Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-27 / 123. szám
SZOMBAT, 1972. MÁJUS 27. Partnerek és áruk Az ÁKF ellenőrzései • A vásárló védelme Időnként érdemes a kereskedelmi élet némely kísérő jelenségére tapintani. Ezt teszi a Csongrád megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség is: rendszeresen vizsgálja, hogy a vásárló azt az árut kapja-e minőségben és mennyiségben, amiért fizet, nem károsítják-e meg akaratlanul. Különösen vonatkozik ez olyan árufélékre, amelyek minőségét szigorúan szabvány írja elő. Fontos ez a vizsgálódás a kereskedelem pozíciójának megszilárdítása érdekében is. Csakhogy a kereskedelem azt és úgy hozza forgalomba, amit és ahogyan a termelő üzemektől kap. Korábban, még a mostani gazdasági rendszer létrejötte előtt az volt a gyakorlat, hogy a forgalomba kerülő új árucikk mellé odaállt a KERMI és azt minősítette a gyártó cég és a kereskedelem kölcsönös megegyezésére. Ma viszont többnyire közös megegyezés tárgyát képezi az üzlet létrejötte egyegy új árucikkre, kivéve a legfontosabb népélelmezési cikkeket, amelyeknek minőségi rangsorolása kötelező előírású. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség a különféle áruk minőségének vizsgálatát újabban nemcsak az üzletekben végzi, hanem a termelő üzemekben is, hogy esetleges későbbi reklamációkat meg lehessen előzni, illetve az előírásnak megfelelő árut kaphasson a vásárló. Az áru viszonylagos olcsósága nem okozhat csorbulást a minőségben. Például a közkedvelt disznófej, köröm és láb minősége miatt korábban sok kifogással éltek a háziasszonyok. A nem kellően megpörzsölt és megtisztított hús sok munkájukba került otthon a háziasszonyoknak. A húsboltok vezetői azzal érveltek, hogy ilyen „állapotban” kapják az árut, ők nem eshetnek neki megtisztítani. Az előírt szabvány viszont erre az árura úgy rendelkezik, hogy tiszta állapotban kell forgalomba hozni. Következésképpen ez a Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat dolga, ahonnét az áru származik. Emiat lehetett volna szabálysértési eljárást kezdeményezni, de célravezetőbbnek látszott az üzemben az illetékes MEO-sokat és művezetőket írásos figyelmeztetésben részesíteni ezen olcsó áru minősége védelmében, a vásárlók érdekében. Tavaly június elsején lépett életbe az a szabványszerinti előírás, miszerint a puncs készítményű fagylaltokhoz mazsolát vagy más gyümöcsreszeléket is kell adni. A Szegedi Konzervgyár által gyártott konzerv puncsfagylalt viszont nélkülözte a mazsolát, vagy más ízesítő gyümölcsöt, s ezt a készítményt a kereskedelem ugyanilyen „szűzen” adta tovább. A kérdéses időszakban 323 kilogramm mazsolát „takarított meg” a gyártó cég. A kereskedelem viszont ezzel akaratlanul is megkárosította a vásárlókat, mert azok pénzükért kevesebb értéket kaptak, ha csak a „kifelejtett” mazsolát hozzá nem csomagolták az üzletekben a puncsfagylalthoz. A vizsgálat nem ezt tapasztalta. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség viszont szabálysértési eljárást indíttatott a gyártó cég főmérnöke ellen, mert ő rendelkezett a gyártás felett. A mulasztás saját zsebre ment, jogerősen 2 ezer forint bírság erejéig. A kötelező hatályú állami szabvány betartása kötelessége a gyártó cégnek, üzemnek. További vizsgálatait a közeljövőben kiterjeszti az ÁKF a kenyérre, a tejre és tejtermékekre, a különböző töltött húsárukra, kötözött sonkára, amelyben az utóbbi időben mintha „megvastagodott” volt a zsírréteg. A termelő üzemeket tehát nézegetik. Adott esetben viszont a kereskedelem is megteheti szabálysértési feljelentését szállítója ellen, ha nem olyan árut kap mint amelyre szerződést, megállapodást kötött. S itt és most csak az előírt szabvány megsértéséről szóltunk, és nem a kifejezetten rossz minőségű áruról, amelynek elbírálása szigorú mérce alá tartozik. L. F. Hogyan került Babits a falra ? Néhány nappal ezelőtt Babits a falon címmel szóvá tettük lapunkban, hogy Borsos Miklós Babits Mihályról készült emlékplakettje (tulajdonképpen inkább domborműve, hiszen a plakett „kis műfaj”), úgy került fel az építőipari technikum épületének Horváth Mihály utcai falára, hogy nem derül ki róla, ki és miért helyezte el oda. Azóta két levelet is kaptunk az ügyben, mindkettőt az építőipari technikumból. Az iskola dolgozói nevében írt levélből megtudhattuk, hogy Babits Mihály 1906-tól 1908-ig tanított ebben az épületben, de nem a technikum kérte a plakett ide helyezését, hanem a városi tanács művelődésügyi osztályának kezdeményezésére maga Borsos Miklós választotta ki a helyet. Ezért azután sem az emléktábla elhelyezése, sem az avatóünnepség megrendezése nem volt feladatu^. Az iskola diákjai nevében írt levélben többek között az áll, hogy magyar szakos tanáruk közbenjárására került a falra a plakett. Bárki is volt azonban a kezdeményező, annak ki kellene derülnie, hogy miért van Babits a falon. A módszer egyszerű: ha például egy falba süllyesztett kő-, vagy márványtáblára helyezik el a plakettet (a szakember dolga eldönteni a legjobb megoldást), s az emléktáblára szöveg kerül, amely megörökíti Babits emlékét, feltünteti a szobrászművész nevét, s azt is, hogy ki állíttatta s miért az emléktáblát — úgy ahogy ezt mindenütt csinálják —, akkor, és csakis akkor érte volna el a plakett elhelyezése a célt. Már néhányszor szóvá tettük lapunkban, hogy az utóbbi években több művészi alkotás szinte illegálisan, titokban került ki közterekre. A köztéri műalkotás azonban nem magánügy. Nem csinnadrattát hiányolok, csak azt a megbecsülést, ami alkotásnak, művésznek és közönségnek egyaránt kijár. Különben nem ér az egész semmit! F. K. Új úttörőház Egerben Nagyszerű ajándékot kaptak az idei gyermeknapra az egri fiatalok: a Belvárosban felépült az új úttörőház. Az új gyermekintézményt az idevonatkozó kormányrendelet értelmében már a Heves megyei tanács üzemelteti, a nyolcmillió forintos költséggel az ország egyik legkorszerűbb gyermekintézményét hozták létre Egerben. A kétszintes épületben 16 szakköri helyiség, számos klubszoba, 500 személyes színházterem nyújt majd lehetőséget az úttörők sokoldalú foglalkoztatására. Geodéziai szakemberképzés Pénteken befejeződött Székesfehérvárott a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület háromnapos tudományos ülésszaka. A három nap alatt 14 előadás hangzott el, a műszerek és a számítógépek alkalmazásáról. A konferencia befejező napján a geodéziai szakemberképzés és az intézményes továbbképzés eredményeiről számoltak be. A fennállásának tízéves évfordulóját ünneplő intézmény eddig több mint nyolcszáz szakembert nevelt és eredményesen alkalmazta oktató munkájában a legkorszerűbb kutatási eredményeket. A felsőfokú technikumban az ülésszak alkalmából kiállítást rendeztek, amelyen bemutatták többek között a lézersugaras iránykitűző műszert. Sághegyi rekonstrukció A kemenesaljai napok alkalmából pénteken rendezték meg a Sághegyen a sági és a kissomlyói borok hagyományos versenyét. Bejelentették, hogy megkezdték a Sághegy szőlőinek felújítását. Könyvhét—1972 elkülönböztetett szeretettel és figyelemmel, dicséretes társadalmi összefogással készítették elő az idei könyvhetet, melyet ma nyitnak meg országszerte. Nem véletlen ez a körültekintő bábáskodás. Hazánkban az ünnepi könyvhéttel kezdődik az a rendezvénysorozat, mellyel a nemzetközi könyvévet köszöntjük, s beköszöntője annak az ünnepségsorozatnak, melynek gyújtópontjában — 1973-ban — Hess András első magyar nyomdájának alapítása, a magyar könyvkiadás 500. évfordulója áll. Az Unesco XVI. közgyűlése nemzetközi könyvévé nyilvánította az 1972-es évet. Olyan országokat átfogó akciósorozatot kezdeményezett, melynek lobogójára ezt a jelszót tűzte: Könyvet mindenki kezébe! A nemzetközi könyvév magyar bizottságának felhívása hangoztatja, hogy a nemzetközi könyvév legyen egyúttal az olvasás nemzetközi éve is. A könyvünnep előestéjén sem szabad azonban lakkozni a meglevő problémákat, elkendőzni hibáinkat. Egyre fejlődő, korszerűsödő nyomdaiparunk, könyvkiadásunk és könyvterjesztésünk ellenére sem jelentik a könyvek a napi élet elengedhetetlen tartozékát, az olvasás még mindig nem — vagy egyre inkább nem! — természetes igénye az emberek tömegeinek. S hogy ez mennyire korunknak, a tudományos-technikai forradalom évtizedének égető problémája, azt olyan, már országosan és évek óta erősödő mozgalmak is bizonyítják, mint az Olvasó Népért mozgalom, vagy az MSZBT Kell a jó könyv című pályázata. Az ismeretszerzés, a tájékozódás és az élményszerzés hajdani hegemón eszköze, a könyv, napjainkban rég nem olyan egyeduralkodó, mint egykor volt. Nem is lehet, hiszen Magyarországon ma már 2,5 millió rádió, és több mint 2 millió televízió közvetíti — rugalmasabban, egyszerűbb befogadási feltételek mellett, több érzékszervre hatva — a kultúra eredményeit. Felvetődik a kérdés — írta a Népszabadság múlt vasárnapi számában megjelent cikkében Köpeczi Béla —, mi legyen a további sorsa az úgynevezett hagyományos kultúraterjesztő eszközöknek és csatornáknak, az új kommunikációs eszközök ilyen előretörése után? Az „új baloldal” egyik nyugatnémet képviselője, Hans Magno Enzensberger MacLuhanra építve hirdeti, hogy „a könyv hegemóniája ma már csak epizódként hat.” Ezt a próféciát már régóta halljuk, de még a fejlett kapitalista országokban sem szorul ki a kultúrából a könyv. Ez igaz, de alapvető szerepét egyre inkább a perifériákra szorítják versenytársai. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy nálunk, Magyarországon 1968 óta a könyvek példányszáma nagyjából ugyanazon a szinten mozog. Ebből egyenesen következik, hogy mindjobban növekszik a nem olvasók tábora, ami tendenciájában igen káros jelenség. Lustaságra nevelnek bennünket az egyre szaporodó televíziókészülékek. Egyre ritkábban hallani, hogy könyvekről folyna széles körű vita, viszont egy-egy tévéprodukció hetekig lázban tud tartani százezreket. Könyvet gyűjteni, könyvtárat gyarapítani nem sikk, de sikk kocsira, víkendházra, telekre gyűjteni. Napjaink társadalmi méretekben megvalósuló eredménye a rövidített munkaidő, az egyre növekvő szabad idő. Ennek hasznos eltöltése sok új — ismét társadalmi méretű — problémát vet fel. Mert ma még nem arra használják ezt az időt, amire hivatott, hanem ismét munkára, pénzszerzésre. Holott már Seneca megmondta jó kétezer esztendővel ezelőtt, hogy „Szabadidő könyv nélküli halál, sőt ennél rosszabb: élve eltemettetés.” Baranyi Ferenc a tévé könyvheti előzetesében „szellemi lakomának” nevezte az ünnepi könyvhetet. Ne legyen azonban ez a hét, a könyv hetes ünnepe, az „egyszer jóllakni” pillanata. Legyen a könyv életünk, a" minden napunk nélkülözhetetlen része. Legyen a könyv ívelő híd a szebbik partra, a teljesebb emberi élet felé. Segítsen újabb eredményeket elérni a szocialista, humanista kultúránk elterjesztésében, az általános és szakmai műveltség minél magasabb szintű elsajátításában. K. L. Tandi Lajos évadzáró a dómban Reprezentatív barokk műsor hangzott el csütörtökön a dómban, a filharmónia idei utolsó kamarabérleti koncertjén. Az est szereplői: a szegedi szimfonikusok kamarazenekara és a Szegedi Zenebarátok Kórusa voltak — Vaszy Viktor vezényletével. Először a barokk zene egyik nagy mesterének, Füredinek Arthur király szvitjét szólaltatta meg a zenekar, sallangmentes, tiszta hangzással. A műsor második számaként J. S. Bach É-dúr hegedűversenye hangzott el, melynek szólistája a kiváló hegedűművész, a szegedi Liszt Ferenc zeneművészeti főiskolai tanára, Várnagy Lajos volt. Befejezésül J. S. Bach különleges szépségű Magnificatját adta elő a zenekar és a kórus. A közreműködő szólistákról — Horváth Eszter (szoprán), Lengyel Ildikó (alt), Réti Csaba (tenor) és Gregor József (basszus) — csak a legmagasabb elismerés hangján szólhatunk. Kifejező, varázsosan szép tónusú, mélyen átélt éneklésük igazi, tiszta zenei élményt jelentett. A zenebarátok kórusa ezúttal jó diszpozícióban járult hozzá a koncert nagy sikeréhez. Vaszy Viktor karmester rendkívül magas művészi szinten, ihletetten dirigálta végig a koncert igen nehéz műsorszámait, biztos kézzel fogva egyben zenekart, kórust, szólistákat. A zenekar tagjai közül külön említjük Román Zoltán, Szász István (fuvola), valamint Meszlényi László (oboa) szép szólójátékát. AC3 S. Sándor felvétele FESTÉKÉGETÉS. A képünkön látható tűz- és füstgomolyag szerencsére nem valamifajta műszaki baleset, a lángok nem pusztítanak értékeket: a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat előre elhatározott szándékkal tegnap, pénteken a Tisza partján gyújtotta meg fölöslegessé vált, használhatatlan festékeit. Annak rendje és módja szerint — mint a helyszínen megtudtuk — a festékégetést a tűzrendészeti hatóságoknak is bejelentették. Ennek ellenére javasoljuk a vállalatnak, ezentúl a várostól távolabb gyújtsa meg a hulladékanyagjait, mert a füst, a korom szennyezi a környék levegőjét SZEGEDI Erkel: HUNYADI LÁSZLÓ opera, július 21., 23., augusztus 5 HEGYEN-VÖLGYÖN LAKODALOM a Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivál gálaestje, július 22. SZABADTÉRI 1972. JÚLIUS 21 —AUGUSZTUS 20. Verdi: OTELÍO a Teatro Comunale di Bologna vendégjátéka július 28., 29., 30. Strauss: A CIGÁNYBÁRÓ JÁTÉKOK Shakespeare: ROMEO ÉS JÚLIA dráma, augusztus 11., 13., 19. SLASK Lengyel Állami Népi Ének- és Táncegyüttes vendégjátéka, augusztus 18., 20. Jegyek válthatók: SZEGEDEN, a Központi Jegyirodában, Kárász u. 15. alatt, BUDAPESTEN, a Színházak Központi Jegyirodájában, Népköztársaság útja 18. alatt, valamint az IBUSZ, az Express és a Cooptourist irodáiban; VIDÉKEN: valamennyi IBUSZ-, Express-, Cooptourist- és Volán-irodában, az idegenforgalmi hivatalokban és az üzemi közönségszervezőknél. 507/MH Bp. daljáték, augusztus 4., 6., 12., 16.