Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
Diákszociális alapot létesített a szegedi tanács Egy korábbi tanácsi végrehajtó bizottsági határozat alapján az 1971. évi költségvetésben 150 ezer forintot biztosított a tanács vb művelődésügyi osztálya diákszociális alap létrehozására Szegeden. A diákszociális alap célja, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei számára — összhangban pártunk X. kongresszusának határozatával — jobb tanulási feltételeket biztosítson, anyagi támogatást is adjon tehetségük kibontakoztatásához, s lehetőséget adjon továbbtanulásukhoz A városi tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén szabályzatba foglalta a diákszociális alap felhasználását Eszerint az alapból támogatásban részesíthető bármely Szegeden lakó munkásszülő gyermeke, aki valamelyik szegedi általános iskola VII—VIII., vagy középiskola I—IV. osztályának (a nem tanácsi fennhatóságú iskolákban is) tanulója; példás magatartással és szorgalmas tanulással az előző fél évben legalább 4,5-ös tanulmányi eredményt ért el, vagy valamelyik tantárgyból kiemelkedő képességről tett bizonyságot és tanulmányi átlaga 4,0-nél nem rosszabb, a diák családjában a havi jövedelem egy főre jutó része nem haladja meg az ezer forintot, és legalább az egyik szülő jelenleg is fizikai dolgozó. Ha az elmondott feltételek megvannak, és a szülő is egyetért azal, hogy gyermeke az alapból részesüljön, az iskola igazgatója évenként kétszer terjesztheti elő személyi javaslatát a városi tanács művelődésügyi osztályához. Az első félévre szóló javaslatokat mindig augusztus 15-ig, a második félévre szólót január 15-ig kell előterjeszteni. A javaslatokat az iskolai pártszervezettel egyetértésben a KISZ, illetve az úttörőszervezet és a szülői munkaközösség véleményének meghallgatásával készítik elő, s az esetleges véleményeltérést is feltüntetik a javaslatban. Ugyanaz a tanuló egymás után többször is javasolható tanulmányi segélyezésre, ha a feltételeknek folyamatosan megfelel. A beérkezett javaslatokat a művelődésügyi osztály a KISZ városi bizottsága és a városi nőbizottság bevonásával bírálja el. A döntést szeptember 1-ig, illetve február 1-ig hozza meg. A tanulmányi segély összege az általános iskolában félévenként 500, a középiskolákban félévenként 1000 forint. A diákszociális alap terhére egyidejűleg körülbelül 50 általános iskolás és ugyanennyi középiskolás tanuló részesíthető segélyben. Az egyes iskolák között előzetes keretszámok megállapítása nem indokolt, de tíznél több javaslatot egy iskola sem terjeszthet elő. A tanulóknak megállapított segélyöszegből — a tanuló vagy a szülő által bejelentett igények alapján, az osztályfőnök véleményét is meghallgatva — többféle kiadás fedezhető: a napközi, a menza étkeztetési díja; tankönyvek, tanszerek, esetleg szépirodalmi, ismeretterjesztő könyvek vásárlása, táborozás, tanulmányi kirándulás, országjárás költségei; olyan iskolán kívüli kulturális igények, mint például mozi, színház, hangverseny; felsőfokú intézmény felvételi vizsgáján való részvétel (Utazás) költségei; a tanuló személyes használatát szolgáló cikkek, például ruházat vásárlása. Mindenképpen biztosítani kell, hogy a segélyösszegek teljes egészében a kedvezményezett tanulók érdekeit szolgálják. A diákszociális alap szabályzata visszamenőleg, 1971. január 1-ével lépett hatályba. Kincs fennakadás a közlekedésben Nem jósolni jöttek a csonttollú madarak Kedden megnyugtató helyzetképet adtak a MÁV, a KPM, a Volán és a légi forgalom ügyeletesei. A tájékoztatás szerint az elmúlt napokhoz viszonyítva tovább javultak a közlekedési viszonyok. A vasúti forgalmat keddre virradóra csupán a helyenként fellépő köd zavarta, azonban ez sem volt országos jellegű. Látási nehézségek miatt kissé lelassult a személyszállító vonatok sebessége, de nagyobb késés ennek ellenére sem fordult elő a vonalakon. A nemzetközi vonatok egész minimális késéssel érkeztek, illetve indultak. A főútvonalak — amelyeket a hajnali órákban felszórtak — országszerte járhatók, s ugyanez vonatkozik az alsóbbrendű utakra is. A járművek vezetőit viszont még mindig óvatosságra inúik a síkosság miatt. Kedvező választ adtak a Volánnál is: a távolsági autóbuszjáratok mindenfelé pontosan indultak és a legtöbb helyről ugyanígy, vagy legfeljebb minimális késéssel érkeztek. • Ismert tény, hogy nyáron hazánkban tartózkodó madarak egy része télre melegebb vidékre költözik. Ugyanakkor vannak olyan madarak is, amelyek tőlünk északra fekvő tájakon költenek, de a téli hónapokban rövidebb, hosszabb időt gyakran nálunk töltenek. Az ide érkező téli „vándoroknak" egyik jellegzetes képviselője a csonttollú madár. Érkezésükről a közhiedelem azt vallja, hogy a madarak erős hideget jósolnak, hosszú, kemény tél várható. A tudományos szemlélet nem osztja ezt a véleményt, a szakemberek véleménye szerint ténylegesen arról van szó, hogy a madarak is érzékenyek az időjárásra. A zord hideg beálltával az északi tájakról melegebb éghajlat után kutatva jutnak el hozzánk és egy ideig tanyát vernek. Különösen kedvenc helyük a Mátra és a Bükk között elhúzódó védettebb völgyvonulat, valamint Szeged-Fehértó. Érkezésüket természetesen gyakran követi északi irányból hideg áramlat. Erről azonban a madarak „nem tehetnek” semmit, egyszerűen csak észlelik a hidegebb északi időjárást,de „nem tudnak jósolni”. II. évfolyam. 18. Rém 1971. JANUÁR IS, SZERDA Megjelenik hétfő kivételével mindennap, hétköznap 8, vasárnap 13 oldalon. ARA: 80 FILLER Téeszek a homokon Új tervek a járás homokterületeinek hasznosítására A szegedi járásban 45 termelőszövetkezet mintegy 153 ezer holdon gazdálkodik. Nagy részük — pontosan 31 — olyan kedvezőtlen adottságú területen, amelynek gazdaságos kihasználására szinte külön tervet kell kidolgozni. A kétségtelen fejlődés ellenére is alatta marad ezen a vidéken a közös és az egyéni jövedelem a megyei átlagnak: a különbség munkanaponként az egyéni jövedelemben 22 forint. Nem csoda hát, annak ellenére, hogy a megyei és járási tanács már tíz év óta jelentős erőfeszítéseket tesz a homokon gazdálkodó szövetkezetek fejlesztésére, egyre fogy a munkaerő, a szegedi ipar elcsábítja ebből a körzetből a fiatalokat, s az idősebb munkaerőt is. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben 9700, a szakszövetkezetekben pedig mintegy 7000 család 21 ezer tagját foglalkoztatják állandóan és háromezret időszakosan a mezőgazdaságban. De a tagoknak mindössze 23 százaléka a 40 év alatti, 42 százalékuk pedig már betöltötte 60. életévét is. A körülmények javításával 1963-ban tervtanulmány foglalkozott. 1964-ben a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tárgyalta a Csongrád megyei homokterületek hasznosítására tett javaslatot, s 1968-tól megkülönböztetett állami támogatást kapnak a szövetkezetek. Az elmúlt évben a Csongrád megyei tanács vb előterjesztést készített az átlagosnál gyengébb termőképességű területeken elhelyezkedő mezőgazdasági nagyüzemek helyzetéről és további fejlődéséről, majd ennek alapján a múlt év decemberében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Szegeden megvitatta saját főosztályának, illetve a Csongrád megyei tanács illetékes osztályának közös előterjesztését. A Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén megtárgyalta a miniszteri értekezlet határozatai következtében kialakult helyzetet. Azt, hogy milyen lépések szükségesek az új koncepció realizálásához. Az új elképzelésekben szerepel ugyanis többek között olyan bázisgazdaságok létrehozása, amelyek néhány év múlva modellül szolgálhatnak a többi termelőszövetkezet gazdálkodásához, a nyárfa- és egyéb hasznos erdőtelepítés szorgalmazása, a gyeptelepítés, a legelőgazdálkodás, a szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztése stb. tekintetében. A rendkívül sokféle-fajta tervezett tevékenység összehangolására, a főbb koncepciók kijelölésére az illetékes minisztérium, a tanácsi, és a pártszervek szakembereiből koordinációs bizottság alakult Ahogy a vb-ülésen elhangzott, a közös tervek nem évekre, hanem egy évtizedre szólnak. Az erdősítés, az ésszerű növénytelepítések akkorra hozzák meg azt a hasznot, amit várnak tőlük. De biztosan többet is: új, másabb életet a homokon. A szegedi olajmezőn Minden mező alszik télen, csak az olajmező él tovább. Gépek dübörögnek éjjel-nappal, höben-fagyban, de emberek éltetik ezt a mezőt. „Műhelyüket” a szabad ég takarja, vagy a vastag hó. Ha esik, áznak, ha fagy, fáznak is az olajbányászok. A tornyok alját, ahol szakadatlanul dolgoznak, nem lehet fűteni, „lélekmelegítő” laposüveget se hordhatnak zsebükben, legföljebb a melegedőbódéba húzódhatnak be néhány perces toporgásra, ha a munka engedi. Ha a gép fázik, néhány szavas kikapcsolódás után hamar fölmondja a szolgálatot. Frissítőként meleg vízzel öntik nyakon a szelepeket, mert a hosszabb alvás után még nehezebb az ébredés. Legkényesebb maga az olaj, de a szabályozó műszerek is rosszul számolnának, ha fáznának. Gőzzel fűtik tehát a hatalmas tartályokat, így melegítik az apróbb-nagyobb szerkezeteket is. A helytállás aranyszabálya itt kint, az olaj termőföldjén: jöhet a hó, jöhet a fagy, de az olajnak mennie kell. I Somogyi Károlyné felvétel« i