rendszerű területi adatok szerepelhetnek. Az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal vezetőjének a nyilatkozatából kitűnik, hogy számos más — a hektárra való áttérés miatt — területeken is akad majd tennivaló. Egész sor törvényt és jogszabályt kell majd módosítani, amelyek a lehetőségeket, vagy a korlátozásokat eddig katasztrális holdban adták meg. Ezek a rendeletek még ebben az évben megjelennek, s ettől kezdve jogszabályaink csak méter rendszerű földterületi adatokat tartalmazhatnak. Még a háztáji területének módosulására is gondolnak, hiszen úgy mégsem lehet kiadni, hogy ne legyen kerek szám. Elvben már megegyeztek abban, hogy egy hold háztáji gyanánt 6000 négyzetméter legyen a terület, amely valamivel (pontosan 245 négyzetméterrel, illetve 68 négyszögöllel) nagyobb a mostaninál. Egyébként megjelent a könyvesboltokban egy zsebkönyv, amelyben részletesen átszámítási kulcsot találhatnak az érdeklődők. G. I. Irodák helyett... Eldőlt egy régóta vitatott beruházás sorsa a Mecseki Szénbányáknál: a tervezett új irodaház megépítésére szánt milliókat inkább a bányák korszerűsítésére, a szén minőségének javítását szolgáló műszaki fejlesztésre költik. Emellett megoldották a már valóban időszerű székhelycserét is. A már csaknem egy évszázada birtokolt, de „kinőtt” pécsi központi épületből a bányákhoz közelebb eső meszesi munkásszálló épületébe költöznek. A Pécs központjában levő régi székház sorsáról is határoztak: a főépületben bányamúzeumot, műszaki klubot, kiállítótermet, könyvtárat és más kulturális célokat szolgáló helyiségeket rendeznek be. Jelentés a Hong-Kongi-ról Spanyolországban, Franciaországban, Angliában, Olaszországban, Svájcban, Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban, valamint Jugoszláviában és Csehszlovákiában nagy járványokat okoz az A–2 típusú influenzavírus. Hazánkat három héttel ezelőtt Jugoszlávia felől érte el a Hong Kong-i influenza, legutóbb pedig Vas megyébe hurcolták be az NSZK-ból érkezett látogatók. Az egészségügyi szakemberek véleménye megoszlik a kilátásokat illetően. Jelenleg csak néhány megyében alakultak ki kisebb gócok, jóllehet a mostani nedves időjárás kedvez a betegség terjedésének. Másfelől sokéves tapasztalat szerint hazánkban január közepe után szoktak kezdődni az influenza járványok. Szeged szobrai Üvegfúvók (141—142.) Tápai Antal Üvegfúvók című alkotása a Mérey utca 6., illetve a Tábor utca 9. számú ház falát díszíti. A két azonos figura 1929-ben műkőből készült. PÉNTEK, 1970. JANUÁR 9.