Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-27 / 123. szám

SZOMBAT, 1972. MÁJUS 27. Partnerek és áruk Az ÁKF ellenőrzései • A vásárló védelme Időnként érdemes a keres­kedelmi élet némely kísérő jelenségére tapintani. Ezt te­szi a Csongrád megyei Álla­mi Kereskedelmi Felügyelő­ség is: rendszeresen vizsgál­ja, hogy a vásárló azt az árut kapja-e minőségben és mennyiségben, amiért fizet, nem károsítják-e meg aka­ratlanul. Különösen vonat­kozik ez olyan árufélékre, amelyek minőségét szigorú­an szabvány írja elő. Fontos ez a vizsgálódás a kereske­delem pozíciójának megszi­lárdítása érdekében is. Csak­hogy a kereskedelem azt és úgy hozza forgalomba, amit és ahogyan a termelő üze­mektől kap. Korábban, még a mostani gazdasági rendszer létrejötte előtt az volt a gyakorlat, hogy a forgalomba kerülő új árucikk mellé odaállt a KERMI és azt minősítette a gyártó cég és a kereskede­lem kölcsönös megegyezésé­re. Ma viszont többnyire kö­zös megegyezés tárgyát ké­pezi az üzlet létrejötte egy­­egy új árucikkre, kivéve a legfontosabb népélelmezési cikkeket, amelyeknek minő­ségi rangsorolása kötelező előírású. Az Állami Kereske­delmi Felügyelőség a külön­féle áruk minőségének vizs­gálatát újabban nemcsak az üzletekben végzi, hanem a termelő üzemekben is, hogy esetleges későbbi reklamá­ciókat meg lehessen előzni, illetve az előírásnak megfe­lelő árut kaphasson a vásár­ló. Az áru viszonylagos olcsó­sága nem okozhat csorbulást a minőségben. Például a közkedvelt disznófej, köröm és láb minősége miatt ko­rábban sok kifogással éltek a háziasszonyok. A nem kellően megpörzsölt és meg­tisztított hús sok munkájuk­ba került otthon a háziasszo­nyoknak. A húsboltok veze­tői azzal érveltek, hogy ilyen „állapotban” kapják az árut, ők nem eshetnek neki meg­tisztítani. Az előírt szabvány viszont erre az árura úgy rendelkezik, hogy tiszta álla­potban kell forgalomba hoz­ni. Következésképpen ez a Csongrád megyei Állatfor­­galmi­ és Húsipari Vállalat dolga, ahonnét az áru szár­mazik. Emiat lehetett volna szabálysértési eljárást kez­deményezni, de célraveze­tőbbnek látszott az üzemben az illetékes MEO-sokat és művezetőket írásos figyel­meztetésben részesíteni ezen olcsó áru minősége védel­mében, a vásárlók érdeké­ben. Tavaly június elsején lé­pett életbe az a szabvány­­szerinti előírás, miszerint a puncs készítményű fagylal­tokhoz mazsolát vagy más gyümöcsreszeléket is kell adni. A Szegedi Konzervgyár által gyártott konzerv puncs­fagylalt viszont nélkülözte a mazsolát, vagy más ízesítő gyümölcsöt, s ezt a készít­ményt a kereskedelem ugyanilyen „szűzen” adta tovább. A kérdéses időszak­ban 323 kilogramm mazso­lát „takarított meg” a gyár­tó cég. A kereskedelem vi­szont ezzel akaratlanul is megkárosította a vásárlókat, mert azok pénzükért keve­sebb értéket kaptak, ha csak a „kifelejtett” mazsolát hoz­zá nem csomagolták az üzle­tekben a puncsfagylalthoz. A vizsgálat nem ezt tapasz­talta. Az Állami Kereske­delmi Felügyelőség viszont szabálysértési eljárást indít­tatott a gyártó cég főmérnö­ke ellen, mert ő rendelkezett a gyártás felett. A mulasztás saját zsebre ment, jogerősen 2 ezer forint bírság erejéig. A kötelező hatályú állami szabvány betartása köteles­sége a gyártó cégnek, üzem­nek. További vizsgálatait a kö­zeljövőben­ kiterjeszti az ÁKF a kenyérre, a tejre és tejtermékekre, a különböző töltött húsárukra, kötözött sonkára, amelyben az utób­bi időben mintha „megvas­tagodott” volt a zsírréteg. A termelő üzemeket tehát né­zegetik. Adott esetben vi­szont a kereskedelem is megteheti szabálysértési fel­jelentését szállítója ellen, ha nem olyan árut kap mint amelyre szerződést, megál­lapodást kötött. S itt és most csak az előírt szabvány meg­sértéséről szóltunk, és nem a kifejezetten rossz minőségű áruról, amelynek elbírálása szigorú mérce alá tartozik. L. F. Hogyan került Babits a falra ? Néhány nappal ezelőtt Babits a falon címmel szó­vá tettük lapunkban, hogy Borsos Miklós Babits Mi­­hályról készült emlékpla­kettje (tulajdonképpen in­kább dombormű­ve, hiszen a plakett „kis műfaj”), úgy került fel az építőipari technikum épületének Hor­váth Mihály utcai falára, hogy nem derül ki róla, ki és miért helyezte el oda. Azóta két levelet is kap­tunk az ügyben, mindket­tőt az építőipari techni­kumból. Az iskola dolgozói nevében írt levélből meg­tudhattuk, hogy Babits Mihály 1906-tól 1908-ig ta­nított ebben az épületben, de nem a technikum kér­te a plakett ide helyezését, hanem a városi tanács művelődésügyi osztályának kezdeményezésére maga Borsos Miklós választotta ki a helyet. Ezért azután sem az emléktábla elhelye­zése, sem az avatóünnep­ség megrendezése nem volt feladatu^­. Az iskola diák­jai nevében írt levélben többek között az áll, hogy magyar szakos tanáruk közbenjárására került a falra a plakett. Bárki is volt azonban a kezdeményező, annak ki kellene derülnie, hogy mi­ért van Babits a falon. A módszer egyszerű: ha pél­dául egy falba süllyesztett kő-, vagy márványtáblára helyezik el a plakettet (a szakember dolga eldönteni a legjobb megoldást), s az emléktáblára szöveg kerül, amely megörökíti Babits emlékét, feltünteti a szob­rászművész nevét, s azt is, hogy ki állíttatta s miért az emléktáblát — úgy ahogy ezt mindenütt csi­nálják —, akkor, és csakis akkor érte volna el a pla­kett elhelyezése a célt. Már néhányszor szóvá tettük lapunkban, hogy az utóbbi években több mű­vészi alkotás szinte illegá­lisan, titokban került ki közterekre. A köztéri mű­alkotás azonban nem ma­gánügy. Nem csinnadrattát hiányolok, csak azt a meg­becsülést, ami alkotásnak, művésznek és közönségnek egyaránt kijár. Különben nem ér az egész semmit! F. K. Új úttörőház Egerben Nagyszerű ajándékot kap­tak az idei gyermeknapra az egri fiatalok: a Belvá­rosban felépült az új úttörő­ház. Az új gyermekintéz­ményt az idevonatkozó kor­mányrendelet értelmében már a Heves megyei tanács üzemelteti, a nyolcmillió fo­rintos költséggel az ország egyik legkorszerűbb gyer­mekintézményét hozták lét­re Egerben. A kétszintes épületben 16 szakköri helyi­ség, számos klubszoba, 500 személyes színházterem nyújt majd lehetőséget az úttörők sokoldalú foglalkoztatására. Geodéziai szakemberképzés Pénteken befejeződött Szé­kesfehérvárott a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület há­romnapos tudományos ülés­szaka. A három nap alatt 14 előadás hangzott el, a mű­szerek és a számítógépek alkalmazásáról. A konferen­cia befejező napján a geodé­ziai szakemberképzés és az intézményes továbbképzés eredményeiről számoltak be. A fennállásának tízéves évfordulóját ünneplő intéz­mény eddig több mint nyolc­száz szakembert nevelt és eredményesen alkalmazta oktató munkájában a leg­korszerűbb kutatási eredmé­nyeket. A felsőfokú techni­kumban az ülésszak alkal­mából kiállítást rendeztek, amelyen bemutatták többek között a lézersugaras irány­kitűző műszert. Sághegyi rekonstrukció A kemenesaljai napok al­kalmából pénteken rendez­ték meg a Sághegyen a sági és a kissomlyói borok hagyo­mányos versenyét. Bejelen­tették, hogy megkezdték a Sághegy szőlőinek felújítá­sát. Könyvhét—1972 elkülönböztetett szere­tettel és figyelemmel, dicséretes társadalmi össze­­­­fogással készítették elő az idei könyvhetet, melyet ma nyitnak meg országszerte. Nem véletlen ez a körülte­kintő bábáskodás. Hazánk­ban az ünnepi könyvhéttel kezdődik az a rendezvény­­sorozat, mellyel a nemzet­közi könyvévet köszöntjük, s beköszöntője annak az ün­nepségsorozatnak, melynek gyújtópontjában — 1973-ban — Hess András első magyar nyomdájának alapítása, a magyar könyvkiadás 500. év­fordulója áll. Az Unesco XVI. közgyű­lése nemzetközi könyvévé nyilvánította az 1972-es évet. Olyan országokat átfogó ak­ciósorozatot kezdeményezett, melynek lobogójára ezt a jelszót tűzte: Könyvet min­denki kezébe! A nemzetközi könyvév magyar bizottságának felhí­vása hangoztatja, hogy a nemzetközi könyvév legyen egyúttal az olvasás nemzet­közi éve is. A könyvünnep előestéjén sem szabad azon­ban lakkozni a meglevő problémákat, elkendőzni hi­báinkat. Egyre fejlődő, kor­szerűsödő nyomdaiparunk, könyvkiadásunk és könyvter­jesztésünk ellenére sem je­lentik a könyvek a napi élet elengedhetetlen tartozékát, az olvasás még mindig nem — vagy egyre inkább nem! — természetes igénye az emberek tömegeinek. S hogy ez mennyire korunknak, a tudományos-technikai forra­dalom évtizedének égető problémája, azt olyan, már országosan és évek óta erő­södő mozgalmak is bizonyít­ják, mint az Olvasó Népért mozgalom, vagy az MSZBT Kell a jó könyv című pályá­zata. Az ismeretszerzés, a tájékozódás és az élmény­­szerzés hajdani hegemón eszköze, a könyv, napjaink­ban rég nem olyan egyed­uralkodó, mint egykor volt. Nem is lehet, hiszen Ma­gyarországon ma már 2,5 millió rádió, és több mint 2 millió televízió közvetíti — rugalmasabban, egyszerűbb befogadási feltételek mellett, több érzékszervre hatva — a kultúra eredményeit. Felve­tődik a kérdés — írta a Népszabadság múlt vasárna­pi számában megjelent cik­kében Köpeczi Béla —, mi legyen a további sorsa az úgynevezett hagyományos kultúraterjesztő eszközöknek és csatornáknak, az új kom­munikációs eszközök ilyen előretörése után? Az „új bal­oldal” egyik nyugatnémet képviselője, Hans Magno Enzensberger Mac­Luhanra építve hirdeti, hogy „a könyv hegemóniája ma már csak epizódként hat.” Ezt a pró­féciát már régóta halljuk, de még a fejlett kapitalista or­szágokban sem szorul ki a kultúrából a könyv. Ez igaz, de alapvető szerepét egyre inkább a perifériákra szorít­ják versenytársai. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy nálunk, Magyaror­szágon 1968 óta a könyvek példányszáma nagyjából ugyanazon a szinten mozog. Ebből egyenesen követke­zik, hogy mindjobban nö­vekszik a nem olvasók tá­bora, ami tendenciájában igen káros jelenség. Lusta­ságra nevelnek bennünket az egyre szaporodó televízió­­készülékek. Egyre ritkábban hallani­, hogy könyvekről folyna széles körű vita, vi­szont egy-egy tévéprodukció hetekig lázban tud tartani százezreket. Könyvet gyűj­teni, könyvtárat gyarapítani nem sikk, de sikk kocsira, víkendházra, telekre gyűj­teni. Napjaink társadalmi mé­retekben megvalósuló ered­ménye a rövidített munka­idő, az egyre növekvő sza­bad idő. Ennek hasznos el­töltése sok új — ismét tár­sadalmi méretű — problé­mát vet fel. Mert ma még nem arra használják ezt az időt, amire hivatott, hanem ismét munkára, pénzszerzés­re. Holott már Seneca meg­mondta jó kétezer esztendő­vel ezelőtt, hogy „Szabadidő könyv nélkül­i halál, sőt ennél rosszabb: élve elte­mettetés.” Baranyi Ferenc a tévé könyvheti előzetesében „szel­lemi lakomának” nevezte az ünnepi könyvhetet. Ne le­gyen azonban ez a hét, a könyv hetes ünnepe, az „egyszer jóllakni” pillanata. L­egyen a könyv életünk, a" minden napunk nélkü­lözhetetlen része. Legyen a könyv ívelő híd a szebbik partra, a teljesebb emberi élet felé. Segítsen újabb eredményeket elérni a szo­cialista, humanista kultúránk elterjesztésében, az általános és szakmai műveltség minél magasabb szintű elsajátítá­sában. K. L. Tandi Lajos évadzáró a dómban Reprezentatív barokk mű­sor hangzott el csütörtökön a dómban, a filharmónia idei utolsó kamarabérleti koncertjén. Az est szereplői: a szegedi szimfonikusok kamarazenekara és a Sze­gedi Zenebarátok Kórusa voltak — Vaszy Viktor ve­zényletével. Először a barokk zene egyik nagy mesterének, Füredinek Arthur király szvitjét szólaltatta meg a zenekar, sallangmentes, tisz­ta hangzással. A műsor má­sodik számaként J. S. Bach É-dúr hegedűversenye hang­zott el, melynek szólistája a kiváló hegedűművész, a sze­gedi Liszt Ferenc zenemű­vészeti főiskolai tanára, Várnagy Lajos volt. Befejezésül J. S. Bach kü­lönleges szépségű Magnifi­­catját adta elő a zenekar és a kórus. A közreműködő szólistákról — Horváth Esz­ter (szoprán), Lengyel Ildikó (alt), Réti Csaba (tenor) és Gregor József (basszus) — csak a legmagasabb elisme­rés hangján szólhatunk. Ki­fejező, varázsosan szép tó­nusú, mélyen átélt éneklé­sük igazi, tiszta zenei él­ményt jelentett. A zeneba­rátok kórusa ezúttal jó disz­pozícióban járult hozzá a koncert nagy sikeréhez. Va­szy Viktor karmester rend­kívül magas művészi szin­ten, ihletetten dirigálta vé­gig a koncert igen nehéz műsorszámait, biztos kézzel fogva egybe­n zenekart, kó­rust, szólistákat. A zenekar tagjai közül külön említjük Román Zoltán, Szász István (fuvola), valamint Meszlényi László (oboa) szép szólójá­tékát. AC3 S. Sándor felvétele FESTÉKÉGETÉS. A képünkön látható tűz- és füstgo­molyag szerencsére nem valamifajta műszaki baleset, a lángok nem pusztítanak értékeket: a Kenderfonó és Szö­vőipari Vállalat előre elhatározott szándékkal tegnap, pénteken a Tisza partján gyújtotta meg fölöslegessé vált, használhatatlan festékeit. Annak rendje és módja szerint — mint a helyszínen megtudtuk — a festékége­tést a tűzrendészeti hatóságoknak is bejelentették. En­nek ellenére javasoljuk a vállalatnak, ezentúl a várostól távolabb gyújtsa meg a hulladékanyagjait, mert a füst, a korom szennyezi a környék levegőjét SZEGEDI Erkel: HUNYADI LÁSZLÓ opera, július 21., 23., augusztus 5 HEGYEN-VÖLGYÖN LAKODALOM a Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivál gálaestje, július 22. SZABADTÉRI 1972. JÚLIUS 21 —AUGUSZTUS 20. Verdi: OTELÍ­­O a Teatro Comunale di Bologna vendégjátéka július 28., 29., 30. Strauss: A CIGÁNYBÁRÓ JÁTÉKOK Shakespeare: ROMEO ÉS JÚLIA dráma, augusztus 11., 13., 19. S­L­A­S­K Lengyel Állami Népi Ének- és Táncegyüttes vendégjátéka, augusztus 18., 20. Jegyek válthatók: SZEGEDEN, a Központi Jegyirodában, Kárász u. 15. alatt, BUDAPESTEN, a Színházak Központi Jegyirodájában, Népköztársaság útja 18. alatt, valamint az IBUSZ, az Express és a Cooptourist irodáiban; VIDÉKEN: valamennyi IBUSZ-, Express-, Cooptourist- és Volán-irodában, az ide­genforgalmi hivatalokban és az üzemi közönségszervezőknél. 507/MH Bp. daljáték, augusztus 4., 6., 12., 16.

Next