Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-22 / 18. szám

2 Az egyiptomi rendezési tervezet bátorítólag hatott az ENSZ-ben Folytat/a munkáját a kairói négyes csúcsértekezlet ENSZ-körökre hatott­. Az idézett diplomaták azt tartják jelentősnek, hogy Egyiptom a Biztonsági Ta­nácsnak mintegy „felhatal­mazást” adott a szükséges intézkedések megtételére, s így közvetve a tűzszünet meghosszabbítására is. Ugyanakkor azt is megjegy­zik, hogy Izrael elutasít min­den „külső beavatkozást", s azt óhajtja, hogy a Bizton­sági Tanács se „zavarja" a Jarring vezette tárgyaláso­kat. „bátorítólag # New York (Reuter, UPI) Gunnar Jarring, az ENSZ- főtitkár közel-keleti külön­­megbízottja csütörtökön New Yorkban Tekoah izraeli nagykövettel folytatott meg­beszélést. ENSZ-körökben úgy vélik, hogy Tekoah eset­leg már tájékoztathatta Jar­­ringot Egyiptom szerdán elő­terjesztett — lapunkban is közölt — rendezési tervezeté­nek izraeli fogadtatásáról. Jeruzsálemi értesülések sze­rint ez a fogadtatás megle­hetősen hűvös volt, New Yorkban viszont az a véle­mény alakult ki, hogy az egyiptomi emlékirat önma­gában is biztosítékot jelent arra, hogy az EAK tovább­ra is együtt akar működni Jarringgal. Nyugati hírügynökségek Jeruzsálemből keltezett je­lentései szerint Izrael a New York-i tárgyalások „titkos­ságának” megsértését látja abban, hogy Egyiptom nyil­vánosságra hozta elképzelé­seit. Ezzel szemben a Reuter hírügynökség a közel-keleti béketárgyalásokhoz közel ál­ló „nyugati és el nem köte­lezett" diplomatákat idézve azt jelenti New Yorkból, hogy az egyiptomi tervezet • Kairó (MENA, Reuter) Csütörtökön folytatta mun­káját a kairói négyes csúcs­­értekezlet. Szadat, Nimeri, Kadhafi és Asszad a Kabbeh-palotá­­ban ült ismét tárgyalóasz­talhoz, hogy a szerdán es­te megkezdett eszmecserét felújítsa. Csütörtökön reggel Kairó­ba érkezett Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke. Megérke­zésekor sem egyiptomi láto­gatásának céljáról, sem a jordániai állapotokról nem volt hajlandó nyilatkozni. A Reuter-iroda értesülése szerint Jasszer Arafat talál­kozik a csúcskonferencián részt vevő államfőkkel. Kü­lönösen érdekes ez a lehe­tőség a jelenlegi helyzetben, amikor az Al Ahram szer­dai ammani jelentése és az azt követő Palesztinai cáfo­latok után nincsenek biztos támpontok arra vonatkozó­lag, vajon történt-e válto­zás az ellenállási mozgalom álláspontjában. Bonni előszó Brandt beszéde előtt • Bonn (MTI) Brandt kancellár január 28-án mondja el a Bundes­­tagbar­ a „nemzet helyzeté­ről" szóló évi beszámolóját. A bonni kormány most ter­jedelmi­ dokumentációt adott ki e beszéd hátterének megvilágítására. Az előszóban a bonni kor­mány hangoztatja: az NSZK kész az NDK-val kötendő szerződés alapján intézke­déseket tenni, hogy a két állam tagja lehessen a nem­zetközi szervezeteknek. Ezt Bonn egy általános megol­dástól kívánja függővé ten­ni, amelynek három köte­lezettséget kellene tartal­maznia: 1. Lemondást az erőszak alkalmazásáról, vagy az erő­szakkal való fenyegetőzés­­­rő­l. 2. Minden olyan akció ki­küszöbölését, amely zavar­hatná a népeik békés együtt­élését. 3. A leszerelési és fegy­verzetellenőrzési fáradozások támogatását. Franke miniszter ezenkí­vül egy sor kérdést jelölt meg, amelyek — szerinte — — alkalmasak a két német állam viszonyának rendezé­sére. Ezek között olyan régóta ismert bonni elgon­dolások szerepelnek, mint az „utazási szabadság" biz­tosítása, a családegyesítés problémája, a határmenti forgalom ügyének megoldá­sa, stb. A bonni miniszter han­goztatja, hogy az NDK-val folytatandó tárgyalásokat Bonn minden diszkriminá­ció nélkül akarja lebonyolí­tani. A dokumentáció szépen hangzó elveket tartalmaz, de nyitva hagyja azt a kér­dést, milyen alapon kívánja Bonn a „szerződéses vi­szonyt" kialakítani az NDK- val. Világos, hogy a részlet­­kérdéseket, amilyeneket Franke miniszter felsorol, csak olyan szerződés érvény­­­be lépése után lehet meg­vitatni, amely szabálytó ál­lamközi megállapodás. Brandt január 28-i beszéde is elsősorban abból a szem­pontból tarthat számot ér­deklődésre, hogy végre haj­landó lesz-e tiszta vizet ön­teni a pohárba az alapvető kérdés — az NDK és az NSZK államközi viszonyá­nak rendezése — megoldásá­val kapcsolat­ban. . Varsó Rainer Barzel, a CDU­­CSU parlamenti frakciójá­nak varsói látogatáson tar­tózkodó elnöke csütörtökön a Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnökkel folytatott tanácskozást őszinte és hasz­nos eszmecserének nevezte. A nyugatnémet politikus lengyel újságíróknak a ta­lálkozást követően kijelen­tette: „Nézeteink nem min­den kérdésben egyeznek, de megkíséreltünk egybeeső pontokat találni". New York Ivtax Jakobson finn nagy­követ, az ENSZ-főtitkári tisztség első hivatalos jelölt­je, miután U Thant bejelen­tette, hogy második ötéves periódusának lejárta után, azaz jövőre nem fogadja el még egyszer a megbízást. A 47 éves diplomata jelölését támogatja kormánya és az északi országok csoportja. London Csütörtökön folytatódott a brit postás szakszervezet 230 000­­ tagjának sztrájkja, anélkül, hogy közelebb ke­rült volna bármiféle megál­lapodás lehetősége. Mind a postások és a postaigazgató­ság képviselői mereven ra­gaszkodnak korábbi feltéte­leikhez, és így a munkálta­tók továbbra is elzárkóznak a 15 százalékos bérkövetelés teljesítése elől. Washington Edward Kennedy szenátor csütörtökön vereséget szen­vedett a nyugat-virginiai Robert Byrd szenátorral szemben a szenátus demok­­rata párti csoportja helyettes vezetői tisztségéért folyta­tott küzdelemben. >»""OttMfSjr&is az Esők­ben Újabb szputnyikok * • Moszkva (TASZSZ) A Lunohod—1 szovjet automata holdjármű — mint lapunk tegnapi számában közöltük — befejezte a har­madik holdnappalra elő­irányzott programját. Ebben a szakaszban az egyik leg­fontosabb feladat az volt, hogy a Lunohod­ot a Luna– 17 automata űrállomás le­szállóhelyére vezérelték. A harmadik holdnappal folyamán az önjáró beren­dezés 1930 métert tett meg. Ezzel az Esők tengerében általa bejárt teljes szakasz hossza 3855 méterre nőtt. A Lunohod­­—1 útvonalán behatolásmérő segítségével megvizsgálták a holdtalaj fizikai, mechanikai, tulaj­donságait röntgen-színkép­­mérővel pedig meghatároz­ták vegyi összetételét. A Lunohod, röntgentelesz­kópja segítségével az ég­bolt harminc körzetének kozmikus röntgensugárzását vizsgálta meg. Háromban közülük a vizsgálat idején a sugárzás többszörösére nőtt. A január 20-i rádiókap­­csolat során a holdautót fel­készítették a holdé­jszakára: a fedélzeti berendezések normálisan működnek, a műszerkamrában a hőmér­séklet 1H Celsius fok, a lég­nyomás 753 higanymillimé­ter. Szerdán a Szovjetunióban újabb Meteor típusú időjá­rás­jelző mesterséges holdat juttattak földkörüli pályára. A szputnyik fő feladata, hogy meteorológiai adatokat továbbítson a földi időjá­­rásjelző szolgálat számára. A szputnyik berendezései kifogástalanul működnek. A meteorológiai­­ adatok a Szovjetunió hidrometeoroló­­giai központjába érkeznek. A Szovjetunióban csü­törtökön Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz–392 mesterséges holdat. A szputnyik fedélzetén elhe­lyezett tudományos beren­dezés segítségével a régeb­ben meghirdetett program­nak megfelelően folytatják a világűr kutatását i PÉNTEK, 1071. JANUÁR 22. A 100. párizsi értekezlet Vietnamról • Párizs (VNA, DP A, AFP) Párizsban csütörtökön megtartotta 100. ülését a Vietnamról tárgyaló négyes értekezlet. A tanácskozáson mind a négy partnert a küldöttség­vezető képviselte. Nguyen Thi Binh asszony a DIFK külügyminisztere áttekintést adott az értekezlet eddigi két évéről. Rámutatott, hogy a Nixon-kormány nem a békés megoldásra, hanem a katonai győzelemre törek­szik. Xuan Thuy, a VDK állam­­minisztere megállapította, hogy a konferencia azért nem jut ki a zsákutcából, mert a Nixon-kormányzat nem akar a vietnami nép nemzeti jogainak tisztelet­ben tartásán alapuló tárgya­lásokat folytatni. A párizsi értekezlet két évének gya­korlati tapasztalatai azt mutatják — hangsúlyozta, — itt az ideje, hogy a Nixon-kormányzat felismer­je; a vietnami és az ameri­kai nép érdekeit össze­egyeztető, az Egyesült Ál­lamok számára tisztes kive­zető utat biztosító egyetlen helyes és ésszerű út az, hogy az Egyesült Államok feladja a háború és az agresszió, a dél-vietnami neokolonializ­­mus politikáját. David Bruce amerikai nagykövet azt állította, hogy a párizsi értekezlet „tárgya­lási paródiává” lett és ezért a VDK-ra és a dél-vietnami szabadságharcosokra hárítot­ta a felelősséget. Az ameri­kai küldöttségvezető ismét előhozakodott a fogoly­kér­déssel és információkat kö­vetelt a délen, illetve észa­kon fogvatartott amerikai­akról. Pham Dang Lam saigoni nagykövet az amerikai ál­láspont mellett érvelve, el­fogadhatatlannak nevezte a DIFK által előterjesztett in­dítványokat. Ceyloni java­slat az Indiai-óceán semlegesítésére • Singapore (MTI) A brit nemzetközösség sin­­gapore-i értekezletén csü­törtökön délben plenáris ülésre gyűltek össze a kül­döttségek és abban az igye­kezetben, hogy a pénteken befejeződő tanácskozásokon még minden napirendi pon­tot megvitathassanak, meg­gyorsították a vita ütemét Egy óra alatt nyolc felszó­laló foglalkozott azzal a ceyloni javaslattal, hogy az Indiai-óceán térségét tegyék a nagyhatalmak által szava­tolt atomfegyvermentes öve­zetté. A javaslatot előterjesztő Bandaranaike asszony cey­loni miniszterelnök hang­súlyozta, az Indiai-óceán semlegesítésének célja an­nak megakadályozása, hogy a hidegháború erre a tér­ségre is átterjedjen. A dél-afrikai fegyverszál­lítások ügyében szerdán lét­rejött halasztó jellegű meg­állapodás természetéről nyi­latkozva csütörtökön Nye­rere tanzániai elnök és Szvaran Szingh külügymi­niszter, az indiai küldöttség vezetője arra célzott, hogy a nyolchatalmi „tanulmányi csoport” felállítása lényegé­ben fél évvel elhalasztja az angol fegyvereladási döntést. A singapore-i értekezlet várhatóan ma, pénteken véget ér. HUROKBA KERÜLT A ZSOLDOSVEZÉR. Az Al Anvar című beiruti lap közölte ezt a képet, amely a hírhedt zsoldosvezért, a Biafrában is leszerepelt Rolf Steinert áb­rázolja őrzőivel Steinert ugyanis Dél-Szudánban — ahol szintén felkelést szervezett — a központi kormány csapatai elfogták Ely. Huszonkét éves, Magdeburgi származá­sú, apja mérnökkari tiszt volt Hitler hadsere­gében, anyja tanár egy középiskolában. Az Új­világban mindketten kitűnően boldogultak, lá­nyukat kiskora óta „izzó hazaszeretetre” igye­keztek nevelni, elkényeztették, jókora „nemzeti felsőbbséget" próbáltak beleoltani. Tizenöt éves korában teherbe esett egy tánczenekari dobos­tól, a sikeres műtét után elhagyta a fiú, szü­lei egy előkelő intézetben helyezték el, ott fe­jezte be tanulmányait. Egyetemre nem kívánt menni, a viselkedésében egyre több zavaros je­let figyeltek meg a szülei, belesodródott egy messiásváró felekezetbe, különc módjára öltöz­ködött, tizennyolc éves korában szakított a szü­leivel, a felekezettel, hazulról havi nyolcszáz dolláros „tartásdíjat" kapott, megpróbálkozott vallásos beütésű dalok szerzésével, szerepelt is ilyenekkel néhány utcai hangversenyen. Tizen­kilenc éves korában megint teherbe esett, ez­úttal egy idősebb újságírótól, a terhességet ez­úttal is megszakította és körülbelül ebben az időben ismerkedett meg Tommal, aki harmad­éves hallgató volt egy jelentéktelen városi egyetem filozófiai karán. Az emberek boldogu­lásul­­, boldogságuk érdekében mindig teremtet­tek valamiféle istent maguknak — vallotta,­ az eddig­ ismert istenek azonban semmire se men­tek a boldogtalan emberiséggel. El kell tehát vetni valamennyit és újat találni a zűrzavar­ban — ezt a vértet vette magára, s ebben csat­lakozott a paradicsomi vállalkozáshoz. Tat: Huszonnégy éves, Berkeley-i születésű, apja kereskedő a textil szakmában, anyja a kö­zös boltban dolgozik. Tat középiskolát végzett, ,a könnyűzenei pályára készült, már diákkorá­ban tagja volt egy kis helyeken szereplő együt­tesnek, amely a Beatlesek modorát majmolta. Csak ennek van értelme — vallotta. Egy ideig arra is gyanakodott, hogy jó énekhangja van, de ebből rövid idő alatt kiábrándították. Tizen­hét éves kora óta lázadó, meg nem értett te­hetségnek tartja magát. Társadalom, isten, csa­lád — minden hiábavaló őrültség a szemléleté­ben, az egyén sem az, aminek az idősebbek hirdetik, vak véletlen, hogy például ő megszü­letett, tehát mindent a vak véletlenre kell bíz­ni. Embert szülni körülbelül akkora bűn, mint embert ölni. Minden mindegy, ahogy esik, ugyanúgy puffan, hülyeség az egész, talán csak az lenne érdekes, ha egészen elölről lehetne kezdeni mindent, mondjuk egészen új emberi­séget hozni létre, amelyben a tehetségek érvé­nyesülhetnek. Maud: Harminchat éves, Párizsban született. Apja fiatalon vándorolt ki Kanadába, dokk­munkás volt. Maud alig ismerte, harminchárom éves korában pusztult el tüdővészben. Anyja nevelte. És az utca. De becsületes ember ma­radt. Becsületes és töprengő, alig hagyta el hu­szadik évét, máris meghasonlott önmagával, a társadalommal szemben. Mindig szerencsétlen embernek érezte magát. Nagy erőfeszítésekkel tanult, sokáig egy divatszalonban dolgozott, on­nan egy forgalmas könyvkereskedésbe került, sokat, de szertelenül olvasott, eszményi szerel­met képzett el az életében, de csak silány em­berekkel találkozott. Tommal a könyvesboltban ismerkedett meg. Belehabarodott az eszméibe, a társadalommal való teljes szakítás gondolatába. Tom: Huszonhat éves. Filozófus. Szülei mind­ketten egy közlekedési vállalatnál dolgoznak. Kora fiatalsága óta lázadó egyéniség. A való­ságot, mindig gondosan, kritikusan vetette ös­­­sze­­ az elméletekkel, a különböző­ történeti ko­rok filozófusainak tevékenységét alaposan meg­ismerte, de nem fogadta el. Az emberiség sem­mivel se jutott előbbre — vallotta. Pedig a fi­lozófusoknak az lett volna a hivatása, hogy egyenesbe állítsák az utakat. Jelenleg is teljes a zűrzavar, a földgolyó felén a tőke uralkodik, sokkal több az elégedetlen, mint az elégedett ember, s ez szenvedést okoz az emberiségnek. Mást kell kezdeni, új társadalmat, új filozó­fiát alkotni f— legalább szűk körben. Szemlélete később — a megoldások keresése közben — teljesen eltorzult. Huszonnégy éves korában belátta, hogy torony­magas korlátok­ba ütköznek elképzelései, s megállapította ma­gában, hogy semminek semmi értelme, az em­beriség több fegyvert gyárt, mint evőeszközt, nem érdemes ebbe a sorba beleilleszkedni. Csak az egyén! Magamnak teremtsek valami­féle boldogulást — ez a lényeg. A zavar egyre kuszáltabbé kavarodott benne — társakat ke­resett és nagyrészt ő szervezte a paradicsomi szakítást. Zso. Huszonkét éves. Nagyon gazdag szülők gyermeke. Alacsony, egy kicsit kövérkés, szép­arcú, a haját rendszeresen rövidre vágatja. Tizenhárom éves korában esett át a tűzke­resztségen. A világon semmi sem érdekli. Már a szerelem sem. Belecsömörlött. Hat fiú, nyolc fiú, tíz fiú, ki kívánhat többet. Hülyeség az egész. Azt mondta egyszer egy újságírónak: Bennem annyira nincs semmi, hogy semmit se lehet írni rólam. Esetleg azt, hogy gyűlölöm az apámat, mert megint szerzett pár köteg rész­vényt a hadiiparból és Gábrielt, akit nagyon bírtam, gerincen lőtték­ Vietnamban. Szóval trá­gya az egész, hogy­­ finoman fejezzem ki maga­mat, trágya az ember teste, a lelke, miattam most már megeheti magát az egész emberiség. Cain: Tizenkilenc éves. Ugyancsak gazdag szülők gyermeke. Az apja ügyvéd, az anyja szerető. Egészen fiatal fiúk és idős emberek szeretője. Felváltva, egyszerre, ahogy jön. Cain határozott, kemény, a saját érdekében minden kegyetlenségre képes lázadó. Keveset beszél, de mindig cselekvésre készül magában. Egyszer, egy tüntetésen ártatlanul elfogták, nyolc napig ott tartották. Ezt sohase felejti. Átok a társa­dalom — vallja. (Folytatjuk^

Next