Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

2 SZERDA, 1970. NOVEMBER 35. (Folytatás az 1. oldalról.) sok, az új társadalom, épí­tésének meggyőződéses har­cosai nőttek fel, akik a gaz-Kitűnő eszközünk van, amely segít a szocialista ál­lamok fejlődésének meg­gyorsításában: kölcsönös tá­mogatásunk, egymás kölcsö­nös segítése, a szocialista in­ternacionalizmus gyakorlata, az, hogy minden egyes szo­cialista ország sikere vala­­menyiünk vívmánya és kö­zös vívmányunk a szocialis­ta államok családjának min­den egyes tagjáé. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a szocialista országok hatékonyabb együttműködé­sének kérdései az utóbbi években a testv­ér­pártok fi­gyelmének középpontjában állta­k. Gazdasági, politikai, ideológiai téren és a honvé­delem ügyeiben mind szoro­sabban összehangoljuk erő­feszítéseinket. Gazdasági területen az együttműködés színvonalá­nak emelésében fontos sza­kasz volt a KGST-tagorszá­­gok 1971—75-re szóló nép­­gazdasági terveinek az utób­bi időben végrehajtott koor­dinálása. A Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsá­ban részt vevő országok­nak jó együttműködési ta­pasztalatuk van a nagysza­bású gazdasági tervek meg­valósításában. Most azon­ban valamennyien szüksé­gesnek és lehetségesnek tart­juk, hogy újabb, minőségi­leg magasabb szintre emel­jük a szocialista országok gazdasági együttműködését. A kulcskérdés, amelynek megoldására ma aktív, kö­zös erőfeszítéseink irányul­nak — a szocialista gazdasá­gi integráció fejlesztése. A tudományos-műszaki fej­lődés vívmányainak aktív felhasználásával megvaló­suló gazdasági integráció kö­zös irányvonalunk, és meg­győződésünk, hogy ez újabb győzelmekhez vezeti a szo­cialista országokat s még hasági és tudományos-mű­szaki fejlődés legnagyobb és legbonyolultabb feladatait is meg tudják oldani, jobban megszilárdítja a vi­lágszocializmus pozícióit a világgazdaságban. Az utóbbi évek folyamán az SZKP, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a többi testvérpárt és országaink kormányai nem kis munkát végeztek annak érdekében, hogy még jobban megszilár­dítsuk politikai együttműkö­désünket és erősítsük a Var­sói Szerződés szervezetét. Úgy gondolom, joggal érté­kelhetjük kedvezően a vég­zett munkát, erre minden alapunk megvan. Kialakult az a helyes gya­korlatunk, hogy az időszerű kérdésekben konzultálunk egymással. Ez lehetővé teszi, hogy összehangoljuk akcióin­kat a nemzetközi küzdőtéren és egyszersmind erősíti a Varsói Szerződésben részt­vevő valamennyi ország kül­politikai pozícióit. Közös vívmányunk a szö­vetséges fegyveres erők ha­tékonyságának jelentős szi­lárdítása is. Az utóbbi évek­ben megtartott nagyszabású hadgyakorlatok megmutatták a Varsói Szerződés baráti hadseregeinek magas fokú együttműködését és harci kiképzését, azt, hogy meg tudják oldani a legbonyolul­tabb katonai feladatokat, és ismételten bebizonyították, hogy fegyverbarátságunk megbízható eszköz bármely agresszor megzabolázására. A szocialista államok kato­nai-politikai szövetsége im­már több mint 15 éve jól szolgálja a szocializmus érde­keit, az eur­ópai és a nem­zetközi biztonság érdekeit. Ez a szövetség segít vala­mennyiünknek biztosítani a szocialista és a kommunista építés kedvező külső feltéte­leit és nagy jelentőségű té­nyezője a tartós békének Európában, valamint annak határain túl. Ma már senki sem von­hatja kétségbe, milyen óriási pozitív szerepet tölt be a mai Európa nemzetközi éle­tében a szocialista államok hatalmas közössége. A szo­cialista államok politikája volt a legfőbb ama tényezők között, amelyek az utóbbi években elősegítették az európai politikai légkör lé­nyeges enyhülését. A szocialista országok po­litikájának, amely a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének lenini elveire épül, jelentős vívmánya volt, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok gyümöl­csözően fejlesztették kölcsö­nösen előnyös együttműkö­désüket Franciaországgal és más nyugat-európai­ álla­mokkal. Ezek a kapcsolatok a béke ügyét és a feszültség enyhülését szolgálják mind Európában, mind világszene. A szocialista közösség­­ or­szágai vetették­­ fel az euró­pai biztonsági értekezlet összehívásának gondolatát is, amelyet kedvezően foga­dott az európai államok többsége, és amely utat tör magának a gyakorlati meg­valósulás felé. Mindez és sok más nagy horderejű külpolitikai akció — ezt ismételten hangsúlyoz­ni kell — a szocialista orszá­gok összehangolt, közös po­litikájának eredménye. Mi­nél szilárdabb egységünk, minél jobban összehangoljuk akcióinkat, annál nagyobb sikereket érünk el külpoli­tikai téren országaink mind­egyike érdekében, a világ­szocializmus érdekében, va­lamennyi demokratikus és békeszerető erő érdekében. Kedves elvtársak! A kommunisták, és min­denekelőtt a szocialista or­szágok kommunistái, jelentős győzelmeket arattak az új társadalom felépítése és az új ember nevelése terén végzett alkotó munkájukban, az egész világ dolgozóinak legfőbb érdekeiért vívott nemes küzdelemben. De mi tudjuk, hogy még sok nehéz­ség, sok erőfeszítés és sok küzdelem áll előttünk. Az országainkon belül és a nemzetközi küzdőtéren ki­fejtett tevékenységünkben továbbra is megbízható út­mutatásként szolgálnak Vlagyimir Iljics Lenin hal­hatatlan szavai: „Az osztályharc tovább folyik, csak formáit változ­tatta meg. Ez a proletariá­tus osztályharca azért, hogy a régi kizsákmányolók vis­­­sza ne térhessenek... Az osztályharc folyik tovább, és a mi feladatunk, mindent alárendelni e harc érdekei­nek. S mi a mi kommunis­ta erkölcsünket ennek a fel­adatnak rendeljük alá. Mi azt mondjuk: erkölcs az, ami elősegíti a régi kizsák­mányoló rendszer elpusztí­tását és valamennyi dolgozó egyesülését a kommunisták új társadalmát megteremtő proletáriátus körül”. Mi, a Szovjetunió Kom­munista Pártja küldöttségé­nek tagjai, hálásak vagyunk azokért a meleg szavakért, amelyeket e kongresszus emelvényéről Kádár János elvtárs mondott pártunkról. Szeretném biztosítani önö­ket, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja mint eddig, most is azt tartja leg­főbb kötelességének, hogy továbbra is valamennyi test­vérpárttal együtt szilárdítsa a szocialista országok tömö­rülését a marxista—leninista eszményeinkért vívott közös harcban. A szovjet nép most or­szágunk életében nagyfon­tosságú esemény, a Szovjet­unió Kommunista Pártja 24. kongresszusa küszöbén áll. Jó eredményekkel készülünk a kongresszusra. Sikeresen teljesítjük az SZKP előző, 23. kongresszusán kitűzött feladataikat. A szovjet em­berek önfeláldozó munkájá­nak eredményeként , tovább fejlődött az ország népgaz­dasága és jelentősen emelke­dett a nép jóléte. Eredmé­nyesen fejlődött az elmúlt években a szovjet tudomány és technika. Ennek egyik ra­gyogó bizonyítéka az a nagy­sikerű űrkísérlet, amelynek során a történelemben elő­ször juttattunk fel a Holdra automatikus kutató robotot. Felszólalásomat befejezve, további sikereket kívánok a Magyar Szocialista Munkás­pártnak és a testvéri Ma­gyarország valamennyi dol­gozójának a szocialista épí­tésben, az ipar és a mező­­gazdaság, a tudomány, a kultúra, az oktatás és a népjólét fellendítésében. Szívből kívánunk önöknek teljes győzelmet az MSZMP X. kongresszusa által kitű­zött nagyszabású feladatok megoldásában. A szovjet és a magyar kommunistákat és orszá­gaink népeit összefűző ré­gi, tartós barátságnak, e barátság harcos forradal­mi hagyományainak jelé­ül engedjék, meg, kedves elvtársak, hogy átnyújtsam a kongresszusnak pártunok központi bizottsága ajándé­kát — Kuznyecov szovjet festőművész „Éljen a forra­dalom!” című festményét. A kép Vlagyimir Iljics Lenint ábrázolja, amint beszédet mond a dolgozók katonai oktatása napjának alkalmá­ból 1919. május 25-én meg­rendezett díszszemlén, a moszkvai Vörös téren. Le­nin mellett ott volt ezen a napon a magyar forradalom küldötte, Szamuely Tibor, a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosa, akit Vlagyimir Iljics Lenin melegen üdvö­zölt beszédében. Azokban a viharos időkben népeink együtt voltak a világkapita­lizmus elleni harcban. Most együtt építik az új vilá­got. Együtt érkeznek majd el ragyogó jövőbe, a kom­munizmusba is! Éljen a Szovjetunió és a népi Magyarország, szoros, megbonthatatlan barátsága, a szovjet és a magyar kom­munisták testvéri harci szö­vetsége ! Éljen a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt, a dolgozók élcsapata, a szocialista épí­tés vezetője és szervezője! Erősödjék a szocialista or­szágok, a kommunista moz­galom és az összes antiim­­perialista erők tömörülése, egysége és együttműködései Éljen a világkommuniz­mus és a béke! A szocialista országok sikeres együttműködése Tanácskozik a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa Hűség a marxizmus—leninizmushoz A szocialista világrendszer általános perspektívából hol­napunkról szólva, optimiz­mus tölt el bennünket, ki­próbált fegyverünk van a munkásosztály eszményeiért, a dolgozó tömegek eszmé­nyeiért vívott küzdelemben. Ez a fegyver a marxista—le­ninista elmélet. A történel­mi fejlődés elemzésére és egyetemes érvényű törvény­­szerűségeinek figyelembevé­telére épülő, a minden sab­lontól, minden megmereve­dett dogmától idegen marxis­ta—leninista elmélet szünte­lenül gazdagodik a szocia­lista államok forradalmi gyakorlatával, a világ k­om­munista, munkás- és nemze­ti felszabadító mozgalmának sokrétű tapasztalataival. A burzsoá ideológusoknak és mind jobboldali, mind „bal­oldali” revizionista cinkosai­nak azok a kísérletei, hogy letérítsék a helyes útról a szocializmus és a kommu­nizmus építőit, s provokatív koholmányokból, demagógiá­ból és hamisításokból köd­függönyt vonjanak útjukba, méltó ellenállásra találnak a kommunisták részéről. A kommunista- és munkáspár­tok hűsége a marxizmus— leninizmushoz — további győzelmeink biztos záloga. Európa, Közel-Kelet, Délkelet-Ázsia Napjainkban továbbra is heves harcok színhelye Dél­kelet-Ázsia, ahol Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei a szocialista országoknak és az egész világ haladó erőinek támogatásával fegyverrel a kezükben védik szabadságu­kat és függetlenségüket az imperialistáktól és bérence­iktől. A felszabadító harc világfrontjának része a Közel-Kelet, ahol az impe­rializmus az izraeli agres­­­szorokat felhasználva sze­retne véget vetni az arab államok függetlenségének és visszafordítani azoknak az arab államoknak a társa­dalmi fejlődését, amelyek a haladás útját választották, szeretné visszavetni őket a függőség, a nemzetközi tőke és bérencei által kizsákmá­nyolt országok helyzetébe. Mind nagyobb méreteket ölt az igazi függetlenségért és társadalmi fejlődésért ví­vott harc Latin-Amerika országaiban. Magukban az imperializmus fellegvárai­ban , az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Olaszországban, Japánban és más kapitalista országokban fokozódnak a páratlan len­dületű osztályösszecsapások. Ezeknek az országoknak a munkásosztálya mind hatá­rozottabban követeli jogait és védi érdekeit. A két ellentétes rendszer aktív harcának és együtt­működésének színtere nap­jainkban az európai konti­nens. A szocialista országok valamennyi európai nép bé­kéje és biztonsága megszi­lárdításának aktív hívei és arra törekszenek, hogy a gyakorlatban érvényesülje­nek a kontinens különböző társadalmi rendszerű államai békés egymás mellett élésé­nek elvei. Ez a politika — közös véleményünk szerint — megfelel a szocializmusért és a demokráciáért küzdő forradalmi erők érdekeinek, valamennyi nép érdekeinek. Hoang van Hoan elvtárs felszólalása A Vietnami Dolgozók Pártja küldöttségének veze­tője, Hoang van Hoan elöl­járóban utalt arra, hogy mi­lyen megtiszteltetés, hogy a Vietnami Dolgozók Pártja KB nevében részt vehetnek a kongresszuson és átadhat­ják harci szolidaritásukat az MSZMP tagságának, a ma­gyar munkásosztálynak, a magyar népnek, és kifejezte azt a reményét, hogy a kongresszus a forradalmi hagyományokkal rendelkező népet további sikerekhez se­gíti. Hoang van Hoan ezután így folytatta: Vietnami földön az ame­rikai imperialisták napja­inkban is folytatják, fokoz­zák a háborút és ez év ele­jén kiterjesztették egész In­­dokínára. Dél-Vietnamban továbbra is ragaszkodnak lakásaikhoz, a rothadt Thieu —Ky—Khiem-klikkhez, hogy meghosszabbítsák a hábo­rút, a katonai megszállást, hosszú időre megosszák or­szágunkat. Bár az amerikai imperialisták kénytelenek voltak bejelenteni Észak-Vi­­etnam bombázásának befe­jezését, a valóságban több helyen tovább folytatják a bombázásokat. Még jobban kiélezte a helyzetet, hogy november 21-én több légi­kötelékkel olyan sűrűn la­kott területeket bombáztak, mint Haiphong, Quang Ninh, Ha Tay, Hoa Binh, Ha Tinh, sőt még Hanoi környékét is. Az amerikai imperialis­ták bombatámadása meg­mutatja az imperializmus agresszív arculatát, kifejezi annak az ötpontos, úgyne­vezett békekezdeményezés­nek a demagóg voltát, ame­lyet Nixon nem egészen két hónapja hozott nyilvános­ságra. Bombázásukkal nem­csak a vietnami népet tá­madták, hanem az amerikai nép érdekeit is, s szembe­szegültek a világ népeinek békevágyával is. A vietnami nép hosszas és nehéz háborút folytatott és folytat az agresszió ellen. Már nagyon vágyunk arra, hogy békében építhessük or­szágunkat. De a békének együtt kell járnia az igazi függetlenséggel, szabadság­gal. Amíg az amerikai im­perialisták nem hagynak fel a Vietnam elleni agresszió­val, addig a vietnami nép — Ho Si Minh elnök végren­deletét követve — a test­véri laoszi és kambodzsai néppel szoros szolidaritásban folytatja az USA elleni hon­védő harcot a végső győze­lemig. Hoang van Hoan ezután a Vietnami Dolgozók Pártja és a vietnami nép nevében őszinte köszönetet mondott a testvérpártok értékes tá­mogatásáért és segítségéért. Hangsúlyozta: Vietnam és Magyarország harci barátsá­ga és testvéri együttműkö­dése szüntelenül erősödik és fejlődik. A kongresszus nyo­mán ez a harci barátság és testvéri együttműködés még tovább fog fejlődni és erő­södni. Hoang van Hoan végül felolvasta a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bi­zottságának az MSZMP X. kongresszusához intézett üd­vözlő levelét, amely kieme­li, hogy a Vietnami Dolgo­zók Pártja, a vietnami nép nagy örömmel látja a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt, a magyar nép óriási eredményeit. A Vietnami Dolgozók Pártja, a vietna­mi nép úgy tekinti ezeket az eredményeket, mint értékes hozzájárulást a szocialista tábor erejének szilárdításá­hoz, a világ munkásosztá­lyának és népeinek a bé­kéért, a nemzeti független­ségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott kö­zös harcához. KONGRESSZUSI TAPSOK (Telefonjelentés­) A rádió és a tévé frissen a világ tudomására hozta az MSZMP X. kongresszusa első napjá­nak eseményeit. Az egész magyar va­lóságot hűen tükröző, a szocialista építés további útját-módját felvázoló beszámoló hétfőn délután a családok százezreivel ismertette meg a kom­munista pártunk töretlen politikáját, s ezzel együtt jó adag optimizmust is eljuttatott hozzájuk. Mert ahol a párt ilyen kendőzetlenül, ennyire tisztessé­gesen beszél valamennyi elevenbe vá­gó kérdésről, ott a lakosság bizako­dással nézhet a holnapba. De álljunk meg! Nem kommentárt akarok írni, hanem személyes élmé­nyeket közölni. Olyasmiket, amiről a kamera talán kevesebbet tud, mert nem „látott” el mindenhová, vagy esetleg, amit a mikrofon se hallha­tott meg ezen a kétségkívül legma­gasabb rangú országos tanácskozáson. Hazánk 19 megyéjének küldöttségeit szállító buszkaraván hétfőn nem sok­kal 13 óra után stoppolt az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának Gorkij fasori bejáratánál. A környé­ken főként csak a testvérpártok de­legátusaival érkező fekete autók par­kíroztak, a fellobogózott épület kör­nyéke egyébként csendes volt. A nyüzsgésnek, szaladozásnak semmi nyoma. A kongresszusi küldöttek ün­­neplésen öltözve csendes-fegyelme­zetten sorjáztak be a kapun, hogy idejében elfoglalhassák helyüket a tanácsteremben. A Csongrád megyei­ek, Győri Imre elvtárssal az élen, a földszint jobb oldali szektorában he­lyezkedtek el. Közülük néhányan ar­ról beszélgettek, hogy ekkora tömeg beáramlása után hamarosan fülledt meleg gyülemlik össze odabent, s ez zavarhatja az érdeklődést és a fi­gyelmet. Fölöslegesnek bizonyult az aggodalom: a nemrégen renovált te­rem kellemes hőmérséklettel lepte me­g az érkezőket, s szemlátomást élesztette a kedvet, fokozta a várako­zás izgalmát. A dekoráció egyszerű­ségében is hangsúlyozta a lényeget, fő jelszavát az emelvény fölött ol­vashattuk: „Tovább a lenini úton”, öt perccel a kezdés előtt már va­lamennyi küldöttség és meghívott vendég elfoglalta a számára kijelölt szektort és csendesülten várt a nyi­tás pillanatára. A gongütés után Fock Jenő elvtárs állt a mikrofonhoz, hogy mint a pártkongresszus első napi el­nöke, javaslatot tegyen az elnökség tagjaira. Egyszerre lendültek magas­ba a fehér színű meghívók. Ellen­­vélemény? Nincs. S ebben a várako­zástól feszült légkörben elgondoltam: hogyan is lett volna! Mindenki — azt hiszem, kivétel nélkül, minden egyes jelenlevő — tökéletesen meg volt győződve arról, hogy az elnökségbe javasolt elvtársak kivétel nélkül méltók a megtiszteltetésre. Először Kádár János elvtárs lépett be Leonyid Brezsnyev elvtárssal együtt. Felcsattant a taps, amely im­pozánsan hosszú volt, alig akart el­csitulni. Több mint ezer nő és férfi fejezte ki ezzel a spontán tapssal bizalmát és szimpátiáját. Azután jött Gomulka, Husák, Zsivkov és a többi, jól ismert kommunista vezető. Taps. Az érkezők között lépkedett Apró An­tal elvtárs, a Csongrád megyei kom­munisták küldötte, mögötte pedig dr. Márta Ferenc elvtárs, akadémikus, a József Attila Tudományegyetem rek­tora, aki a szegedi párttagságot kép­viselte az elnökség soraiban. Az újabb kitörő taps a dolgozó magyar népnek szólt: Fock elvtárs

Next