Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
VASÁRNAP, 1971. AUGUSZTUS 1; L Brezsnyev és N. Podgornij találkozója Kádár Jánossal Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására szombaton reggel a Szovjetunióba utazott. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, valamint Nyikolaj Podgornij, az SZKP KP Politikai Bizottságának tagja, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke július 31-én találkozott Kádár Jánossal, aki pihenésre érkezett a Szovjetunióba. A meleg, baráti hangú beszélgetés során Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Kádár János kölcsönösen tájékoztatták egymást az SZKP XXIV. kongresszusán, valamint az MSZMP X. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásának folyamatáról, továbbá azokról a sikerekről, amelyekt a Szovjetunió és Magyarország dolgozói a kommunizmus és a szocializmus építésében elértek. A beszélgetés során nagyra értékelték az SZKP és az MSZMP, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság sokoldalú kapcsolatainak sikeres fejlődését, véleményt cseréltek a szovjet—magyar barátság további elmélyítésének és fejlesztésének, valamint a két ország népei közötti barátság megerősítésének módozatairól. A beszélgetés során érintettek egy sor időszerű világpolitikai kérdést is. A beszélgetés, amelyet a szívélyesség, a barátság, valamint a teljes és kölcsönös megértés jellemzett, újólag megerősítette az SZKP és az MSZMP, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság nézeteinek azonosságát a kommunizmus és szocializmus építésének kérdéseivel, valamint a nemzetközi politika problémáival kapcsolatban. Elutazott a szovjet küldöttség Szombaton elutazott hazánkból a szovjet mikrobiológiai ipari küldöttség V. D. Beljajev miniszter vezetésével. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, valamint Sz. Popov, a szovjet nagykövetség másodtitkára. V. D. Beljajev minisztert fogadta dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Szekér Gyula nehézipari miniszter Holnaptól: Kedvezményes nyári ruházati vásár Országszerte augusztus 2— 14-e között rendezik meg a hagyományos nyári szezonvégi ruházati vásárt — jelentette be a Belkereskedelmi Minisztérium szombati sajtótájékoztatóján Lantán Ferenc főosztályvezető. A vásárban mintegy 600 millió forint értékű árat — a tavalyinál 35 százalékkal többet — kínálnak 20—40 százalékos engedménnyel. Budapesten 351 üzlet és áruház 190 millió forint értékű árat hoz forgalomba, a vásár árualapját és kedvezményét tekintve a lakosság körülbelül 220 millió forintot takaríthat meg. A szezonvégi vásárba bevont cikkek körét és az engedmény mértékét a vállalatok ezúttal is önállóan határozzák meg. Központi intézkedés, hogy a vásárt nem hosszabbítják meg, s közben az engedmény mértéke nem változhat. A tavaszi-nyári kiegyensúlyozottabb, javuló ellátás következménye a bőséges készletek kínálata. Szezon végi értékesítés a vásár, amelyben legtöbb cikkből még gazdag a választék. A kiárusításhoz ezúttal az ipari vállalatok is tetemes árualappal és pénzügyi eszközökkel járultak hozzá. őszintén sajnálom azokat az ingerlékeny embertársaimat, akik minden apróságon felháborodnak, jóllehet az ügy nem is érinti közelebbről őket, a minap is megkérdezték, mi a véleményem arról, hogy Pelé, a labdarúgás koronázatlan királya nadrágot árul. Az illető magyar állampolgár, aki a kérdést mellemnek szegzete, felháborodva idézett a sportlap felháborodott cikkéből: „Pelé, a világ elvitathatatlanul legjobb labdarúgója lemondta a válogatottságot, de arra van ideje, hogy filmezzen, a táncdalénekesek babérjaira törjön, s eladja fényképét, nevét különböző reklámokhoz. Számunkra különösen az volt furcsa, hogy férfi manökenként ruhát is árul”. Szóval a magyar sportlapnak ez bizony furcsa, sőt kifejezetten rosszalja, hogy Pelé király reklámképpen mosolyog, s vadonatúj öltönyéről így nyilatkozik: „Ha én mondom önnek, elhiheti: Diolon ruhában más az élet”. Bizony, ott más az élet, ezt tudomásul kell venni. Ezt próbáltam megmagyarázgatni felháborodott ismerősömnek, ha már egyszer véleményemet kérte, végtére is mondani kellett valamit az ügyről. Ha az ember ilyen távoli és ráadásul piti dolgokról értesül, nem kell mindjárt a plafonon lenni, Pelé király öntrónfosztása miatt inkább a brazil szurkolók feje fájjon, nem igaz? Ehelyett nálunk a hazai ügyekre kell figyelni, bár ilyen gusztustalanságra szép hazánkban nemigen kerülhet sor. Hazaérve kinyitottam az újságot, miután kényelembe helyeztem magam és megakadt a szemem egy bekezdésen. A cikk ugyan nem Pelé királyról szólt, hanem egy császárról, a „Császárról ”, gondolom, már ennyiből is kitalálhatja bárki, hogy Albert Flóriánról van szó. Nagy érdeklődéssel fogtam bele az olvasásba, hiszen amióta Flóri keveset mutatkozik a pályán, mármár elfelejtették őt a hálátlan szurkolók, akik pedig annak idején az égbe emelték. Tempora mutantur, no de lássuk csak, mit írnak róla. Azt írják, hogy Albert minden ellenkező híreszteléssel szemben marad a Fradiban, innen kíván majd nyugdíjba menni. Igazán szép ez a klubhűség, egészen meghatódtam tőle, ám nézzük tovább. Albert tehát marad, de mit fog csinálni, ha az a szigorú edző bácsi nem lesz hajlandó beállítani őt az első csapatba? Akkor sem történik nagyobb baj, mert a középcsatár, aki erre is gondolt, így felel: „Nem fogok unatkozni. Feleségem hamarosan gebines boltot kap a Filmmúzeumnál. A cégtáblán zöld-fehér mezőben egy kilences lesz. Oda is besegíthetek”. Alighanem más is olvasta ezeket a kivételes őszinte szavakat, azért mondom gyorsan, hogy a felháborodásra hajlamosak, mielőtt elvesztenék a fejüket, számoljanak fegyelmezetten tízezerig, az ingerlékenyebbek esetleg húszezerig __ félreértés ne essék, nem a gebines bolt várható jövedelmére célzok — és meglátják, hogy nincs okuk rosszallásra. Jó, a gebines bolt cégtábláján zöld-fehér mezőben egy kilences lesz, na és. Igaz, a cégtáblán szereplő kilences szám viselője annak idején szintén pályázott táncdalénekesi babérokra, el is készült egy lemeze, akárcsak Pelé királynak, mert nálunk ismerik az ízlés határait, ilyen elő nem fordulhat. u Efelett tűnődtem éppen, amikor a rádióból váratlanul érdekes dolgokat kezdtek el mondani. Hogy két táncdalénekes azért nem vállal nyárra fellépést, mert más elfoglaltsága akadt. Lángossütő boltot nyitott BB. Most látom, hogy ez így megint félreérthető, jobb volna BBB-t írni, ugyanis nem Brigitte Bardot az ügy szereplője, hanem Bakacsi Béla és Bencze Márta. Azt mondta a rádió, hogy rosszalja ezt a lépésüket, gúnyolódik, különösen azért, mert a két ismert énekes állítólag csak pénzét adta a bolthoz, ezenfelül ismert mosolyát, minthogy a lángosokat fizetett alkalmazott süti. Elképzelem, hogy ezen megtilt mennyi felháborodásra hajlamos ember háborodott fel, holott természetesen nincs igazuk. Mert tessék, csak ezúttal fegyelmezetten harmincezerig számolni, hát nem megtehetné a két népszerű táncdalénekes, hogy holmi öltönyök reklámozásával keressen különpénzt? Ők azonban tudják, hogy ez csúnya dolog. Arról nem is szólva, hogy a dolgok ezúttal is összefüggnek és sok kérdést más megvilágításban láthat bárki, ha nem háborodik fel első hallásra minden apró-cseprő ügy miatt, hanem szép nyugodtan végiggondolja. 3. Mert ugye, a táncdalfesztivál elődöntőinek mozgalmas korszakát éljük. Van, akinek tetszik egy-egy bemutatott szám (becsszóra találkoztam ilyennel is), mások ismét felháborodnak, hogy miért bosszantják dallamtalan bárgyúságokkal a televízió nézőit és a rádió hallgatóit. Tegyék szívükre a kezüket és őszintén mondják meg: nem volna mindannyiunk számára jó, ha még több táncdalénekes nyitna lángossütő boltot? Még azt sem bánnánk, ha némelyikük nadrágot reklámozna, némán. Hát így kell nézni a dolgokat, összefüggéseikben. Árkus József 1. Tramlibib tart kiétikulii Az óceáni hűvösebb légtömegek valamelyest mérsékelték a meleget a Kárpátmedencében, de az évszakban szokásosnál még így is két-három fokkal magasabb hőmérsékletet mértek az országban. Szombaton elsősorban az ország nyugati részén, a Dunántúlon borították felhők az égboltot és néhány helyen az eső is esett, másutt váltakozva adott enyhülést és hőséget a felhősödés és a napsütés. Nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Közép-Európa nagy részén is csökkent a felhőzet és számítani lehet arra, hogy az egész ország a szárazabb, meleg levegő hatása alá kerül. Egyelőre nem fenyegeti ugyanis újabb hűvös légáramlat az országot, mert az Atlantióceán felől előrenyomuló nedves és hűvösebb levegő Nyugat-Európa elhagyása után a Skandináv félsziget felé kanyarodott. A vasárnapra érvényes prognózis szerint a csökkenő felhőzeten át tűző napsugarak jobban felmelegíthetik a levegőt. A prognózis alapján még hajnalra sem hűl le a hőmérséklet 16—21 fok alá, napközben pedig ismét eléri a 30 fokos kánikulai szántót 3 Mocsaras, lápos területeken a náddal együtt rendszerint megtalálható a gyékény is; hosszú, keskeny levelű vízinövény. S ahol ebben az országban föllelhető, ott előbb-utóbb felbukkan egy küldöttsége a tápaiaknak. Évszázados vonzás ez; mióta lecsapolták a község körüli gyékénytermőket, szorgosan mennek gyékényt nézni mindenhová, akár a Tisza felső szakaszához, akár a Balatonhoz is. S ha jó a gyékény, nem buzogányos, augusztusban csapatostul kerekednek fel levágni, hazahozni. A gyékény századok óta sok dolgot, de jó kenyeret is ad a tápai népnek. Ezért őrzik szívósan a hagyományt, ezért jut házi műhelynek való tér még az új házakban is. A szövetkezet pedig — a Tápéi Háziipari Szövetkezet — jó kerete a hagyomány sokszínű kivirágzásának. — A hétszázhuszonegy bedolgozó tag helyett — tanácsolja Ördögh Antal, a htsz műszaki vezetője — inkább ugyanennyi családot írjon. Az asszony, a gyerekek, s ráérő időben a férj is végzi a gyékénymunkát. A szorgalom adatai: tavaly közel 30 millió forintos bevétel. Az idén, az első fél évben 19 millió 100 ezer forint. Év végére 40 milliónál többet várnak. S hogy visszafelé is tekintsünk. 1967-ben még csak 6 millió forintot virágzott Tápén a háziipar.__________ Nagy NYUGDÍJAS Pali bá-SZERSZÁMOK csi a ___________________ szövetkezet elnöke kísér vagy száz métert az irodáktól. Mégis nagy utat teszünk meg így, a fehér falú, kisablakos háznál a múltba nyithatunk kaput. Nyugdíjas tag nyugdíjas szerszámai az udvaron. — Ez a ráma — mutatja a négylábú, bevágott hátú bakokat az elnök. — Vedd meg, Pali, olcsón adom — ajánlja köszönés után a gazda, idős Terhes Illés, aki most töltötte be 30. évét. De mégse jön létre az üzlet, hátha szükség lesz még rá. Beljebb kerülünk a földes szobába. Míg az ősz bajuszú bácsi kezekulcsolva üldögél, 73 esztendős felesége emlékezik a régi időkre. — Amikor csak az idő engedte, de ősztől tavaszig mindig szőttünk. De nem ám rámával, széken ülve, hanem csak úgy a földön. Egész nap alább volt gyűrve a lábunk. Átinvitál a búboskemencés nagyobb szobába. Itt volt egykor a műhely. A karóknak, karikáknak, átalfának és bordának már csak a helye, de azt sorra megmutogatja Terhes néni. — Én már nem tudom csinálni. A szemem miatt. Operálták a balt, most még a másikról is le akarják venni a hályogot. — Már csak a Pali felesége dolgozik gyékénnyel — folytatja —, a táskákat csinálja. Négy gyereket neveltek fel. A nyolc unoka közül az egyik, Rozika idén érettségizett. A szövetkezetben helyezkedett el, adminisztrátor. HÁRMAN A „MŰHELYBEN" Arany János utca 9. Takaros új ház, vassugaras kerítés, gondozott porta. A hátul szerénykedő kisebb épületben hárman munkálkodnak, méghozzá igen serény kézzel. Traván Istvánná és leányai. — Itthon vagyok, ha főzni kell, félreteszem, ha végzek, előveszem újra. Nekem nem dudál senki, dudálok én saját magamnak, mert csak akkor keresünk, ha dolgozunk is — magyarázza a házi munka természetét a menyecske. Fiatal arca fölött már jócskán őszes a haj. A szőke, nevetős Évike előtt halomnyi gyékény. Szálanként emeli, szedi lefelé a rétegeket, „hémizza”. Csinos, bogárszemű nővére, Margitka egy székülés farámáját fogja a kezébe. Ugyanúgy fonja, sodorja rá a gyékényt — ha nem is olyan szaporán —, mint édesanyja. Fogy a keretlécek közti üresség, szépen kitölti a fonadék, kettesével gyarapodik a kész székülések halmaza. — Mennyi a kereset? — így, a gyerekek segítségével 2 ezer—2 ezer 500 forint havonta. Traván István kőműves, a DÉLÉP-nél dolgozik. Margitka elsőéves kereskedelmi tanuló Szegeden. Valamikor ez a kis épület volt a szoba-konyhás lakásuk, irigyelni való szép házat húztak föl elébe. — Ezt tavaly Vasháton szedtük — mutat körül az asszonyka —, minden évben elmegyünk, magunk vágjuk a munkánkhoz valót. Az uram kiveszi a szabadságát, két hétig, háromig csak azt csináljuk. Reggel odakerékpározunk, este meg vissza, két óra hossza csak az út. De a legnehezebb, hogy néha derékig érő vízben kell szedni a gyékényt. SZŐNYEG- V & SZÖVÉS ÉS 99 esz> „SZÉK- tendő-PROGRAM” re szóló szerződésük a MÁV Szegedi Igazgatóságával — tájékoztattak a szövetkezetben —, három megyében övék a vasúti töltések alján termő gyékény. De a szegedi halgazdaság, meg a Hortobágyi Állami Gazdaság nagy gyékénytermői is a tapsiaknak szolgálnak. Nem beszélve arról, hogy 23 községben vannak bedolgozóik. Egy másik Arany János utcai házban Terhes Pálné jön a kapu felé. — Nemcsak névrokonok vagyunk — mondja —, mikor a névazonosságot firtatom. — Minket Szélső Terheséknek ismernek, Illés bácsiékat Vargának. Az ötvennyolc éves asszony épp befejezte egy három méter hosszú, 160 centiméter széles gyékényszőnyeg szövését. Most széttekeri, mutatja, melyik a hosszabbik, felvető szál, az „ijan”. Régen, mikor „beleült a gyékénybe” az ember lánya, ezek a hosszanti szálak is szorongatták. — Ma már persze rámán dolgozunk. — Azután a lányáról beszél. Ápolónő, most a Fekete-tengernél üdül. Férje a téeszben dolgozik. A bedolgozópénz átlaga 600 forint havonta, így nyáron, mikor a háztáji föld meg a kert munkálása, a jószágellátás leköti, nem mindig jön ki ennyire, máskor meg többre kerekedik. Egy másik ház udvarán, a barackfa árnyékában látom a műhelyt. Miklós Józsefné áll a ráma előtt, szaporán fűzi az itan közé a keresztszálakat, a „bordával” odaoda-„dömböli” őket a már kész szőnyegdarabhoz. — Mi nem vagyunk tagok, de azért csináljuk, amikor tudjuk, jól jön egy kis mellékkereset. — Hétfőn jön egy monsieur Párizsból, 1973-ig szóló üzletkötést tárgyalunk meg vele — mondja a műszaki vezető. „Székprogram”. Tavaly 78 ezer gyékénnyel kárpitozott székülést adtak el. 1975-ben félmilliót szeretnének. Július 12-től elkezdték a hozzá való fakeretek saját előállítását is. — A mesterség szépsége — Nagy Pál is, Ördögh Antal is ezt emlegeti. Mindketten régi gyékényescsaládból valók, ők tudják, mit jelent ez. Persze a kedvnek, igyekezetnek találkozni kell a körültekintő gazdálkodással, ügyes értékesítéssel is. Párizsban, Brüsszelben vagy Brnóban minden kiállításon ott vannak a szövetkezetiek, bemutatnak, tárgyalnak, üzletet kötnek. És tanulnak, ahol és amit csak lehet. Mintaterem A gyékényből készült szőnyegek, székek, fotelek, heverők, falvédők, papucsok és egyebek mellett seregnyi más anyagból készített termékük sorakozik itt. Képet adva a tápéi háziipar sokszínű kivirágzásáról. Simai Mihály ,