Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

A szovjet kormány nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) borodást keltő agresszió egy-egy láncszeme. Az Egyesült Államok a ci­nikus vietnamizálási politi­kát követve, laoszi tervei­nek közvetlen végrehajtására a dróton rángatott saigoni bábrendszer csapatait állí­totta be, annak a számításnak alap­ján, hogy „ázsiaiak kezével harcol az ázsiaiak ellen”. Washingtonban azt állítják, hogy az amerikai fegyveres erők „korlátozottan vesznek részt a behatolásban", csu­pán a dél-vietnami csapatok tüzérségi támogatását és utánpótlását biztosítják. Az efféle állítások arra va­lók, hogy megtévesszék a vi­lág közvéleményét, ámde senkit sem vezetnek félre. Az amerikai légihaderő és tüzér­ség napról napra és óráról órára tömeges támadásokat hajt végre Laosz területe el­len, bombák és lövedékek ezreit zúdítja az ország bé­kés lakosaira, halált és pusz­tulást okozva. Mint Washing­tonban hivatalosan kijelen­tették, az amerikai légihad­erő laoszi felhasználására vo­natkozólag nem szabnak sem­miféle korlátozást. A légi haderő és tüzérség felhasználásával történő tá­madás ugyanolyan bűntett, mint a szárazföldi «»apátok táma­dása. A halálba küldött laosziak számára nem lényeges kü­lönbség, mitől halnak meg­ puskagolyótól­ e vagy repülő­gépről leszórt bombáktól. Eb­ben a vonatkozásban az Egyesült Államok nem szá­míthat semmiféle enyhébb elbírálásra. A továbbiakban kiemeli a nyilatkozat, hogy február 17-i sajtóértekezletén Nikon amerikai elnök egyértelműen kijelentette, hogy nincs ki­zárva az amerikai légih­ad­­erő újabb bevetése a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság ellen. Az Egyesült Ál­lamok vezetői, úgy látszik, hozzá akarják szoktatni a közvéleményt ahhoz, hogy az Egyesült Államok Indokíná­ban büntetlenül járhat el, s hogy az amerikai agresszo­­rok mindent megúsznak szá­razon. Az Egyesült­ Államok laoszi betörése, a WDK elleni pro­vokációk fokozásával való fe­nyegetőzés csak arra alkal­mas, hogy további bonyo­dalmakat idézzen elő az in­dokínai helyzetben •—­ hang­zik a nyilatkozat —, megne­hezítse a vietnami békés rendezés módozatainak fel­kutatását, valamint Laosz és Kambodzsa semlegességének biztosítását. Az Egyesült Ál­lamok, amikor olyan kön­­­nyen sutba dobja a magára vállalt nemzetközi kötele­zettségeket, e cselekményeivel aláássa azok­at az alapokat, ame­lyekre az államközi kap­csolatok épülnek. Az Egyesült Államok súlyos felelősséget vállal a nemzet­közi helyzetben mutatkozó újabb bonyodalmakért. Em­lített cselekményei nem múlhatnak el nyom­talanul a szovjet—ameri­kai kapcsolatokat illetően sem. A szovjet kormány újból leszögezi, hogy az indokínai probléma megoldásához min­denekelőtt az amerikai ag­resszió beszüntetése, vala­mint­ e térség népei azon el­idegeníthetetlen nemzeti jo­gainak tényleges elismerése szükséges, hogy külső be­avatkozás nélkül alakíthas­sák sorsukat. A Szovjetunió nem hagy­hatja figyelmen kívül az amerikai agresszió újabb eszkalációját. A szovjet nép kész továbbra is megadni minden szüksé­ges segítséget a testvéri Vi­etnami Dem­okratikus Köz­társaságnak, az indokínai ha­zafiaknak, akik törvényes jo­gaikat védelmezik, létfontos­ságú érdekeik és vágyaik megvalósításáért harcolnak. Nem kétséges, hogy Viet­nam, Kambodzsa és Laosz népeinek igazságos ügye dia­dalmaskodni fog — fejeződik be a nyilatkozat.. • Nixon külpolitikai üzenete • Washington (MTI) Nikon elnök washingtoni idő szerint csütörtökön dél­ben az amerikai kongres­­­szus elé terjesztette kötetnyi terjedelmű külpolitikai üze­netét „Az Egyesült Államok külpolitikája az 1970-es években — a béke építése" címmel. A 180 sűrűn gépelt oldalon mintegy 85 00­1 szót tartalmazó tanulmány felol­vasása legalább 10 órát ven­ne igénybe, ezért a törvény­­hozás tagjai írásban ismer­kednek meg az elnök üze­netével. A szokatlanul nagy terje­delem ellenére az­ elnöki üzenet legmeglepőbb voná­sa az, ami hiányzik belőle a folyamatban levő laoszi in­vázióra csupán a „vietna­­mizálási” program kereté­ben utal. A szovjet—amerikai vi­szonyról szólva az elnök el­ismeri a Szovjetunió „vitat­hatatlan világhatalmi státu­szát". Megállapítja, hogy a két világhatalmat „megosz­­tó nagyon is valóságos né­zetkülönbségek” mellett vannak létfontosságú „közös érdekek”, ezek között első­sorban az, hogy „egyik sem akar nukleáris csapásokat váltani a másikkal”. Az Európáról szóló fej­tegetésében az elnök formá­lisan ismételten a Berlinnel kapcsolatos megegyezést je­löli meg annak a „próba­kőnek”, amelytől függővé kell tenni az NSZK—Szov­jetunió, illetve az NSZK— Lengyelország közötti szer­ződések ratifikálását és ál­­talában a kelet—nyugati kapcsolatok alakulását Euró­pában, ideértve az összeuró­pai biztonsági értekezlet ös­­­szehívásának kérdését is. A Közel-Keletről és Irtdo­­kínáról szóló fejezetek az eddig folytatott amerikai külpolitika összefoglaló át­tekintését adják. Ebben az összefüggésben megismétli, hogy a Nixon-kormány „Vi­etnamot tekinti az USA” leg­­gyötr­elmesebb problémájá­nak, de a legveszedelme­sebbnek a közel-keleti hely­zetet tartja, ahol az ameri­kai és a szovjet politika összeütközése könnyen el­­lenőrizhetetlennek bizonyul­hat. Parlhan győzalom Párizsi konferencia Saigon (UPt. AP) A Laoszba betolakodott dél-vietnami intervenciós csapatok csütörtökön újabb súlyos vereséget szenvedtek: a laoszi határtól mintegy 24 kilométernyire az úgyneve­zett „81-es számú­ dombon” kiépített támaszpontjuk el­esett.. A Putet Lao fegyveres erői a háromnapi tüzérségi elő­készítés után — csütörtökön „lerohanták” a támaszpontot —, közölték Saigonban. • Párizs (MTI) A Vietnamról folyó pári­zsi konferencia csütörtöki, 104-ik­ ülésén Bruce amerikai fődelegátus és Pham Dong Lam, a saigoni rendszer képviselője felszólalásaikban mélyen hallgattak a laoszi hadműveletekről. Xuan Thu, a VDK kül­döttségének vezetője hangsú­lyozta­: a Nixon-kormány újabb támadásokat készít elő Észak-Vietnam ellen, ami rendkívül súlyos hely­zetet idézne elő nemcsak Ázsiában, hanem világvi­szonylatban is. Rentil­ivUli «léniát: I­T­ I-BB Pb. gáztűzhely 9390 M-ért kapható. választékban kaphatok: horganyzott raó, lemen, pvc­csá és idom, at&jkályha, vízveretesi cikkek, koffipied­ fUPdőseoda­­fel szerelés. Afés* 16-óe Vasbolt Kiskundorozsma. PSVTCK, 1571. FERHURRt 29. Willi Stoph levele Klaus Schützhez # Berlin (MTI) Berlinben csütörtökön nyilvánosságra hozták an­nak a levélnek a szövegét, amelyet Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke intézett Klaus Schütz nyu­gat-berlini kormányzó-pol­gármesterhez, és amelyet az NDK minisztertanácsának megbízottja szerdán délelőtt adott át N­yugat-Berlinben. Willi Stoph az NDK kor­mánya nevében javasolja, hogy az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus kezdjen tárgyalásokat, egy­mással a nyugat-berlini la­kosok NDK-beli utazásáról, ideértve az NDK fővárosá­nak meglátogatását, is. Az ebben a kérdésben kötött megállapodás természetsze­­­­rűleg csak abban az eset­ben valósítható majd meg, ha más nyugat-berlini kér­désekről szóló megállapodá­sok — amelyekről megfelelő tárgyalások folynak — ha­tályba lépnek —­> hangoztat­ja a levél. A konkrét megállapodás feltételeiről az NDK és Nyugat-Berlin képviselői tárgyalóasztalnál tanácskoz­­hatnak. „Az NDK kormá­nya készségét nyilvánítja a látogatások kérdését úgy leret megoldani, hogy Nyugat- Berlin polgárainak az NDK ugyanolyan vendégjogot biz­tosít, mint a Német De­mokratikus Köztársaság más látogatóinak” — írja leve­lében az NDK miniszterel­nöke. A továbbiakban a levél megemlíti, ha húsvétig nem is fejezik be a Nyugat-Ber­linnel kapcsolatos tárgyalá­sokat, az NDK kormánya mérlegelni fogja, hogy lehe­tővé teszi nyugat-berlini la­kosok számára, a húsvét al­kalmából a Német Demok­ratikus Köztársaság meglá­togatását. A levelet Bonnban úgy fogadták, mint a legfonto­sabb kezdeményezést, ame­lyet az NDK kormánya ed­dig Nyugat-Berlin irányába tett. Az első hivatalos nyugat­német állásfoglalást Ahlers, a kormány szóvivője olvasta fel a sajtónak. Eszerint Wil­li Stoph levele, ugyanúgy, mint bizonyos jelek a szov­jet kormány részéről, azt mutatják, hogy jóakarat nyilvánul meg a nyugat­­berlini problémák rendezé­­ n Bonn (MTI) RUDK­ilTELEX Genf A föld alatti nukleáris rob­bantások számszerű csök­kentését, majd fokozatos tel­jes betiltását sürgette csü­törtökön a genfi leszerelési konferencián résztvevő ka­badói és angol küldöttség. Moszkva Urho Kekkonen finn közi­társasági elnök csütörtökön hazautazott Moszkvából. Kekkonen nem hivatalos lá­togatáson folytatott megbe­széléseket a szovjet főváros­ban. Bonn Az NSZK külügyminiszté­riuma közölte: Walter Scheel külügyminiszter fogadta Constantin Oanceát, Romá­nia bonni nagykövetét, aki átnyújtotta neki a Varsói Szerződés tagállamainak február 18—19-én megtartott külügyminiszteri értekezle­téről kiadott közös közle­ményt. Tripoli A nyugati olajtársaságok Tripoliban tárgyaló megbí­zónál csütörtökön minden magyaraz­at nélkül elhagy­ták, a líbiai fővárosi­ Etet megelőzően Dzsallud minisz­terelnök-helyettes kéthetes határidőt adott nekik az ál­tala képviselt négy olajter­melő ország: Algéria Szaúd- Arábia, Irak és Líbia köve­teléseinek elfogadására. Új Delhi Szvaran Szingh indiai kül­ügyminiszter csütörtökön Új Delhiben bejelentette, hogy országa kilép a dél-afrikai brit fegyverszállítások kér­dését vizsgáló nemzetközös­ségi bizottságból, ha Anglia megkezdi a fegyverek eladá­sát a fajüldöző rendszernek. Péter János tárgyalásai és látogatásai 4. Koppenhága (MTI) Csütörtökön a dániai hiva­talos látogatáson tartózkodó Péter János külügyminiszter folytatta hivatalos tárgyalá­sait, majd megismerkedett két nemzetközi hírű dán Islar vállal­attal. K. Helveg Petersen kul­turális és leszerelésügyi mi­niszter ezúttal utóbbi minő­ségében vett részt a magtar külügym­iniszterrel folytatott csaknem egyórás megbes­­zé­­lésen: szóba került, hogy mindkét fél örömmel fogad­ta a tömegpusztító fegyve­reket a tengerfenékről ki­tiltó szerződés aláírását (s kifejezte érdekeltségét a bi­zalom légkörének megterem­tésében, amely lehetővé teszi a további lépéseket az eny­hülés felé vezető úton. A délelőtti hivatalos meg­beszélést követően a külügy­miniszter megtekintett egy Új városkörnyéki bevásárló központot, amely Észak- Európa legnagyobb ilyen jel­legű létesítménye. Ezután a világpiacon Rex- Rotary néven szereplő dán vállalat, központi gyártele­pére látogatott el, ahol meg­tekintette a cég által gyár­tott ultramodern fénymásoló, sokszorosító és stencilező gépeket SZKP—LEMP tanácskozás O Moszkva (TASZSZ) Az SZKP KB meghívására Edward Babinek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Jozef Tejchma, a LEMP PB tagja, a KB titkára február 24—2?-én Moszkvában látogatást­ tett. A lengyel vendégek a szovjet fővárosban találkoz­tak Mihail Szuszlovval, az SZ­KP Politikai Bizottságá­nak tagjával, a Központi Bi­zottság titkárával, Iván Ka­pj­tonoval és Konsztantyin Katusevval, az SZKP KB tit­káraival. A két párt képvi­selői szívélyes és testvéri kölcsönös megértés légköré­ben megvitatták az SZKP és a LEMP együttműködése további fejlesztésének kérdé­seit. 32. KONYAGOSOK ! PARADICSOMA ,1 — Halljuk. Pedro — dőlt hátra a széken, tet­szett neki Simplexos elképzelése. Igazán jó fiú — gondolta —, megérdemli, hogy trambulinra állítsuk. — Ön a következőt nyilatkozza a sajtónak: mister Stux.­­— Ki vele, Pedro! — Diktálom — Stux papírt terített maga elé és írta Pedro szövegét. — A Zso­ Bank elrablá­sával vádolt kitűnő festőművész, amint Stux felügyelő zseniális nyomozása során megállapí­totta, tényleg tudott a lány és társainak paradi­csomi elképzeléseiről. írta? — Írtam. Mulatságos. — Folytassa. A látomások, amelyeket a kó­­tyagok megcsömörlöttek meséltek neki. alko­tásra ihlették a kiváló festőt és a fantasztikus művek régi alkotóihoz hasonlóan, korunk eme jellegzetes áramlatainak képben való megörökí­tésére vállalkozott. Alkotásaiból egyelőre a la­kásán — megmondta a pontos címét —, ké­sőbb egyrészt az Államok nagyvárosaiban, majd Párizsban, Londonban rendez kiállítást. Új be­kezdés. A képek iránt máris élénk az érdeklő­dés, a Paradicsom színhelyéről alkotott művet például egy görög milliomos vette meg, és a saját hajóján szállítja a hazájába. Ennyit ké­rek, mister Stux: Nem rossz, fiú, fiú mondom, nem rossz — Tíz százalék —- tette hozzá Simplexe», és fogta a whiskyspoharat. A Miniszter tört karját két erős ég közé kö­tötték, a kést aránylag rövid keresgélés után megtalálták a bozótban, s nehogy a vihar a szabadban érje őket elindultak sietve Tom bar­langja felé. Ha a fejemet éri az ütés , elmélkedett, a Miniszter. Tatba kapaszkodva feltétlenül hul­la vagyok. Akkor csak három fickó maradt volna. Most már biztos vagyok be­­ne, hogy előbb-utóbb azok is megeszik egymást. Lehet, hogy közben a nők is nekifognának az irtás­nak. Piszkos dolgok ezek. — Mit tesztek velem, mire gondoltok? — kérdezte nagyokat nyögve, amikor a gondolatok lázas sebességgel összekeveredtek benne. —* Meggyógyítunk — felelt Tom természete­sen. — Mert most könnyű lenne végezni velem. — De aljasság lenne — tette hozzá Tat. —1 És eddig Itt csak ketten voltatok képesek al­jasságra: Coin és te. A Miniszter még jobban nyügdösött, irtó­zatosan lüktetett, hasogatott a karja, a Válla, szeretett volna valami bocsánatkérés-félét ki­­nyögni, de ilyesmire nem volt még elég erős az embersége. A kést­­ pedig valamennyiünk javára fogjuk használni — mondta Tom, a háborgó eget fi­gyelve. Akármennyire igyekeztek is a súlyos sebe­sülttel, nem értek szárazon Tom­ barlangjához. Hátra volt­ még legalább egy órás kemény gya­loglás, amikor rájuk tört a vihar. — Ez nem ciklon, nem is tornádó — mond­ta Tat. — Egyszerű zivatar. Behúzódtak egy vastag, tömör lombozató fa alá, a Minisztert leültették háttal a törzsnek, a fiúk hatalmas pálmalevelet törtek, s helyeztek el fölötte. Úgy tűnt ezekben a pillanatokban hogy egé­szen alacsonyan csattannak a villámok. A ren­geteg egyszerre megtelt súlyos, fűszeres illa­tokkal, nehézzé vált a légzés, millió apró rovar röpködött a vastag levegőben. — Most elmélkedhetsz. Miniszter — mondta Tom, és ráeszmélt, hogy Maud már percek óta rátapad a mellére. Eltolta magától és rászólt keményen. — Vele éltél eddig, ülj oda, de hagyd el a betegségében! Maud engedelmeskedett, odakuporodott a Mi­niszter mellé. Lezúdult a forró trópusi eső, nagy cseppek pattogtak a levélzeten, a talaj mélyebb pont­jain pillanatok alatt habos tócsák keletkeztek Nem tartott tovább a felhőszakadás negyed­óránál, de térdig álltak már a vízben a Minisz­ternek majdnem álláig ért a hirtelen áradat. Ha tovább esik — gondolta rémülten —, biztosan itthagynak, belefulladok ebbe a szennyes, sár­ga vízbe. Ki tenné meg ezek közül, hogy a vál­lára vegyen, amikor egymagának is éppen elég nehéz mozogni. Biztosan iúthagynak! — zúgott az agya s nem merte hangosan kimondani a rettegését, halálfélelmét, csak leste, figyelte a fiúkat a függön­yösen zúduló záporon keresztül Tom mintha megérezte volna ezt a kétségbe­esést, odaszólt neki. — Ne félj, ha kell, talpra állítunk. Nem ha­gyunk magadra. A Miniszter torka elszorult, s most már vég­leg összezavarodott agyában a kétségbeesés a reménykedéssel, elsírta magát, és Tom segítsé­gével feltápászkodott, mert a habzó, piszkos víz a nyakát mosta már. Pill és Zso külön-külön rettegte végig a vad zivatart. Mindketten bent kuporogtak a bar­langjukban, m­egrezzentek egy-egy éles villám­­csapásra, azt hitték megrepednek fölöttük a sziklák, pedig azok évszázezredek óta dacolnak már a viharokkal. Mikor a lezúduló víz tavakká duzzadt a föl­dön, menekülő kis állatok jelentek meg a bar­langok nyílásaiban. Bili rettenetesért félt tőlük. Zso izgatottan beszélt hozzájuk, hogy bátornak érezzék. (Folytatjuk.) . M - • - ,..• “V 1

Next