Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
A szovjet kormány nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) borodást keltő agresszió egy-egy láncszeme. Az Egyesült Államok a cinikus vietnamizálási politikát követve, laoszi terveinek közvetlen végrehajtására a dróton rángatott saigoni bábrendszer csapatait állította be, annak a számításnak alapján, hogy „ázsiaiak kezével harcol az ázsiaiak ellen”. Washingtonban azt állítják, hogy az amerikai fegyveres erők „korlátozottan vesznek részt a behatolásban", csupán a dél-vietnami csapatok tüzérségi támogatását és utánpótlását biztosítják. Az efféle állítások arra valók, hogy megtévesszék a világ közvéleményét, ámde senkit sem vezetnek félre. Az amerikai légihaderő és tüzérség napról napra és óráról órára tömeges támadásokat hajt végre Laosz területe ellen, bombák és lövedékek ezreit zúdítja az ország békés lakosaira, halált és pusztulást okozva. Mint Washingtonban hivatalosan kijelentették, az amerikai légihaderő laoszi felhasználására vonatkozólag nem szabnak semmiféle korlátozást. A légi haderő és tüzérség felhasználásával történő támadás ugyanolyan bűntett, mint a szárazföldi «»apátok támadása. A halálba küldött laosziak számára nem lényeges különbség, mitől halnak meg puskagolyótól e vagy repülőgépről leszórt bombáktól. Ebben a vonatkozásban az Egyesült Államok nem számíthat semmiféle enyhébb elbírálásra. A továbbiakban kiemeli a nyilatkozat, hogy február 17-i sajtóértekezletén Nikon amerikai elnök egyértelműen kijelentette, hogy nincs kizárva az amerikai légihaderő újabb bevetése a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok vezetői, úgy látszik, hozzá akarják szoktatni a közvéleményt ahhoz, hogy az Egyesült Államok Indokínában büntetlenül járhat el, s hogy az amerikai agresszorok mindent megúsznak szárazon. Az Egyesült Államok laoszi betörése, a WDK elleni provokációk fokozásával való fenyegetőzés csak arra alkalmas, hogy további bonyodalmakat idézzen elő az indokínai helyzetben •— hangzik a nyilatkozat —, megnehezítse a vietnami békés rendezés módozatainak felkutatását, valamint Laosz és Kambodzsa semlegességének biztosítását. Az Egyesült Államok, amikor olyan könnyen sutba dobja a magára vállalt nemzetközi kötelezettségeket, e cselekményeivel aláássa azokat az alapokat, amelyekre az államközi kapcsolatok épülnek. Az Egyesült Államok súlyos felelősséget vállal a nemzetközi helyzetben mutatkozó újabb bonyodalmakért. Említett cselekményei nem múlhatnak el nyomtalanul a szovjet—amerikai kapcsolatokat illetően sem. A szovjet kormány újból leszögezi, hogy az indokínai probléma megoldásához mindenekelőtt az amerikai agresszió beszüntetése, valamint e térség népei azon elidegeníthetetlen nemzeti jogainak tényleges elismerése szükséges, hogy külső beavatkozás nélkül alakíthassák sorsukat. A Szovjetunió nem hagyhatja figyelmen kívül az amerikai agresszió újabb eszkalációját. A szovjet nép kész továbbra is megadni minden szükséges segítséget a testvéri Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, az indokínai hazafiaknak, akik törvényes jogaikat védelmezik, létfontosságú érdekeik és vágyaik megvalósításáért harcolnak. Nem kétséges, hogy Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeinek igazságos ügye diadalmaskodni fog — fejeződik be a nyilatkozat.. • Nixon külpolitikai üzenete • Washington (MTI) Nikon elnök washingtoni idő szerint csütörtökön délben az amerikai kongresszus elé terjesztette kötetnyi terjedelmű külpolitikai üzenetét „Az Egyesült Államok külpolitikája az 1970-es években — a béke építése" címmel. A 180 sűrűn gépelt oldalon mintegy 85 001 szót tartalmazó tanulmány felolvasása legalább 10 órát venne igénybe, ezért a törvényhozás tagjai írásban ismerkednek meg az elnök üzenetével. A szokatlanul nagy terjedelem ellenére az elnöki üzenet legmeglepőbb vonása az, ami hiányzik belőle a folyamatban levő laoszi invázióra csupán a „vietnamizálási” program keretében utal. A szovjet—amerikai viszonyról szólva az elnök elismeri a Szovjetunió „vitathatatlan világhatalmi státuszát". Megállapítja, hogy a két világhatalmat „megosztó nagyon is valóságos nézetkülönbségek” mellett vannak létfontosságú „közös érdekek”, ezek között elsősorban az, hogy „egyik sem akar nukleáris csapásokat váltani a másikkal”. Az Európáról szóló fejtegetésében az elnök formálisan ismételten a Berlinnel kapcsolatos megegyezést jelöli meg annak a „próbakőnek”, amelytől függővé kell tenni az NSZK—Szovjetunió, illetve az NSZK— Lengyelország közötti szerződések ratifikálását és általában a kelet—nyugati kapcsolatok alakulását Európában, ideértve az összeurópai biztonsági értekezlet összehívásának kérdését is. A Közel-Keletről és Irtdokínáról szóló fejezetek az eddig folytatott amerikai külpolitika összefoglaló áttekintését adják. Ebben az összefüggésben megismétli, hogy a Nixon-kormány „Vietnamot tekinti az USA” leggyötrelmesebb problémájának, de a legveszedelmesebbnek a közel-keleti helyzetet tartja, ahol az amerikai és a szovjet politika összeütközése könnyen ellenőrizhetetlennek bizonyulhat. Parlhan győzalom Párizsi konferencia Saigon (UPt. AP) A Laoszba betolakodott dél-vietnami intervenciós csapatok csütörtökön újabb súlyos vereséget szenvedtek: a laoszi határtól mintegy 24 kilométernyire az úgynevezett „81-es számú dombon” kiépített támaszpontjuk elesett.. A Putet Lao fegyveres erői a háromnapi tüzérségi előkészítés után — csütörtökön „lerohanták” a támaszpontot —, közölték Saigonban. • Párizs (MTI) A Vietnamról folyó párizsi konferencia csütörtöki, 104-ik ülésén Bruce amerikai fődelegátus és Pham Dong Lam, a saigoni rendszer képviselője felszólalásaikban mélyen hallgattak a laoszi hadműveletekről. Xuan Thu, a VDK küldöttségének vezetője hangsúlyozta: a Nixon-kormány újabb támadásokat készít elő Észak-Vietnam ellen, ami rendkívül súlyos helyzetet idézne elő nemcsak Ázsiában, hanem világviszonylatban is. RentilivUli «léniát: IT I-BB Pb. gáztűzhely 9390 M-ért kapható. választékban kaphatok: horganyzott raó, lemen, pvccsá és idom, at&jkályha, vízveretesi cikkek, koffipied fUPdőseodafel szerelés. Afés* 16-óe Vasbolt Kiskundorozsma. PSVTCK, 1571. FERHURRt 29. Willi Stoph levele Klaus Schützhez # Berlin (MTI) Berlinben csütörtökön nyilvánosságra hozták annak a levélnek a szövegét, amelyet Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke intézett Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó-polgármesterhez, és amelyet az NDK minisztertanácsának megbízottja szerdán délelőtt adott át Nyugat-Berlinben. Willi Stoph az NDK kormánya nevében javasolja, hogy az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus kezdjen tárgyalásokat, egymással a nyugat-berlini lakosok NDK-beli utazásáról, ideértve az NDK fővárosának meglátogatását, is. Az ebben a kérdésben kötött megállapodás természetszerűleg csak abban az esetben valósítható majd meg, ha más nyugat-berlini kérdésekről szóló megállapodások — amelyekről megfelelő tárgyalások folynak — hatályba lépnek —> hangoztatja a levél. A konkrét megállapodás feltételeiről az NDK és Nyugat-Berlin képviselői tárgyalóasztalnál tanácskozhatnak. „Az NDK kormánya készségét nyilvánítja a látogatások kérdését úgy leret megoldani, hogy Nyugat- Berlin polgárainak az NDK ugyanolyan vendégjogot biztosít, mint a Német Demokratikus Köztársaság más látogatóinak” — írja levelében az NDK miniszterelnöke. A továbbiakban a levél megemlíti, ha húsvétig nem is fejezik be a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos tárgyalásokat, az NDK kormánya mérlegelni fogja, hogy lehetővé teszi nyugat-berlini lakosok számára, a húsvét alkalmából a Német Demokratikus Köztársaság meglátogatását. A levelet Bonnban úgy fogadták, mint a legfontosabb kezdeményezést, amelyet az NDK kormánya eddig Nyugat-Berlin irányába tett. Az első hivatalos nyugatnémet állásfoglalást Ahlers, a kormány szóvivője olvasta fel a sajtónak. Eszerint Willi Stoph levele, ugyanúgy, mint bizonyos jelek a szovjet kormány részéről, azt mutatják, hogy jóakarat nyilvánul meg a nyugatberlini problémák rendezé n Bonn (MTI) RUDKilTELEX Genf A föld alatti nukleáris robbantások számszerű csökkentését, majd fokozatos teljes betiltását sürgette csütörtökön a genfi leszerelési konferencián résztvevő kabadói és angol küldöttség. Moszkva Urho Kekkonen finn közitársasági elnök csütörtökön hazautazott Moszkvából. Kekkonen nem hivatalos látogatáson folytatott megbeszéléseket a szovjet fővárosban. Bonn Az NSZK külügyminisztériuma közölte: Walter Scheel külügyminiszter fogadta Constantin Oanceát, Románia bonni nagykövetét, aki átnyújtotta neki a Varsói Szerződés tagállamainak február 18—19-én megtartott külügyminiszteri értekezletéről kiadott közös közleményt. Tripoli A nyugati olajtársaságok Tripoliban tárgyaló megbízónál csütörtökön minden magyarazat nélkül elhagyták, a líbiai fővárosi Etet megelőzően Dzsallud miniszterelnök-helyettes kéthetes határidőt adott nekik az általa képviselt négy olajtermelő ország: Algéria Szaúd- Arábia, Irak és Líbia követeléseinek elfogadására. Új Delhi Szvaran Szingh indiai külügyminiszter csütörtökön Új Delhiben bejelentette, hogy országa kilép a dél-afrikai brit fegyverszállítások kérdését vizsgáló nemzetközösségi bizottságból, ha Anglia megkezdi a fegyverek eladását a fajüldöző rendszernek. Péter János tárgyalásai és látogatásai 4. Koppenhága (MTI) Csütörtökön a dániai hivatalos látogatáson tartózkodó Péter János külügyminiszter folytatta hivatalos tárgyalásait, majd megismerkedett két nemzetközi hírű dán Islar vállalattal. K. Helveg Petersen kulturális és leszerelésügyi miniszter ezúttal utóbbi minőségében vett részt a magtar külügyminiszterrel folytatott csaknem egyórás megbeszélésen: szóba került, hogy mindkét fél örömmel fogadta a tömegpusztító fegyvereket a tengerfenékről kitiltó szerződés aláírását (s kifejezte érdekeltségét a bizalom légkörének megteremtésében, amely lehetővé teszi a további lépéseket az enyhülés felé vezető úton. A délelőtti hivatalos megbeszélést követően a külügyminiszter megtekintett egy Új városkörnyéki bevásárló központot, amely Észak- Európa legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Ezután a világpiacon Rex- Rotary néven szereplő dán vállalat, központi gyártelepére látogatott el, ahol megtekintette a cég által gyártott ultramodern fénymásoló, sokszorosító és stencilező gépeket SZKP—LEMP tanácskozás O Moszkva (TASZSZ) Az SZKP KB meghívására Edward Babinek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Jozef Tejchma, a LEMP PB tagja, a KB titkára február 24—2?-én Moszkvában látogatást tett. A lengyel vendégek a szovjet fővárosban találkoztak Mihail Szuszlovval, az SZKP Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával, Iván Kapjtonoval és Konsztantyin Katusevval, az SZKP KB titkáraival. A két párt képviselői szívélyes és testvéri kölcsönös megértés légkörében megvitatták az SZKP és a LEMP együttműködése további fejlesztésének kérdéseit. 32. KONYAGOSOK ! PARADICSOMA ,1 — Halljuk. Pedro — dőlt hátra a széken, tetszett neki Simplexos elképzelése. Igazán jó fiú — gondolta —, megérdemli, hogy trambulinra állítsuk. — Ön a következőt nyilatkozza a sajtónak: mister Stux.— Ki vele, Pedro! — Diktálom — Stux papírt terített maga elé és írta Pedro szövegét. — A Zso Bank elrablásával vádolt kitűnő festőművész, amint Stux felügyelő zseniális nyomozása során megállapította, tényleg tudott a lány és társainak paradicsomi elképzeléseiről. írta? — Írtam. Mulatságos. — Folytassa. A látomások, amelyeket a kótyagok megcsömörlöttek meséltek neki. alkotásra ihlették a kiváló festőt és a fantasztikus művek régi alkotóihoz hasonlóan, korunk eme jellegzetes áramlatainak képben való megörökítésére vállalkozott. Alkotásaiból egyelőre a lakásán — megmondta a pontos címét —, később egyrészt az Államok nagyvárosaiban, majd Párizsban, Londonban rendez kiállítást. Új bekezdés. A képek iránt máris élénk az érdeklődés, a Paradicsom színhelyéről alkotott művet például egy görög milliomos vette meg, és a saját hajóján szállítja a hazájába. Ennyit kérek, mister Stux: Nem rossz, fiú, fiú mondom, nem rossz — Tíz százalék —- tette hozzá Simplexe», és fogta a whiskyspoharat. A Miniszter tört karját két erős ég közé kötötték, a kést aránylag rövid keresgélés után megtalálták a bozótban, s nehogy a vihar a szabadban érje őket elindultak sietve Tom barlangja felé. Ha a fejemet éri az ütés , elmélkedett, a Miniszter. Tatba kapaszkodva feltétlenül hulla vagyok. Akkor csak három fickó maradt volna. Most már biztos vagyok bene, hogy előbb-utóbb azok is megeszik egymást. Lehet, hogy közben a nők is nekifognának az irtásnak. Piszkos dolgok ezek. — Mit tesztek velem, mire gondoltok? — kérdezte nagyokat nyögve, amikor a gondolatok lázas sebességgel összekeveredtek benne. —* Meggyógyítunk — felelt Tom természetesen. — Mert most könnyű lenne végezni velem. — De aljasság lenne — tette hozzá Tat. —1 És eddig Itt csak ketten voltatok képesek aljasságra: Coin és te. A Miniszter még jobban nyügdösött, irtózatosan lüktetett, hasogatott a karja, a Válla, szeretett volna valami bocsánatkérés-félét kinyögni, de ilyesmire nem volt még elég erős az embersége. A kést pedig valamennyiünk javára fogjuk használni — mondta Tom, a háborgó eget figyelve. Akármennyire igyekeztek is a súlyos sebesülttel, nem értek szárazon Tom barlangjához. Hátra volt még legalább egy órás kemény gyaloglás, amikor rájuk tört a vihar. — Ez nem ciklon, nem is tornádó — mondta Tat. — Egyszerű zivatar. Behúzódtak egy vastag, tömör lombozató fa alá, a Minisztert leültették háttal a törzsnek, a fiúk hatalmas pálmalevelet törtek, s helyeztek el fölötte. Úgy tűnt ezekben a pillanatokban hogy egészen alacsonyan csattannak a villámok. A rengeteg egyszerre megtelt súlyos, fűszeres illatokkal, nehézzé vált a légzés, millió apró rovar röpködött a vastag levegőben. — Most elmélkedhetsz. Miniszter — mondta Tom, és ráeszmélt, hogy Maud már percek óta rátapad a mellére. Eltolta magától és rászólt keményen. — Vele éltél eddig, ülj oda, de hagyd el a betegségében! Maud engedelmeskedett, odakuporodott a Miniszter mellé. Lezúdult a forró trópusi eső, nagy cseppek pattogtak a levélzeten, a talaj mélyebb pontjain pillanatok alatt habos tócsák keletkeztek Nem tartott tovább a felhőszakadás negyedóránál, de térdig álltak már a vízben a Miniszternek majdnem álláig ért a hirtelen áradat. Ha tovább esik — gondolta rémülten —, biztosan itthagynak, belefulladok ebbe a szennyes, sárga vízbe. Ki tenné meg ezek közül, hogy a vállára vegyen, amikor egymagának is éppen elég nehéz mozogni. Biztosan iúthagynak! — zúgott az agya s nem merte hangosan kimondani a rettegését, halálfélelmét, csak leste, figyelte a fiúkat a függönyösen zúduló záporon keresztül Tom mintha megérezte volna ezt a kétségbeesést, odaszólt neki. — Ne félj, ha kell, talpra állítunk. Nem hagyunk magadra. A Miniszter torka elszorult, s most már végleg összezavarodott agyában a kétségbeesés a reménykedéssel, elsírta magát, és Tom segítségével feltápászkodott, mert a habzó, piszkos víz a nyakát mosta már. Pill és Zso külön-külön rettegte végig a vad zivatart. Mindketten bent kuporogtak a barlangjukban, megrezzentek egy-egy éles villámcsapásra, azt hitték megrepednek fölöttük a sziklák, pedig azok évszázezredek óta dacolnak már a viharokkal. Mikor a lezúduló víz tavakká duzzadt a földön, menekülő kis állatok jelentek meg a barlangok nyílásaiban. Bili rettenetesért félt tőlük. Zso izgatottan beszélt hozzájuk, hogy bátornak érezzék. (Folytatjuk.) . M - • - ,..• “V 1